December 4-én egy hatalmas korona lyuk fordult a Föld felé, jelentős mennyiségű napszelet küldve a bolygó irányába. A napszél árama december 4-én el is érte a Földet és december 5-én ez még folytatókott, bár igazán nagy hataása végül nem volt. December 5-én több kisebb kitörés is történt. December 6-án pedig egy napfoltokkal igencsak teletűzdelt napkorongot láthatunk
2023. december 3.: Óriási koronalyuk fordult a Föld felé!Source: earthsky.org.
Egy nagy koronalyuk geoeffektív helyzetbe fordult és nagy mennyiségű, gyors napszelet lövelt ki a bolygó felé, ennek nagy hatása lehet a Földre. A várt koronalyuk-áram december 4-én érkezett meg, de még nem generált geomágneses viharokat. A napszél sebessége közel 550 km/s, de az interplanetáris mágneses mező (IMF) Bz komponense többnyire északra mutat. Ez az állapot köztudottan elnyomja a tevékenységet, ami nem jó hír az aurora égboltot figyelők számára.
2023. december 5. M1.6-os flert adott nekünk a Nap. Source: earthsky.org.
A naptevékenység kedden mérsékelt szintet ért el, köszönhetően az újonnan megjelent AR 3513 régiónak és az északkeleti kvadránsban észlelt többszörös alacsony szintű M-osztályú flereknek. Ez a régió manapság is gyakran produkál C-típusú flert, és továbbra is figyelni kell a további aktivitását. Egy másik, a AR 3511 régió alkalmanként szintén C-osztályú flereket produkált, amelyek közül a legnagyobb egy C8.6 volt, 18:03 UTC-kor (dec. 5.).
Ez a kép a naptevékenységet mutatja – a legaktívabb régiókkal jelölve – 2023. december 6-án, 0 UTC-kor. Source: earthsky.org.
Gratulálunk Mariannának az ELTE-TTK karán elért kiemelkedő teljesítményéhez a 2022/2023-as Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) keretében! A 2022/2023-as ÚNKP program szakmai záró beszámolóinak értékelésekor Marianna beszámolója az ELTE-TTK karán a legjobbak közé került, amihez ezúton is gratulálunk!
A beszámoló videó: itt.
A legjobb záró beszámolókról az ELTE honlapján rövid hír keretében is beszámoltunk, amelyet itt tud elolvasni.
Mi is ott voltunk az Európai Űridőjárási Héten
Az Európai Űridőjárási Hét (European Space Weather Week) avagy ESWW2023 nem csupán egy konferencia, hanem egy olyan éves esemény is, ahol a kutatók, az űridőjárás-előrejelzést készítő szakemberek, valamint azok, akik számára ezek az adatok nélkülözhetetlenek a mindennapi gyakorlatban, találkozhatnak. Ezen a fórumon a különböző területek szakértői megoszthatják tudásukat, tapasztalataikat, és közösen dolgozhatnak ki stratégiákat az űridőjárási rizikók kezelésére.
Az ESWW2023 kiemelte az interdiszciplináris módszerek, valamint a korszerű technológiai megoldások (beleértve a gépi tanulás/machine learning) alkalmazásának jelentőségét. A konferencia záró része fontos eredményeket mutatott be változatos szektorokból, így például a légi közlekedésből és a biztosítási szektorból, amelyek alapvető fontosságú előrelépést jelentenek az űridőjárási kihívásokra adott rugalmasabb és tájékozottabb válaszok irányában.
Idén a konferencia Franciaországban, Toulouse-ban került megrendezésre november 18. és 24. között. Kollégáink, Asztalos Balázs és Korsós Marianna két aktuális témájú szekciót szerveztek.
Marianna egy szekciót szervezett 'Az űridőjárás és űrklíma előmozdítása: Az együttműködés és infrastruktúra, valamint az adatkezelés fejlesztése' címmel, ahol az alábbi kérdéseket tették fel az űridőjárás és űrklíma területén érintettekhez (tudományos intézmények, adatszolgáltatók, űrügynökségek, vállalatok stb.): 1) Milyen szükségletek vannak a földi és űralapú infrastruktúrában, műszeres eszközökben, valamint az űridőjárás és űrklíma modellezésében? 2) Hogyan lehet javítani az operatív szolgáltatásokat, hogy jobban megfeleljenek a felhasználók igényeinek? 3) Hogyan ösztönözzük az együttműködést az érintett felek között?
Balázs 'Az űridőjárás és az űrklíma érdekeltségi közösségének összekapcsolása – Építsük fel együtt az ökoszisztémát!' című szekciójában az űridőjárás területén érdekelt iparágak szakemberei, akadémikusok és a kormányzati intézmények közötti hatékonyabb együttműködésre fókuszált.
Ezenkívül az alapítványunk a SWATNet-tel együttműködve rendezett egy szekciót, amelynek témája az volt, hogyan tudnánk különböző napkitörés előrejelző modelleket összekötni a jobb előrejelző képesség érdekében.
Ezek a megbeszélések, amelyek az együttműködés erősítésére és egy összekapcsolt közösségi ökoszisztéma kialakítására irányultak, nagy részvételt és élénk vitákat váltottak ki.
XII. Planetáriumok és Bemutató Csillagvizsgálók Szerepe az Oktatásban Workshop
Idén tizenkettedik alkalommal tartották meg az ország obszervatóriumai és planetáriumai az éves találkozójukat Lakitelken, a Hungarikum Ligetben és az idén 40 éves Kecskeméti Planetáriumban. Az évről évre egyre színvonalasabb találkozó nem csak a szakmaiságról, hanem a baráti beszélgetésekről, egymás megismeréséről és ötletbörzésről is szól. Idén is sor került a már hagyománnyá vált "Mini Kupolafilm Fesztivál"-ra is.
Remek hangulatban kezdődött vasárnap reggel a találkozó a Hungarikum Ligetben. A házigazda köszöntötte a résztvevőket, majd Zombori Ottótól, Mizser Attilától és Ivanics Ferenctől hallhattunk előadásokat a magyarországi csillagászat régmúltjából és jelenének egy-egy kicsi szeletéből. Forgács Balázs az Utazó Planetáriumtól a Planetáriumok Centenáriuma kapcsán tartott előadást, hiszen idén éppen 100 évesek a világ planetáriumai. A szünet után néhány kikiváló szakmai előadást is hallhattunk sok színes és érdekes beszámoló között. Délután tartottuk a
Mini Kupolafilm Fesztivált Csillagnéző Planetárium és az Utazó Planetárium közreműködésével. Este kiváló hangulatú vacsorán és borkostolón is részt vettünk.
A workshop második napját az idén 40 éves Kecskeméti Planetáriumban tartottuk. Ezúton is gratulálunk a Kecskeméti Planetárium sok éves munkájához és további sikerekben gazdag évet kívánunk! A délelőtti előadásokon a Kecskeméti Planetárium életével és mindennapjaival, múltjával és jelenével ismerkedhettünk meg. A nap hátralevő részében pedig szakmai előadásokat és beszámolókat hallgathattunk. A délután folyamán Dr Belucz Bernadett is tartott előadást az Alapítvány idei igencsak sikeres évéről.
Bízunk benne, hogy jövőre ismét találkozunk!
Láttad a sarki fényt és nem érted, hogy miért? Itt vannak a válaszok (forrás: Időkép)
Sok benned a kérdés a vasárnapi sarki fénnyel kapcsolatban? Itt választ kaphatsz rájuk.
Vasárnap este nemhogy az országot, de még az otthonunkat sem kellett elhagyni ahhoz, hogy megfigyelhessük a sarki fényt. Magyarországon ritkán látott erősségű aurora borealis ragyogott az északi égbolton vöröses, rózsaszínes, olykor lila színekben felejthetetlen látványt nyújtva főleg azoknak, akik életükben először pillantották meg a látványos jelenséget.
Megpróbáltuk számba venni azokat a kérdéseket, amelyek a vasárnap esti látvány után sokunkban megfogalmazódhattak, és ezekre röviden válaszolunk is nektek:
Miért jelent meg Magyarországon a sarki fény? Nem csak a sarkvidékeken szokott kialakulni?
Igen, a sarki fény jelensége elsősorban a Föld sarkvidékeihez kötődik. Viszont, amikor rendkívül erős a napszél, vagyis a Napból érkező töltött részecskék áramlása, akkor ezek a részecskék sokkal távolabb is eljuthatnak a Föld mágneses pólusaitól, és erősebb geomágneses viharokat okozhatnak.
Ha a geomágneses viharok elég intenzívek, a sarki fény a szokásosnál alacsonyabb földrajzi szélességeken is megjelenhet, így kivételes esetekben Magyarországon is megfigyelhetővé válik.
Mik azok a geomágneses viharok? Mi számít erős geomágneses viharnak?
A geomágneses viharok olyan időszakok, amikor a Napból érkező töltött részecskék nagy energiával ütköznek a Föld mágneses terével, zavarokat okozva abban. Ezt a jelenséget gyakran a Napból érkező koronakidobódások vagy az erős napszél okozza.
A geomágneses viharok erősségét a G-skálán szokás meghatározni, ahol a G1 a leggyengébb, a G5 pedig a legerősebb vihart jelöli. Erősségét a Kp-indexszel mérik, ami egy skála 0-tól 9-ig. Általánosságban egy Kp-index, ami eléri vagy meghaladja az 5-ös értéket, már "erős" geomágneses viharnak számít, ami jelentős geomágneses hatásokat és sarki fény megjelenését okozhatja szélesebb földrajzi területeken, így például Magyarországon is.
A mostani geomágneses vihar milyen erős volt? Mekkora volt a Kp-index?
A mostani geomágneses vihar G3-as erősségű volt, a Kp-index pedig elérte a 7-es értéket.
Kell tartanunk a geomágneses viharoktól? Milyen hatással van ránk egy G3-as vihar?
A geomágneses viharoknak általában korlátozott hatása van a mindennapi életünkre, különösen, ha a Föld felszínén tartózkodunk. Egy G3-as szintű vihar, amely a közepes kategóriába sorolható, főleg a Föld mágneses mezejét és a felső atmoszférát érinti. A lakosság számára a G3-as geomágneses viharok nem jelentenek közvetlen veszélyt, és nem szükséges különösebben tartani tőlük. Az infrastruktúrák, mint például a villamosenergia-hálózatok és a kommunikációs rendszerek azonban fokozott figyelmet igényelnek, hogy minimalizálják a potenciális zavarokat.
Miért látszódott Magyarországról vöröses, rózsaszínes, olykor lilás színben a sarki fény? Nem zöld szokott lenni?
A sarki fény színe az atmoszférában lévő gázoktól és azok magasságától függ, ahova a Napból érkező töltött részecskék becsapódnak. A zöld színű sarki fény a leggyakoribb, ami az oxigén molekulák alacsonyabb magasságokon történő gerjesztéséből ered, körülbelül 100-300 kilométeres magasságban. A pirosas és rózsaszínes színek a légkör magasabb, több mint 300 kilométer feletti rétegeiben elhelyezkedő oxigén gerjesztésével keletkeznek.
Amikor a sarki fény az északi vagy déli sarktól távolabb fekvő területeken, például Magyarországon, figyelhető meg, a jelenség magasabb részei válhatnak láthatóvá a horizont felett, mivel a Föld görbülete miatt a földfelszínhez viszonyítva az atmoszférában magasabban fekvő rétegek lesznek láthatóak, azaz a sarki fény pirosas, rózsaszínes színei jelennek meg hazánkban.
Kis mértékben ugyanakkor a zöld szín is megjelent a mostani és az április 23-i alkalmak során a fényszennyezéstől mentesebb északi területeken, a horizont közelében.
Előrejelezhető a sarki fény?
Igen, a sarki fény előrejelezhető bizonyos mértékben. A Nap tevékenységét, beleértve a napkitöréseket és a szoláris szél intenzitását űridőjárási műholdakkal figyelik. Ha ezek a mérések erős geomágneses vihart jeleznek előre, a sarki fény megjelenése valószínűbbé válik, és előrejelzések készíthetőek a lehetséges megfigyelési időszakra és helyre vonatkozóan. Azonban a pontos időzítés és intenzitás előrejelzése nehézkes lehet a Nap viselkedésének változékonysága miatt.
Miért látni az utóbbi időben ennyi sarki fényt Magyarországon?
A Nap 11 éves ciklusának aktívabb szakaszában vagyunk, amikor több a napkitörés és a napszél intenzitásának növekedése is gyakoribb, így ezek a geomágneses viharok nagyobb területeken okozhatnak sarki fényt.
Akkor lehetnek még ilyen erős, vagy ennél erősebb geomágneses viharok? Láthatunk még sarki fényt?
A jelenlegi, 25. napciklus várhatóan 2025-ben éri el a csúcsát. A csúcspont közeledtével pedig a Nap egyre aktívabbá válik, és több napkitörést tapasztalhatunk. Ezért a következő évbekben valószínűleg lesznek még erős geomágneses viharok, így lehetőség nyílhat újabb és talán még intenzívebb sarki fény megfigyelésére, még az olyan alacsony földrajzi szélességeken is, mint Magyarország.
Őrületes sarki fény parádé - szabad szemmel is látszott (forrás: Időkép)
Vasárnap naplemente után, idén 10. alkalommal tűnt fel a sarki fény, de sosem volt még ennyire erős, csodás.
Már a délutáni órákban is látszott az ún. sarki fény előrejelzéseken, hogy érdemes lesz este kémlelni az eget. Az ún. KP-index egy globális index, amellyel a geomágneses aktivitást, vagyis a Föld mágneses terének zavartságát fejezik ki, értéke 0-tól 9-ig terjedhet. A 0 inaktivitást jelöl, míg a 9-es extrém geomágneses vihart, ez az index már délután 6-os volt. Este 6-kor 7-es.
Megtalálták a legerősebb napvihar nyomait (forrás: Index)
A dendrokoronológiából, vagyis az évgyűrűk tanulmányozásából kiderült, hogy a Nap, amit szelídnek ismerünk, tud goromba is lenni.
Az eddig ismert legerősebb napvihar nyomaira bukkant egy nemzetközi kutatócsoport a francia Alpokból származó fák évgyűrűit vizsgálva. A Leedsi Egyetem, a Marseille-i Egyetem, a Collége de France, a CEREGE, és az IMBE intézetek munkatársainak kormeghatározása során a szénizotópokat összevetették a grönlandi jégmintákban kimutatható berillium mennyiségének kiugrásával és megállapították, hogy a vihar mintegy 14 300 évvel ezelőtt következett be.
A geomágneses viharokat a naptevékenység okozza, amikor a Nap mágneses terének instabilitása következtében a csillag koronának nevezett izzó felső légköréből anyag lökődik ki. Ez az anyag a Földet elérve megzavarja annak mágneses terét, ami miatt megnövekszik a kozmikus sugárzás. Mindez összességében viszonylag enyhe következményekkel jár, kivéve talán a geomágnesesen indukált áramot, ami elektromos zavarokat okoz, ha épp vannak a környéken felszíni vagy pályán keringő elektromos berendezések.
A legismertebb geomágneses vihar az úgynevezett Carrington-esemény volt 1859-ben. A Föld mágneses terébe csapódó részecskék világszerte látható erős sarki fényt okoztak. Az ekkor még kezdetleges villamos hálózat és távírók használhatatlanná váltak. A korabeli beszámolók szerint a készülékek szikrát vetettek, ami miatt több tűzeset is volt. (Az eset Richard Christopher Carrington angol csillagászról kapta a nevét, aki kollégájával, Richard Hodgsonnal ezzel egy időben a napkitörést és napfoltok megjelenését dokumentálta.)
A Carrington-esemény eddig is legtöbbször intő példaként merült fel, mint olyan előbb-utóbb bekövetkező eshetőség, ami rendkívül nagy károkat okozhat ma már minden szinten elektromos technikára, számítógépekre, digitális kommunikációra és műholdakra támaszkodó emberi civilizációnak.
Ha ez nem lenne eléggé aggasztó, a most bemutatott leletek alapján a kutatók szerint a földtani időfogalmak szerint nemrég bekövetkezett geomágneses esemény a Carringtonék által megfigyeltnél tízszer erősebb lehetett.
De kétszer erősebb volt az eddig ismert legerősebb geomágneses viharnál is, ami időszámításunk szerint 774-ben következett be, és a kínai feljegyzésekben különös viharok formájában, az angolszász krónikásoknál pedig az égen látható vörös keresztként jelent meg.
Egy ilyen űrvihar során megnövekszik a radioaktív izotópok mennyisége, ami évezredekkel később is kimutatható – ezeknek a nyomait nevezik Miyake-eseményeknek.
"A kozmikus sugarak indította reakcióláncolat következtében radioaktív szén termelődik a felső légkörben. A tudomány nemrég megállapította, hogy extrém naptevékenység, napkitörések és anyagkilökődés nagy energiájú részecskéinek hatása radiokarbon kiugrásként megőrződhet az adott évből" - magyarázta Edouard Bard, a tanulmány szerzője.
Az akadémiai szféra időről időre felhívja a figyelmet az ilyen napviharok energiainfrastruktúrát és távközlést érintő potenciális következményeire. A felkészülés egyik fontos iránya az űridőjárás előrejelzése, aminek részét képezi a Miyake-események és azok gyakoriságának vizsgálata. Ennek egyik fontos területe a dendrokronológia, vagyis az évgyűrűk tanulmányozása, amihez a kutatók nehezen felbecsülhető értékű jól megőrzött fatörzseket találtak a francia Alpokban – ez vezetett el a 14 300 évvel ezelőtti behemót napvihar felfedezéséhez.
Magyar Napfizikai Alapitvány a Gyula TV-n ismét!
"Az elmúlt hétvége sem múlt el csillagászattal kapcsolatos program nélkül az Almásy-kastélyban. Belucz Bernadett többek között arról is beszélt, hogyan érdemes kezelni a sajtóban az idegen létformákkal kapcsolatos híreket."
Az interjú felvételei megtekinthetők a címen (10:12 perctől): itt.
Magyar Napfizikai Alapitvány a Gyula TV-n!
"Az elmúlt hétvégén újra megrendezték a Gyulai Csillagászati Napokat. Az esemény fő attrakciója az a naptávcső volt, melyet bárki kipróbálhatott."
Az interjú felvételei megtekinthetők a címen (10:14 perctől): itt.
Szívből gratulálunk Asztalos Balázsnak, mert a 2023. évi Doktoranduszi Kiválósági Ösztöndíj Program (DKÖP-2023) keretében benyújtott pályázata támogatásban részesült az ELTE-n. Nagyszerű hír!
Gyulai Csillagászati napok 2023 - Kutatók Éjszakája 2023
Dr Belucz Bernadett a Gyulai Almássy-kastélyban tartott két előadást a Kutatók Éjszakája alkalmából az érdeklődőknek.
11 órától a Mars terraformálása - Az emberiség Mars iránti kíváncsisága sok évtizedes múltra tekint vissza. Már a XIX.század második felétől érdeklődéssel fordítottuk távcsöveinket a Mars felé, és látni vagy csak látni vélt alakzatok egész sokaságát figyeltük meg a háború istenéről elnevezett vörös szomszédunk felszínén. Ennek folyományaként igen hamar az intelligens földönkívüli élet kérdésének legmeghatározóbb célpontjává vált a Mars. Az 1960-as évektől kezdődően a vörös bolygó meghódítása az emberiség egyik egyetemes, nagy feladatává vált, és soha nem álltunk még ennyire közel a "marsbéli szomszédaink" otthonának meglátogatásához. Az ezredforduló környékén szondák egész sokaságát küldtük felderíteni a bolygót. A Mars-kutatás célja nemcsak a bolygó minden eddiginél alaposabb megismerése volt, hanem előkészíteni a néhány évtizeden belül megvalósíthatónak vélt emberes marsi küldetést. De vagyon mi vár ránk, ha egyszer odaértünk?
12 órától Élet a Naprendszerben a Földön kívül - Jelenlegi ismereteink alapján az élet kialakulása és fejlődése Naprendszerünkben egyedül a Földön ment végbe. Vagy mégse? Milyen potenciális égitestek vannak még a Naprendszerben, melyek életet hordozhatnak? Milyenek lehetnek ezek a földi élettől teljesen eltérő életformák, ha lennének?
Örülünk a nagy érdeklődésnek és hogy számos ismerősarcot köszönthettünk újra a látogatók között! Folytatás következik!
Kutatók éjszakája 2023
Soós Szabolcs és Asztalos Balázs, a Magyar Napfizikai Alapítvány tagjai tartanak az Eötvös Lorand Tudományegyetem Természettudományi Karán Naptávcsöves észlelést az Északi tömb előtt!
Oktatási elhivatottságáért és teljesítményéért járó díj Professzor Erdélyi Robertnek!
Szívből gratulálunk Professzor von Fáy-Siebenbürgen Robertusnak (sokan Erdélyi Robertusnak ismerik) kivételes munkásságáért és teljesítményéért.
A Sheffieldi Egyetem idén neki ítélte oda az egyik neves díjat a kimagasló oktatási elhivatottságáért és teljesítményéért a diákjaival szemben. Fontos megjegyezni, hogy Professzor Úr nemcsak alapító tagja, hanem a Magyar Napfizika Alapítvány Tanácsadó Testületének elnöke is.
Folytatódnak a Gyulai Csillagászati Napok: Kutatók éjszakája
Szombaton Dr Belucz Bernadett tart két érdekes csillagászat témájú előadást a Kutatók Éjszakája alkalmából az Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban.
Hatalmas mosoly és élmény!
Gimnazista diákok látogatták meg az obszervatóriumot.
Újra Gyulai Csillagászati Napokat tartottunk szeptemberben!
Nagyszerű volt látni a sok érdeklődőt és az ismerős, visszatérő látogatóinkat is! Köszönjük a pozitív visszajelzéseket! Örülünk, hogy sikerült élményt szerezni!
Gratulálunk Marianna!
Gratulalunk Dr Korsós Mariannának aki a 2023/2024. évi Új Nemzeti Kiválóság Program keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetemre benyújtott pályázatával egy éves támogatásban részesült.
Újra Gyulai Csillagászati Napokat tartunk szeptemberben
A Magyar Napfizikai Alapítvány ismét megszervezi a népszerű tudományos rendezvénysorozatát Gyulai Csillagászati Napok 2023 néven szeptember 16-17-én a Gyulai Almásy-kastélyban, melyre szeretettel meghívunk és várunk minden érdeklődőt. Ugyanezen rendezvényhez kapcsolódóan részt veszünk az országos Kutatók Éjszakája rendezvénysorozaton is!
A rendezvény célja, hogy a helyi tudományos életet közelebb hozza az emberekhez, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre a szakcsillagászainktól. Mindezeket a célokat egy kellően színes és érdekes rendezvény keretében szeretnénk megvalószítani, ami messze túlmutat azon, hogy egyszerűen végighallgatunk egy előadást. A Gyulai Csillagászati Napok ugyanakkor reményeink szerint hagyományt is fog teremteni.
Áttekintő cikk jelent meg az Alapítványunkról a Meteor folyóiart 53. számában. Ajánljuk mindenki figyelmébe!
Lásd a Meteor, vol. 53, számában, kollégánk, Dr Korsós Marianna tollából megjelent írást.
Melléknapok az IP kameránkon
Soós Szabolcs szúrt ma ki egy pár csodás melléknapot az IP kameránk felvételein.
Melléknapnak a Nap egyik vagy mindkét oldalán megjelenő, sokszor szívárványszínben pompázó légköri jelenséget hívjuk. Ezeket a fényes "álnapokat" a horizontálisan álló lapkristályok oldallapjain megtörő fény hozza létre.
Az első éles remote észlelést túlélte a távcső és a kupola is
Korsós Marianna és Soós Szabolcs a Kanári-szigetekről, La Palmáról jeletkezett be észlelés közben a gyulai távcsőre és sikeresen észleltek is vele! Kitűnően működik a rendszer!
Nagy örömmel tudjatjuk, hogy főmérnökünket, Temesváry Jánost a közelmúltban felvették az Óbudai Egyetem Kándó Kálmán Villamosmérnöki Karának villamosmérnöki MSC szakára. Szívből gratulálunk Jani!
Európa egyesíti erőit,hogy megépíthesse a valaha volt legnagyobb európai napteleszkópot
Ma (2023. július 25-én) kilenc európai ország fogott össze, hogy elkötelezzék magukat az Európai Naptávcső (EST) megépítése mellett. Az EST lesz a valaha épített legnagyobb naptávcső Európában, és célja, hogy páratlan új betekintést nyújtson az űridőjárás jelenségeibe. Az EST első észleléseit 2028-2029-re tervezik! Az űridőjárás jelenségeibe páratlan betekintést nyújtó, Európában valaha épített legnagyobb naptávcső megépítését a Magyar Napfizikai Alapítvány is támogatja.
A 2008-ban elindított European Solar Telescope (EST) projekt célja, hogy kulcsfontosságú betekintést nyújtson a napkitörések és a koronaanyag-kidobódások hátterében álló mechanizmusokba. Ezek az események határozzák meg az úgynevezett „űridőjárást”, amelyek geomágneses viharokhoz vezethetnek a földön – lásd a sarki fény – és erős befolyást gyakorolnak technológiai társadalmunkra.
Robertus von Fay-Siebenburgen professzor, a HSPF-től és a Sheffieldi Egyetem Matematikai és Statisztikai Iskolájától az UKUC projekt vezető kutatója a következőt nyilatkozta: „Az EST lesz a legnagyobb földi szoláris távcső, amelyet Európában építettek, és európai partnereit a napfizikai kutatás élvonalában fogja tartani, ezért fantasztikus, hogy ennyi brit partner tudott összefogni, hogy csatlakozzon az EST Kanári-szigeteki Alapítványhoz.
“Ez a páratlan kutatási infrastruktúra rendkívüli eszközt fog biztosítani az európai csillagászoknak és plazma-asztrofizikusok számára a Nap és űridőjárásának megfigyelésére, és amely utat mutat a tudományos fejlődés előtt a világ legnagyobb és legfontosabb kihívásaiban, mint pl. a zöld fúziós energia fejlesztése.
„Azáltal, hogy először tudjuk ilyen részletességgel tanulmányozni a napkromoszférában zajló fizikai folyamatokat, új betekintést nyerünk a plazmafűtési folyamatokat megalapozó fűtési mechanizmusok létrejöttébe. Ha megtanuljuk, hogyan csinálja a természet, az segít feltárni, hogyan reprodukálhatjuk a folyamatot az emberiség javára.”
Az EST optikai konfigurációját és műszereit aprólékosan úgy tervezték, hogy tanulmányozzák a szoláris légkör mágneses és dinamikus csatolását, és rögzítsék a Nap különböző légköri rétegei közötti kölcsönhatásokat.
Ezenkívül egy átfogó műszerkészletet telepítenek, amely lehetővé teszi több hullámhosszon történő egyidejű megfigyelést. Ez az egyedülálló képesség nagyobb hatékonyságot biztosít az EST-nek a meglévő vagy jövőbeni teleszkópokhoz képest, legyen szó akár földi, akár űrbeli távcsőről.
Hatalmas sikerrel zárult a VI. Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozója, amin több száz sérült fiatal vett részt Gyulán. Óriási sikert aratott az Alapitvány planetáriumi programja a fiatalok számára. Egyikük sem vette részt még ilyen előadáson és nagy örömmel mesélték az előadások után, hogy mennyire jó és érdekes volt. Igazi öröm és büszkeség, hogy a fiatalok csillogó szemmel és hatalmas vastapssal jutalmazták minden előadásunkat!
Külön köszönjük az Utazó Planetárium Kft. hozzájárulását a rendezvényhez és hogy rendelkezésünkre bocsájtották a 7m-es kupolájukat, amiben sokkal kényelmesebben tudtak ezek a fiatalok részt venni a programon! Köszönjük a szervezőknek, hogy gondoskodtak a csoportok helyszínre kíséréséről! Köszönjük az Önkormányzatnak a helyszín biztosítását és a nyitott hozzáállásukat!
Május 25, Gyula - Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozója
Sok éves hagyományra tekint vissza a "Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozója" rendezvénysorozat. Mint olyan sok mindent, ezt is felfüggesztették, mikor 2019-ben kitört a COVID-járvány, ám az idén hosszú kihagyás után ismét várjuk a fiatalokat! Ebben az évben a Magyar Napfizikai Alapítvány és az Utazó Planetárium Kft. közösen gondoskodik arról, hogy a fiatalok - sok egyéb program mellett - a planetárium világával is megismerkedhessenek.
Május 25-én 9 órától jönnek a szervezett csoportok a Kohán Képtárba, hogy részt vehessenek egy naprendszerbeli utazáson, vagy elcsodálkozhassanak azon, miért is olyan elképesztő a világegyetem! A vetítésekre az Utazó Planetárium Kft. 7 méter átméerőjű mobil kupolájában kerül sor, amely méretei miatt lehetővé teszi, hogy a gyerkek a lehető legkényelmesebb helyezkedjenek el benne és maximális élmányt nyújthassunk nekik! A vetítéseket Dr Belucz Bernadett kolléganőnk tartja a gyerekeknek.
Egy rég letűnt obszervatórium ujjáéledése
Lásd a Meteor, vol. 53, számában, kollégánk, Dr Korsós Marianna tollából megjelent írást.
Marianna történészi csuhát öltve magára, utána járt egy, a Balaton-felvidéken egykor tündöklő csillagászati obszervatórium nyomának, melyet Alapítványunk ma újra életre kíván kelteni. Remélhetőleg 2024. év nyarán a Balatonrendesi Schenk Jakab Napfizikai Obszervatórium (BSO) meg is nyitja kapuit a közönségnek, ahová majd mindenkit szeretettel várunk.
Planetáriumok Világnapja 2023
1925. május 7-én nyitott ki az első újkori planetárium, ünnepeljük meg együtt a planetáriumok működését! Országosan több planetárium tart ezen a hétvégén
planetáriumi előadásokat a nagyközönségnek! Jöjjenek be és nézzenek planetáriumi műsorokat!
A rendezvényhez terv szerint az Alapítvány is csatlakozik!
A rendezvényen való részvétel ingyenes!
Planetárium is érkezik a gyulai találkozóra (forrás: BEOL)
Május 25-én, csütörtökön 9 órától hatodszor rendezik meg a Sérült Fiatalok Megyei Találkozóját Gyulán, a Prohászka Zsolt Városi Tornacsarnokban.
Az eseménnyel kapcsolatos szerdai sajtótájékoztatón Alt Norbert alpolgármester elmondta, a programot 2019-ben tartották meg legutóbb, majd a koronavírus-járvány miatt egy három éven át tartó kényszerszünet következett.
A képen (balról) Kovács Zoltán intézményvezető, Papp Zsuzsanna elnök, Alt Norbert alpolgármester, Fenesi Balázs elnök
A legutóbbi rendezvényen már több mint hétszázan vettek részt a vármegye különböző részeiről. Minden alkalommal készültek, készülnek valami újdonsággal, idén a Bay Zoltán Napfizikai Alapítvány mobil planetáriumot hoz el a fesztiválra, amit valószínűleg a Kohán Képtárban állítanak fel. Ott a résztvevők az éjszakai égbolttal kapcsolatos látványos csillagászati jelenségeket ismerhetnek meg. Lesz emellett szépségsarok és bohóc is szórakoztatja a megjelenteket.
Papp Zsuzsanna, a Hatodik Érzék Egyesület elnöke elmondta, sportprogramok, boccia, kézilabda, sportvetélkedők, ebéd, Ki-mit-tud?, agility, sólyomröptetés és diszkó is szolgálja majd a résztvevők kikapcsolódását. A víztoronyról pedig ismét leengedik majd a barátságzászlót. Fenesi Balázs, a Mozgáskorlátozottak Dél-Alföldi Regionális Egyesületének elnöke elmondta, a programon olyan akadálypályát állítanak fel, amin kerekesszékkel lehet majd végighaladni. Emellett két dartstáblát is felállítanak, az egyiket kifejezetten ülő dartosoknak.
On Nov. 3, a dazzling display of rare pink auroras washed across the sky above Norway. A tour group led by Markus Varik, a local northern lights guide, happened to witness the show. The pink colors only lasted about two minutes, but Varik managed to capture several stunning shots.
A powerful solar storm on Nov. 3 led to a rare pink aurora over Norway. Photo: Markus Varik/Greenlander Tromsø
Photo: Markus Varik
“These were the strongest pink auroras I have seen in more than a decade of leading tours,” Varik told Live Science. “It was a humbling experience.”
Photo: Markus Varik
In an email to spaceweather.com, the guide mentioned that he’s never experienced anything quite like this display, despite his experience guiding aurora tours inside the Arctic Circle.
“I thought I’d seen it all,” he said.
Pink auroras are far rarer than green ones. The reason has to do with the Earth’s magnetic field, according to spaceweather.
Normal auroras take place higher in the atmosphere (between 100 and 300 kilometres), where oxygen particles excited by solar wind give off a green hue. Usually, the Earth’s magnetic field prevents solar wind from reaching deeper than that.
Photo: Markus Varik
But during this event, a class G-1 solar storm temporarily punched a hole in the magnetosphere, allowing energetic solar particles to sink far deeper into the Earth’s atmosphere than usual (below the 100km mark).
At that altitude, the atmosphere has a higher percentage of nitrogen, which lights up in a different hue than oxygen when excited.
The result? A shimmering light show in pinks and purples. And even better for the tour group watching the rare occurrence, those colors appeared just as vivid to the naked eye as through the camera. Usually, auroras are one of those few things that the camera ‘sees’ more vividly than the eye does.
The class G-1 storm also caused strange occurrences in Sweden, where an odd blue line hovered over Abisko National Park.
“It didn’t look like any auroras I have ever seen before,” Chad Blakley, director of LIghts over Lapland, told spaceweather.
XI. Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók szerepe az oktatásban workshop
2022 novemberében Dr Belucz Bernadett résztvett az immáron tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő planetáriumi találkozón. A korábbi évektől eltérően idén az Egri Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont - Varázstorony (6-án) és Bükki Csillagda (7-én) adott otthont a rendezvénynek. A színvonalas beszámolókon túl részt vehettünk egy különösen látványos kémia bemutatóórán, megtekinthettünk mindkét helyszínen a kiállításokat, Forgács Balázs az Utazó Planetáriumtól marketing előadást és gyakorlati órát is tartott, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatói bemutattak egy teljesen új oktatási alapprogramot és planetáriumi vetítéseken is részt vehettünk Magyarország első 3D képes planetáriumában. Az ország számos pontjáról (és Szlovákiából is) érkeztek kollégák: Baja, Budapest, Debrecen, Dombóvár, Eger, Gyula, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Nagyszénás, Pécs, Székesfehérvár, Tata, Szeged, Szolnok, Vác, Vecsés stb. A jövő évben ismét találkozunk Kecskeméten és egyeztetéseket folynak Lakitelekkel is.
A Magyar Napfizikai Alapítvány is részt vesz az idei "Egy hét a csillagok alatt rendezvényen".
Bár az időjárás sokszor ellenünk volt, a becslésünk szerint így is több mint 70 helyszínen zajlottak bemutatók és több mint tizenkétezren fordultak meg a távcsövek mellett az elmúlt tíz napban.
A rendezvény célja, hogy a csillagos égbolt élményét közelebb hozza az emberekhez. Különösen fontosab ezek a kezdeményezések, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre.
A rendezvényen való részvétel minden évben ingyenes, de előzetes bejelentkezés szükséges!
Balaton Summer School 2022 Space Science and Technology, Révfülöp, Magyarország
Erdélyi Róbert, Korsós Marianna és Soós Szabolcs vettek részt a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete által szervezett nyári iskolán.
Megérkezett az a naptávcső a gyulai víztorony tetején kialakított Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumba, amellyel a napkitöréseket figyelik majd a szakemberek. A város ezzel egy nemzetközi hálózat fontos tagjává, egyben központjává vált.
Felkerült a teleszkóp a csillagvizsgálóba (Fotók: Bencsik Ádám).
Történelmi pillanathoz érkeztünk. A projekttel Gyula felkerült az űrkutatás világtérképére – nyilatkozta hírportálunknak az obszervatóriumban, a víztorony tetején Alt Norbert. Gyula alpolgármestere elmondta, véleménye szerint a következő években mind a tudományos, mind a hétköznapi életben nagyon sokat fognak hallani a gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumról.
Erdélyi Róbert professzor, a Magyar Napfizikai Alapítvány elnöke hozzátette, az önkormányzat és a szervezetük együttműködésével megvalósult beruházásnak köszönhetően Gyula része lett a napkitöréseket figyelő nemzetközi hálózatnak, amelynek már huszonkét tagja van a világban. Hasonló állomásokat alakítottak ki, illetve alakítanak ki a jövőben egyebek mellett Kínában, Grúziában, Szlovákiában, Horvátországban, Ausztriában, Kolumbiában, az Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Indiában, Olaszországban és Oroszországban is.
Alt Norbert és Erdélyi Róbert (Fotók: Bencsik Ádám).
– Ennek a rendszernek ugyanakkor nem csak tagja, de központja is Gyula – tette hozzá a professzor, aki kitért arra, hogy a víztorony tetején felszerelt különleges robottávcső segítségével a Nap felszínét, illetve a felszíne feletti mágneses teret figyelik. A szintén Gyulán tartózkodó dr. Korsós Marianna által vezetett munkacsoport kidolgozott egy olyan módszert, amely az így rendelkezésre álló adatok segítségével, 12-18 órával a napkitörések előtt megjósolja a jelenség közeledtét. Ennek több szempontból is kiemelt jelentősége lesz a jövőben.
– Napkitörésekből számtalan volt a történelem során, de akkoriban az elektromosságra, az elektronikára épülő szerkezetek nem játszottak akkora szerepet. Napjainkban ugyanakkor ez a jelenség már tönkretenné a csippeket és az elektromos rendszereket – fogalmazott Erdélyi Róbert professzor. Emlékeztetett arra, hogy a legismertebb napkitörés az 1859-es Carrington-esemény volt. Ekkor tönkrement a távírórendszer, és a jelenség akkora sarki fényt generált, hogy az még a Földközi-tenger szélességén is látható volt. 1989-ben a kanadai Québec tartományban hatmillióan maradtak órákra áram nélkül egy kisebb napkitörés miatt.
– Ha a Carrington-eseményhez hasonló mértékű folyamat játszódna le, bizonyos részeken akár kettőtől tíz évig nem lenne áram, és a kár rossz esetben elérné 2,7 trilliárd dollárt – fogalmazott a professzor.
Elkerülhető a nagyobb baj
Erdélyi Róbert professzor elmondta, a Carrington- eseményhez hasonló napkitörés legutóbb 2014-ben fordul elő, de az elkerülte a Földet. Mint kiemelte, a már Gyulán is működő napfigyelő robottávcsővel észlelt adatokat interneten keresztül eljuttatják a különböző számítógépekhez, és az adatokat folyamatosan elemzik. Külön kiemelte, hogy a fejlesztésben nagy szerepet játszott az önkormányzattal való együttműködés.
– A napkitörések előrejelzésével elkerülhető a nagyobb baj, ehhez viszont az adott időszakban ki kell kapcsolni az elektronikus eszközöket. Ezt a döntést viszont csak felelősen, a legbiztosabb tudományos háttérrel lehet meghozni – hangsúlyozta. Megemlítette, hogy Angliában a nemzeti veszély regisztrációs listán a második helyen szerepelnek a napkitörések.
Ötven éve kezdte meg működését a napfizikai obszervatórium (Gyula TV)
Fél évszázada működik az obszervatórium a gyulai víztorony tetején.
Napra pontosan ötven éve, 1972. május 16-án készítette el itt az első felvételeket a Napról az abban az évben tudományos kutatóvá kinevezett Márki-Zay Lajos. A távcsövet Debrecenből hozták Gyulára, és gyorsan be is üzemelték.
A történet előzményei 1969-re nyúltak vissza, amikor az ötlet már a helyi tanács támogatását is bírta, de a történet kulcsszereplője Dezső Lóránt, az MTA Napfizikai Obszervatóriuma igazgatója volt, az ő hozzájárulására volt ugyanis szükség ahhoz, hogy az obszervatóriumot létrehozhassák. Márki-Zay Lajos elmondta, a professzort sikerült meghívni egy gyulai tudományos előadásra, utána pedig egy rövid sétára indultak. Két hét múlva következett a professzor újabb látogatása, akkor a helyszínen látottak és az elkészült tervek meggyőzték őt arról, hogy érdemes itt, a 45 méter magas víztorony tetején napfizikai megfigyelő állomást létesíteni, mely ötven éve kezdte meg működését Gyulán.
Az idei évben teljes felújításon megyát az obszervatórium. Errőlkésőbb még hírt adunk.
Teljes holdfogyatkozás
A teljes holdfogyatkozásának teljes fázisa látható volt Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa és Afrika egyes részeiből.
(Forrás: BBC Sky at Night Magazine).
Apokaliptikus napfizika – Magyar kutatók a napfizikai kutatások élvonalában (Természet Világa)
A Természet Világa folyóirat május számábanjelent meg Dr.Belucz Bernadett cikke a napfizika földi hatásairól
Elég csak az utóbbi évtizedek mozifilmjein végigtekintenünk, hogy számba vegyük hányféle módon képzelte már el az emberiség a világvégét. Napjaink kedvelt katasztrófafilmjei a természeti csapások széles skáláját mutatják be a vulkánkitöréstől a tűzvészeken és földrengéseken át a világűrből érkező meteoritokig. Ezeket látva mindenki megtalálhatja a számára leginkább valószínűsíthető forgatókönyvet az emberi civilizáció megsemmisülésére. De mi a helyzet valójában?
Prof. Emeritus Eugene N. Parker, úttörő asztrofizikus, aki olyan sokat tett hozzá a napfizikához, hogy a NASA a Parker Solar Probe küldetését róla nevezte el, március 15-én halt meg. 94 éves volt.
Eugene Parker, a Chicagói Egyetem asztronómia és asztrofizika emeritus professzora.(Forrás: Photo by John Zich/University of Chicago).
Parker nemzetközileg arról volt ismert, hogy felvetette a napszél létezését – ezt az elképzelést először szkepticizmussal fogadták. Az elmélet később bebizonyosodott,s ezzel átformálta a világűrről és a naprendszerről alkotott képünket. Parker ezután forradalmasította az asztrofizikát, feltárva a mágneses terek és a plazma dinamikája mögött rejlő összetett fizikát.
2018 augusztusában, 91 évesen ő volt az első ember, aki szemtanúja volt a névadó űrszondájuk fellövésének.
„Szerintem semmiképpen sem túlzás azt állítani, hogy a napfizika tudománya nagyrészt Dr. Eugene Parker munkásságán alapszik” – mondta Nicky Fox, a NASA washingtoni központjában működő NASA heliofizikai részlegének igazgatója. Parker barátja. "Bár Dr. Parker már nincs közöttünk, felfedezései és öröksége örökké élni fognak."
Hasonlóságok az alligátorok párzási hívása és a Nap égi tánca között
A Nap látható felszíne és a forró koronája között megfigyelhető anyagkilövellések régóta fejtörést okoznak a kutatóknak. Tudósok egy csoportja nemrég folyadékoldatok rezegtetésével szimulált hasonló jelenséget, és ezzel elsőként mutatta meg, hogyan keletkezhetnek a kozmikus energiaszállításban feltehetően nagy szerepet játszó szpikulák. A felismert áramlási mechanizmus a természet sok más csodálatos jelenségének is a motorja.
.
A sugárszerű anyagkilövellés (jet) rendkívül gyakori a természetben. Egyik vizuálisan legtetszetősebb példája a hím alligátorok párzási viselkedése során jelenik meg: amikor az aligátor épphogy a vízfelszín alá meríti nyakát, mély, basszus tartománybeli frekvenciákon hangos morgást hallat, aminek hatására vízsugarak kezdenek gyönyörű táncba a tó felszínén. A jelenségért felelős fizikai mechanizmus a Faraday-gerjesztés, amelyet először 1831-ben Michael Faraday angol fizikus demonstrált sekély folyadékban egy rugalmas membrán segítségével. Tőlünk 150 millió km-re központi csillagunk, a Nap felszínén szintén megfigyelhető hasonló anyagkilövellés az anyag negyedik halmazállapotaként is emlegetett szuperforró plazmában. A szoláris szpikulákat régóta vizsgálják a tudósok, de keletkezésüket – a szerelmes hím alligátorok násztánca által keltett sugárkilövellésekkel ellentétben – még nem sikerült teljes mértékben megmagyarázni. A témában írt korábbi cikkünk itt olvasható.
Magyar, indiai és brit tudósok egy csoportja azonban nemrég különösen izgalmas kísérletet végzett a rejtély felderítésére. A csillagászok polimerfizikusokat hívtak segítségül, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgálhassák a jelenséget. Egy elfektetett, bekapcsolt hangszóróra folyadékoldatot öntöttek, amely a rezgés hatására függőleges jeteket lövellt ki. A polimerfolyadékok speciális tulajdonsága, hogy alkotóelemeik összekapcsolódnak egy kitüntetett irányban – éppen úgy, mint ahogy a Nap plazmáját alkotó elemek is sugarakba rendeződnek a mágneses tér mentén. A hangszóróra azért volt szükség, mert a tudósok így tudták szimulálni a Nap felszínre merőleges rezgését (a globális szoláris oszcillációt).
A kísérlettel a Piyali Chatterjee (Indiai Asztrofizikai Intézet / Bengaluru) és Erdélyi Róbert (ELTE Csillagászati Tanszék / Sheffieldi Egyetem) által vezetett nemzetközi tudóscsoport első ízben bizonyította, hogy a napszpikulák keletkezését és nagy számát egy régről ismert, egyszerű mechanizmus, a konvekció okozhatja.
A mechanizmus – ahhoz hasonlóan, ahogy melegítés közben az edényben forr a víz – nagyjából periodikus, igen erős lökéseket gyakorol a plazmára a napfelszín (a fotoszféra) fölött elhelyezkedő vékony rétegben, vagyis a kromoszférában. (Alkalmas eszköz nélkül ezért sose nézzünk a Napba!) A kromoszféra anyaga kb. 500-szor könnyebb, mint a fotoszféráé, ami azt jelenti, hogy ezek a konvekciós mozgás által generált, alulról érkező erős lökések a kromoszférikus plazmát hosszúkás, 300–1000 km széles és 5000–30000 km magas, henger alakú jetek formájában lövik ki.
A Nap atmoszférájában sok, különféle magasságú és sebességű szpikulát látnak a tudósok, és éppen ez a sokféleség nehezíti a kialakulásuk megértését. A polimerfolyadék-kísérlettel azonban a kutatócsoportnak sikerült azt is megmutatnia, hogy a Nap konvekciója önmagában is sokféle különböző anyagkiáramlást képes kialakítani. Amikor ugyanis kilövellés közben a konvekcó által gerjesztett hullámok amplitúdója túlságosan megnő, nemlinearis hullámtörés keletkezik. Ezt a jelenséget máshol is megfigyelhetjük, például az óceánok nagy hullámmozgásaiban vagy a galaxisok spirálkarjaiban.
“A kutatás során közvetlen bizonyítékot kerestünk arra, hogyan lehet jelen mintegy 3 millió szpikula egyszerre a Nap felszínén, és a polimer folyadékok fizikájába nyújtott egyedi bepillantás valóban alapvető felfedezést tett lehetővé – mondja Erdélyi Róbert csillagászprofesszor. – A közös munka során rengeteget tanultunk egymástól. Nemcsak Piyali Chatterjee polimer folyadékokat kutató csapatától, hanem a pályafutásuk elején járó fiataloktól, Sahel Dey PhD-hallgatótól, valamint Korsós B. Marianna, Jiajia Liu és Chris Nelson posztdoktori kutatóktól is."
„Örülök, hogy fiatal kutatóként része lehettem az együttműködésnek, és láthattam, ahogy két, látszólag különböző kutatási terület együttes erővel egyszerű magyarázatot talál egy régóta nyitott tudományos kérdésre – nyilatkozza Korsós B. Marianna, aki nemcsak tudományos munkatárs az ELTE Csillagászati Tanszékén, hanem egyben az Aberystwythi Egyetem Fizika Tanszékének Naprendszerfizikai Csoportjában is posztdoktori kutatóasszisztens. – Immár erősen hiszem, hogy a különböző kutatási területeknek közös projekteken kell dolgozniuk, mert ez nagy ugrásokkal viheti előre a tudományt.”
A kutatás azért is számít rendkívül fontosnak a szakterületen, mert a szpikulák nagy száma miatt a kutatók feltételezik, hogy a plazmakilövellések kulcsszerepet játszanak a Naprendszer tömeg- és energiaszállításban. Ennek mikéntjére azonban a modern plazma-asztrofizika még nem talált magyarázatot. Mi tartja fenn a napszelet? És hogyan melegszik fel a napkorona több millió Kelvin fokos hőmérsékletre? Ehhez hasonló kérdésekre keresik a tudósok jelenleg is a választ. A témáról az alábbi cikkünkben olvashat bővebben.
A kutatás az ELTE-n a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP) asztro- és részecskefizikai tématerületének keretében zajlik, Frei Zsolt vezetésével. A csoport magyar tagjai az IRIS űreszköz által készített megfigyelések adatainak elemzéséhez és annak elméleti értelmezéséhez járultak hozzá szakértelmükkel, fejlett feldolgozási technikákat használva az adatelemzéshez.
Az eredményeket összegző tanulmány 2022. március 3-án jelent meg a Nature Physics lapban, és a SharedIt-en is olvasható.
Erdei Attiláné (Julika) lett Békés megye legjobb könyvelője!
Gratulálunk Erdei Attilánénak (Julika) a megtisztelő címhez! További sok sikert és jó munkát kívánunk! Egyúttal köszönjük a mérhetetlen sok segítséget, amivel hozzájárult a Napfizikai Alapítvány sikereihez!
.
"Polymeric jets throw light on the origin and nature of the forest of solar spicules" has been published online in Nature Physics
Jet-like behaviour is extremely common in nature. One of the most visually appealing examples occurs during the mating display of the male alligator, when the alligator submerges its neck just below the water-line and bellows at bass frequencies, causing jets of water to dance in a beautiful display on the lake surface. The physical mechanism responsible for this effect is known as Faraday excitation and was first demonstrated in a shallow fluid with an elastic membrane by English physicist, Michael Faraday in 1831. Far away on the Sun’s surface, a similar display of jet-like behaviour is ubiquitously observed in the super-hot plasma, also called the fourth state of matter, in the form of ‘spicules’. However, unlike with the jets caused by the amorous male alligator, spicules are yet to be fully explained.
To make progress towards fully understanding solar spicules, a team of researchers from Hungary, India and UK, including Prof Robertus Erdélyi and Dr Marianna B Korsós (Dept. of Astronomy, Eötvös University and also at Hungarian Solar Physics Foundation, Gyula, Hungary, http://hspf.eu) have found an intriguing connection between fluid solutions vibrating on a speaker displaced horizontally and the forest of vertically elongated plasma jets known as spicules on the Sun’s surface. Father Secchi originally discovered spicules in 1872. However, they remain one of those miscellaneous objects in modern plasma-astrophysics.
The first author of the paper, Mr. Sahel Dey, is a final year PhD student at Indian Institute of Astrophysics and IISc, Bengaluru. The team was led by Indian researchers, Dr Piyali Chatterjee on solar plasma simulations and Dr Murthy O. V. S. N. from Azim Premji University on the laboratory experiments. The team from Hungary and the UK worked on data analysis from observations taken by the IRIS spacecraft and contributed advanced processing techniques included Drs Jiajia Liu and Chris Nelson from the Queen’s University Belfast.
The ESA/NASA Solar Orbiter spacecraft has captured the largest solar prominence eruption ever observed in a single image together with the full solar disc.
(Forrás: Solar Ham).
Solar prominences are large structures of tangled magnetic field lines that keep dense concentrations of solar plasma suspended above the Sun’s surface, sometimes taking the form of arching loops. They are often associated with coronal mass ejections, which if directed towards Earth, can wreak havoc with our technology and everyday lives.
This latest event took place on 15 February and extended millions of kilometres into space. The coronal mass ejection was not directed at Earth. In fact, it is travelling away from us. There is no signature of the eruption on the solar disc facing the spacecraft – which is currently approaching the Earth-Sun line – meaning that it must have originated from the side of the Sun facing away from us.
The imagery was captured by the ‘Full Sun Imager’ (FSI) of the Extreme Ultraviolet Imager (EUI) on Solar Orbiter. FSI is designed to look at the full solar disc even during close passages of the Sun, such as during the upcoming perihelion passage next month. At closest approach on 26 March, which will see the spacecraft pass within about 0.3 times the Sun-Earth distance, the Sun will fill a much larger portion of the telescope’s field of view. Right now, there is still a lot of ‘viewing margin’ around the disc, enabling stunning detail to be captured by FSI out to about 3.5 million kilometres, equivalent to five times the radius of the Sun.
Solar Orbiter and SOHO’s view of a giant eruption - side by side
Other space telescopes such as the ESA/NASA SOHO satellite frequently see solar activity like this, but either closer to the Sun, or further out by means of an occulter, which blocks out the glare of the Sun’s disc to enable detailed imagery of the corona itself. Thus, the prominence observed by Solar Orbiter is the largest ever event of its kind to be captured in a single field of view together with the solar disc, opening up new possibilities to see how events like these connect to the solar disc for the first time. At the same time, SOHO can provide complementary views to even larger distances.
Solar Orbiter and SOHO’s view of a giant eruption – wide view
Other space missions were also watching the event, including NASA’s Parker Solar Probe. Next week, Solar Orbiter and Parker Solar Probe will perform dedicated joint observations during Parker’s perihelion passage.
Even spacecraft not dedicated to solar science felt its blast – the ESA/JAXA BepiColombo mission, currently in the vicinity of Mercury’s orbit – detected a massive increase in the readings for electrons, protons, and heavy ions with its radiation monitor.
And while this event did not send a blast of deadly particles towards Earth, it is an important reminder of the unpredictable nature of the Sun and the importance of understanding and monitoring its behaviour. Together with ESA’s future dedicated space weather mission Vigil, which will provide unique views of events like these, we can better protect our home planet from the Sun’s violent outbursts.
40 Starlink műholddal végzett a geomágneses vihar (space.com)
A műholdak február 3-án indultak. Egy nappal később geomágneses viharba kerültek.
2022. február 3-án egy SpaceX Falcon 9 rakéta 49 Starlink internetes műholdat bocsát pályára a NASA Kennedy Űrközpontjának 39A plattformjáról a floridai Cape Canaveralban. (Forrás: SpaceX).
A SpaceX 40 vadonatúj Starlink internetes műholdat veszít el egy geomágneses vihar miatt, amely mindössze egy nappal a flotta múlt heti kilövése után sújtott le.
Egy SpaceX Falcon 9 rakéta 49 Starlink műholdat indított el február 3-án a NASA floridai Kennedy Űrközpontjából. Egy nappal később a Föld felett egy geomágneses vihar kismértékben megnövelte a légkör sűrűségét, növelve a műholdak ellenállását, ezzel a műholdak nagyrészének a vesztét okozta.
"Az előzetes elemzések azt mutatják, hogy a kis magasságban megnövekedett légellenállás megakadályozta, hogy a műholdak kilépjenek biztonságos módból, hogy megkezdhessék a pályáraállási manővereket. A műholdak közül akár 40 is visszatérhet a Föld légkörébe, vagy már belépett" - írta a SpaceX február 8-án.
Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Ügynöksége által üzemeltetett Űridőjárás-előrejelző Központ szerint geomágneses viharok akkor fordulnak elő, amikor a Föld közelében erős napszél váltakozó áramokat és plazmákat kelt a Föld magnetoszférájában. Ez a kölcsönhatás felmelegítheti a Föld felső légkörét, és megnövelheti a légkör sűrűségét elég magasan a bolygó felett ahhoz, hogy hatással legyen az alacsony pályán keringő műholdakra, például a SpaceX új Starlink műholdjaira. A pénteki geomágneses vihart a január 30-án észlelt napkitörés okozta, amely töltött részecskék hullámát küldte a Föld felé.
A felbocsátott 49 műhold kezdeti pályájának legalacsonyabb pontján 210 kilométerre siklott a Föld felett. A SpaceX azért állította a Starlink műholdakat alacsony pályára, hogy gyorsan megsemmisíthessék őket, ha közvetlenül az üzembeállítás után meghibásodnának. Kiderült, hogy ez a pályatervezés sebezhetővé tette a flottát a pénteki geomágneses viharral szemben.
"A fedélzeti GPS azt mutatta, hogy ahogy a vihar fokozódott, 50 százalékkal magasabb légellenállást eredményezett, mint a korábbi kilövéseknél" - írta frissítésében a SpaceX. A műholdakat ezután "biztonságos módba" helyezték, és utasították, hogy élükön repüljenek "mint egy papírlap", hogy minimálisra csökkentsék a légellenállást, miközben a vállalat az Egyesült Államok Űrhadosztályával és a LeoLabs céggel együttműködve nyomon követte őket a földi bázison - tette hozzá.
49 Starlink internetes műholdat mutatja kilövési pozícióban egymás mellett, mielőtt pályára állnának 2022. február 3-án. (Forrás: SpaceX).
Hiába az óvintézkedés, a legtöbb Starlink műholdnál túl nagy volt a légellenállás. Csökkentett módjukba zárva várhatóan 40 műhold űrtörmelékként zuhan le a pályáról néhány nappal a kilövés után.
"A pályájukat vesztett műholdak nem jelentenek kockázatot más műholdakra nézve, és úgy tervezték őket, hogy a légkörbe való visszatéréskor teljesen megsemmisülnek, vagyis nem keletkezik űrtörmelék, és egyetlen műholdrész sem éri el a felszínt" - írta a SpaceX a műholdak visszatéréséről. "Ez az egyedülálló helyzet jól mutatja, hogy a Starlink csapata milyen sokat tett annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer az élvonalban legyen a pályán lévő törmelék csökkentésében."
A SpaceX 2019 óta indít Starlink műholdak Föld körüli pályákra, néha egyszerre akár 60-at is, hogy egy olyan megakonstellációt alkossanak, amely egy napon akár 42 000 műholdat is számlálhat. A projekt célja, hogy nagy sebességű internet-hozzáférést biztosítson az ügyfeleknek a Föld bármely pontján, különösen a távoli vagy rosszul kiszolgált területeken – közölte a SpaceX.
A Starlink projektet széles körben bírálják a csillagászok bírálták a csillagászati megfigyelésekre gyakorolt hatása miatt, mivel az éjszakai égbolton áthaladó műholdak nagy száma csíkokat hagyhat a távcsövek felvételein. Azóta a SpaceX azon dolgozik, hogy korlátozza Starlink műholdaik láthatóságát, hogy csökkentse a csillagásztársadalom nemtetszését.
A Nap koronájának rendkívül magas hőmérsékletét az alacsony részecskesűrűségű közeg nem közvetíti hatékonyan, többek között ez biztosítja a szonda túlélését. A Parker szonda működéséről, a napfizikai kutatásokkal és űridőjárással kapcsolatos jelentőségéről és egy lehetséges űrvihar hatásairól Erdélyi Róbert csillagásszal, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.
Minden eddiginél közelebb a Naphoz
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a NASA Parker szondája (Parker Solar Probe) áprilisban minden eddiginél közelebb repült a Naphoz, és a mérések szerint sikerült átlépnie az Alfvén-felületnek nevezett határt, ahol már a mágneses erők határozzák meg a részecskék dinamikáját, vagy, ahogy a NASA közleményében is írják, itt ér véget a Nap légköre és kezdődik a napszél birodalma.
Ebben a kontextusban a légkör megfogalmazás némileg pontatlan, mivel, ahogy azt Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnöke és az ELTE csillagászati professzora kérdésünkre elmondta, a Nap légköre valójában nem a korona határáig tart, maga a Föld is a Nap atmoszférájában kering, bár ahogy közelítünk a Naphoz a hőmérséklet természetesen egyre növekszik.
A Parker szonda nyolcadik repülése során elért, a Nap felszínétől (ami szintén nem egy jól körülhatárolható, szilárd felszínt jelent) 13 millió kilométeres távolságban lévő és a kilencedik repüléskor megközelített 10,5 millió kilométeres határ viszont így is a Naphoz legközelebb eső régió, amelyet valaha elért egy űreszköz, ezen a területen pedig rendkívül magas, akár több millió Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon hogyan képes egy szonda működőképes maradni ilyen extrém körülmények között, vagyis miért nem olvad el a Parker napszonda?
A magyarázatot egyrészt a szonda hőpajzsa adja meg, amelyről még szót ejtünk később, másrészt a hőátadás folyamatának működése, amely az űrbeli körülmények között, a részecskék nagyon alacsony sűrűsége miatt nem olyan hatékony, mint itt, a Földön.
Valójában mit jelent az, hogy valami több millió Celsius-fokos?
Ha veszek egy vasat és felforrósítom nagyon nagy hőmérsékletre, fájna, ha megérintenénk. Ha viszont valamilyen gázt melegítek magas hőmérsékletre, és a gáz elég ritka, akkor azzal egy pohár teát sem lehetne felmelegíteni" - magyarázta Erdélyi Róbert. "Ez a helyzet a Nap légkörében is. Ha közel megyünk a Naphoz, ott hiába több millió fokos a hőmérséklet, olyan kicsi a sűrűsége a légkörnek, hogy hőkapacitása nem nagyon van."
Ennek ellenére ez a környezet is alkalmas arra, hogy az űreszközt felmelegítse vagy akár kárt is okozzon benne, mivel a csillagból kiáramló rendkívüli sebességgel haladó részecskék, amelyeknek egyenként nagyon nagy az individuális energiája, a szondát elérve interakcióba lépnek annak atomjaival és tönkre is tehetik. Ennek a napszélnek elnevezett folyamatnak az elméletét egyébként a szonda névadója, Eugen Newman Parker asztrofizikus dolgozta ki az ötvenes években, miután kiszámította, hogy csak úgy lehet a Nap felszíne stabil, ha folyamatosan áramlik ki belőle az anyag.
A szonda speciális védelme
Ez ellen véd a szonda hőpajzsa, amely így csak ezer Celsius-fok közeli hőmérsékletet kell, hogy kibírjon, és, bár még ez is magasnak számít, de léteznek olyan anyagok, amelyek kellően strapabíróak és alkalmasak a feladatra. A 2,4 méter átmérőjű, 115 milliméter vastag hőpajzs (Thermal Protection System, TPS), amelyet a Johns Hopkins APL tervezett meg, két széntartalmú réteg között elhelyezett szén-kompozit habból áll, kívülről, a Nap felőli oldalán pedig fehér kerámia bevonat védi a napsugaraktól. A tesztek során az árnyékoló 1650 Celsius-fokos hőmérsékletnek is ellenállt, így kellő védelmet nyújt az alatta található eszközök számára.
A szonda egyetlen berendezése, amelyet nem takar le az árnyékoló, az a Faraday-pohár, amely az ionok és elektronok áramlását detektálja: ezt az eszközt viszont olyan magas olvadáspontú anyagokból készítették, amelyek akár 2000-3000 Celsius-fokos hőmérsékletet is elviselnek. Az érzékelő titán-cirkónium-molibdén ötvözetből készült, 2349 Celsius-fokos olvadásponttal, az elektromos kábelek pedig nióbiumból állnak, amelyeket zafírkristály nanocsövek takarnak. Ezenfelül a napelemes paneleket, amelyek a Nap közelében automatikusan behúzódnak az árnyékoló mögé, egy ioncserélt vízzel működő hűtőrendszer is hidegen tartja.
A Parker szonda áprilisi, nyolcadik repülésének nagy horderejét az adja, hogy most először sikerült elérni az Alfvén-felületet egy űreszközzel, de mi az esemény gyakorlati jelentősége, hogyan járulnak hozzá a Nap közvetlen közelében végzett megfigyelések a tudományos kutatásokhoz?
Az asztrofizika megoldatlan rejtélye
Erdélyi Róbert, aki nemzetközi kutatócsapatával a Nap fotoszférája és koronája közötti hőmérsékleti különbségek eredetét kutatja és két évvel ezelőtt áttörést ért el a plazmahullám-pulzusok észlelésével kapcsolatban, elmondta: a Parker műhold az eddiginél jóval több információt gyűjthet a mágneses térről és arról, hogy az milyen szerepet játszik a Nap légkörének melegítésében.
"A Nap felszíne "csak" öt-hat ezer Celsius-fokos, de ha bemegyünk a belsejébe, ott egyre melegebb lesz a fúziónak köszönhetően. Azonban a felszíntől távolodva is egyre növekszik a hőmérséklet, ami már kevésbé érthető jelenség." - mondta a professzor - "Úgy kell elképzelni, mintha otthon a forró radiátortól vagy kályhától távolodva egyre melegebbet érzékelnénk: ez látszólag ellentmond a termodinamika törvényeinek, de mégis ehhez hasonló folyamat zajlik a Nap felszínén. Az öt-hatezer Celsius-fok a felszíntől távolodva növekszik, bizonyos régiókban akár a harmincmillió fokos hőmérsékletet is elérheti. Ez a jelenség alapvető kérdése és megoldatlan rejtélye az asztrofizikának, aki ezt megoldja, az nagyon nagy lépést tesz a tudomány területén."
A felfedezésnek nem csak az asztrofizikában, hanem a gyakorlati életben, az energiaellátás megreformálásában is nagy jelentősége lehet, mivel a földi mini-csillagok, vagyis a fúziós reaktorok is a Napban megfigyelhető folyamatok alapján működnek. "A fúziós reaktorokban hidrogénizotóp atomok ütköznének össze, fuzionálnának és héliumatomok keletkeznének belőlük, eközben pedig energia szabadulna fel, mivel a héliumatomok tömege kevesebb, mint az eredeti hidrogénatomok tömege és ez a tömegkülönbözet átalakul energiává." - mondta Erdélyi. A fúziós módszerrel tiszta energia állítható elő erősen környezetkímélő módon, a folyamat közben ugyanis nem keletkeznek káros anyagok, amelyek a környezetet szennyezik, ellentétben a fosszilis üzemanyagokat felhasználó energiatermelési módokkal. Körülbelül száz gramm csapvízből és két és fél gramm lítiumból egy európai háztartás teljes generációjának energiaigényét el lehetne látni a fúziós technológiával.
Ha tudnánk, hogy a csillagok pontosan hogyan fűtik fel a légköreiket ilyen hatalmas hőmérsékletekre, ahol a fúziót be lehet indítani, elleshetnénk tőlük a módszert és átültethetnénk a gyakorlati életbe - tette hozzá a professzor.
Űridőjárás, űrvihar
A csillagász a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnökeként az űridőjárás megfigyelésében is érdekelt, mivel a gyulai önkormányzat segítségével felépített és az alapítvány által működtetett Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumban, amely jelenleg Magyarország egyetlen napfizikai obszervatóriuma, többek között a napkitöréseket monitorozzák, hogy a földi elektromos rendszerekre veszélyes geomágneses viharok megjelenését minél hamarabb észlelhessék. Míg az 1859. szeptember 1-jén bekövetkező Carrington-esemény, amelyet az egyik, feljegyzésekkel is alátámasztott legnagyobb geomágneses viharként tartanak számon, csak néhány távírókészüléket (és kezelőiket) tette tönkre, addig a mai, mindent elektromos rendszerekkel behálózó világban sokkal komolyabb károk keletkezhetnének egy hasonló intenzitású esemény alkalmával. Az obszervatórium műszereinek segítségével azt próbálják megjósolni, hogy a következő hat-nyolc-tíz órában lehet-e számítani űrvihar kialakulására.
"Az űrviharok hatása a mai, technológiára épülő, földi civilizációra nézve nagyon nagy, ugyanis az űrvihar mikroáramokat gerjeszt, ezek a mikroáramok pedig kárt okoznak a chipekben, így a repülőktől kezdve a bankrendszerekig minden, ami chipekkel működik, gyakorlatilag tönkremehet." - mondta a professzor - "Eddig szerencsénk volt, hogy egy nagyobb űrvihar nem találta el a Földet az utóbbi időkben, de ha a Carrington-fler ma alakulna ki, akkor a becslések szerint akár kettőtől tíz évig nem lenne áram a Földnek azon régiójában, ahol magasan fejlett technikai infrastruktúrára épülő berendezkedés van."
Ezért próbálják meg előrejelezni az űrviharok megjelenését a földi obszervatóriumok megfigyelései által, és ebben segíthet a Parker szonda is, mivel az általa közvetített információk közelebb viszik a kutatókat a koronaanyag-kidobódások kialakulásának megértéséhez. Magyarországon jelenleg hiányzik a jól kiépített protokoll, amelyet egy napkitörés negatív hatásainak elkerülésére életbe lehetne léptetni, miután befut a figyelmeztetés a közelgő veszélyről, így a gyulai obszervatórium ilyen jellegű adatait egyelőre leginkább csak a Napfizikai Alapítvány munkatársai tudják hasznosítani, például ilyen esetekben kikapcsolják az elektromos eszközeiket. A értesítési rendszer kiépítésére nagy szükség lenne: Erdélyi Róbert elmondása szerint ha a Covid okozta károk és rizikófaktor egy skálán egy nagyságrendű besorolást kapnának, akkor az űrvihar által jelentett veszély nyolcvan nagyságrendű lenne. A jövőben, remélve, hogy a protokoll előbb-utóbb megszületik, még nagyobb jelentőséget kaphat az űridőjárás minél pontosabb monitorozása, és ebben is szerepet játszhat a Parker szonda tevékenysége.
A Parker szonda felfedezéseiről az elkövetkező időkben sokat hallhatunk még, mivel küldetése előreláthatólag egészen 2025-ig tart majd, a legutolsó repülése alkalmával nagyjából 6 millió kilométerre közelíti meg a Nap felszínét a tervek szerint. Az űridőjárással kapcsolatos megfigyelésekről pedig a Magyar Napfizikai Alapítvány által rendszeres megrendezett tudományos ismeretterjesztő előadásokon is szerezhetünk bővebb ismereteket, a rendezvények során a résztvevők távcsövekkel figyelhetik a Napot és a napfizikai kutatások rejtelmeibe is betekintést kaphatnak az érdeklődők.
(Fotó: Andrew Wang, NNASA/CXC/INAF/Argiroffi, C. et al./S. Wiessinger, ESA/Science Office, NASA)
Boldog karácsonyt!
Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!
Európai Naptávcső 2022-es naptára
Kedves EST rajongók! Az új EST naptár megjelent!
Letöltheted a honlapunkról: itt. A naptár feltöltheted a saját közösségi felületedre, cimkézd meg és használd a #ESTCalendar2022 hashtaget. Az idei kalendár témái az EST-ben résztvevő kutatóintézeteket.
2021. november 21-22-én tartották a Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók szerepe az oktatósban X. workshopot a Zselicben, Pécsen. Rendkívül sokszínű és tartalmas előadásokat és beszámolókat hallhattunk. Az Alapítványtól Belucz Bernadett, Soós Szabolcs és Asztalos Balázs vett részt.
Tizedik alkalommal szervezte meg a Zsolnay Kulturális Negyed Planetáriuma és a MTA PAB Csillagászati és Űrkutatási Munkabizottsága a "Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók szerepe az oktatósban Workshopot". A workshop célja lehetőséget adni az érintett egyesületeknek, szervezeteknek, vállalkozásoknak és személyeknek, hogy bemutathassák planetáriumuk, illetve bemutató csillagvizsgálójuk oktatási eszközeit, módszereit.
A találkozó első napján Forgács Balázs, az Utazó Planetáriumtól tartott egy rendkívül hasznos és sokrétű előadást a "Hatékony online média használat és a marketing tervezés alapjai." címmel, majd ezt követően az Utazó Planetárium 7m-es kupolájában tekinthettek meg a résztvevők néhány új filmet. A workshop második napján hallhattuk a különböző planetáriumok és obszervatóriumok beszámolóit, milyen programokat tartottakaz évben, milyen fejlesztéseket terveznek, mit terveznek a jővő évben. Mizser Attila beszélt az idén 75 éves Magyar Csillagászati Egyesületről, korabeli érdekességeket és képeket is bemutatott. A Kecskeméti Planetáriumtól, Szűcs László a planetárium oktatásban beltöltött szerepéről és a kisgyermekeknek szánt élő előadásokhoz használt ötleteikről beszélt. José Jiménez Garrido az Astroandalustól szintén a planetáriumukról beszélt. Csizmadia Szilárd a Vega Csillagászati Egyesülettől az ismeretterjesztés és amatőrcsillagászat a 21. század online világában betöltött szerepéről beszélt. A szünet után Hegedüs Tibor a SZTE Bajai Obszervatóriumtól a bajai "Csillagleső" planetáriumról beszélt, majd Belucz Bernadett az Alapitványtól a céljainkról eszközeinkről, módszereinkről. Gyarmathy István egy rendkívül érdekes előadást tartott a hortobágyi emberek csillagmitológiáiról és csillagvilágáról. Kovács Gergő, a debreceni Agórától egy, a szupernóvákról szóló saját fejlesztésű Nightshade skriptet mutatott be nekünk. Bemutatkozott a Bükki Csillagda. Megismerhettünk egy egészen egyedülálló oktatási segédanyagot is, amit a Pécsi Tudományegyetem gondozásában jelent meg. A Star Wars-filmekben látható bolygók és helyszínek adnak hátteret a hagyományos földrajz oktatás témaköreihez és az ismert közegben, újszerű cselekményeken keresztül a főhős egy missziót teljesít és ezen keresztül mutat be olyan természeti, társadalmi és gazdaságföldrajzi folyamatokat, amelyek tanulása, feldolgozása a hagyományos keretek között nehézségeket okozhat. Forgács Balázs beszélt a planetáriumok számára elérhető műsorokról és számos más planetárium és obszervatórium beszámolóját is meghallgathattunk milyen rendkívül színes és ötletes megoldásokkal igyekeznek azadott település fiataljaihoz közelhozni a csillagászat tudományát.
Bízunk benne, hogy a 2022-es évben is részt tudunk venni a rendezvényen, nagyszerű élmény volt! Köszönjük a szervezőknek és a Zsolnay Kulturális Negyed Planetáriumának!
1 / 24
2 / 24
3 / 24
4 / 24
5 / 24
6 / 24
7 / 24
8 / 24
9 / 24
10 / 24
11 / 24
12 / 24
13 / 24
14 / 24
15 / 24
16 / 24
17 / 24
18 / 24
19 / 24
20 / 24
21 / 24
22 / 24
23 / 24
24 / 24
EST Verseny jeletkezési határideje november 12-én lejár!
Hamarosan közeledik az EST „A Nap egy pillantásra” iskolai versenyére a jelentkezés határideje. A jelentkezési lapot november 12-én, pénteken lezárjuk.
Nagyon örülünk az eredményeknek. Eddig 15 országból 2114 diák jelentkezett a versenyre. Az EST 189 középiskolában lesz jelen Európa-szerte, több mint 215 tanár részvételével. Lásd a mellékelt képet! Ez egy hatalmas siker!
A résztvevők statisztikái országos és iskolák szerinti bontásban elérhetők az EST oldalán
Valamennyi diákneve megtalálható a honlapon.
HATALMAS SIKER! 10 MAGYAR ISKOLA 14 CSAPATA INDULT EL A VERSENYEN! Budapest (Veres Pálné Gimnázium), Debrecen (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája, Debreceni Csokonai-Vitéz Mihály Gimnázium), Gyula (Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium), Hódmezővásárhely (Németh László Gimnázium), Kecskemét (Kecskeméti Református Gimnázium), Kiskunfélegyháza (Kiskunfélegyházi Szent Benedek Középiskola 4 csapata!), Mátészalka (Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium), Oroszlány (Hamvas Béla Gimnázium 2 csapata!), Sárbogárd (Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium). Sok sikert!
SWATNet Iskola: Bevezetés az űridőjárásba
Dr Korsós Marianna, Zsámberger Noémi és Dr Belucz Bernadett is részt vesz az iskolán.
Ez a nyári iskola bemutatja az űridőjárás kulcsfontosságú fogalmait és a releváns területeket a Naptól a Földig, az űridőjárás hatásait, valamint az előrejelzés alapelveit.
Az iskola 2021. november 8. és 12. között lesz megtartva, és teljes egészében online szerveződik. Előadásokból, házi feladatokból (előzetes és iskolai feladatokból egyaránt) és csoportmunkából áll.
Az iskola témái a SWATNet fő témáihoz kapcsolódnak: Napfizika, héliószféra és mesterséges intelligencia (AI)
Ütemezés (közép-európai időben):
Nem az a kérdés, hogy eljön-e az elektromos világ vége, hanem az, hogy mikor (forrás: Index)
Éltető csillagunk, a Nap egyben a modern civilizáció végét is jelentheti. Természetéből adódóan űrviharokat generál, amik kiüthetik az elektromos hálózatokat bolygókon. De mi ez, és miért veszélyes? Erdélyi Róbert csillagász magyarázza el.
A Nap tizenegy éves ciklusokban változik, a ciklus első három-négy évében a csillag felszínén napfoltok jelennek meg, amik heves napkitöréseket bocsátanak ki. A napkitörések, melyek egyben a Naprendszer legnagyobb energiájú robbanásai, heves plazmarobbanások a csillag fotoszférája fölött – ennek látható kísérői a flerek, a hirtelen erős kifényesedések a Nap felszínén –, és egy-egy ilyen reakció során több milliárd tonnányi anyag hagyhatja el a Napot, ha instabil a napkitörés környéki mágneses tér a csillagon. Ilyenkor a napkorona egy darabja kilökődik az űrbe, innen a jelenség neve is: koronakidobódás, röviden CME a jelenség angol nevének megfelelőjéből (Coronal Mass Ejection). A napkitörések által a bolygóközi térben útjára indított részecskéket a Föld mágneses mezeje többnyire eltéríti, így igazi veszélyt nem jelentenek a bolygónkra. A koronakidobódással kísért napkitörés során azonban a Napból leváló, másodpercenként akár több ezer kilométeres sebességgel haladó plazmafelhő, benne a töltött részecskékkel, mágneses felhővé átalakulva teszi meg útját az űrben. Ezt nevezik napviharnak, ami már potenciális veszélyforrás a földi létre.
Miért lehet veszélyes egy napvihar?
Az, hogy civilizációnkra veszélyt jelenthet egy napvihar, összefügg azzal, hogy társadalmunk rendkívüli mértékben függ az elektromosságtól és az arra épülő elektromos hálózatoktól. Ezek lehetnek globális magasfeszültségű hálózatok vagy akár egy háztartási kenyérpirítót vezérlő chip.
A CME-ket rádiókitörések kísérik, amik zavarhatják a földi rádiós kommunikációt, a radarokat és az elektromos hálózatokat. 1967-ben például majdnem atomháború lett belőle, mert az amerikai légierő azt hitte, a szovjetek zavarják a radarjaikat, miközben egy koronaanyag-kidobódást kísérő rádióhullám volt az igazi felelős. A nukleáris pusztítást az űridőjárás-előrejelző csoportnak sikerült megakadályoznia a katonai vezetésnek még időben leadott szakvéleménnyel.
Ha a Föld a Napból kiszakadó plazma útjába kerül, melynek mágneses polaritása ellentétes a Föld magnetoszférájának mágneses terével, olyan erős geomágneses vihar keletkezhet, ami megzavarhatja, rosszabb esetben teljesen tönkreteheti a navigációt; a mágneses tér ingadozása és a magnetoszférán átjutó részecskék jelenléte pedig kóboráramot indukálhat, ezzel túlterhelve és tönkretéve az elektromos hálózatokat és berendezéseket. Azonos polaritás esetén valamivel gyengébb viharra lehet számítani, mely maximum sarki fény képében jelenik meg. Főként a magasabban fekvő területek vannak kitéve veszélynek egy erős geomágneses vihar esetén, például Kanadában 1989-ben Québec tartomány hatmilliós lakossága maradt fél napra áram nélkül egy napkitörés miatt. Talán a legismertebb geomágneses vihar az 1859-es Carrington-esemény volt. A Napon ekkor több olyan intenzitású fler és koronakidobódás is történt, hogy a töltött részecskék 3-4 nap helyett 18 óra alatt elérték a Földet, tönkretéve a távírórendszert, és akkora sarki fényt generálva, hogy az még a Földközi-tenger szélességén is látható volt.
Az előbbi hatások miatt az is veszélybe kerül, aki nem a Földön (és azon belül a földön) van. A Napból érkező lökéshullám által felgyorsított részecskék károsíthatják a repülőgépeket, az űreszközöket, illetve kockázatot jelentenek ezek személyzetére is. Idén az Index is írt róla, hogy a Nap jelenleg is tartó, 2019-ben kezdődött 25. ciklusa akár veszélybe sodorhatja a NASA Holdra visszatérő Artemis-programját. Az űrben egy napvihar még nagyobb veszélyt jelent, hisz például a Holdon dolgozó asztronautákat vagy a bolygóközi térben repülő űrhajót és legénységét már nem védi a Föld magnetoszférája.
Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője, az ELTE Csillagászati Tanszékének professzora és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapítója segít megérteni, kell-e félni a Naptól
Gyuláról szólnának, ha jön a vihar
Egy napkitörés okozta világvége az egyik a tökéletes bizonyossággal bekövetkező armageddonszcenáriók közül. A napviharok százszázalékos pontossággal kiszámíthatatlan természete miatt éppen ezért rendkívül fontos a globális és lokális rendszerszintű felkészülés, felkészítés. Ennek elősegítésében az űridőjárás megfigyelése kiemelt jelentőségű lehet, például a SAMNet-rendszerrel, aminek része a Magyar Napfizikai Alapítvány által üzemeltetett gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium is. A megfigyelőállomás jelenleg felújítás alatt áll, az épületet idén novemberben adják át, ha pedig bekerül a jelenleg az Egyesült Királyságban található, nemzetközi kooperációban kifejlesztett és megépített robotnaptávcső is, ez lesz a legfejlettebb megfigyelőállomás a rendszerben.
A SAMNet (Solar Activity Monitor Network, vagyis Mágneses Napaktivitás-megfigyelő Hálózat) alapító obszervatóriumában, Gyulán saját fejlesztésű, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerekkel vizsgálják a Nap alsóbb légkörét – a fotoszféra és a kromoszféra között –, ahol azok a nagy energiájú flerek és koronakilövellések keletkeznek, melyek komoly zavarokat okozhatnak a földi életben. A Gyulán végzett munka fő célja a flerek és a napkitörések pontosabb, a jelenleginél jóval megbízhatóbb előrejelzése.
Erdélyi Róbertet, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszorát, a napkitöréseket vizsgáló nemzetközi kutatócsapat, a SAMNet és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapító tagját kérdeztük a napviharokról, a lehetséges felkészülésről és a napviharok földi életre gyakorolt hatásairól.
Ez jelenleg a 25. napciklus, amiben vagyunk. A másfél évszázada gyűjtött adatok alapján a páratlan napciklusoknál az extrém események a második félidőben, a ciklus vége felé következnek be. A napkitörések erősségét ötfokozatú skálán mérik, a különböző betűvel jelzett (A, B, C, M és X) kitörések ereje között tízszeres a szorzó. Nemrég egy X1-es erősségű vihar érte el bolygónkat, ezt lehetett érezni?
E. R.: Még Magyarországon is, igen. Például földmérő műszerek mentek tönkre, azok a munkák megakadtak egy napra.
Az 1859-es Carrington-esemény hol helyezkedett el a skálán? Igaz, hogy annál jóval erősebb napkitörés is bekövetkezhet?
Az X6–X10-es erősségű lehetett. Azóta is történtek már hasonló erősségű kitörések, sőt pár éve, 2012-ben volt egy, amely erősebb volt, mint a Carrington-fler. A szerencsénk az volt, hogy ez nagyjából 30 fokos szögben elkerülte a bolygónkat.
Ha ez az űrvihar lecsapott volna a Földre, az súlyos probléma lett volna az áramellátástól kezdve a bankrendszerek működésén át egészen a telefonok, számítógépek, de akár a modernebb mosógépek működéséig. A 19. század közepéig nem jelentett problémát az űridőjárás, akkor lett ez fontos, amikor az emberiség elkezdte kiépíteni az első távírórendszereket. Az 1859-es esemény során a távíróközpontokban dolgozók lehetnek az első ismert áldozatai az űridőjárásnak. De ilyenkor nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett kárt is nézni kell.
Nagy méretű koronakidobódás a Nap oldalán 2015. június 17–18-án, melyet a NASA Solar Dynamics Obszervatóriuma az ultraibolya fény 304 angstrom hullámhosszán rögzített. A plazma egy része visszazuhan a Napba, a többi részecskefelhőként folytatja útját az űrben
Mit használnak a vizsgálatokhoz és az előrejelzésekhez? Nemrég például dr. Korsós Marianna kollégájával a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának és alkalmazhatóságának határait vizsgálták.
Az EU-nak jelenleg ez az egyik legfontosabb kutatási iránya, az űridőjárás igen aktuális kérdés, hiszen szeretnénk kimozdulni a Földről, felfedezni a Naprendszert. Azt pedig nem szeretnénk, hogy az űrhajósok félúton megsüljenek.
Akárhogy is szeretnénk, hogy ne így legyen, a Nap egy teljesen átlagos csillag, ami ugye nem is az univerzum közepén van. A Napban van mágneses tér, ennek van egy ciklikus változása. A Napon lévő mágnesesség egyik jele, hogy a felszínén megjelennek mágnesesen erősebb, sötétebbnek látszó régiók, konyhanyelven ezeket hívjuk napfoltoknak. Ezek az indikátorai annak, hogy ott a mágneses tér erősödik. Ahogy pedig a napciklus halad az időben előre, ezek a napfoltok és napfoltcsoportok úgy a 40-50. szélességi kör magasságából elkezdenek a Napon egyre lejjebb megjelenni, közelebb kerülni a Nap egyenlítőjéhez. Ezeket lehet ábrázolni a pillangódiagram (Maunder-diagram) segítségével.
Ahol sok napfolt van, az egy aktív régió, ez a bölcsője ezeknek az igen heves és nagy energiájú kitöréseknek. Ha nagyon össze van keveredve a pozitív és negatív mágneses tér, az egy előjele annak, hogy ott hamarosan fler vagy koronaanyag-kidobódás lehet. És itt van a Nobel-díjas kérdés, hogy pontosan mi a megbízható előjele ezeknek a kitöréseknek. Ezt ma még teljes bizonyossággal nem lehet tudni, csak jó becsléseink vannak.
Az ember megpróbálja figyelni a napon a mágneses tereket, azoknak a szerkezetéből bizonyos vizsgálatok után meg lehet mondani, hogy 6-10-20 óra múlva lesz-e ilyen kitörés, illetve hogy lesz-e egyáltalán.
De a Nap körülbelül 150 millió kilométerre van, és ha egy kitörés be is következik, annak is időre van szüksége, hogy elérje a Földet, ha egyáltalán ebben az irányban halad. Most épül egy nagy távcső, a European Solar Telescope (EST), amiben jelenleg a Napfizikai Alapítványon keresztül benne vagyunk, az EU tagjaként remélhetőleg Magyarország is részt vesz majd a projektben. Jelenleg az alapítványon keresztül a kollégákkal azon dolgozunk, hogy azt a zónát tudjuk vizsgálni, ahol a Nap körül a hőmérséklet egy ilyen esemény során megemelkedik. Korábban többnyire mindig csak a Nap felszínére fókuszáltunk a napkutatásoknál, de ez nem igazán jó, mivel a felszín felett pár ezer kilométerrel elhelyezkedő régiót kell vizsgálni az űridőjárást irányító fizikai folyamat bölcsőjének megértéséhez.
Miért nem az űrből figyelik meg a Napot, miért a Földről vizsgálják?
Az a lényeg, hogy folyamatosan lássuk a Napot. Ahhoz, hogy az űrből ugyanezt a munkát elvégezzük, legalább két műhold kell. De annak a költségei kapcsán milliárddolláros összegekről beszélünk, míg a földi állomások esetén ennek a tizedéből ki lehetne építeni akár minden második időzónában egy-egy űridőjárás-előrejelző, napmegfigyelési obszervatóriumot, melyek hálózatot alkotnak.
Ha megfelelő számú ilyen őrszem állomás van, akkor csak az kell, hogy ott egyvalaki mindig lássa a Napot. Az ilyen őrszem obszervatóriumoktól megérkeznek az adatok a gyulai központba, onnan pedig már akár figyelmeztetést is ki tudunk adni.
Milyen pontossággal és mennyi idő alatt tudnak egy-egy napkitörést észlelni, és róla meghatározni, hogy veszélyt jelent-e?
Ma már ott tartunk, hogy 6-10 órára meglehetősen nagy biztonsággal tudjuk előre jelezni a Napon a flerek és a CME-k kialakulását. Aki ennél jobbat tud, az az élvonalába kerül az egésznek. Kollégám, Korsós Marianna kidolgozott egy ilyen módszert, amivel egy napra előre lehet jelezni az eseményeket bizonyos valószínűséggel.
Az előrejelzés sajnos még közel sem százszázalékos. Hiába mondja a meteorológus is, hogy vihar lesz, néha nem lesz vihar. Annyi paramétertől függ az egész folyamat, hogy jelenleg még nem lehetünk teljesen biztosak, de azért elég jó biztonsággal ezt már meg lehet jósolni.
Tegyük fel, hogy egy Földre veszélyes napkitörést vesznek észre Gyulán, mi történik ilyenkor, kit figyelmeztetnek? Van valamilyen vészhelyzeti protokoll, amit egy napvihar esetén alkalmazhatnak? Az Egyesült Államokban több szervezet is dolgozik különböző programokon a napkitöréssel járó veszélyek elhárítására.
Jelenleg napvihart előrejelző intézkedési protokoll Magyarországon még sajnos nincs, de például a NASA-nak most is van hasonló rendszere. Ilyen központi rendszereket ki lehet és ki kell dolgozni, ez lenne a következő lépés, ha már nagy pontossággal – kilencven százalékkal – tudjuk mérni egy napvihar valószínűségét. Az adatainkat most is megosztjuk, bizonyos előrejelzéseket most is meg tudunk adni. De ez nincs ingyen, hisz az előrejelzés előállítása sincs ingyen. Az amerikai földrengés-előrejelzés példája szerint most annak továbbítjuk az adatokat, aki támogatja a kutatást és a vonatkozó műszerfejlesztést.
A Magyar Napfizikai Alapítványnál jelenleg például állami támogatás nélkül dolgozunk, leszámítva azt, hogy a gyulai önkormányzattól az épületre kaptunk támogatást – a gyulai obszervatóriumért a helyi önkormányzat a lehetőségeihez képest messze többet tett, mint azt várhattuk volna. Ez egy rendkívül pozitív, egyedi eset, és köszönet érte a helyi vezetésnek. Magát a tudományos programot, a távcső megépülését és üzemeltetését azonban nyilván nem tudják támogatni, és nem is egy önkormányzat feladata ez. A gyulai vezetés azonban abban is sokat segített, hogy a TOP-pályázatok közé is be tudjuk nyújtani projektünket. Ha nincs megfelelő támogatás, a bürokrácia lassú, illetve a pályázati rendszer teljesen kiszámíthatatlan, az egy hatalmas biztonsági rés. Hazánkban picit most ugyan jobb lett a helyzet, hogy van egy lelkes űrállamtitkárunk, de a lehetőségei és a biztosított lobbiereje messze nem olyan, mint ami egy Magyarország státuszú országtól elvárható lenne.
Mondok egy példát, Magyarországnak nincs hivatalosan napfizikai obszervatóriuma, Albániával vagyunk egy kategóriában. Pedig a tudósanyag megvan, szakembereink a nemzetközi élvonalban vannak, nemzetközi projektekben játszanak vezető vagy meghatározó szerepeket, és az elméleti háttér megvan.
Utóbbira igen jó példa az ELTE Csillagászati Tanszékén, illetve az újonnan alakult Űrcentrumban folyó magas szintű oktatás és kutatás. Ezek a kollégák messze erejükön felül teljesítenek szűkös anyagi körülmények között. Itt, kérem, a támogatás és a megfelelően kidolgozott, magasabb szintű stratégiai koncepció hiánya a probléma. Hosszú távon ezzel pedig mindenki veszít.
Az ideális megelőzés úgy érhető el, ha egyrészt biztonsággal tudunk előre jelezni, másrészt van egy megfelelően kiépített hálózata ennek, harmadrészt az obszervatórium jelzi a megfelelő szakhatóságnak a veszély szintjét, ők pedig lépnek, amennyiben szükséges.
Mennyi ideje lenne a földieknek felkészülni az érkező űrviharra?
Akár két-három napot is el lehetne érni a megfelelő űrbéli és földi rendszerrel, csak ebbe be kell fektetni. Extrém esetben akár csak egy nap, ami eltelhet aközött, hogy megtörténik egy napkitörés, és a részecskék ideérnek a Földre. De ha tudjuk előre két-három nappal, hogy kitörés következik be, akkor még marad rá idő, hogy felkészüljünk. Vihar is van, de attól még lemegyünk a Balatonra, hogy délután esni fog. Csak este ne menjünk bele a vízbe. Ugyanez van itt is. Nem áll meg az élet egy potenciális űrvihar miatt, csak megfelelően kell reagálnunk rá. Jelenleg azon dolgozunk nemzetközi szinten, hogy ezt a felkészülési folyamatot felgyorsítsuk.
Elég lenne az elektromos rendszereket kikapcsolni? Gondolok itt például az villamosenergia-szolgáltatók hálózatainak leállítására, az otthoni, árammal működő eszközök kihúzására a konnektorból.
Igen, pontosan. Kapcsold ki azt a műszert, kütyüt, ami veszélyben lehet. Itt pár óráról van szó, amíg ezek a viharok elmennek. Nagyon gyors a sebességük, ez a Földön úgy átmegy, mint a huzat, de amíg jön, addig kárt okoz. Csak ahhoz, hogy kikapcsoljuk például egy kórháznak vagy egy országnak az elektromos rendszerét, nagyon pontosan és megbízhatóan kell előre jelezni.
Mit gondol, ha bekövetkezne, mekkora kárt okozna egy, az 1859-es Carrington-eseményhez hasonló geomágneses vihar a Földön?
Hangsúlyoznám, nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy katasztrofális potenciállal bíró űrvihar, hanem az, hogy mikor. A „mikort” azonban pontosan egyelőre nem tudjuk. Ilyenkor az áram kimarad, a GPS-rendszerek összeomlanak, nagyfeszültségű vezetékek leéghetnek, a trafóállomások nem bírják ezeket a nagyon nagy áramlökéseket. Ha utóbbiak leégnek, ezeket újra le kell gyártani, ez nem egy kétperces dolog.
Az a becslés, hogy ha egy Carrington-eseményhez hasonló fler eltalálná a Föld technikailag fejlettebb részét, az egy 2-3 trillió dolláros anyagi veszteség lenne, nem beszélve a járulékos veszteségekről.
Például meddig bírjuk víz nélkül? Elég egy nagyváros közepén a vízellátásnak összeomlania, hogy súlyos következményei legyenek egy űrviharnak. De mondok egy másik példát: az Egyesült Államokban megy a tejesautó, át kell neki szelnie a nevadai sivatagot, a sofőr a GPS-t használja, ha nincs GPS, eltéved, a tej közben megromlik, ki lehet dobni az egészet. Ha ezeket a kisebb károkat is összeadjuk, napi több száz millió dollárokról van szó – ekkora kárt okozna egy ilyen extrém esemény a gazdaságnak. Normális űridőjárási viszonyok is okozhatnak problémát, az M5 fölöttiek már gondot eredményezhetnek a technoszférában, pedig az M5 erősségű flerek bőven nem a legnagyobbak.
Különböző biomarkerekből tudjuk, hogy az utóbbi évezredben a Carringtonnál nagyobb flerek is voltak, ezek az úgynevezett szuperflerek. És ezek biztos, hogy újra be fognak következni. Még egyszer: a kérdés az, hogy mikor.
Az emberéletre közvetlen veszélyt jelenthet egy ilyen vihar?
Úgymond, nem veszélyes, nem fogunk konkrétan mind meghalni. De minden, amiben chip van, és mikroáramok keletkeznek, az tönkremehet. A következmény a probléma.
Mi van azokkal, akik például beépített szívritmus-szabályozót használnak?
Mágnesesen elvileg mindent le lehet árnyékolni az űrviharok elől, de ez rendkívül drága, és a gyakorlatban talán kivitelezhetetlen. Így számukra valószínűleg életveszélyes helyzet lenne. Ha katonánk lennénk, erre mondanánk, hogy járulékos veszteség, ami természetesen rendkívül rossz annak, akit érint.
A Nemzetközi Űrállomás vagy a kínai Mennyei Palota űrállomás legénység é re, esetleg a Holdat a tervek szerint 2024-től aktívan kolonizáló űrhajósokra veszélyesebb lenne a napvihar? Ha igen, miért?
Az űreszközök védelme azért megoldható megfelelő anyaggal, mágneses árnyékolással, ezek az eszközök jobban fel vannak készítve egy ilyen eseményre, mint például egy hagyományos családi ház. A sugárzás az egyik probléma, meg vannak a részecskék, elektronok, protonok. Gondoljunk rájuk úgy, mint golyókra, ezek több ezer kilométer per másodperces sebességgel lövik és erodálják az anyagot. Ellenállnak az űrműszerek, de nem mindig és nem a végtelenségig, sok műholdat vesztettünk már el az űrviharok miatt. De ezeket az eszközöket is le lehet kapcsolni időben, csak ugye ehhez is tudni kell, hogy mikor jön egy ilyen vihar. Az eszközön kívül levő űrhajósok már más tészta, nekik ajánlott biztonságos helyre vonulni.
Ha már beütött a krach, mennyi idő alatt lehetne helyrehozni a károkat, visszaállítani a világot abba az állapotába, ahogy a napkitörés előtt volt? Egyáltalán lehetséges ez?
Az a becslés, hogy ha Európát eltalálja egy komolyabb űrvihar, az akár kettő–tíz év áramkimaradást is tud okozni helyenként. Éves szinten kell gondolkodni a kimaradást illetően. Az emberiség már felállt többször hatalmas természeti katasztrófákból, a világháborúk után, súlyos gazdasági szétesések után is. A civilizációt viszont komolyan visszavetné, akár több száz évvel is, hisz pont az infrastruktúrát verheti szét egy ilyen súlyosabb űrvihar.
SWATNet Supervisory Board meeting
Prof. Erdélyi Róbert, Dr Korsós Marianna, és Dr Belucz Bernadett is részt vettek a megbeszélésen.
We had quick nominal agenda summarising key news of those Work Packages being now active. After that we had time for discussion and for that time it was largely dedicated to the remaining things we needed for SWATNet School 1: Introduction to Space Weather.
A SATELIX planetáriumi műsort a Magyarországon működő planetáriumok egy időpontban, 2021.október 9-én délután mutatják be magyar nyelven!
"Űrkutatás mindennapjainkban", Műholdak, űrtechnikai fejlesztések mindennapi életünkben. Mire jók a műholdak és mi lesz a jövőjük? Érdekes és látványos planetáriumi műsor felnőtteknek és gyerekeknek!
SATELIX Planetáriumi FILMBEMUTATÓ országos helyszínei 2021.10.09-én!
Debrecen, Agóra Tudományos Élményközpont;
Kecskemét, Bács Kiskun Megyei TIT Élménycentrum, Kecskeméti Planetárium;
Zselic, Zselici Csillagda;
Baja, Csillagleső Planetárium;
Pécs, Zsolnay Planetárium;
Salgótarján, Nógrád Megyei TIT Élményközpont;
Budapest, Utazó Planetárium a Műszaki Tanulmánytárban ;
Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont látogatóközpontja;
Ógyalla, Szlovák Központi Csillagvizsgáló;
Magyar Napfizikai Alapitvány és a Sheffieldi Egyetem.
A kétévente megrendezésre kerülő konferenciasorozaton Prof. Erdélyi Róbert, Dr. Belucz Bernadett és Soós Szabolcs vett részt.
A Hvari Asztrofizikai Kollokviumot (HAC) kétévente rendezik meg a horvátországi Hvar városában, azzal a céllal, hogy összehozza Európából és azon túlról érkező kutatókat, akik a nap- és helioszférafizika, az űrkutatás, űridőjárás és űrklíma területén végzett kutatásokkal foglalkoznak.
Kutatási témák:
Nap belső szerkezete, dinamó, nagyskálájú áramlások és napciklus
Prof. Erdélyi Róbert, Dr Belucz Bernadett, Dr Korsós Marianna, Elek Anett and Zsámberger Noémi is részt vett a háromévente megrendezésre kerülő konferencia sorozaton.
Az Európai Napfizikai Találkozókat (ESPM) három évente szervezi meg az Európai Napfizikai Osztály (ESPD) bizottsága, az Európai Fizikai Társaság (EPS) részlege és a Európai Csillagászati Társaság (EAS) közösen. A találkozókon nagyszámú olyan Európából és azon kívülről érkező kutató gyűlik össze, akik a napfizikai jelenségek elméletével és azok megfigyeléseivel, vizsgálataival foglalkoznak.
Az eredetileg 2020-ra tervezett 16. Európai Napfizikai Találkozó (ESPM-16) virtuális online találkozóként zajlott 2021. szeptember 6–10. között, minden résztvevő számára ingyenes regisztrációval.
Bay Zoltán Gyulai Planetárium Köszöntő
Nagyon örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy az ősz elején megérkezett az Alapítvány újonnan beszerzett mobil planetáriuma!
A Magyar Napfizikai Alapítvány az idei évben elindítja a Bay Zoltán Gyulai Planetáriumot, amit elsődlegesen széleskörű természettudományos ismeretterjesztés céljából szerzett be.
A kupola 5 méter átmérőjű és egyszerre akár 25 fő befogadására is képes. Szeretnénk szinte minden korosztályt megszólítani. A planetáriumban lehetőség lesz a manapság egyre népszerűbbé váló full dome filmek megtekintésére, ennél azonban mi szeretnénk többet nyújtani. Terveink között szerepel olyan interaktív előadások, beszélgetések megtartása, ahol a közönség lehetőséget kap arra, hogy egy szakcsillagásszal elbeszélgessenek az őket érdeklő témákról és feltegyék kérdéseiket.
Hamarosan elkészül a planetárium honlapja is, ahol aktualitásokról, elérhetőségekről és műsorainkról is tájékozódhatnak az érdeklődők.
A Magyar Napfizikai Alapítvány is részt vesz az idei "Egy hét a csillagok alatt rendezvényen".
A rendezvény célja, hogy a csillagos égbolt élményét közelebb hozza az emberekhez. Különösen fontosab ezek a kezdeményezések, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre. Várunk mindenkit szeretettel augusztus 15-én Balatonrendesen a Kultúrház mögött (8255, Balatonrendes, Fő u. 9.).
A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes bejelentkezés szükséges!
A Magyar Napfizikai Alapítvány tudományos rendezvényt szervez II. Gyulai Csillagászati Napok néven július 24-én a Gyulai Almásy-kastélyban, melyre szeretettel meghívunk és várunk minden érdeklődőt.
A rendezvény célja, hogy a helyi tudományos életet közelebb hozza az emberekhez, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre a szakcsillagászainktól. Mindezeket a célokat egy kellően színes és érdekes rendezvény keretében szeretnénk megvalószítani, ami messze túlmutat azon, hogy egyszerűen végighallgatunk egy előadást. A Gyulai Csillagászati Napok ugyanakkor reményeink szerint hagyományt is fog teremteni.
A verseny célja, hogy a diákokat egy (képeket és szöveget tartalmazó) infografika készítésére buzdítsa, amely elmagyarázza a Nap jelenségeinek egyikét, vagy a naptávcsövek, beleértve az EST-t, valamely sajátosságát.
E verseny célja a diákok bátorítása, hogy többet megtudjanak csillagunkról, és hogy készítsenek egy vizuális összefoglalót a kutatásukról egy infografika formájában. Ez a formátum rendkívül alkalmas interdiszciplináris és kollaboratív munkára.
A versenyre 14-15 és 15-16 éves diákok csoportjai nevezhetnek. A csapatok maximum négy diákból és egy vezető tanárból állhatnak.
A verseny csakis az Európai Unió valamely országának, valamint Andorra, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és az Egyesült Királyság tanítói közössége előtt nyitott. A versenyen vállaltok vagy egyének nem indulhatnak.
Minden csapatnak készítenie kell egy eredeti infografikát, amely egy, a napkutatáshoz kapcsolódó témával foglalkozik, valamint világos, esztétikus és a nagyközönség számára érthető. Az infografikák számos különböző témakörrel foglalkozhatnak, a Nap tulajdonságaitól és jelenségeitől kezdve, a Nap-Föld kapcsolaton keresztül, egészen a napmegfigyelést, naptávcsöveket és a Napot megfigyelő műszereket jellemző elvekig.
A javasolt témák bővebb listája is megtalálható a verseny weboldalán, de a téma szabadon választható.
Az infografika képek, táblázatok, és minimális mennyiségű szöveg gyűjteménye, amely könnyen érthető áttekintést nyújt egy témáról.
A csapatoknak regisztrálniuk kell, hogy részt vegyenek a versenyben. Részvételi díj nincs. A regisztrációt a diákok csapatát vezető tanárnak kell elvégeznie. A regisztrációs időszak június 1-jén kezdődik és 2021. október 15-én, közép-európai idő szerint 23:59-kor zárul. A regisztrációhoz szükséges űrlap elérhető az EST weboldalán: itt. A regisztrációhoz az alábbi információk szükségesek: (1) az iskola neve és weboldala; (2) a tanár neve, e-mail címe, telefonszáma és lakóhely szerinti országa; valamint (3) a diákok neve és születési dátuma.
A dizájnokat oldalon elérhető online űrlapot használva kell beküldeni. A beküldött munkáknak tartalmazniuk kell a végleges dizájnt, valamint képeket az elkészítés folyamatáról. Diákok azonos csoportja nem nevezhet egynél több dizájnnal. Egy vezető tanár annyi dizájn küldhet be, amennyi csapatot vezet. A dizájnok a regisztráció után bármikor beküldhetők. A dizájnok beküldési határideje 2021. december 20. 23:59 (közép-európai idő szerint).
Három díj kerül kiosztásra:
A két legjobb dizájn utazást nyer Tenerifére (Kanári-szigetek, Spanyolország), a Teide Obszervatórium és az ott működő különféle európai naptávcsövek meglátogatása céljából.
A harmadik díj egy H-alfa naptávcső csomag.
A jelen dokumentumban megfogalmazott jogi követelmények betartása mellett a nyertes munkák az EST weboldalán és közösségi média csatornáin kerülnek bejelentésre 2022. január 28-án.
A zsűri nemzetközi és multidiszciplináris testület lesz. Magában fog foglalni napfizikusokat, tudománykommunikátorokat és dizájn szakértőket.
Minden beküldött munkának eredetinek kell lennie, és nem épülhet már létező mintára, tervezésre. Minden résztvevő kizárólagos felelőssége annak biztosítása, hogy a megjelenítés nem sért szerzői jogot, személyiségi jogokat, illetve harmadik felek szabályozásait, rendelkezéseit vagy utasításait.
A pályáazat anyagai magyarulis elérhetőek, akárcsak a regisztráció az EST weboldalán:
A Nap légköre több százszor olyan forró, mint a felszíne – és itt van, miért (Dr Korsós Mariann MNA tag)
A Nap látható felszíne, avagy a fotoszféra, körülbelül 6000°C hőmérsékletű. Azonban néhány ezer kilométerrel magasabban – ami a Nap méretét figyelembe véve kis távolságnak számít – a Nap légköre, a korona, több százszor olyan forró, akár egymillió fokos vagy még magasabb hőmérsékletet is elérhet. A cikk elérhető itt.
Ez a hirtelen hőmérséklet-emelkedés a Nap fő energiaforrásától mért távolság növekedése ellenére következik be, ráadásul más csillagok esetében is megfigyelhető, ezáltal pedig egy olyan alapvető fontosságú rejtélyt jelent, amelynek megfejtésén az asztrofizikusok már évtizedek óta töprengenek.
1942-ben Hannes Alfvén svéd tudós javasolt egy megoldást a kérdésre. Elmélete szerint a mágneses plazmahullámok hatalmas mennyiségű energiát képesek szállítani a Nap mágneses erővonalait követve csillagunk belsejéből, áthaladva a fotoszférán, egészen a koronáig, hogy aztán hatékony hőleadásba kezdjenek a Nap felső légkörében.
Ezt az elméletet előzetesen el is fogadták – azonban még mindig szükség volt annak bizonyítékára, empirikus megfigyelés formájában, hogy ezek a hullámok ténylegesen léteznek. Jelen tanulmányunkkal ezt végre sikerült elérni, bizonyítva ezzel Alfvén 80 éves elméletét, és egyúttal egy lépéssel közelebb is kerültünk ennek a nagyenergiájú jelenségnek a földi hasznosításához.
Égető kérdések
A koronafűtés problémája már az 1930-as évek vége óta ismert kérdés. Ekkor figyelt meg először a spektroszkópia svéd szakértője, Bengt Edlén, valamint Walter Grotrian német asztrofizikus olyan jelenségeket a Nap koronájában, melyek csak akkor lehetnek jelen, ha a korona hőmérséklete néhány millió Celsius fok.
Ez akár ezerszer magasabb hőmérsékletet is jelenthet a mélyebben fekvő fotoszférához képest, ami pedig a Nap általunk, a Földről megfigyelhető felszíne. A fotoszféra hőmérsékletének megbecslése mindig is viszonylag egyértelműen történt: csupán meg kell mérnünk a minket elérő napfényt, és össze kell hasonlítanunk a fényforrás hőmérsékletét megadó színkép modellekkel.
Több évtizednyi kutatás során a fotoszféra hőmérsékletét következetesen körülbelül 6000°C-ra becsülték. Edlén és Grotrian eredménye, miszerint a Nap koronája ennyivel forróbb a fotoszféránál – noha a korona távolabb helyezkedik el a Nap magjától, csillagunk végső energiaforrásától – sok fejtörésre adott okot a tudományos közösségben.
A tudósok a Nap tulajdonságait kezdték vizsgálni, hogy meg tudják magyarázni ezt a különbséget. A Napot szinte teljes egészében plazma, azaz elektromos töltést hordozó, nagymértékben ionizált gáz, alkotja. Ennek a plazmának a mozgása a konvektív zónában – a Nap belsejének felső részében – hatalmas elektromos áramot és erős mágneses tereket generál.
Ezeket a mágneses tereket a konvekció felemeli a Nap belsejéből, ezután pedig a látható felszínen sötétebb napfoltok formájában jelennek meg. A napfoltok mágneses mezők kötegei, melyek mágneses struktúrák széles választékát formálhatják a naplégkörben.
Itt jön a képbe Alfvén elmélete. Eszerint a Nap mágnesezett plazmájában az elektromosan töltött részecskék bármilyen tömeges mozgása megzavarja a mágneses teret, ezáltal pedig hullámokat kelt, amelyek hatalmas mennyiségű energiát képesek óriási távolságra szállítani: a Nap felszínétől egészen a felső légköréig. Az energia a mágneses fluxuscsöveknek nevezett képződmények mentén terjed amíg eljut a koronáig, és azt ott rendkívül magas hőmérsékletűre hevíti hő formájában felszabadul.
Ezeket a mágneses plazmahullámokat ma Alfvén-hullámoknak nevezzük, és a koronafűtés magyarázatában játszott szerepükért Alfvén 1970-ben fizikai Nobel-díjban részesült.
Az Alfvén-hullámok megfigyelése
Továbbra is fennállt azonban e hullámok tényleges megfigyelésének problémája. Annyi minden történik a Nap felszínén és légkörében – a Földnél sokszor nagyobb méretű jelenségektől kezdve egészen az eszközeink felbontását meghaladó kis változásokig – hogy ezelőtt még nem sikerült közvetlen megfigyeléses bizonyítékkal szolgálni az Alfvén-hullámok jelenlétére a fotoszférában.
Azonban a megfigyelő eszközeink közelmúltbeli fejlesztései új ablakot nyitottak, amelyen át a napfizikát vizsgálhatjuk. Az egyik ilyen eszköz az Interferometric Bidimensional Spectropolarimeter (IBIS), amely képalkotó spektroszkópiára szolgál, és az egyesült államokbeli Új-Mexikóban, a Dunn Naptávcsőben üzemel. Ez az eszköz lehetővé tette, hogy a korábbinál sokkal részletesebb megfigyeléseket és méréseket készítsünk a Napról.
Jó megfigyelési körülményeknek, fejlett számítógépes szimulációknak, valamint egy, hét különböző kutatóintézet tudósaiból álló nemzetközi kutatócsoport erőfeszítéseinek köszönhetően képesek voltunk az IBIS-t használva végre elsőként megerősíteni az Alfvén-hullámok létezését a Nap mágneses fluxuscsöveiben.
Új energiaforrás
Az Alfvén-hullámok közvetlen felfedezése a Nap fotoszférájában fontos lépést képvisel az általuk képviselt nagy mennyiségű energia földi felhasználása felé. Segítséget jelenthetnek például a magfúzió gyakorlati mgvalósításában. Ez, a kis mennyiségű anyagot rengeteg energiává alakító folyamat zajlik a Nap belsejében. Jelenlegi nukleáris erőműveink a maghasadás folyamatára épülnek, amely során a kritikusok szerint veszélyes nukleáris hulladék keletkezik, különösen az olyan katasztrófák során, mint például a Fukushimában, 2011-ben bekövetkezett események.
A “tiszta” energia termelése a Nap megfúziójának földi megvalósítása által továbbra is tekintélyes kihívást jelent, mivel sok-millió Celsius fokos hőmérsékletet kellene létrehoznunk, hogy a fúzió megtörténhessen. Az Alfvén-hullámok ennek jelenthetnék egy módját. A Napról szerzett tudásunk gyarapodása alapján ez biztosan lehetséges – a megfelelő körülmények között.
Hamarosan további meglepő napfizikai felfedezésekre is számíthatunk, hála az új, úttörő jellegű küldetéseknek és eszközöknek. Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter műholdja immár Nap körüli pályára állt, és képeket közvetít, valamint méréseket készít csillagunk feltérképezetlen sarki régióiról. A földfelszínen pedig az új, nagy teljesítményű naptávcsövek üzembe helyezésének köszönhetően számíthatunk a Napról készült megfigyeléseink minőségének további javulására.
Mivel a Nap oly sok titka vár még felfedezésre, beleértve a Nap mágneses terének tulajdonságait, jelenleg a napkutatás izgalmas korszakát éljük. Az Alfvén-hullámok észlelése csupán hozzájárulást jelent egy szélesebb tudományterülethez, amely a Nap további rejtélyeinek megfejtésére és azok földi alkalmazásainak lehetővé tételére törekszik.
Hogyan nyerhető hatalmas mennyiségű energia a Nap fotoszférájából?
Erdélyi Róbert és Marco Stangalini vezetésével egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült közvetlen megfigyelésekkel egyedülálló torziós mágneses plazmahullámokat felfedeznie a Nap felszínén. E nehezen észlelhető hullámokat Alfvén-hullámoknak is nevezik Hannes Alfvén után, aki 1947-ben elméleti alapon előre jelezte létüket, és úttörő felfedezésért 1970-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Az Alfvén-hullámok napfelszínen történő közvetlen észleléséről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be a kutatók.
Matematikai előrejelzésük után nem sokkal világossá vált az is, milyen jelentős hatást gyakorolhatnak ezek a mágneses plazmahullámok számos kutatási területre, beleértve például a neutrínófizikát vagy a csillagközi anyag fizikáját. Annak megértése, hogy milyen szerepet játszanak e hullámok a szuper-nagytömegű fekete lyukak körül zajló részecskegyorsításban, magfúziós folyamatokban, illetve számos ipari alkalmazás tekintetében (pl. metallurgia, lézer plazmák), ma is népszerű kutatási területet jelent.
E titokzatos hullámok jelentőségét az a képességük adja, hogy tisztán mágneses természetük jóvoltából nagyon nagy távolságra tudnak energiát és információt szállítani.
Valóban észleltek is hasonló, a Napból eredeztethető hullámokat a napszélben és a bolygóközi térben, még a Földhöz igen közel is.
Az Alfvén-hullámok energiaszállító kapacitása a nap- és plazma-asztrofizika számára alapvető fontosságú kérdés, mivel a naplégkör és a csillaglégkörök extrém mértékben magas, akár néhány millió fokos hőmérsékletre történő fűtése immár több mint egy évszázada megmagyarázatlan rejtélyt jelent. Minél magasabbra emelkedünk ugyanis a Nap fotoszférának nevezett felszíne fölé, annál forróbbá válik a naplégkör, míg végül a hőmérséklet akár az 1-3 millió fokot is eléri a naplégkör legkülső rétegében, a napkoronában.
A Nap légkörét mágneses terek járják át, melyeket „kötegekben” figyelhetünk meg. Ezeket gyakran mágneses fluxuscsövekként értelmezik. Egy homogén mágneses fluxuscsőben az Alfvén-hullámok vagy tengelyszimmetrikus, vagy pedig antiszimmetrikus torziós perturbációkként jelennek meg (ld. a mellékelt ábrát).
Összenyomhatatlanságuk miatt az Alfvén-hullámok a Napon legnehezebben megfigyelhető hullámoknak számítanak, közvetlen detektálásuk komoly kihívást jelentett a kutatóknak. Ezek a mágneses hullámok nem “láthatók”, csupán a mágneses- és sebességterek egyes speciális komponenseiben általuk kiváltott zavarok mérhetők. E különleges tulajdonságok “elrejtették” az Alfvén-hullámokat a Nap felszínén, egészen mostanáig.
A csaknem fél évszázada megjósolt antiszimmetrikus torziós hullámok létezését a Nap mágneses fluxuscsöveiben most sikerült először megerősíteni, a naplégkör nagy tér- és időbeli felbontású spektropolarimetriai megfigyelését lehetővé tevő IBIS műszernek köszönhetően. A hullámokat a kutatók olyan hatékony mechanizmusként azonosították, amely a Nap fotoszférájából hatalmas mennyiségű energiát képes kivonni, amit aztán elszállíthat a naplégkör felsőbb rétegeibe, vagy akár a bolygóközi térbe is. A kutatók emellett korszerű, 3 dimenziós numerikus szimulációkat is készítettek, hogy további betekintést nyerjenek a hullámok keltéséért felelős folyamatokba.
A nemzetközi kutatócsoportot Erdélyi Róbert, az ELTE professzora, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont (SP2RC) vezetője, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnöke és Marco Stangalini, az Olasz Űrügynökség (ASI) munkatársa vezeti. A kutatásban részt vettek további 7 kutatóintézet és egyetem tudósai, akik ezáltal számos különböző és egymást kiegészítő terület szaktudását egyesítették, melyek a spektropolarimetriai adatok és a korszerű numerikus szimulációk értelmezéséhez és felhasználásához szükségesek.
„Ez egy valóban lenyűgöző és rendkívül izgalmas kutatási együttműködés volt. Az, hogy sikeresen azonosítsuk ezeknek a Világegyetemünk anyagának negyedik halmazállapotában jelenlévő, roppant különös mágneses hullámoknak a rejtélyes nyomait, igen ritka lehetőség – mondta Erdélyi Róbert. – Csapatként dolgoztunk együtt, elbűvölt, hogy milyen sokat tanulhattam pályafutásuk elején járó fiatal tudósainktól, például Korsós B. Mariannától, az ELTE Csillagászati Tanszék és az Aberystwyth-i Egyetem munkatársától, Chris Nelsontól a Sheffieldi Egyetemről vagy Callum Boococktól a londoni Queen Mary Egyetemről, akik valamennyien jelentősen hozzájárultak a kirakós darabjainak összerakásához.” A csillagász professzor hozzátette: „Éles nemzetközi verseny folyik, melynek célja, hogy torziós Alfvén-hullámokat találjunk a természetben.
Ez sok vezető kutatásfinanszírozó ügynökség, így például az ESA, a NASA, a STFC (Egyesült Királyság) és a JAXA (Japán) számára is stratégiai kutatási terület, éppen azért, mert ezek a mágneses hullámok akár 30 millió fokra is képesek felfűteni a plazmát. Ha egyszer végre teljes egészében megértenénk, hogyan zajlik ez a fűtés, lemásolhatnánk a természetet, és ingyenes, zöld energiához juthatnánk, hogy megmentsük a bolygót. Ha nem cselekszünk azonnal, túl késő lehet, tekintve a globális csúcstechnológiás társadalmunk és teljes technoszféránk fenntartásához szükséges energiamennyiség nagyságát."
„A kutatás arra irányult, hogy közvetlen bizonyítékot találjunk a tisztán mágneses hullámok jelenlétére, amelynek előrejelzéséért Alfvén 50 évvel ezelőtt a legnagyobb tekintélyű díjban részesült. Ez a csillagászatnak egy fantasztikus területe, mely roppant gyorsan fejlődik az egyre jobb és jobb detektoroknak köszönhetően. Nagyon büszke vagyok rá, hogy fiatal kutatóként részt vehetek ebben az együttműködésben, sokat tanultam erről az izgalmas tudományterületről” – mondta Korsós Mariann.
A torziós Alfvén-hullámok közvetlen felfedezése a Nap fotoszférájában, azaz csillagunk energiatárházának felszínén, csupán az első lépés e mágneses hullámok kapacitásainak és adottságainak teljes kihasználása felé. Immár további kiváló lehetőségek is rendelkezésre állnak az Alfvén-hullámok jelentőségének kutatására. Korábban elképzelhetetlen lehetőségeket nyújt többek között a Solar Orbiter műhold (lásd erről korábbi cikkünket), vagy a 4 méteres apertúrájú földfelszíni Daniel K. Inouye Solar Telescope (DKIST), amelyről itt írtunk, és a jövőbeli Európai Naptávcső (European Solar Telescope, EST) is.
A közelmúltban munkába állított berendezések olyan tér- és időbeli felbontást biztosítanak, melyek segítségével Napunk alapvető titkainak további részleteit deríthetjük fel. A Magyar Napfizikai Alapítvány gyulai központjának egyik stratégiai kutatási területe a napmágnesesség megértése. Hamarosan működésbe lép egy új műszerhálózat, a Solar Activity Monitor Network (SAMNet), amely segíteni fogja a mágneses tér tulajdonságainak vizsgálatát nemcsak a Nap fotoszférájában, hanem fölötte, a kromoszférában is.
Erdélyi Róbertnek és csapatának korábban a naplégkörben sikerült elsőként megfigyelnie az energiaszállító plazmapulzusokat, erről írt beszámolónkat itt olvashatja.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az asztro- és részecskefizika területén folyó kutatásokat (köztük a fenti kutatást) a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP – vezetője Frei Zsolt) támogatja.
A közlemény a Nature Astronomy folyóiratban 2021. május 10-én jelent meg.
STFC Introductory Course in Solar and Solar-Terrestrial Physics 2021
Az idei nyári iskola megtartását ideiglenesen személyes részvétellel, a Durham University-n tervezik, augusztus 22. és 27. között. Azonban, ha a kormány ezelőtt változtat a korlátozások feloldásán, és a személyes találkozó nem kivitelezhető, akkor a nyári iskolára online formában kerül sor. A végleges döntésre erről június 30-a előtt kerül sor.
A regisztrációhoz keressék fel a következő oldalt:regisztráció
A regisztráció ingyenes az STFC által támogatott hallgatóknak. A nem STFC-finanszírozott hallgatóknak regisztrációs díjat kell fizetniük, amelyről a további részletek a fenti oldalon elérhetők.
A nyári iskola célja, hogy bevezetést biztosítson a napfizikába és a Nap-Föld rendszer kölcsönhatásaiba, a 2021 augusztusában kezdő PhD hallgatók számára. Az ötnapos kurzus az Egyesült Királyság szakértői által tartott előadásokból áll. Az előadások számos témakört lefednek, egy általános plazmafizikai bevezetőtől kezdve specializáltabb kérdésekig, mint például a mágneses topológia. Az előadásokon kívül sor kerül egy karrier kérdés-válasz szekcióra, egy, a PhD „túléléséről” szóló szekcióra, egy interaktív Python/SunPy bevezetőre, és egy konferencia vacsorára csütörtök esete. A hét során a hallgatók számára az egyik durhami kollégium biztosít szállást.
A Solar Orbiter Távérzékelési Tudományos Munkacsoportjainak nyitó értekezlete
A Solar Orbiter (SOLO) 2020 februárjában sikeresen kilövésre került, és a misszió jelenleg utazási szakaszban van. Minden műszere jól működik, és lassanként kezdenek kiváló minőségű adatokat továbbítani. A távérzékelési műszerek már a misszió utazási szakaszában is tudományos értékkel bíró adatokat rögzítenek. Erre tekintettel, még az eszköz működésének ez év végi névleges kezdete előtt, hat Távérzékelési Tudományos Munkacsoport irányítja a távérzékelési műszerekhez kapcsolódó tudományos tevékenységet. E munkacsoportok fő célja, hogy elősegítsék a tudományos eszmecserét és párbeszédet többek között, de nem kizárólag, a Solar Orbiter távérzékelési adataival kapcsolatban. A távérzékelési tudományos munkacsoportok korlátozás nélkül mindenki előtt nyitva állnak.
A nyitó értekezletre május 10-én, közép-európai idő szerint délután 2 órakor kerül sor. A megbeszélésen (virtuális formában) a kutatásvezetők bemutatják a SOLO hat távérzékelő műszerét, az egyes csoportok elnökei pedig magukat a munkacsoportokat.
14:00 A munkacsoportok bemutatása. F. Auchère
14:15 EUI. D. Berghmans
14:30 Metis. M. Romoli
14:45 PHI. J. Hirzberger
15:00 SoloHI. R. Colaninno
15:15 SPICE. F. Auchère
15:30 STIX. S. Krücker
15:45 Szünet
16:00 A weboldal bemutatása. Daniel Verscharen
16:15 Légkörfűtés. Chairs: Pradeep Chitta & Hui Tian
16:30 Dinamó és a napciklus. Chairs: Zhi-Chao Liang & Jie Jiang
16:45 Magneto-konvekció. Chairs: Luis Bellot Rubio & Shahin Jafarzadeh
17:00 A napszél eredete. Chairs: Nicki Viall & Enrico Landi
17:15 Napkitörések. Chairs: Kevin Dalmasse & Stephanie Yardley
17:30 Kereszt-kalibráció. Chairs: Dan Seaton & Giulio Del Zanna
A Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) egy Marie – Sklodowska – Curie Action Innovatív Kutatóképzési Hálózat (ITN) projekt. A projekt célja, hogy áttöréseket érjen el az űridőjárás kulcsszereplőinek fizikai megértésében.
Jelenleg 12, PhD-tanulmányokat kezdő fiatal kutató alkalmazása van folyamatban. A project finanszírozója az Európai Bizottság a Horizont 2020 Marie Skłodowska-Curie Innovatív Kutatóképzési Hálózatok programjának keretében (Grant Agreement No 955620). A SWATNet felvételi folyamata követi a Kutatók Európai Chartájában és a Kutatók Felvételi Eljárásának Magatartási Kódexében körvonalazott ajánlásokat.
Koncepció: A SWATNet 12 PhD hallgatót képez a heliofizika területén, akiknek képzését tapasztalt témavezetők irányítják alapvetően nemzetközi és interdiszciplináris kutatási környezetben. A Konzorcium nyolc európai ország kilenc együttműködő feléből áll, kiegészülve számos, a területen elismert vállalkozással. A PhD projektek a naptevékenység, a napkitörések, és a napkitörések által gyorsított nagyenergiájú részecskék elemzésére és előrejelzésére koncentrálnak. A hallgatók csúcstechnológiás megfigyeléseket és kutatási technikákat használnak majd, beleértve a napkorona és a belső helioszféra élvonalbeli numerikus szimulációit, valamint gépi tanulási elemzési módszereket. Minden hallgató megismerkedik a napmegfigyelések alapjaival partner-obszervatóriumunkban és 1-3 hónapos ipari képzésben részesül.
Alkalmazás: minden PhD hallgató alkalmazása követi a fogadó egyetem szabályzatát és a Marie Sklodowska-Curie Akciók szabályait. A pozíciók 36 hónapos időtartamra korlátozódnak, és teljes munkaidősek. Ez az időtartam magában foglal egy kötelező 6-12 hónapos, a projekthez kapcsolódó munkát egy másik SWATNet fogadó országban, ill. egy rövidebb, 1 hónapos gyakorlati képzést a Magyar Napfizikai Alapítvány Gyulai Bay Zoltán Napfizkikai Obszevatóriumában (http://hspf.eu). A pozíciók meghosszabbíthatók a nemzeti szabályzatoktól és a kiegészítő források elérhetőségétől függően. A hallgatóknak nem kell a project időtartama alatt megvédeniük tézisüket, de részt kell venniük egy közös/kettős diploma megszerzésére irányuló doktori programban. A hallgatók számára biztosított egy alkalmazási szerződés, vagy más közvetlen szerződés vagy rögzített összegű ösztöndíj megállapodás a képzésük alatt.
Jelentkezés: Maximum három (3) projektre lehet jelentkezni, a preferenciasorrend megjelölésével. A projektek részleteiről szóló és a jelentkezés beküldésére vonatkozó információk az alábbi, project-specifikus lapokon érhetők el. A jelentkezéseknek tartalmazniuk kell a következő információkat:
Curriculum Vitae and List of Publications
Degree certificates and transcripts of your academic records (list and grades of the courses and BSc/MSc works)
Contact details of 2 referees (name, work address, phone, email)
Motivation letter
Indication of eligibility (read carefully from above).
Any additional documents/requirements requested by specific nodes (see details from the project list)
A jelentkezési határidő 2021. Május 7. [a fogadó intézmény helyi ideje szerint 23:59]. A jelentkezési időszak változhat a helyi egyetemi szabályok/időszakok függvényében, ld. a projekt leírásokat.
Önéletrajz és publikációs lista
Diploma bizonyítványok és az egyetemi eredmények kivonata (a kurzusok, BSc/MSc dolgozatok és érdemjegyek listája)
2 referencia és elérhetőségek (név, munkahelyi cím, telefonszám, email)
Motivációs levél
Jogosultság jelzése (a fentiek szerint).
Bármilyen további dokumentum/követelmény, amiket az egyes intézmények kérnek (ld. a részleteket a project listán)
Project 1 Pre-eruption magnetic configuration and eruption forecasting. Host:University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
Project 2 Assessment of the Near-Sun CME Magnetic Field. Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland.
Project 3 Three-dimensional solar flare forecasting. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece.
Project 4 Modelling periodic and quasiperiodic variations in solar activity. Host:Eötvös Loránd University, Hungary. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
Project 5 A global MHD coronal model. Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland Secondment Host: University of Helsinki, Finland.
Project 6 CME evolution in the corona. Host: University of Helsinki, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
Project 7 Particle acceleration at coronal shocks. Host: University of Turku, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
Project 8 Particle transport in interplanetary medium. Host: KU Leuven, Belgium. Secondment Host: University of Turku, Finland.
Project 9 The P-DBM beyond 1 AU: forecasting CME arrival in the whole heliosphere. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
Project 10 Forecasting Solar Activity with Deep Learning. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Coimbra, Portugal
Project 11 CME arrival modelling with Machine Learning. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy
Project 12 Development of mathematical morphology algorithms to characterize the solar activity. Host: University of Coimbra, Portugal Secondment Host: University of Sheffield, UK.
A Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) egyedülálló PhD hálózatot hoz létre a heliofizika területén. A projekt célja, hogy áttöréseket érjen el az űridőjárás kulcsszereplőinek fizikai megértésében.
A konzorcium Európa nyolc országának (Finnország, Görögország, Magyarország, Belgium, Egyesült Királyság, Olaszország, Lengyelország és Portugália) kilenc résztvevőjéből áll, számos, a területen elismert vállalkozással kiegészülve.
A SWATNet 12 PhD hallgatót képez a heliofizika területén, tapasztalt témavezetők irányítása mellett, erősen nemzetközi kutatási környezetben.
A hallgatók napi kutatómunkájuk és az ipari partnereinknél folytatott képzésük során sokoldalú, átvihető készségekre tesznek szert.
A hallgatók projektjei a napaktivitás és az űridőjárás elemzésére és előrejelzésére koncentrálnak élvonalbeli, interdiszciplináris kutatási módszerek segítségével.
A SWATNet projekt hivatalosan 2021. március 1-jén kezdődött!
Nyitó értekezletünkre március 22-23-án, online formában került sor. E két nap intenzív zoom hívásain az összes akadémiai és ipari partner részt vett.
Hétfőn először is bemutatkoztunk, majd Emilia, a koordinátor a projektet áttekintő előadást tartott, és megvitattuk az ilyen jellegű képzési hálózat (számos) menedzsment és általános szabályát.
Ezután Manolis, Stefaan és Dario bemutatták a tudományos munkacsomagokat. A SWATNet három munkacsomagja lefed minden folyamatot, a Naptól a Földig terjedően, a napkitörésekhez köthető másodperces időskáláktól akár több napciklusos időtartamig. A hallgatók projektjei mind rendkívül aktuális és érdekes kutatási kérdésekkel foglalkoznak, és élvonalbeli technikát használnak.
A keddi napot a tájékoztató/ismeretterjesztő tevékenységekkel és a képzéssel kapcsolatos megbeszélésekre fordítottuk. Bemutatkoztak a SWATNet hallgatóinak képzést biztosító, az ágazatban vezető vállalatok.
Végül igen tanulságos beszélgetést folytattunk a projektfelelős Roxane részvételével.
Erdélyi Róbert professzor nemzetközi kutatócsoportjának sikerült részletesen feltérképezni a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazhatóságának határait a Nap mágneses terének előrejelzésében. A napfizikában áttörőnek számító eredményről a tekintélyes Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.
Az MI használata manapság egyre jobban hódít a nap- és plazmafizika, valamint az űridőjárás vizsgálatának területén. Nemrégiben új modellt fejlesztettek ki, amelytől korábbi tudományos vizsgálatok alapján azt remélték, hogy képes szinte tökéletes részletességgel visszaadni a Nap kb. 5400 fokos felszínének, a fotoszférának a mágneses térképét. Az MI számára bemeneti paraméterként azokat a megfigyeléseket adták meg, amelyeket a NASA SDO műhold készített a Nap kb. 50,000 fokos kromoszféra légköri magasságában.
A Nap légkörének precíz felmérése fontos előrelépés lenne a plazma-asztrofizika területén, hiszen az ún. szoláris mágneses aktív régiók kialakulásában központi csillagunk mágneses tere játszik igen fontos szerepet. Feltérképezésére Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem, ill. az ELTE csillagászprofesszora, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumi elnöke létrehozta a gyulai központú SAMNet (Solar Activity Monitor Network) nemzetközi űridőjárás-megfigyelő hálózatot. A SAMNet saját fejlesztésű, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerei segítségével vizsgálja meg a Nap alsóbb légkörét a fotoszféra és a kromoszféra között.
Ebben a dinamikusan változó aktív régióban keletkeznek azok a nagy energiájú flerek (fényfellobbanások) és plazmapulzusok (koronakilövellések) is, amelyek igen komoly űridőjárási zavarokat képesek okozni. Az űridőjárás a Napból eredő zavarok összefoglaló neve, amelyek a Föld körüli térségben észlelhetők. Az űridőjárásban bekövetkező komolyabb anomáliák, az űrviharok nagy mértékben károsíthatják például GPS és telekomunikációs műhold-rendszereinket, magasfeszültségű távvezetékeinkben túlfeszültséget kelthetnek, megszakítva a folyamatos áramellátást akár kontinensnyi területeken is.
A Nap megfigyelt (a) és MI által generált (b) magnetogramja (Forrás: Liu és tsi., Nature Astronomy, 2021)
A mesterséges intelligenciával fantasztikus eredményeket lehet elérni, de mint Erdélyi Róbert elmondta, kutatásuk során bebizonyosodott, hogy a nagy energiájú napkitöréseket jellemző fizika jelenségek matematikai elemzése nélkül az MI eredményei könnyen félrevezethetnek. „A mesterséges intelligenciára nem szabad mindentudó varázsgömbként tekinteni; ha nem megfelelően használjuk, rossz következtetésekre juthatunk. A vizsgálatok során a matematikai és fizikai modellezés alapvető fontosságú” – mondta a professzor.
„A kutatás arra irányult, hogy ellenőrizzük a mesterséges intelligencia segítségével az űridőjárás-előrejelzés során kapott eredményeinket – teszi hozzá Korsós Marianna, az ELTE Csillagászati Tanszék posztdoktori kutatója, a nemzetközi kutatócsoport tagja. – Izgalmas és gyorsan fejlődő interdiszciplináris területről van szó, amelynek eredményeit azonban fenntartásokkal kell kezelni. Nagyon büszke vagyok, hogy fiatal kutatóként részese lehettem ennek a kiváló nemzetközi együttműködésnek, rengeteget tanultam arról, milyen mértékben lehet felhasználni az új technikát.”
Jiajia Liu (Sheffield és Queen’s Belfast Egyetem), Yimin Wang (Sheffield Egyetem), Xin Huang (Kínai Tudományos Akadémia), Korsós Marianna (ELTE és Aberystwyth Egyetem), Ye Jiang (Sheffield Egyetem), Yuming Wang (Kinai Tudományos és Műszaki Egyetem ) és Erdélyi Róbert innovációk bevezetése után bebizonyították, hogy a korábbi tudományos elképzelésekkel szemben kritikával és roppant óvatosan szabad csak felhasználni az MI modell adatait a napfelszíni mágneses tér szerkezetének előrejelzésére.
„Azt vettük észre, hogy a korábban tökéletesnek hitt MI modell sokkal rosszabbul teljesít a vártnál – magyarázza Jiajia Liu és Yimin Wang. – A mesterséges intelligencia egyelőre nem képes megfelelő módon visszaadni a teljes előjel nélküli naplégköri mágneses fluxus értékeket, illetve más további fontos fizikai paramétereket, mint például a netto mágneses fluxus értéke vagy a mágneses teret elválasztó semleges vonalak számát, amelyek alapvető fontosságú paramétereknek számítanak az űridőjárás-előrejelzés terén.”
A kutatók hozzátették: eredményüket a jelenleg ismert fizikai modellek is alátámasztják, hiszen a magnetohidrodinamika elmélete kimondja, hogy a kromoszféráról és a koronáról készült megfigyelések nem nyújtanak elegendő információt a részletes fotoszférikus mágneses térszerkezetekről.
„Az MI gyorsan fejlődő tudományág, amely valóban széles körben alkalmazható, és egyre gyakoribbá válik hétköznapjainkban. A felhasználóknak azonban tisztában kell lenniük a korlátaival is, különösen a tudományban való alkalmazhatóság tekintetében – figyelmeztet Erdélyi Róbert. – Az alapvető matematikai és fizikai modellek hiányában az MI sokszor hibás modelleket, illetve adatokat generál, még akkor is, ha a legfejlettebb mesterséges intelligenciát vagy gépi tanulási technikákat alkalmazzuk.”
A kutatás az ELTE-n a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program asztro- és részecskefizikai tématerületének keretében és támogatásában zajlott. Az áttörőnek számító eredményről a kutatók a tekintélyes Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.
Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!
Európai Naptávcső 2021-es naptára
Kedves EST rajongók! Megjelent az új 2021-es EST naptár!
Letöltheted innen. A naptár feltöltheted a saját közösségi felületedre, cimkézd meg és használd a #ESTCalendar2021 hashtaget. Az idei kalendár témái az EST műszerei. A naptárban minden hónapban bemutatjuk az EST egyik műszerét fényképpen és egy rövid leírással hogy az EST hogyan fogja segíteni ezeket a kutatásokat.
AGU 2020-as Őszi Találkozó
Az AGU őszi találkozója a világ egyik legnagyobb virtuális tudományos konferenciája, izgalmas programokkal és eseményekkel. A programbeli ütközések minimalizálásának elősegítése érdekében az #AGU20 december 1-17-ig kerül megrendezésre, a hétvégék kivételével. A legtöbb tartalmat előzetesen rögzítik, vagy poszterként elérhetővé teszik a résztvevők számára, hogy a tervezett szekciókon kívül megtekinthetőek és elolvashatóak legyenek. A találkozó az online platformunkon lesz elérhető. A minőségi közvetítés biztosítása érdekében több audiovizuális szolgáltatóval dolgozunk együtt.
A 2020-as Őszi Találkozó december 1 és 17 között kerül megrendezésre. Minden szekció és esemény virtuális platformon keresztül zajlik majd. Csak a regisztrált résztvevők férhetnek hozzá a több mint 1000 órányi tudományos tartalomhoz, a plakátoktól kezdve az Unió szekcióig. Több mint 110 ország több mint 23 000 résztvevőjével számos lehetőséget kínálunk Önnek arra, hogy kapcsolatba lépjen új kollégáival és barátaival.
A föld- és űrtudomány értékes hatással van mindennapjainkra, és a közösség egymást segítő támogatása folyamatos inspirációt jelent mindannyiunk számára. Az AGU föld- és űrkutatóinak közössége folytatja a felfedezésekhez és megoldásokhoz vezető fontos munkát akár otthonról dolgozva, akár virtuális terepmunkában való részvétellel, vagy a laboratóriumok és irodák újranyitásával a globális járvány idején. Ezzel elősegíti a körülöttünk lévő világ kollektív megértését. Az MNA képviseletében Dr. Belucz Bernadett vesz részt a konferencián.
A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) 2020. október 15-én tartotta az Űrkutatás Napja elnevezésű ismeretterjesztő rendezvényt.
Az eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia székházába szervezett eseményt a COVID-19 járvány miatt online közvetítés formájában tartották, amelyre a szakma képviselői mellett minden érdeklődőt vártak. Többek között dr. Ferencz Orsolya, KKM miniszteri biztos is tartott előadást. Az Alapítvány részéről Dr. Belucz Bernadett vett részt a rendezvényen.
Szeptember 26-27-én tartottuk az I. Gyulai Csillagászati Napokat. A koronavírus és a kötelező létszámkorlát ellenére rendkívüli siker volt a rendezvény. Köszönjük minden érdeklődőnek, aki eljött, meghallgatott minket, feltette a kérdéseit és megnézte a távcsöveinken keresztül a Napot!
1 / 13
2 / 13
3 / 13
4 / 13
5 / 13
6 / 13
7 / 13
8 / 13
9 / 13
10 / 13
11 / 13
12 / 13
13 / 13
A résztvevőnek esélyük volt többet megtudni az EST-ről is. Az EST Communication Office külön gratulált a magyar kollégáknak ehhez a kezdeményezéshez, amelyet ők maguk is meghirdettek az EST csatornákon keresztül. Az eseményről képgalériát is készítettek. Mi is köszönjük a támogatást!
Az Alapítvány GSO naptávcsövének első észlelése
A Napon ugyan szinte semmi aktivitás nem látható az utóbbi években, azonban a kép szélén (limb) kb "4 óránál" megfigyelhető egy, a Földnél kb 10-20-szor nagyobb, un. protuberancia.
Interjú Dr. Belucz Bernadettel a Gyulai Csillagászati Napokkal kapcsolatban (forrás: Gyulakult)
Szeptember 26-án és 27-én csupa-csupa izgalmas program, összesen kilenc érdekes esemény csábítja a Nap, a csillagok, illetve a csillagászat jelenlegi és reménybeli szerelmeseit Gyulára, az Almásy-kastélyba. A többi között arra is lehetőség adódik, hogy a Magyar Napfizikai Alapítvány távcsöveivel, szakcsillagászok közreműködésével figyeld meg az éjszakai égboltot. A Gyulai Csillagászati Napokról dr. Belucz Bernadett, a napfizikai alapítvány kuratóriumának tagja adott tájékoztatást.
– Az eredeti cél az, hogy további lendületet adjunk a hazai napfizikai kutatásoknak és nemzetközi viszonylatban is vezető kutatóközponttá szeretnénk válni az űridőjárás területén, ennek részeként zajlik a gyulai megfigyelőközpont felújítása, bővítése. – mondta dr. Belucz Bernadett az eseménysor megrendezésének hátterében meghúzódó szándékkal összefüggésben. Az obszervatórium felújítását, kibővítését eredményező projekt a gyulai önkormányzat hathatós támogatásával valósul meg, s mi ezért hálásak vagyunk, szeretnénk ebből valamit visszaadni – fogalmazott.
A Gyulai Almássy-kastély ad otthont a rendezvénynek
A csillagászat kiugró érdeklődésnek örvend, az ismeretek azonban meglehetősen hiányosak, ami a napfizikára hatványozottan igaz. Ezen szeretnének a legjobb szándékkal változtatni. Ez végső soron azt is jelenti, hogy a tudományos életet szeretnék a mindennapi élethez közelíteni, hiszen számos olyan jelenség van, ami ténylegesen, rendkívüli mértékben hatással van a mindennapjainkra.
A Nap, mint központi égitest az életünk minden pillanatában jelen van, közvetve és közvetlenül is meghatározó szerepet játszik. Természetesen az sem véletlen, hogy a Nap, mint istenség tisztelete felfedezhető az emberiség egész történelme során a világ minden táján. Az ókori egyiptomiak istenként tisztelték ezt az égitestet, sőt Ré (Rá) az egyik legjelentősebb istenük volt. Hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra, több teremtésmítoszban is fontos szerepet töltött be, és a király isteni atyjának tekintették.
A templomokat és a sírokat évszázadokig csillagászatilag tájoltan építették, vagyis a nap éves útjához, a nap-éj egyenlőségekhez és napfordulókhoz tájolták. Ezekhez a nevezetes időpontokhoz a világ minden táján rendkívüli eseménynek és ünnepségek társultak. A Nap járása határozza meg az évszakok, a napszakok váltakozását, így a jelentős naptárrendszereinket is ehhez igazítottuk már az ókortól kezdve.
A napaktivitás a kulcsa az úgynevezett űridőjárásnak, ami a Napból áramló nagy energiájú részecskék és mágneses terek Földre gyakorolt hatásait hivatott vizsgálni. A mindennapokban használt technológiák, mint például a távközlés, a telekommunikáció, a légiközlekedés fokozottan ki vannak téve a Napból áramló részecskék és a Föld felső atmoszférájának kölcsönhatásából adódó komplex fizikai folyamatoknak. Elsődleges célunk az űridőjárás folyamatainak és okainak részletes megértése és ezek előrejelzése.
Részletes program
Mindemellett Alapítányunk részt vesz Európa legnagyobb, most épülő naptávcsövének, az EST-nek (European Solar Telescope) a projektjében is. Ez egy forradalmian új, 4-méter átmérőjű teleszkóp, melyet arra terveztek, hogy példátlan felbontásban vizsgálhassuk az aktív Napot. Magyarország még soha nem vett részt ilyen nagyszabású tudományos projektben. A Gyulai Csillagászati Napokon erről is hallani fognak az érdeklődők.
– Szeretnénk megmutatni, mi ennek a szakmának a szépsége, miért, illetve mitől érdekes a napfizika, s ebben ezen a két napon szakcsillagászok lesznek a segítségünkre – ismertette dr. Belucz Bernadett. Kiemelte, szeretnék, ha ez a rendezvény túlmutatna azon, hogy egyszerűen kiállnak és elsorolják a tudnivalókat. Szeptember 26-án és 27-én lehetőség lesz a kérdésfeltevésre, az észrevételek megfogalmazására, egyfajta beszélgetés kezdeményezésére.
Az előadások után tudományos fórum formájában lehetőséget biztosítunk arra, hogy a résztvevők elbeszélgessenek csillagászainkkal és feltegyék a kérdéseiket, ráadásul arra is lehetőség adódik, hogy az érdeklődők a napfizikai alapítvány távcsöveivel, szakcsillagászok segítségével fürkésszék a Napot és az éjszakai égboltot. Megmutatnak majd különféle égi objektumokat, de ehhez a tiszta, felhőmentes égbolt elengedhetetlen feltétel. Példaként hozta, a távcsövek alkalmasak arra, hogy a Jupitert nagyjából fél centiméteres átmérővel láthassuk. Felfedezhetjük magunknak a Jupiter négy nagy holdját, a Galilei-holdakat és a légkör sávjait, és talán a vörös foltból is kivehetünk valamit.
Európa legnagyobb naptávcsöve, a GREGOR, felfedi a Nap mágneses titkait
A kanári-szigeteki Tenerife Teide Obszervatóriumának GREGOR távcsöve egyedülálló felvételeket készített a Nap légköréről. A GREGOR-t, Európa legnagyobb naptávcsövét, egy, a Leibniz Institute for Solar Physics (KIS) által vezetett német konzorcium üzemelteti.
Európa legnagyobb naptávcsöve, a GREGOR rendkívül nagy felbontással fedi fel a Nap mágneses tereinek bonyolult szerkezetét. A kép 516 nm hullámhosszon készült. Forrás: KIS
A Nap az egyetlen olyan csillag, amelyet képesek vagyunk részletekbe menően megfigyelni. A Nap komoly hatást gyakorol bolygónkra, mivel mind az élet, mind a civilizáció erősen függ e lenyűgöző égitest által kibocsátott sugárzástól és nagyenergiájú részecskéktől. A sugárzás- és részecskefluxus időben változnak, és a Naprendszer legnagyobb robbanásainak eredményeképp igen veszélyesek is lehetnek. A Napunkon előforduló robbanások közül a lehető legnagyobb kockázatot a flerekként és koronakilövellésekként (CME-kként) ismert események jelentik. A flerek és CME-k sebességét, alakját, energiáját, stb. meghatározó fizikai tényező a napmágnesség. A Nap mágneses természetét tanulmányozva jobban megérthetjük, hogyan alakítja a Nap hatása a Földet, és minimálisra csökkenthetjük a műholdakban, valamint a technoszféránk infrastruktúrájában keletkező károkat. A GREGOR teleszkóp lehetővé teszi, hogy a tudósok akár 50 km méretű, apró részleteket is megfigyeljenek a Nap felszínén, melyet fotoszférának nevezünk. Ez a méretskála apró töredéke Napunk 1,4 millió km-es átmérőjének. Az elért felbontás ahhoz hasonlítható, mintha valaki egy kilométeres távolságból tökéletesen élesen látna egy tűt egy focipályán.
„Ez egy nagyon érdekes, de ugyanakkor rendkívüli kihívást jelentő projekt volt. Mindössze egy év leforgása alatt teljesen újraterveztük az optikát, a mechanikát és az elektronikát, hogy a lehető legjobb képminőséget érjük el,” mondta Dr. Lucia Kleint, a tenerifei német naptávcsövek és a projekt vezetője. A GREGOR így most elkészítette a legnagyobb felbontású képeket a Napról, amelyet valaha európai távcsővel készítettek.
Prof. Dr. Svetlana Berdyugina (Albert-Ludwig University of Freiburg, a Leibniz Institute for Solar Physics (KIS) igazgatója) szerint „A projekt igen kockázatos volt, mivel az ilyen típusú távcső fejlesztések általában évekbe kerülnek, ám a kiváló csapatmunkának és az alapos tervezésnek köszönhetően mégis sikeres volt. Így most egy remek eszköz áll rendelkezésünkre a Nap rejtélyeinek megfejtéséhez.” A távcső új optikája immár lehetővé teszi, hogy a kutatók részletekbe menően tanulmányozzák a mágneses tereket, a konvekciót, a turbulenciát, a napkitöréseket és a napfoltokat. A 2020 júliusában elkészült első felvételek a napfoltok fejlődésének megdöbbentő részleteit és a nap plazmájának bonyolult struktúráit tárják fel.
A GREGOR újratervezésének technikai leírását nemrég publikálták egy, az Astronomy & Astrophysics folyóiratban közölt, Dr. L. Kleint vezetésével megjelentetett cikkben (ld. itt ).
Kredit: Az európai kutatók a GREGOR teleszkóppal készült megfigyelésekhez nemzeti programokon, valamint egy, az Európai Bizottság által finanszírozott programon keresztül férhetnek hozzá. Az új tudományos megfigyelések 2020 szeptemberében kezdődnek.
Egy, a GREGOR által 430 nm hullámhosszon, nagy felbontással megfigyelt napfolt. (Lejátszás kattintásra)
A Gyulai Bay Zoltán Naptávcső kutatói gratulálnak a KIS-ben tevékenykedő kollégáknak, és lelkesen várják, hogy közös tudományos vállalkozásokat folytathassanak e fantasztikus földi műszer, a GREGOR segítségével, az űridőjárás előrejelzésének jobb megértése, valamint a napkitörések által okozott káros következmények enyhítése érdekében.
A Magyar Napfizikai Alapítvány tudományos rendezvényt szervez Gyulai Csillagászati Napok néven szeptember 26-27-én a Gyulai Almásy-kastélyban, melyre szeretettel meghívunk és várunk minden érdeklődőt.
A rendezvény célja, hogy a helyi tudományos életet közelebb hozza az emberekhez, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre a szakcsillagászainktól. Mindezeket a célokat egy kellően színes és érdekes rendezvény keretében szeretnénk megvalószítani, ami messze túlmutat azon, hogy egyszerűen végighallgatunk egy előadást. A Gyulai Csillagászati Napok ugyanakkor reményeink szerint hagyományt is fog teremteni.
A Magyar Állam és az Európai Unió által támogatott "A Szép Szilágyi erdészeti emlékhely csillagászati ismeretterjesztő és közösségformáló hasznosítása" című, LEADER_VP6-19_2_1_65-8-3_8-17_1969745812 azonosítószámmal benyújtott pályázatunk pozitív elbírását kapott. Ennek keretében vásároltunk két bemutató távcsövet, amelyek július égén meg is érkeztek Gyulára. A II. Gyulai Stratégiai Meetingen ezek tesztjére is sort kerítettünk.
Professzor Erdélyi Róbert az új naptávcsövünkkel kémleli a Napot.
A Magyar Napfizikai Alapítvány a LEADER pályázatából egy 80 mm átmérőjű Lunt LS 80T Halpha naptávcsövet szerzett be SkyWatcher AZ-EQ6 Pro GoTo mechanikával. A Lunt Etalon szűrője híresen jó képalkotást biztosít. Az 80mm-es objektívátmérő és 560mm-es fókusz szép kontrasztos, részletgazdag képet mutat a Nap felszínéről és a napkitörésekről, protuberanciákról. Sávszélessége kisebb, mint 0.7A, ami az igen kontrasztos napfelszínért felelős. A távcső tökéletesen kollimált, nincs kómahiba, gömbi hiba, vagy asztigmatizmus, amelyek a leképezést rontanák. A távcső B1200-as blokkszűrővel és fejlett légnyomás-beállító rendszerrel Pressure Tunerrel is rendelkezik.
A B1200 kiváló mind a vizuális napfigyeléshez mind kis vagy közepes méretű CCD chipes kamerákkal történő fényképezéshez.
A másik, éjszakai megfigyelésekre beszerzett távcsövünk egy 150mm-es 1200mm fókuszú, Fraunhofer típusú objektívvel felszerelt SkyWatcher akromatikus refraktor egy SkyWatcher EQ5 mechanikával. Nagy teljesítményének és kiváló képminőségének köszönhetően nagyon sokoldalú távcső, mely minimális karbantartás igényű és rendkívül hosszú életű, hiszen a lencsék és azok bevonatai rendkívül időtállóak. Akár a Jupiter felhősávjainak fodrozódását vagy a Szaturnusz gyűrűit és felhősávjait szeretnénk megfigyelni, szenzációsan részletes képet kapunk. Köszönhetően a jó fényhasznosításának, a mély-ég objektumok is rendkívüli részletességgel jelennek meg a távcsőben.
Köszönhetően a sikeresen megnyert pályázatainknak , megkezdődhetett az obszervatórium felújítása. Aktuálissá vált egy újabb stratégiai találkozót tartani Gyulán.
A július 29-én tartott stratégiai találkozón az Alapítványtól Prof. Erdélyi Róbert, Dr. Korsós Marianna és Dr Belucz Bernadett vett részt. A találkozó elsődleges célja, hogy az obszervatórium felújítását végző szakemberekkel egyeztessünk az elképzelésekről, a tervekről, a felmerülő kérdésekről és problémákról. A felújítás menetének minden lépését részletesen átbeszéltük az illető szakértővel. A megbeszélést követően felmértük az obszervatórium állapotát is. A találkozó lezárásaként az újonnan érkezett bemutató távcsöveinket is felállítottuk és leteszteltük. A bemutató távcsöveinkről külön hírben is megemlékezünk és a honlapon külön menü pontban bemutatjuk ezeket a távcsöveinket.
Magyar Napfizikai Alapítvány obszervatóriumának látványterve
A NEOWISE szabadszemes üstökös Gyulán
Pénzes Sándor profi fotós csodálatos fotósorozatot készített a Neowise üstökösről. Ez a sorozatot most a HSPF honlapján is meg lehet tekinteni. Pénzes Sándor kedvesen beleegyezett, hogy feltegyük a videóját és egy képet az alapítvány weboldalára.
A Neowise-üstökös hosszú idő óta az első szabadszemes üstökös. Nem csoda hát, hogy március óta lázban égnek mind a profi, mint az amatőr csillagászok, hogy megpillanthassák északnyugati irányba a nem mindennapi látványt.
A Neowise-üstökös a Badacsony felett. Forrás: Turista Magazin
A C/2020 F3 (NEOWISE)-üstökös július elején még a hajnali szürkületben, július 15-étől már a kora esti égen figyelhető meg. Mostanra már cirkumpoláris lett, azaz nem nyugszik le a horizont alá, hanem körbejár az égen. Augusztusban már csak kisebb távcsövekkel lehet majd megfigyelni.
A Neowise-üstökös a Stonehange felett. Forrás: https://apod.nasa.gov/apod/ap200722.html
Aki kíváncsi, hogy a tartozkodási helyén milyen pályátír le az égbolton az üstökös: itt megtekinthető
Az Európai Bizottság idei Marie Curie Actions Innovative Training Network pályázatán 3.177 millió euró támogatást nyert a SWATNET projekt. Az űridőjárás fizikai folyamatait vizsgáló nemzetközi program az ELTE és egyben Alapítványunk asztrofizikusainak közreműködésével készült, és fiatal kutatók tapasztalatszerzését segíti elő kiemelkedő globális érdeklődésre számot tartó kutatásban.
A Marie Skłodowska-Curie Actions Innovative Training Networks for joint PhD programmes 2020-as nyertesei között van a SWATNET (Space Weather Awareness Training Network) projekt is. A nyertes nemzetközi konzorciumnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem mellett még 7 országból 15 tagja van, melyek harmada innovatív kutatásfejlesztéssel foglakozó ipari szereplő. A koordináló intézmény a Helsinki Egyetem, Magyarországról még az Erdélyi Róbert által által vezetett, gyulai központú Magyar Napfizikai Alapítvány vesz részt benne.
Az Innovatív Képzési Hálózatok (ITN) a legjelentősebb európai doktori képzési programok, amelyek összefogják az egyetemeket, kutatóintézeteket és más tudományos intézményeket az ipari szférával a fiatal kutatók doktori képzése céljából. A hálózatok egyfelől a szakmai fejlődésben és tudományos eredmények elérésében segítenek, másfelől a nemzetközi tapasztalatszerzést is támogatják.
Az ITN kategóriában benyújtott másfél ezer pályázatnak az Európai Bizottság alig tizedét támogatta, köztük az EJD (European Joint Degree / közös európai fokozatszerzés) kategóriában a SWATNET-tel együtt 12 pályázatot.
A négyéves projekt témája az űridőjárás fizikai folyamatainak vizsgálata, illetve megbízhatóbb, pontosabb űridőjárás-előrejelző módszerek kidolgozása. Többek között olyan alapvető fontosságú plazmaasztrofizikai kérdésekre keresik a választ a kutatók, mint a Nap mágneses aktivitásának eredete, illetve a napkitörések előrejelezhetőségének matematikai, szuperszámítógépes, illetve gépi tanulási (machine learning) módszerekkel történő pontosabb modellezése.
Az űridőjárás fizikai folyamatait vizsgáló és fiatal kutatók tapasztalatszerzését elősegítő nemzetközi programban részt vevő kutatócsoportok vezetői között van Alapítvanyunk Kuratoriumi Elnöke Erdélyi Róbert, aki egyben a Sheffield-i Egyetem professzora, és Alapítvanyunk nemzetközi tekintélyű szakértője, Petrovay Kristóf, az ELTE Csillagászati Tanszék vezetője.
A kutatási program során minden fiatal kutató legalább egyhónapos időtartamot tölt el a Magyar Napfizikai Alapítvány gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumában. Az obszervatórium Gyula Város Önkormányzata, illetve az állami Széchenyi Program támogatásával felújításának utolsó, izgalmas fázisába lépett. Várhatóan 2021 őszén nyílik meg a nagyközönség előtt, amikor nagyobb nemzetközi napfizikai nyári iskolát is rendeznek az intézményben. A nyári iskolát az európai napfizikai obszervatóriumokat és napkutató intézeteket összefogó, egész Európán átívelő, 9.996 millió eurós támogatottságú SOLARNET program keretében szervezik. A nagyszabású, 17 ország 36 kutatóintézetét és kutatásfejlesztéssel foglalkozó gazdasági szereplőjét összefogó projektben a 2020-as évek második felére elkészülő 4 méter átmérőjű Európai Naptávcső (EST) előkészítő kutatásait végzik majd a résztvevők, így a SWATNET doktoranduszai.
Science of EST book
A Science Of EST egy hetente megjelenő rövid cikksorozat, amely azokat a tudományos problémákat magyarázza, amelyekkel az European Solar Telescope (Európai Napelemes Teleszkóp) foglalkozik. Az EST projektben részt vevő tudósok írják a cikkeket, amelyek az EST közösségi média csatornáin #TheScienceOfEST hashtag alatt is elérhetőek.
Több mint 14 hónapos tevékenység után a #TheScienceOfEST sorozat véget ér. 2019 márciusa óta hetente összesen 61 cikket tettünk közzé. A The Science of EST című könyv összegyűjti mind a 77 cikket, amelyeket 30 különböző európai kutatóközpont és egyetem hivatásos napkutató csillagászai írtak.
További információ az EST-vel és a letöltéssel kapcsolatban itt található.
EST Virtual Solar Kit
Megjelent az EST Virtual Solar Kit két foglalkoztató könyve.
Összesen 6 gyakorlati tevékenységet tartalmaznak 10 és 16 év közötti diákok számára. A két könyv a következő témákat fedi le: teleszkópok és napmegfigyelések, valamint mágneses mezők és napjelenségek. Ez a két téma az EST projekt két sarokköve.
További információ az EST-vel és a letöltéssel kapcsolatban itt található.
A Nap gyakran bocsát ki kitöréseket, robbanásveszélyes eseményeket, a légkörében. A kitöréseket az angol Richard Carrington fedezte fel a XIX. században, a Londontól délre található Redhill Obszervatóriumban.
A Nap korábban soha nem látott részleteit tanulmányozhatják a tudósok a National Science Foundation (NSF) új, Daniel K. Inouye napteleszkópjával. A hawaii Haleakalā csúcs közelében felállított óriásteleszkóp egészen közeli felvételeket készít a Nap fortyogó felszínéről. A képeken azok az óriási, cellaszerű struktúrák is jól láthatók, amelyek a Nap belsejéből a felszínére lökik a meleget.
Cropped section of the full field from NSF’s Inouye Solar Telescope’s first light image. Credit: NSO/AURA/NSF
A felvételeket a Queen’s University Belfast (Astrophysics Research Centre, School of Mathematics and Physics) által vezetett egyesült királyságbeli konzorcium kameráival készítették. A számos intézményt összefogó kooperáció tagja Erdélyi Róbert, a Magyar Napfizikai Alapítvány, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE kutató-professzora is, aki a projektben számos, gépi tanulási módszereken alapuló adatelemző eszköz fejlesztési munkálatait irányította. A MONAMI (Mapping Of Non-potentiAl Magnetic fIeld / nem potenciális mágneses elem feltérképezése) vagy az ASDA (Automated Swirl Detection Algorythm/ automata örvényérzékelési algoritmus) kulcsfontosságú eszközök az óriásteleszkóp által készített, példátlanul nagy felbontású napenergia-adatok elemzésében.
Mint Erdélyi professzor elmondta: "Az Inouye 4 méteres rekeszével forradalmian új utat nyit a napfizikai kutatásokban, nemcsak Európában, hanem máshol is. A távcső felvételeinek alapján annyi új információhoz jutunk majd a Napon zajló fizikai folyamatokról, hogy bőven lesz mit kutatniuk doktoranduszainknak és posztdoktorainknak. Rendkívül izgatottan várjuk, mi derül majd ki a nyert adatok elemzése során, hogyan befolyásolják a mágneses hullámok és a napszpikulák (plazmakilövellések) csodálatos természetes plazmalaboratóriumunk, a Nap fizikai környezetét.”
"Nagyon büszke vagyok rá, hogy Alapítványunk tagjai akik egyben az Eötvös Loránd Egyetem fiatal kutatói is hozzájárultak fejlesztéseinkhez. Korsós Marianna, aki az ELTE Fizikai Doktori Iskolában éppen most védte meg PhD-téziseit, a MONAMI eszköz kifejlesztéséhez járult hozzá nagymértékben, míg a szintén nemrég doktorált Gyenge Norbert a napenergia légkörének mágneses tereit megjelenítő eszköz megalkotásában vett hatékonyan részt. Mindkét pályája elején járó szakember teljes mértékben élhet majd a világ jelenleg legnagyobb napelemes távcsöve által biztosított lehetőséggel"- tette hozzá a professzor.
A konzorciumot vezető Mihalis Mathioudakis, a Belfast-i Queen's University professzora kijelentette: "Az Inouye Solar Telescope rendkívüli képfelbontó képessége végre láthatóvá teszi a Nap belsejében zajló fizikai folyamatokat. Az elmúlt években a belfasti Andor Technology-val keményen dolgoztunk a teleszkóp kameráin, és most végre láthatjuk az általuk készült képeket is!”
A szakértők szerint a távcső óriási szerepet fog játszani a Nap és az űridőjárás megértésében, felvételei fontos részletekkel szolgálnak majd a tudósok számára.
France Córdova, az NSF igazgatója szerint "az Inouye naptávcső (IST) folyamatosan képet ad majd a napkoronában a napkitörések következtében létrejött mágneses terekről, ezáltal előre jelezhetőek lesznek a napviharok és más űridőjárási jelenségek."
Űridőjárásnak a tudósok a Nap aktivitását nevezik. A Nap mágneses kitörései befolyásolják a földi viszonyokat is, megzavarják a légi közlekedést, megszakíthatják a műholdas kommunikációt, hosszabb-rövidebb áramkimaradásokat okozhatnak. Alapítvanyunk egyik stratégiai tevékenysége az űridőjárás megértésének elősegítése.
A napkitörések természetének ismeretében készülni lehet a különféle űridőjárási eseményekre. A tudósok úgy gondolják, hogy a jövőben akár már 48 órával a napkitörések előtt jelezhetik az eseményt – ezt ma csak kb. pár órával korábban tudják megtenni. Ami azt jelenti, hogy több idő marad az áramszolgáltatás és a veszélyeztetett infrastruktúra biztosítására, a műholdak biztonságos üzemmódba állítására.
Az Inouye naptávcsövet mégis az teszi igazán egyedivé, hogy felvételei betekintést engednek a Nap mágneses mezőinek aprócska részleteibe is, ami hozzásegíthet az ártalmas napaktivitás okainak felderítéséhez.
"A mágneses mező megismerése a lényeg - mondja Thomas Rimmele, az óriás naptávcső igazgatója. – Hogy kibogozzuk a Nap nagy rejtélyeit, nemcsak látnunk kell a legapróbb részleteket is 151 millió km távolságról, hanem a Nap belsejéből a külső légkörébe áramló mágneses mező erősségét és irányát is nagy pontossággal ismernünk kell."
Az NSF új óriástávcsőve olyan más, űrbe kilőtt, napelemes megfigyelő eszközökkel fog együtt dolgozni, mint a NASA Parker Solar Probe-ja, amely már most is a Nap körüli pályán kering, és az Európai Űrügynökség és a NASA közös Solar Orbitere (az ELTE ebben a projktben is részt vesz Erdélyi professzor vezetésével), amelyet a közeljövőben szándékoznak fellőni. Ennek a három napenergiát megfigyelő eszköznek lesz óriási jelentősége lesz a napenergia-kutatás határainak kitágításában a közeljövőben.
„A most érkezett első képek még csak a kezdetet jelentik - mondja David Boboltz, az NSF Csillagászati Tudományok Osztályának programigazgatója, aki a naptávcső üzemeltetését felügyeli. - Jelenleg még tudósok, mérnökök és technikusok tesztelik a távcsövet, hogy minden tökéletesen működjön, amikor majd a napkutatók nemzetközi közössége majd használatba veszi. A naptávcső több információt gyűjt majd a Napról az első öt évben, mint amennyit eddig tudtunk róla 1612 óta, amikor is Galileo Galilei felé fordította a saját, abban a korban forradalminak számító, távcsövét.”
Megjegyzések: Megfelelő hivatkozás használata mellett minden kép felhasználható. További tudományos kérdésekkel forduljanak:
Erdélyi Róbert professzorhoz (Magyar Napfizikiai Alapítvány, email: solarphysicsfoundation@gmail.com vagy Csillagászati Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest), email: robertus@sheffield.ac.uk. További média információért forduljanak:
Dr Belucz Bernadett (kommunikációs munkatárs, Magyar Napfizikai Alapítvány, Gyula, tel.: email: solarphysicsfoundation@gmail.com
Ez a cikk az AERO magazin márciusi számában jelent meg. Nagy köszönet Kálmán Béla professzor úrnak, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta, sőt még egy rendkívül érdekes kiegészítéssel is ellátta!
A NASA által felbocsájtott Parker űrszonda sikerei után 2020. február 10-én 4:03 UT-kor indult az ESA Olar Orbiter (SolO) űreszköze a Kennedy Űrközpontból egy Atlas-V 411 hordozórakétával. A programban komoly résztvevő a NASA is. Fő célja a Nap eddig kevéssé tanulmányozott forgástengely körüli felszíni vidékeinek megfigyelése és a Nap-Föld kapcsolatok vizsgálata, az űridőjárás viharosabb szakaszainak megértése és előrejelzése céljából.
A Solar Orbiter a Nap előtt
A napfoltokat már időszámításunk kezdete táján ismerték, feljegyezték megfigyeléseiket, főleg keleti krónikákban. Európában a távcső megalkotása után, az 1600-as évek elején Galileo Galilei és Christopher Scheiner végeztek rendszeres megfigyeléseket, de az igazi érdeklődés akkor indult el, amikor Heinrich Schwabe felfedezte a 11 éves napfoltciklust, és többen is észrevették, hogy a Föld mágneses terében előforduló háborgások, „mágneses viharok” száma a napfoltok számával párhuzamosan változik. Nagy fontosságú volt Richard Carrington megfigyelése 1859 szept. 1-jén, amikor egy fehér fényben is megfigyelhető flert (napkitörést) látott, utána pedig az eddig megfigyeltek közül a legnagyobb mágneses vihar következett be. A fizikusok hitetlenkedtek a két jelenség közti összefüggésben, a fényjelenség kis energiatartalma miatt, de a Luna-1 űrszonda mérései 1959-ben megmutatták azt a közeget, a napszelet, ami a Nap hatásait a föld környezetébe közvetíti. Üstököscsóvák változásaiból már régebben gyanították a Napból származó állandó részecskeáramlást, Eugene N. Parker (akiről a NASA űrszondát elnevezték) 1958-ban ennek elméletét is leírta, a Luna-1 után pedig rendszeresen megfigyelik a benne haladó űreszközök. A Földet védi a napszéltől saját mágneses tere, amely a napszélben egy üreget, a magnetoszférát alakít ki, ezt zavarják meg a napszélben tovaterjedő részecskefelhők. A Föld környezetének általános állapotát, a körülöttünk uralkodó elektromágneses és részecskesugárzás erősségét és ezek változásait hívjuk néhány évtizede űridőjárásnak, amely fontos kihatással lehet a Földre és a Föld körül és a Naprendszerben mozgó űrszondák állapotára. Extrém erősségű protonsugárzás-növekedés esetén például kint az űrben dolgozó űrhajós halálos dózist is elszenvedhet, a mágneses viharok pedig az északi országokban az áramellátást befolyásolhatják, zavarokat okozhatnak a GPS-rendszerben, a légiközlekedésben és a hosszú olajvezetékekben. E gyakorlati okok miatt fontos a Nap és a napszél állandó szemmel tartása, ami a Solar Orbiter egyik célja.
A Nap felé forduló oldal a hőpajzson át kitekintő műszerek nyílásaival
Pályája a Nap körül kezdetben erősen változó lesz, többször felhasználja a Föld és a Vénusz gravitációs erőterét, hogy közelebb jusson a Naphoz, és pályasíkja kibillenjen az ekliptikából, azaz a Föld pályasíkjából. Az első gravitációs manőverek után az űrszonda rezonáns pályára kerül a Vénusszal, így többször egymásután megközelítheti a pályasík elfordításához. A végleges elliptikus megfigyelési pálya kb. 3 ½ év után a Merkúr pályáján belülre, 42 millió km közelségbe viszi a Naphoz (a Nap sugarának kb. 60-szorosa, 0,28 CsE, Csillagászati Egység, átlagos Nap-Föld távolság), itt a Nap felé forduló hőpajzs hőmérséklete elérheti az 500 fokot is. Egyes műszerek a hőpajzsba vágott lyukakon keresztül fényképezik a Nap felszínét. (A Parker űrszonda közelebb tud jutni csillagunkhoz, azon nincs is Nap-fényképező műszer, mert elolvadna az 1500 Celsius fokos hőségben.) Tervezett élettartama, kb. 7 év végére a SolO pályájának hajlásszöge 24 fok, a kiterjesztett program végére 33 fok lesz, ezáltal lényegesen jobb rálátással fogja tudni fényképezni a Nap eddig kevésbé ismert poláris vidékeit. A program előkészítésében és a műszerek elkészítésében főleg európai kutatók jeleskedtek, de az egész világból vannak közreműködők, az Astronomy and Astrophysics folyóiratban a műszerek most megjelenő leírásainál a szerzők száma közelíti, vagy meg is haladja a százat. Magyarországon a csillebérci Wigner Fizikai Kutatóközpont vett részt a magnetométer építésében egy földi ellenőrzőberendezés fejlesztésével, később a kutatásokban is közreműködik.
A műszerek elhelyezkedése az űrszondán
Az 1800 kg tömegű űrszonda 10 műszere két csoportra osztható, a helyszíni méréseket végzőkre és a távérzékelőkre (gyakorlatilag fotokamerákra). A 4 helyszíni mérőeszköz a napszél részecskeáramának tulajdonságait méri a SolO helyén. Az SWA napszél-plazma analizátor a részecskeáram sűrűségét, sebességét, hőmérsékletét és összetételét méri. Az EPD nagyenergiájú részecskeszámláló ezen részecskék gyakoriságát és összetételét határozza meg. A MAG magnetométer a helyszíni mágneses tér nagyságának és irányának változásait rögzíti. Az RPW rádió- és plazmahullám-detektor egyszerre helyszíni és távolsági érzékelő, antennáival egyszerre érzékeli az űreszköz körüli elektromos és mágneses tereket és a terjedő rádióhullámokat.
Összerakás közben
A távérzékelő műszerek a Nap felszínétől, a fotoszférától indulva fényképezik a naplégkör különböző rétegeit az elektromágneses sugárzás széles tartományában, a röntgensugaraktól a látható fényig. A PHI polariméter-szeizmométer a látható fény tartományában a napkorong, a fotoszféra részletes képeit közvetíti, a képalkotáson kívül minden pontban mérve a mágneses tér teljes vektorát (nagyságát, irányát) és az anyag látósugár irányú sebességét. E rendkívül komplex mérések adják majd az alapot a többi műszerek által mért jelenségek összehasonlítására. Két távcsövet tartalmaz, a HRT nagyfelbontású távcső 1 ívmásodperces felbontása megfelel az EUI nagyfelbontású távcsöveinek, és napközelben 150 km méretű struktúrák megfigyelését teszi lehetővé, ami rendkívül fontos a flerek kezdetekor kialakuló feltételezett áramréteg megfigyeléséhez. Az FDT teljes napkorong-távcső minden naptávolságban befogja látómezejébe a teljes napkorongot. Mindkét távcsőben van polarizációs modulátor, amely a mágneses teret és a látóirányú sebességet méri, a képméret egyformán 2048 x 2048 képpont. Az EUI extrém-ibolyántúli műszer a kromoszféra és korona színképvonalaiban (1216, 304 és 174 Ångström) fényképezi a magasabb rétegeket a napkorongon. Három távcsövet tartalmaz, az egyik a teljes napkorongot képezi le 3,8 x 3,8 fok látómezővel (közeli felvételek is lesznek!), felváltva 174 és 304 Å hullámhosszon (1 millió fokos, ill. 80 000 fokos plazma sugárzása),10 ívmásodperc felbontással, az érzékelő 3072 x 3072 pixel. A másik két távcső 1 ívmásodperc felbontású, 2048 x 2048 képpontból álló képeket készít a napkorona 174 Ångströmös (1 millió fok) és a felső kromoszféra 1216 Ångströmös hidrogén Lyman-alfa (30 000 fok) színképvonalában. Látómezejük átmérője 1 Nap-sugár naptávolban, 1/3 Nap-sugár napközelben. Adatai alapján vizsgálható e rétegek fűtése. A SPICE képalkotó spektrográf ugyanezen rétegek színképi vizsgálatát végzi. Két színképi tartományt figyel, a 700-792 és a 970-1053 Ångström közé eső hullámhosszakat. Itt sok színképvonal található, amelyek a kromoszférában és a napkoronában keletkeznek, 10 000 és 10 millió K fok közötti hőmérsékletű tartományokban, így meghatározhatók az ott uralkodó fizikai körülmények. A STIX röntgentávcső 7 ívmásodperces térbeli és 1 keV energiafelbontással észleli a napkoronából jövő röntgensugárzást 4 és 150 keV között, a napkorong sugarának kétszereséig. Képeit 32 árnyékoló rács-rendszer mögött mért intenzitásokból matematikai módszerekkel számítják ki.
A SolO pályája
Mindezek a műszerek a napkoronggal és közvetlen környezetével foglalkoztak. A földi hatások szempontjából nagyon fontos nyomon követni a napszél áramlásának kialakulását és az aktív jelenségekből származó, időnként nagy sebességű plazmafelhők terjedését egészen a földpálya távolságáig (és tovább). Az ilyen megfigyeléseket már zavarja a napkorong fénye, ezért külső v. belső árnyékolókoronggal letakarják, vagy eleve a látómezőbe nem is kerül be a Nap. A Metis koronográf gyűrű alakú látómezeje a Nap közeli környezetében vizsgálja a belső napkoronát. A beeső fényt kétfelé osztja, egyrészt a látható színképtartományban, másrészt a hidrogén Lyman-alfa ibolyántúli színképvonalában készít felvételeket. Napközelben a látómező 1,7-3,0; naptávolban 4,0-7,5 napsugárig terjed. A SoloHI a napszél terjedését vizsgálja, az űrszonda oldalán, a hőpajzs mellett kukucskál előre a napkorong mellé 25 fokkal, látómezejének két széle 5,4 és 45 fok közötti szögtávolságra van a Nap irányától. Az öttagú objektív egy négy részből összeállított 4K x 4K (pontosan 3920 x 3920) felbontású érzékelőre vetíti a képet. Bár az űrben nincs légköri szórt fény, az űrszonda napelemeiről visszaverődő fény szóródása ellen védeni kellett a nagyon halvány napszél-objektumokat a látható színképtartományban fényképező kamerát.
A kész űrszonda
A SolO a szintén a Nap körül keringő Parker és Stereo-A űrszondával és más, a Föld környezetében található űrszondákkal (SDO, SOHO) új rohamra indul a Nap titkainak felfedésére. Még a naptevékenységi minimumban vagyunk, de karácsonykor már a kifutóban lévő 24. napciklus egy objektuma mellett két, az új, 25. napciklushoz tartozó aktív vidék is látható volt a Napon, mindkét féltekén egy-egy. Várhatóan 2020-ban lassan elkezd emelkedni a naptevékenység, és az új műszerekkel új tudásra teszünk szert.
Egy napfolt szerkezete
A Metis látómezeje (szürke gyűrű) különböző naptávolságokban
Kiegészítés: Ennek a cikknek a nyomtatott változata az AERO Magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A kézirat befejezése után, 2020. febr. 10-én 04:03 világidőkor a floridai Cape Canaveralból egy Atlas-V 411 rakétával elindult a SolO. Műszerei rendben működnek, kikapcsolva várják, hogy az űrszonda napközelbe érjen. Útközben kiderült, hogy pályája keresztezi a 2019 utolsó napjaiban felfedezett ATLAS üstökös csóváját (2020. máj. 31-én az ioncsóvát, jún. 6-án a porcsóvát), ezért 4 műszert bekapcsoltak, amelyektől a legérdekesebb mérési eredményeket várják.
Az ATLAS üstökös a STEREO-A űrszonda felvételén, 2020 június első napjaiban
A European Space Agency (ESA) és a NASA kollaborációjában február 10-én hajnalban felbocsájtották a Solar Orbiter műholdat, a plazma-asztrofizika újabb “nagy dobását”. A projektben Erdélyi Róbert, a Magyar napfizikai Alapítvány Kuratóriumi elnöke, valamint Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszora a Nap ultraibolya hullámhosszán vizsgálja majd a Napból kiáramló plazmát.
A tudósok először 1999-ben vetették fel a Nap plazmakitöréseit tanulmányozó műhold szükségességét, a European Space Agency (ESA) a küldetést 2008 és 2013 közöttre tervezte. A szonda felépítése során azonban komoly technikai akadályokba ütköztek.
Az egyik nagy kihívást az űrhajó hőszigetelése jelentette, ahhoz ugyanis több éves fejlesztésre volt szükség, hogy a berendezések 520 C-ig bírják a hőséget.
A Solar Orbiter hűtőtartományát végül szendvicsszerűen, több réteg titániumból készítették el, melyet a SolarBlacknek nevezett, speciális anyaggal vontak be. Az űrjárművek borítását a fényvisszaverés miatt általában fehérre tervezik, de a fehér szín az ultraibolya sugárzás hatására elszürkül, ez pedig jelentősen megváltoztatja a szonda hőtulajdonságait, és hátrányosan befolyásolhatja műszereit. Különleges védőborítása miatt a Solar Orbitert a tudósok már el is nevezték Blackbirdnek (Fekete Madárnak).
A Solar Orbiter felvételein a Nap soha nem látott oldalaival ismerkedhetünk majd meg (Kép
forrása: műhold: ESA/ATG medialab; Nap: NASA/SDO/P. Testa (CfA))
A rendkívüli hőség elviselésére alkalmas borításra azért volt szükség, hogy a Solar Orbiter képes legyen egészen közelről vizsgálni a Napot. A tudósok ugyanis arra kíváncsiak, hogy a Nap hogyan hozza létre és tartja működésben a Naprendszert körülölelő óriási védőbuborékot, a helioszférát, és miért változik ez a buborék időről időre. A Nap aktivitási ciklusának feltárásához a kutatók szerint a Nap sarkvidékei adhatnak kulcsot, a Solar Orbiter pedig az első űrszonda, amelyik erről a rejtélyes régióról képet adhat.
A hétéves misszióra felbocsátott Solar Orbiter előtt valamennyi Napot vizsgáló műhold az ekliptika mentén haladt, most azonban a tudósok felülről nézhetnek le a Napra., és láthatják a pólusokat is, ami azért kitüntetetten fontos, mert csak a Nap globális mágneses mezőjének kellően pontos modelljével lehet előrejelezni az űridőjárási eseményeket.
A remények szerint a Solar Orbiter mindezidáig példátlan részletességgel szolgáltathat adatokat arról a kapcsolatról, amely a Nap és a helioszféra eseményei között áll fenn, a mérések alapján a tudósok feltehetően megállapíthatják, mi köze van annak, ami a Nap felszínén történik, ahhoz, amit a Föld közelében megfigyelünk.
Erdélyi Róbert, a Magyar Napfizikai Alapítvány Kurótariumának Elnöke, valamint a Sheffieldi Egyetem és az ELTE Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP) csillagászprofesszora a projektben a SPICE Team tagja. A SPICE az a műszer, amelyik a Nap ultraibolya hullámhosszán vizsgálja majd a Napból kiáramló plazmát, azaz az univerzum anyagának 4. halmazállapotát. A műszer fontos szerepet játszik a napkitörések gócpontjainak, u.n. aktív régióinak, feltárásában és azok kialakulásának előrejelzésében. Továbbá, a műhold egyedi pályájából adódóan, a SPICE kamera feladata a Nap felszínán kialakuló igen nagyszámú, kollimált mágneses plazma jetek fizikai körülményeinek vizsgálata. Utóbbiakról [itt: ide tedd majd be a szpikulas linkt] írtunk részletesebben.
A SPICE műszert a Rutherford Appleton Laboratory (RAL) vezetésével fejlesztett ki egy nemzetközi konzorcium. A műhold 2020. február 10-i sikeres fellövését követően ünnepség keretében a kutatók az angliai RAL-ban tájékoztatták a nyilvánosságot a napműhold küldetéséről. Erdélyi Róbert tudományos plenáris nyitóbeszédében kiemelte, a műhold segít megérteni a Nap pólusaiból rendkívüli sebességekre, akar több ezer km/s-ra is felgyorsuló anyagáramlást melyet napszélnek hívnak, amely meghatározó faktora űridőjárásunknak.
A fellövést követő ünneps.gen az Egyesült Királyság Tudományos és Technológiai
Tanácsának vezetője, Erdélyi Róbert (balról a második), a SPICE főmérnöke és vezető mérnöke felvágják a Solar Orbitert mintázó tortát
A kutatók szerint az előzetes eredményekre már májusban számíthatunk, de az adatok teljes körű, tudományos feldolgozása várhatóan 2021 novemberében kezdődik.
Sikeresen elindult a Solar Orbiter!
A Solar Orbiter műholdat ma reggel közép-európai idő szerint 5 órakor sikeresen útnak indították.
Ennek örömére szeretnénk megosztani az ünnepség néhány momentumát, ami Robertus SOLO-ról szóló tudományos beszéde után vette kezdetét a RAL-ban (Rutherford Appleton Lab, UK). A RAL vezette a műhold fedélzeti eszközének, a SPICE-nak a fejlesztését. Ez az eszköz vizsgálja majd a Napot extrém ultraibolya fényben, igen részletesen. Izgatottan várjuk a történelmi jelentőségű poláris képeket a Napról, amit a SOLO biztosít majd számunkra.
A Napfoltok dinamikája utáni küldetés folytatódik! (The QuEST III)
A QuEST („Küldetés”) folytatódik! A 3. rész már itt is van! John Evershed felfedezte, hogy a napfolt penumbrájának egyik oldaláról érkező fény kékre, míg az ellentétes oldalról érkező pirosra vált. Ez a jelenség Evershed-effektus néven ismert.
Ne hagyja ki Eversheds történetét a Kodaikanal Szoláris Obszervatóriumban rajzfilmsorozatunk harmadik részében: "The QuEST for Sunspot Dynamics" („A napfoltok dinamikájának nyomában”).
John és Mary Evershed karrierjük nagy részét a Kodaikanal Obszervatóriumban töltötték, ahol felfedezték a gázmozgások jelenlétét a napfoltok penumbrájában.
Az Európai Napelemes Teleszkóp (EST) konzorciuma a múlt héten Prágában ülésezett, hogy megvitassák az EST projekt jövőbeli megvalósításának ütemtervét és értékeljék az EST-vel kapcsolatos projektek előrehaladását. A Cseh Tudományos Akadémián három napon át tartott találkozókon az európai napfizikai közösség nagy térbeli felbontással foglalkozó képviselői vettek részt.
A PRE-EST projekt résztvevői megosztották az EST-vel kapcsolatos legújabb stratégiai és technikai fejleményeket. A projektet az EU H2020 arra irányuló programjának keretében finanszírozzák, amelynek célja, hogy részletesen kidolgozza az EST végrehajtásának menetét. A projekt keretében az elmúlt évben intenzíven dolgoztak az EST tervezetének véglegesítésén, beleértve egy 800 mm-es adaptív másodlagos tükör jóváhagyását is, amely biztosítaná, hogy az EST a legfejlettebb technológiával van felszerelve. A munkálatoknak egyértelmű célja, hogy 2022-re egy részletes építési tervvel rendelkezzenek.
A SOLARNET H2020 szintén Prágában tartotta első éves találkozóját. Az EU által finanszírozott projekt, amely folytatja az elődje által ugyanazon a néven megkezdett munkát, a főbb európai infrastruktúrák integrációjára törekszik a nagy felbontású napfizika területén. Ezen az első találkozón részletesen áttekintették az éves tevékenységeket: a hálózati tevékenységeket és iskolákat, a mobilitási programokat, amelyek a kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférést biztosítják, valamint a közös kutatási tevékenységeket.
A találkozókat a Cseh Köztársaság Ifjúsági, Oktatási és Sportminisztérium támogatta az LM2018095 kutatási infrastruktúra projekt keretében. A Cseh Köztársaság elkötelezettségét az EST iránt a közelmúltban megerősítették a cseh nemzeti infrastrukturális ütemterv legutóbbi változatában, amely hangsúlyozta és megerősítette a cseh részvételt az Európai Napelemes Teleszkóp építésében és üzemeltetésében.
EAST Általános Gyűlés, Károly Egyetem, Prága
Az EAST (European Association for Solar Telescopes, magyarul Napteleszkópok Európai Szövetsége) is megtartotta éves ülését. Miután az EAST GA 2019 az EAST tevékenységéről beszámoló jegyzőkönyvet (EAST TAC) jóváhagyta, Dr. Salvo Guglieminót (Università di Catania, Olaszország) választották meg az EAST új ügyvezető igazgatójává (Dr. Marco Stangalini utódjaként).
A 2006-ban alapított szövetséget 18 ország (Ausztria, Belgium, Horvátország, Csehország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Hollandia, és az Egyesült Királyság) 26 intézete alkotja. Az egyesület célja annak biztosítása, hogy az európai napkutató csillagászok hozzáférjenek a világszínvonalú földi nagyfelbontású megfigyelő létesítményekhez. Az EAST az Európai Napelemes Teleszkóp (EST) támogatója is.
Az EAST elnöke kiemelte, hogy az EAST szerepe jelenleg a folyamatosság garantálása. Valóban minden vonatkozó tevékenységet ténylegesen az EST-vel kapcsolatos projektek keretében hajtanak végre, amilyen például a SOLARNET és a PRE-EST. Emiatt az EAST keretén belül végzett tevékenységek köre meglehetősen korlátozott.
Dr. Rolf Schlichenmaier beszámolt a SOLARNET tevékenységeiről (lásd a mellékelt előadást), különös tekintettel a projekt első évében végrehajtott tevékenységekre (azaz mérföldkövekre, teljesítésekre). Az előadást követően megvitatták az EAST TAC tevékenységeket. Az EAST Időbeosztási Bizottsága (EAST TAC) osztja be a SOLARNET ACCESS programjának és a Nemzetközi Tudományos Bizottság Nemzetközi Időprogramjának (ITP) megfigyelési idejét. Az előadás során Dan Kiselman professzor beszámolt a legutóbbi, számítási időre vonatkozó felhívásáról is, amelyre csak korlátozott számú javaslat érkezett.
Tekintettel a földi napfizika és az adatok kalibrálásának fő feladataiból és sajátosságaiból fakadó nehézségekre, a megbeszélés a SOLARNET részéről a közösség számára nyújtott lehetséges támogatásáról folyt tovább. Megállapodás született arról, hogy a közösség visszajelzései fontosak a jelenleg rendelkezésre álló létesítményekből származó tudományos megtérülés optimalizálásának érdekében.
EEST SAG, Károly Egyetem, Prága
Az Európai Napelemes Teleszkóp konzorcium tagjai Prágában több ülésen vesznek részt, hogy a projekt előrehaladását áttekintsék.
A PRE-EST Végrehajtó Bizottság, az EST Tudományos Tanácsadó Csoport - a tudományos esetek kidolgozásáért és a teleszkóp legfontosabb tudományos követelményeinek meghatározásáért felelős csapat - ma reggel találkozott, csakúgy, mint a Projekt Iroda csapata. Délután az European Association for Solar Telescopes (EAST, Napteleszkópok Európai Szövetsége) tartotta éves közgyűlését.
Korsós Marianna megvédte a PhD dolgozatát
A dolgozat címe: Új fler-előrejelzéső módszer kidolgozása a Debreceni Napfoltkatalógus alapján.
A Nap és bolygónk közötti folytonos kölcsönhatás egy sor komplex eseménysorozatból tevődik össze melyet, összefoglaló néven, Űridőjárásnak nevezünk. Az Űridőjárás fizikai hátterének megismerése és megértése mára már nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megvédjük az emberiséget és a részleteiben igen fejlett technoszféránkat a Napból időnként kitörő és jelentős kockázattal járó nagy energiájú sugárzásoktól, illetve, a nagysebességű töltött részecskeáramoktól.
A PhD tanulmányok alatt egy olyan új előrejelző módszert lett kifejlesztetve, mellyel követhetjük a delta-típusú Aktív Régiók (AR-okÖ fler előtti dinamikai változásait óránkénti felbontásban fotoszférikus szinten a SOHO/MDI-Debrecen napfoltkatalógus analízise segítségével. A bevezetett két új proxy paraméter (G_M és WG_M) követi a látóirányú mágneses tér horizontális gradiensének időbeli változását az egymáshoz közeli, de ellentétes mágneses polaritású, umbrák között delta-típusú napfoltban a megjelenésük pillanatától kezdve egészen a fler kitöréséig. A két újonnan bevezettet paraméter időbeli fejlődésének részletes elemzésével sikerült azonosítani új és egyben igen karakterisztikus fler előtti viselkedéseket, azaz fler prekurzorokat. Rákövetkező statisztikai vizsgálatok alapján bizonyossá vált, hogy ezek a fler prekurzorok alkalmasak megbecsülni a (i) várható legerősebb flerkitörés erősségét és (ii) a várható flerkitörés eseménynek idejét az M5-nél nagyobb eruptív események esetén. Ezenkívül alkalmasak megbecsülni, hogy (iii) vajon a rákövetkező 18 órában várható-e még M5-nél nagyobb eruptív esemény.
Ezenfelül, további két fontos előrejelző paraméter került bevezetésre, annak érdekében, hogy előszűrhetők legyenek azokat az AR-ok, melyek fejlődését érdemes követni és rajuk alkalmazni a fent említett prognosztikai eljárást. Az első bevezetett paraméter a látóirányú mágneses tér horizontális gradiensének napi átlaga (G_DS), míg a második a szeparációs paraméter (S_L-F). Ez a két előszűrő paraméter karakterizálja az AR-k ellentétes mágneses polaritások keveredettségének mértékét. A két paraméter nagyságának időbeli változása 24 órával (vagy akár kisebb valószínűséggel ugyan de akár 48 órával hamarabb is) képes előre jelezni, hogy a várható nagy energiájú fler kitörés együtt fog-e járni egy számunkra veszélyt jelentő CME kitöréssel vagy sem.
3rd UK Solar Orbiter Workshop, St Andrews
Örömmel jelentjük, hogy a III. UK Solar Orbiter Workshop a St. Andrews-i Egyetemen kerül megrendezésre 2020. január 13. és 14. között. A találkozóra közvetlenül a Solar Orbiter 2020. februári indulása előtt kerül sor.
A műhely a skóciai Fife grófságában lévő St. Andrews Egyetem Fizikai Karán kerül megrendezésre, a C előadóban. A tanszék gondoskodik a helyszín kitáblázásáról.
A műhelyre már lehet absztrakttal jelentkezni. Az absztraktok benyújtásának módja a találkozó honlapján olvasható: itt.
A találkozóra való regisztrációt is megnyitották, amely elérhető itt.
A St. Andrews-ba történő utazásról, valamint a szállodák és a panziók szálláslehetőségeiről itt talál információkat: itt. Javasoljuk a mihamarabbi szállásfoglalást, mivel St. Andrews egy népszerű turista célpont.
Európai Naptávcső 2020-es naptára
Kedves EST rajongók! Az új EST naptár megjelent!
Letöltheted a honlapunkról: HERE. A naptár feltöltheted a saját közösségi felületedre, cimkézd meg és használd a #ESTCalendar2020 hashtaget. Az idei kalendár témái az EST tudományos célpontjai. A naptárban bemutatjuk a legérdekesebb tudományos kutatási témákat, amiken az EST csapat tagjai dolgoznak és hogy az EST hogyan fogja segíteni ezeket a kutatásokat.
Még közelebb jutott Erdélyi Róbert, a Magyar Napfizikai Alapítvány, az ELTE és a Sheffieldi Egyetem professzora az asztrofizikusokat és az alkalmazott matematikusokat már másfél évszázada zavarba ejtő csillagászati rejtély megoldásához. Egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként nagy felbontású és érzékenységű távcsővel végzett megfigyelései során bebizonyosodott, hogy a korábban már megfigyelt plazmapulzusokat mágneses átkötődés generálja a napfelszínen, majd ezek a szpikulák az energiát át is adják a napkoronának. A tanulmány a tekintélyes Science-ben jelent meg.
A Nap légkörének külső részét, amely több millió kilométeres távolságra terjed ki csillagunk látható felszínétől, koronának nevezzük. Bár a hőmérséklet a Nap magjában akár 15 millió fok is lehet, a felszínt elérve ez az érték körülbelül 5700 fokra csökken. Ezután azonban a magasság további növekedésével a hőmérséklet ismét emelkedni kezd, és a koronában már rejtélyes akár több millió fokot is elérhet! Hogy mi okozza a Nap koronájához köthető hőmérsékletemelkedést, az a modern asztrofizika egyik óriási, még mindig megoldásra váró
kihívása.
A Nap koronájának kompozíciós képe a 2017-es teljes napfogyatkozás idején. A napkorong
felvétele a NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) műhold segítségével 171 Angstrom hullámhosszon készült. A napszélen (limb) lévő tartományokat a kínai Pekingi Egyetem és Yunnan Obszervatórim piros és zöld tartományokban észlelő távcsövei készítették (Chen és tsi., Astrophys. Journal, 2018).
A szpikulák, melyeket először Secchi atya fedezett fel 1877-ben, kis méretskálájú, mágneses, gejzírszerű anyagkilövellések a Nap kromoszférában, amely a naplégkör fotoszféra és korona között elhelyezkedő egyik rétege. A szpikulák kilövellései asztrofizikai léptékkel mérve keskeny, pár száz km átmérőjű plazmaoszlopok, amelyek a napfelszín feletti mintegy 5-8.000 km magasságba képesek emelkedni. Becslések szerint minden pillanatban úgy néhány millió szpikula lehet a Nap légkörében. Sok csillagász azt gyanítja, hogy a szipulák a naplégkör alsóbb rétegei és a korona közti anyag- és energiaáramlás csatornáiként szolgálhatnak. Keletkezésük folyamata azonban még mindig kevéssé értett, elsősorban apró méretük miatt, mivel így a korábbi távcsövek felbontása és érzékenysége nem volt elégséges ahhoz, hogy a tudósok megfelelően részletes megfigyeléseket végezzenek. Most viszont az új, nagy tér- és időbeli felbontású megfigyelések úttörő jelentőségű bepillantást engedtek sok szpikula keletkezésének mechanizmusába, valamint a szpikuláknak a napkorona fűtéséhez nyújtott potenciális hozzájárulásába.
Erdélyi Róbert, a Magyar Napfizikai Alapítvány Kuratóriumi Elnöke, az ELTE kutatóprofesszora és a Sheffieldi Egyetem Napfizika és Űrplazma Kutatóközpont (Solar Physics and Space Plasma Research Centre) vezetője 2004-ben írt a kérdésről tanulmányt, mely a Nature címlapjára került, 2019 nyarán pedig az általa vezetett kutatócsoporttal elsőként figyelte meg a nagyenergiájú, több magyarországnyi méretű örvények által gerjesztett, a Nap felszínétől annak felsőbb légkörébe energiát szállító plazmapulzusokat, és tette közzé mérföldkőnek számító megfigyeléseit a tekintélyes Nature
Communications-ben. (A megfigyelésről interjúnkat Erdélyi Róberttel itt olvashatja.)
A Goode naptávcső a kaliforniai Big Bear Solar Observatory-ban.
A nemzetközi kutatócsoport a Big Bear Observatory (BBSO) 1,6 méteres Goode Solar Telescope (GST) távcsövével végzett megfigyeléseket, amely a világ jelenleg működő legnagyobb apertúrájú és egyben legnagyobb felbontású naptávcsöve. A távcső temérdek szpikulát figyelt meg rendkívül magas térbeli felbontással, valamint ezzel egyidejűleg nagy térbeli felbontással mérte a Nap fotoszférájának dinamikusan valtozó mágneses tereit is. A kutatócsoport élvonalbeli megfigyelési nyújtják az eddigi legerősebb bizonyítékot arra, hogy a naplégkör alsó régióiban végbemenő mágneses átkötődés szolgál a nagy számának szpikulák hajtóerejéül, és forró plazmaáramlásokat juttat a koronába, ezáltal közvetlen kapcsolatot teremtve a légkör alsó rétegeiben zajló mágneses aktivitás és a koronafűtés között.
Balra: A sötét, hosszúkás alakzatok a Nap szpikulái, a hidrogen alfa vonalának kék tartományában. Jobbra: A szpikulák mágneses eredetének vizualizálása. A kék és vörös kontúrok ellentétes polaritású mágneses tereket körvonalaznak (Samanta és tsi., Science
2019). Adatforrás: BBSO-GST.
Bár korábban már látták, hogy a plazmanyalábokban sok az energia, azt is most sikerült először megfigyelni, hogy az energiát a plazmanyalábok át is adják a környezetüknek. Az úttörőnek számító távcsöves megfigyelés most minden ediginél erősebben bizonyítja, hogy a naplégkör alsó régióiban végbemenő mágneses átkötés, vagyis a mágnes mezők dinamikus interakciója szolgál a szpikulák hajt.erej.ül, és az így keletkezett szpikulák juttatnak el óriási mennyiségben nem-termális energiát a napkoronába, közvetlen kapcsolatot teremtve így a légkör alsó rétegeiben zajló mágneses aktivitás és a koronafűtés
között. A kutatók az új, úttörő megfigyelési eredményekre építő fejlett számítógépes szimulációk futtatását és elméleti kutatást szorgalmaznak, amelyek elősegíthetik a koronafűtés régóta nyitott kérdésének megoldását.
Erdélyi Róbert így nyilatkozott: „A jelenlegi, csúcstechnológiás megfigyelések teljesen új és lenyűgöző lehetőséget nyújtanak arra, hogy új, eddig nem ismert szemszögből megvizsgáljuk a Nap felszínés millió számra bekövetkező plazmakilövellések eredetét, melyek már jóval több, mint egy évszázada foglalkoztatják az asztrofizikusokat. Jelentős előrelépést tettünk a megfigyelőket, modellezőket és elméleti szakértőket összefogó kutatás által. Most pedig alig várjuk, hogy még tovább juthassunk, amint a még nagyobb felbontásra képes óriástávcsövek, úgy mint jövőre a Daniel K. Inouye Naptávcső (DKIST), illetve a közeljövőben az Európai Naptávcső (EST) elérhetővé válnak.”
A koronafűtés megfigyelése a szpikulák csúcsánál lévő emissziós kifényesedés formájában.
A hidrogéen alfa vonalának kék tartományában megfigyelt szpikulák (szürke) montázsa a hozzájuk tartozó AIA 171 Angstrom hullámhosszú tartományban k.szült (sárga) műhold felvételen (Samanta és tsi., Science 2019). Adatforrás: BBSO-GST.
Ezek a legfejlettebb technológiára épülő műszerek segíthetnek jobban megérteni például azt
is, milyen kapcsolat van a szpikulák és az űridőjárás között. Az utóbbi kutatási terület az EU
H2020 stratégiailag kiemelt kutatási területe, melynek erős hazai vonzata is van, amennyiben Magyarország újra embert küld a vlágűrbe. A biztonságos űrutazás egyik alapfeltétele az űridőjárás folyamatainak precíz ismerete, melyhez egyben a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik főbb stratégiai kutatási területle.
A kutatás az ELTE-n a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP) asztro- és részecskefizikai tématerületének keretében zajlik. A program támogatásával született eredmény a világ egyik legjelentősebb tudományos folyóirataként számon tartott Science-ben jelent meg.
Referenciák:
T. Samanta, H. Tian, V. Yurchyshyn, H. Peter, W. Cao, A. Sterling, R. Erdélyi, K. Ahn, S. Feng, D. Utz, D. Banerjee, Y. Chen, Science 366, 890 (2019).
Y. Chen, H. Tian, Y. Su, et al., Astrophys. J. 856, 21 (2018).
B. De Pontieu, S. W. McIntosh, M. Carlsson, et al., Science 331, 55 (2011).
B De Pontieu, R. Erdelyi, S. P. James, Nature, 430, 536 (2004).
Megjegyzések: Megfelelő hivatkozás használata mellett minden kép felhasználható. További tudományos kérdésekkel forduljanak:
Erdélyi Róbert professzorhoz (Magyar Napfizikiai Alapítvány, email: solarphysicsfoundation@gmail.com vagy Csillagászati Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest), email: robertus@sheffield.ac.uk. További média információért forduljanak:
Dr Belucz Bernadett (kommunikációs munkatárs, Magyar Napfizikai Alapítvány, Gyula, tel.: email: solarphysicsfoundation@gmail.com
Prof R. Erdelyi visited a number of Chines universities and research institutions
Prof R. Erdelyi visited a number of Chines universities and research institutions (USTC, Hefei; NAOC, Beijing; Peking University; Ningbo University, Wuhan University) as part of a CAS PIFI award to collaborate on MHD wavs, jets, spicules, vortexes and nonlinear fluid waves.
He delivered a number of seminars and colloquia during this period. One of the great outcomes of this visit was the 1st SAMNet meeting on 23 December 2019 at Hefei University, where colleagues from a many of the major Chines solar observatories represented themselve. A MoU was formulated and modus operandi established towards manifesting the Chinese nodes of SAMNet. RE also visited Wuhan University to further discuss the development of a tuneable MOF with solar applications.
The kick-off event for the Space Weather Innovation, Measurement, Modelling and Risk Study (one of the Wave 2 programmes of the UKRI Strategic Priorities Fund) took place in the Wolfson Library of the Royal Society on Tuesday November 26th. Seventy-five people attended the event, representing a range of academic institutions, as well as representatives from industry, government and public sector research establishments such as the UK Met Office.
SWIMMR (Space Weather Instrumentation, Measurement, Modelling and Risk) is a £20 million, four-year programme that will improve the UK's capabilities for space weather monitoring and prediction. There will be an emphasis on space radiation, which can affect aircraft systems, changes in the upper atmosphere, affecting communications, and surges in the current in power grids and other ground-level systems. These are significant risks to the infrastructures we rely on in daily life and are recorded in the UK's National Risk Register.
SWIMMR will develop and deploy new instruments, models and services to support the UK space weather community and the Met Office Space Weather Operations Centre. This programme will significantly add to the UK's capability to predict and mitigate the hazards of space weather, as well as providing a basis for wider international collaboration over the four year lifetime of the proposal and beyond.
The funding forms part of the Strategic Priorities Fund (SPF), delivered by the UK Research & Innovation (UKRI) to drive an increase in high quality multi- and interdisciplinary research and innovation. It will ensure that UKRI's investment links up effectively with government research priorities and opportunities. The programme is a collaboration led by the Science and Technology Facilities Council (STFC) with NERC and supported by the Department for Business, Energy and Industrial Strategy (BEIS), the Department for Transport and the Ministry of Defence. The programme has been outlined in close association with the Met Office Space Weather Operations Centre (MOSWOC).
The programme will be delivered through a series of activities managed by either STFC or NERC. The STFC funding component will be delivered via a mixture of open calls for research projects and commissioned work under standard public sector procurement rules. Both types of activity will directly help improve the ability of the Met Office to predict space weather events so as to reduce their potential impact.
Prof R. Erdely delivered the Science talk: MHD Wave Coupling in the Solar Atmosphere - Waves, Vortexes, Instabilities.
Topics were discussed:
Solar Orbiter status;
SPICE instrument status;
MISO development status;
Science WG report (science studies, dumbbell usage etc.);
Commissioning update;
EIS/IRIS/EVE cross-calibration campaigns.
The SUCOSIP process starts for the evaluation of a possible location for EST at ORM
A proposal has been presented to the International Scientific Committee of the Observatorios de Canarias (CCI) to consider a location near the Swedish Solar Telescope (ORM, La Palma) as a preferential site.
Proposed EST site at Observatorio del Roque de los Muchachos, near the Swedish Solar Telescope (lowermost facility) and the William Herschel Telescope (at the top left). Photo: Gabriel Pérez (IAC)
The EST project presented a proposal to the International Scientific Committee of the Observatorios de Canarias (CCI) to consider a location near the Swedish Solar Telescope (SST) at the Observatorio del Roque de Los Muchachos (ORM, La Palma) as a preferential site for the telescope, following the decision adopted by the EST project Board on October 4th. The proposal was presented to the SUCOSIP (SUb-COmmittee on SIte Properties of the International Scientific Committee) during its meeting in La Laguna on November 13th, 2019. SUCOSIP is a committee of experts which, among other tasks, supervises the impact that proposed new infrastructures may have on existing facilities and recommends actions that could minimise this impact.
SUCOSIP acknowledged the excellence of the proposed site for solar observations, as has been demonstrated by the outstanding performance of the SST. The group recommended that the EST project perform further analyses to study the influence of the EST building and associated facilities on the nearby William Herschel Telescope, taking into account the particular wind profiles at the observatory. The impact on other minor surrounding facilities should also be analysed. SUCOSIP concluded that it is most important to carry out parallel solar site testing measurements at the SST and the Vacuum Tower Telescope (VTT), located at Teide Observatory (OT, Tenerife) using the Wide-Field Wavefront Sensor installed by the Stockholm University at these two telescopes. The outcome of such parallel measurements will be most interesting for the diurnal characterisation of both observatories.
SUCOSIP presented these recommendations to the CCI during its 82nd meeting, held in the University of La Laguna on November 14th, 2019. The CCI agreed with the recommended actions. The process of evaluation will require further iterations in SUCOSIP's future meetings before a final decision by the CCI can be taken.
Meeting on Future Instruments for the Telescopes at the Observatorios de Canarias
Scientists and engineers from the European Solar Telescope participated in FITOC2019, the meeting on Future Instruments for the Telescopes at the Observatorios de Canarias.
Scientists and engineers from the European Solar Telescope have participated in FITOC2019, the meeting on Future Instruments for the Telescopes at the Observatorios de Canarias. The event was held in Tenerife (Canary Islands, Spain) from 11 to 13 November, and gathered more than 80 international experts.
Mary Barreto, EST Technical Director, was one of the speakers. Barreto gave an update on EST ongoing work, which at this point focuses mainly on the design and construction plan, and the site selection. Barreto also emphasized the international aspect of this project, in which 26 European research institutions are involved, "making EST a truly European venture".
The day before, EST engineer Icíar Montilla, from the Instituto de Astrofísica de Canarias, had presented the main projects on adaptive optics being developed by the Instituto de Astrofísica de Canarias, including the Multi-Conjugate Adaptive Optics system (MCAO) for EST, designed to correct the turbulence for a wide range of observing elevations, from the zenith down to very near the horizon, providing high spatial resolution observations in the visible over large fields of view. During her talk, she dubbed the MCAO as "one of the most challenging AO systems ever built, with uniform correction over a field of view of 1 arcminute at 500nm running at 2KHz". Earlier, EST researcher Dan Kiselman, from the Institute for Solar Physics (Stockholm University), called the Swedish Solar Telescope "a trailblazer for EST", and listed the lessons learnt from this telescope, one of EST's older sisters together with THEMIS and GREGOR.
The objective of the meeting was to examine the plans for existing and future instrumentation installed in the Canary Island observatories, whether for night observations, including infrared and high energy astrophysics, or solar physics. Key issues for discussions were the future scientific direction of the observatories, possible "blind spots" and overlaps between instrumentation, synergies between current and prospective facilities, and the specific observational strengths of Observatorios de Canarias.
For more information, check out the meeting website at: here.
The European Solar Telescope participates in the ESFRI Workshop on the Future of Research Infrastructures
As one of the infrastructures included on the ESFRI Roadmap 2016, the European Solar Telescope attended ESFRI workshop on the Future of Research Infrastructures in the European Research Area.
From 6 to 8 November, La Palma (Spain) hosted a wokshop on the Future of Research Infrastructures in the European Research Area. Organised by ESFRI, the European Strategy Forum on Research Infrastructures, the meeting gathered more than 100 representatives of major European science infrastructures, including the European Solar Telescope - which was included on the ESFRI Roadmap in 2016.
Intended as a comprehensive reflection process on the current challenges and future role of existing and future European research infrastructures, the meeting was co-organised by the Instituto de Astrofísica de Canarias, the EST consortium coordinator. During his welcome speech, Rafael Rebolo, IAC Director, emphasized the need for the European Solar Telescope to become a reality and to function as a global infrastructure, open not only to European researchers but also to Asian scientists. Extending cooperation outside European borders was also emphasized by Adam Tyson, Head of the Unit for Research and Industrial Infrastructures of the European Commission. Tyson added that research infrastructures "need a strategic vision that goes beyond the area in which they work, generating connections and providing services that help researchers face today's major problems such as climate change or digital transition".
Topics covered during the workshop included the integration of infrastructures in the European Open Science Cloud, financing models, good practices, synergies with other national programmes and infrastructures, and the role of European research infrastructures in enhancing the innovation and competitiveness of the European Research Area. The discussions and reflections will be used to write a prospective white paper on the future of research infrastructures in Europe.
ESFRI, the European Strategy Forum on Research Infrastructures, is a strategic instrument to develop European scientific integration and to strengthen its international outreach. Its mission is to support a coherent and strategy-led approach to policy-making on research infrastructures in Europe, and to facilitate multilateral initiatives leading to their better use and development, at EU and international level. It was established in 2002 with a mandate from the EU Council.
Egy nemzetközi kutatócsoportnak, Erdélyi Róbert kutató-professzor vezetésével (ELTE Csillagászati Tanszék és Sheffieldi Egyetem, Anglia), elsőként sikerült megfigyelnie hatalmas mennyiségben előforduló nagy energiájú, akár több magyarországnyi méretű, plazma pulzusokat melyek energiát képesek szállítani a Nap felszínétől annak felsőbb légkörébe.
Csillagászok körében régóta sejtett, hogy a plazmákban előforduló mágneses hullámok kulcsszerepet játszanak a plazma-asztrofizika egyik, mindmáig megoldatlan, legfontosabb rejtélyének megfejtésében. Nevezetesen, miért emelkedik a Nap legkörében a hőmérséklet akár több millió fokra miközben egyre távolodunk a Nap felszínétől. Ez nagyjából annak felelne meg, mintha megmásznánk a Mátra vagy akár a Himalája hegyeit, és a csúcsokon sokszorosan melegebb lenne, mint a hegyek lábazatánál.
Számos kiváló elmélet született, például a közösen Alapítványunk tagjai, az Eötvös Loránd Tudomány- illetve a Sheffieldi Egyetemen dolgozó kollégák vezetésével vagy közreműködésével, beleértve a plazmák mágneses hullámokkal történő felfűtését. Azonban ezen elméletek egyértelmű, csillagászati megfigyelésekkel történő igazolása mind a mai napig kihívásként váratott magára.
A Magyar Napfizikai Alapítvány munkatársa és egyben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékének (Budapest, Magyarország) csillagásza, valamint a Sheffieldi Egyetem működő Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont (Solar Physics and Space Plasma Research Centre, SP2RC) és a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem (University of Science and Technology of China) kutatóinak sikerült új módszertekkel hatalmas mennyiségben észlelniük a Nobel-díjas Hannes Alfvénről elnevezett nagy energiájú, és egyedi tulajdonságokkal rendelkező plazmahullám-pulzusokat a Nap légkörében.
Úgy tűnik, e rövid életű Alfvén-pulzusokat a Nap fotoszférájában sűrűn előforduló, több magyarországnyi méretű plazma örvények keltik. A kutatók szerint minden egyes pillanatban legalább 150 000 ilyen mágneses plazma örvény található a Nap felszínén.
Erdélyi Róbert professzor a következőket mondta: "Az örvénylő mozgások mindenhol megjelennek az Univerzumban, a háztartási csapokban lefolyó vízben jellemző néhány centiméteres méretűektől kezdve, a Földön és a Napon előforduló tornádókon valamint a Nap plazmakilövellésein keresztül a spirálgalaxisok akár 520 000 fényéves nagyságrendjéig. A mostani kutatás első alkalommal szolgáltatott megfigyeléses bizonyítékot arra, hogy a naplégkörben mindenütt jelenlévő örvények rövid életű Alfvén-pulzusokat képesek kelteni.
Az így létrejövő Alfvén-pulzusok hengerszerű mágneses fluxuscsövek mentén könnyedén áthaladnak a Nap légkörén. A mágneses jelenségeknek ez a fajtája egy kicsit az erdőben sorakozó fákra emlékeztet. A pulzusok ily módon egészen a kromoszféra rétegeienk tetejéig, vagy akár még följebb juthatnak a Nap koronájába, ahol leadhatják energiájukat, ezzel fűtve a mágneses plazmát több millió fokos hőmérsekletekre."
Az Alfvén hullámok közvetlen észlelése jelenleg komoly kihívást jelent, ugyanis e hullámok a mágneses plazmában történő terjedésük során nem okoznak lokális fényesség-növekedéseket vagy csökkenéseket. A megfigyelések során igen nehéz őket megkülönböztetni a plazmahullámok néhány másik típusától, így például a jól ismert transzverzális mágneses plazmahullámoktól, melyeket gyakran hajlítási módusoknak is neveznek.
“Becslésünk szerint az általunk észlelt Alfvén-pulzusok által szállított energiafluxus több mint tízszer akkora, mint ami a Nap felső kromoszférájának helyi fűtéséhez szükséges lenne,” jelentette ki Dr. Jiajia Liu posztdoktori kutató munkatárs.
A Nap fotoszférájában és kromoszférájában megfigyelt örvények közötti, Alfvén-pulzusok általi kapcsolat illusztrációja. A fotoszférát és a kromoszférát megjelenítő felvételeket a Hinode műhold készítette, míg a köztük futó színes vonalak a jelenlévő mágneses teret ábrázolják, a Sheffield Advanced Code (SAC) használatával készült valósághű numerikus szimulációkra alapulva. A piros és kék „pöttyök” a kutatók által kifejlesztett Automatikus Örvényészlelő Algoritmus (Automated Swirl Detection Algorithm (ASDA)) által azonosított örvényeket jelenítik meg. Forrás: Liu és mtsai, Nature Communications, 10:3504, 2019
A kromoszféra egy viszonylag vékony réteg a napfelszín és az elképesztően forró napkorona között, melyet napfogyatkozások idején a Napot körülölelő pirosas-rózsaszínes gyűrűként lehet megfigyelni.
Erdélyi professzor hozzátette: “A tudományos közösséget régóta foglalkoztatja az az izgalmas kérdés, hogy hogyan látja el felső légkörét a Nap és sok más csillag energiával és tömeggel. Eredményeink az egyik vezető kínai egyetemmel folytatott izgalmas együttműködés gyümölcsei, mely többek közt olyan, a pályakezdő tudósok legjobbjai közé tartozó kutatók részvételével is folyik, mint Dr Jiajia Liu, Dr Chris Nelson és Dr Ben Snow. Kutatásunk fontos előrelépést jelent a szoláris és asztrofizikai plazmafűtéshez szükséges nem termikus energia forrásának vizsgálatában.”
A Liu és mtsai (Nature Communications, 10:3504, 2019) által közölt cikkhez tartozó kiegészítő anyagban szereplő modell illusztrációja. A szürke henger egy mágneses fluxuscsövet jelenít meg, a zöld vonalak pedig a mágneses tér erővonalait jelölik. Az erővonalak lilára színezett szakaszai a fluxuscsőben haladó Alfvén-pulzus helyét emelik ki. A középen látható korong különböző színei a plazma eltérő helyi sűrűségét jelenítik meg. Az ábra azt mutatja be, hogyan jelenik meg egy mágneses Alfvén plazmapulzus a megfigyelt kromoszférikus örvények formájában. Az ábra animált változata online elérhető. Forrás: Liu és mtsai, Nature Communications, 10:3504, 2019
“Úgy véljük, ezek a Nap fotoszférájában talált több-magyarországnyi vagy akár még nagyobb plazmaörvények ígéretes jelöltek nemcsak a naplégkör alsó és felső rétegei közötti energia-, hanem egyúttal a Nap légkörét uraló plazmatömeg szállítás kérdésének megoldására is. Munkatársaimmal együtt végzett kutatásunk során a jövőben erre a rejtélyre fogunk összpontosítani.”
A Nature Kiadó által közölt kutatás Erdélyi magyar csillagász professzor vezetésével, Dr Jiajia Liu, Dr Chris Nelson és Dr Ben Snow, a Sheffieldi Egyetem posztdoktori kutatóinak részvételével, , valamint Yuming Wang professzorral, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársával történő együttműködésben zajlott.
Megyjegyzések: A fenti felfedezés a nagy tekintélyű Nature Communications folyóiratban került közlésre. Ebben a folyóiratban történő publikálásra igen erős verseny folyik, mivel itt a különböző tudományágak széles választékából csakis az áttörést jelentő eredményeket jelentetik meg. A tudományos cikk forrásaként a Nature Communications folyóirat jelölendő meg. Megfelelő hivatkozás használata mellett minden kép felhasználható. További tudományos kérdésekkel forduljanak: Erdélyi Róbert professzorhoz (Magyar Napfizikiai Alapítvány, email: solarphysicsfoundation@gmail.com vagy Csillagászati Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest), email: robertus@sheffield.ac.uk. További média információért forduljanak:
Dr Belucz Bernadett (kommunikációs munkatárs, Magyar Napfizikai Alapítvány, Gyula, email: solarphysicsfoundation@gmail.com
EST SAG
Topics were discussed as:
Discuss the revised version of Part III of the SRD;
Finalise EST SRD update 2019;
Planning for first meeting of SAG and EST project office at IAC.
PRE-EST Extraordinary Board Meeting
Topics were discussed as:
National Roadmaps update and future perspectives;
Approval of the Contribution for the Preparatory Phase of EST;
On Friday and Saturday 27-28 September 2019, the European Researchers' Night was celebrated across the continent. All over Europe, scientists and engineers took the streets and opened their laboratories to the European citizens.
The European Solar Telescope joined the effort as well, and events were organised in ten European cities: Athens (Greece), Budapest (Hungary), Catania and Rome (Italy), Dublin (Ireland), Granada and La Laguna (Spain), Ondřejov (Czech Republic). Poprad (Slovakia), and Stockholm (Sweden). Children and adults alike participated in solar observations, attended conferences and workhops and had the opportunity to meet EST scientists and engineers, learn about solar physics research, and discover the opportunities the EST will open.
The Department of Astronomy at Eötvos Lorànd University is organizing a numbers of exciting open programmes for the European Researchers' Night. From noon onwards, visitors will have the opportunity to observe the Sun with optical and H-alpha telescopes (subject to suitable weather). Detailed explanations will be provided by department staff, who will also answer any questions about astronomy that visitors may have. In addition a series of shows will be organized in the late afternoon in the Planetarium, and Dr. Bernadett Belucz will give an educational talk covering stellar constellations and their history, the Sun and planets, star formation, Hungarian research in astronomy, and the European Solar Telescope.
Prof R. Erdelyi visited a number of Chines universities and research institutions (USTC, Hefei; NAOC, Beijing; Peking University; Ningbo University) to collaborate on MHD wavs, jets, spicules, vortexes and nonlinear fluid waves.
He delivered a number of seminars and colloquia during this period. One of the great outcomes of this visit was a paper published in Science on spicule formation. The paper is available here.
Spicules are small jets of plasma from the surface of the Sun that last a few minutes. Around a million are occurring at any moment, even during periods of low solar activity. The mechanism responsible for launching spicules remains unknown, as is their contribution to heating the solar corona. Samanta et al. observed emerging spicules and the magnetic fields in the adjacent solar surface. They found that many spicules appear a few minutes after a patch of reverse-polarity magnetic field and that the overlying corona is heated shortly afterward. This result provides evidence that magnetic reconnection can generate spicules, which then transfer energy to the corona.
Spicules are rapidly evolving fine-scale jets of magnetized plasma in the solar chromosphere. It remains unclear how these prevalent jets originate from the solar surface and what role they play in heating the solar atmosphere. Using the Goode Solar Telescope at the Big Bear Solar Observatory, we observed spicules emerging within minutes of the appearance of opposite-polarity magnetic flux around dominant-polarity magnetic field concentrations. Data from the Solar Dynamics Observatory showed subsequent heating of the adjacent corona. The dynamic interaction of magnetic fields (likely due to magnetic reconnection) in the partially ionized lower solar atmosphere appears to generate these spicules and heat the upper solar atmosphere.
Prof Robertus Erdelyi delivered a talk on SAMNet - Solar Activity Monitor Network - A ground-based MOF network supporting space weather nowcasting.
With the advent of new facilities such as the Daniel K. Inouye Solar Telescope (DKIST) and the proposed European Solar Telescope (EST), ground-based solar observations are on the cusp of experiencing a renaissance. These new facilities will probe the Sun at spectral, spatial and temporal resolutions beyond that previously possible as a result of new technical advances. There will also be a much-enhanced capacity for spectropolarimetric studies, which will need developments in our modelling capability and will open up opportunities for new instrumentation. The aim of this 3-day workshop was to bring together experts in observations, modelling and theory to prepare for first light from DKIST, which is expected later this year. In addition to two days of scientific discussion, there was also a third day dedicated to discussing next generation instrumentation, in preparation for EST and the 2nd generation instrumentation for DKIST. In particular, the aim of the third day was to identify and discuss novel materials, designs and approaches to observing the Sun that could be used for both ground-based and potentially also space-based observing. Therefore the workshop was of great interest to all of us working in the area of fundamental research, modelling and instrument developments.
The workshop will be held at MSSL from 23 - 25 July 2019; see Venue page for map and access details.
Space Climate 7- The Future of Solar Activity
The Space Climate Symposia Series brings together leading experts in the field of space climate.
The objectives of the Symposia are three-fold:
to better understand the causes and effects of long-term variations in solar activity, with focus on the solar magnetic dynamo, and how the magnetic field it generates produces the various phenomena collectively making up solar activity: e.g., sunspots, flares, coronal mass ejections, coronal holes, high-speed solar wind streams etc;
to better understand how the varying solar activity affects the near-Earth space, atmosphere and even climate, on time scales ranging from a few solar rotations up to several millennia;
to better understand the intricacies of the various datasets used to make inferences about long-term solar variations: e.g., the sunspot number time series and geomagnetic observations.
You can find the daily program in PDF here and list of posters in PDF version here.
Robertus Erdélyi and Marianna Korsos participated at Space Climate 7 symposia, you can read the abstract here.
A Királyi Csillagászati Társaság tartja a Nemzeti Csillagászati Találkozót, amelynek 2019 júliusában a Lancaster Egyetemen ad otthont. Az NAM2019 az Egyesült Királyság csillagászati közösségének több száz képviselőjét fogja össze, és a széles körű tudományos programokat mellett izgalmas tájékoztató és kulturális eseményekkel is zajlanak párhuzamosan.
A RAS elnöke, Mike Cruise professzor és a Lancaster Egyetem alelnöke, Mark E. Smith professzor köszöntötte hivatalosan a konferencia résztvevőit.
Az előadásokon és a posztereken kívül a hét folyamán számos plenáris ülést is tartak. A további részletek megtalálhatóak itt.
A párhuzamos előadások teljes anyaga letölthető egyetlen PDF-ben: itt.
Zsámbereger Noámi tartott előadást "MHD waves in multi-layered waveguides" címen, ( abstract)
Napfizika Nyári Iskola a Raman Kutatóközpontban, Leh (Indian Institute of Astrophysics)
The influence of the Sun on the Earth and on our technology is modulated by the solar activity cycle. The summer school focussed on the Physics of the Sun and Sun – Earth connection. The one week long international school introduced and trained the PhD students to the state-of-the-art theoretical and data analysis techniques. The techniques taught in the school have enhance the scientific outcome from various space as well as ground based observatories, with particular emphasis on Aditya-L1 of the Indian Space Research Organization.
This was a truely international School. The School's programme consisted of a set of specialised lectures (Robertus gave 3 pectures: MHD, MHD Waves and Solar AMgnto-Seismology) in advanced topics in solar physics, as well as hands-on and transferrable skills sessions in solar data analysis.
Approximately 35 students were lucky to be there after a competitive process and online application system. The school lasted for six wonderful days, and each participant was provided with local hospitality and some travel support.
We have also visited Pagong Lake for the NLST site and possible for a SAMNet node and discussed with scientists seeing and other environmental issues.
The Science Advisory Group updates the science requirement document
The Science Advisory Group presented a draft of the final version in May 2019. One of the main goals of the document is to identify critical science requirements for the telescope.
The SAG was constituted in November 2017 by the General Assembly of EAST and the Board of the PRE-EST project. It was charged with the task of providing a final statement on the science requirements.
Based on the conceptual design, the update of the Science Requirement Document (SRD) takes into account recent technical and scientific developments, to ensure that EST provides significant advancement beyond the current state-of-the-art.
The SRD develops the top-level science objectives of EST into individual science cases. Identifying critical science requirements is one of its main goals. Those requirements will define the capabilities of EST and the post-focus instrument suite. The technical requirements for the final design of EST will be derived from the SRD.
EST science cases. In May 2019, the SAG presented a draft of the final version of the SRD. Such a draft is currently under discussion.
The science cases collected in the SRD are not intended to cover all the science questions to be addressed with EST, but rather to provide a precise overview of the capabilities that will make EST a competitive state-of-the-art telescope, one to push the boundaries of our knowledge over the next few decades.
Those science cases are then translated into observing programmes describing the type of detailed observations needed to solve specific science problems. An effort is being made to define the parameters of the required observations as accurately as possible, taking into account both present capabilities and technological developments expected inthe near future.
As the top-level goal of EST is to understand small-scale processes in the solar atmosphere, it is designed to be a solar ‘microscope’. EST should be capable of reaching the highest possible image quality and spatial resolution. The final design must be optimised for the highest possible photon flux, with the premises of securing polarimetric accuracy and sensitivity.
A találkozó fő célja az európai és kínai tudósok, különösen a fiatal tudósok közötti együttműködés erősítése volt. A tudományos ülések a következő témákban zajlottak:
1) Nap belső szerkezete, dinamó és a napciklus;
2) Naplégkör rétegeinek fűtése és összekapcsolódása;
3) Alapvető plazmafolyamatok: mágneses kötődés, hullámok, emisszió, részecske-gyorsulás;
4) Napkitörések és koronaanyag-kidobódások megnyílvánulása és kiváltó okai;
5) Nap-Föld kapcsolat, napszél, űridőjárás és klíma.
The Flagship Event was held on April 11-12 at the Palais des Academies (Brussels, Belgium), and the IAU Amateur Astronomy Day took place the following day. A representation of EST participated in the celebrations.
The International Astronomical Union was founded exactly one century ago, in 1919. To commemorate this milestone, the IAU has organized a number of activities worldwide, with the motto “IAU 100 Years: Under One Sky”.
The Flagship Event was held on April 11-12 at the Palais des Academies (Brussels, Belgium). Prominent astronomers, astronauts, policy makers, and high-level representatives gave talks with a focus on the role of astronomy for diplomacy, peace, development, education, and the arts, as well as the involvement of the high-tech industry.
On April 13, the IAU Amateur Astronomy Day took place at the same venue. The event acknowledged the contributions of amateur astronomers to the advancement of astronomy. There were talks showcasing collaborative projects between professional and amateur astronomers, and parallel sessions where amateur astronomical associations exposed their work and history.
As one of the IAU100 Organisational Associates, the EST project was invited to attend the Flagship Event and the IAU Amateur Astronomy Day. A representation of EST from RoCS/UiO (Norway) and IAA-CSIC (Spain) participated in those meetings, advocating for EST and networking with other astronomers as well as with the amateur community. Amateur astronomers in particular showed a big interest in solar observations and enthusiasm in this pan-European project.
Helyszín: Spanyol Kutatási Tanács (CSIC) Brüsszeli küldöttség, Rue du Trône 62
Rolf Schlichenmaier, a SOLARNET koordinátora üdvözölte az összes résztvevőt. A SOLARNET projektvezető, Keji Adumno is jelen volt. A koordinátor elismerte és hálásan megköszönte a projektvezető a támogatási megállapodás előkészítési szakaszában nyújtott segítségét.
A koordinátor és a munkacsoport-vezetőinek minden előadása, amelyek elhangoztak a projektindító értekezleten, a következő címen elérhetőek: itt Az előadások megtekintéséhez kattintson a "Conference contributions" gombra.
A következő témákat vitetták meg:
A SOLARNET-projekt áttekintése (Rolf Schlichenmaier)
Partner-képviselők összeállítása a SOLARNET közgyűlésbe
Az EU projektvezetőjének üdvözlete és iránymutatása
On a hot day in August 1972 toward the end of the Vietnam War, dozens of naval mines off the coast of Hai Phong in North Vietnam began to explode without warning. In March 1989, a magnetic surge tripped circuits, knocking out power in the entire Canadian province of Quebec. While in 1859, an event sparked telegraph lines, igniting fires, and northern lights so bright that British stargazers could read newspapers at night. These days, scientists know that all these events were caused by intense space weather, capable of wreaking havoc on electric grids and electromagnetically sensitive technology.
Importantly, modern scientists have something that observers decades ago did not – sophisticated satellite data and modelling that can forecast space weather with accuracy.
‘If space weather forecasting is inaccurate…space storms can result in disruption in the operation of satellites, interruptions of communication, incorrect navigation data from GPS satellites, force the rerouting of polar flight paths, or set up ground induced currents that can severely impact the operation of power grids and pipelines,’ said Professor Robertus von Fay-Siebenburgen, who headed up a project called PROGRESS at the University of Sheffield in the UK.
During high periods of solar activity, the sun flings off massive chunks of changed plasma which can severely damage technological infrastructure on Earth. Image Credit - NASA/SDO and the AIA, EVE, and HMI science teams.
Along with other scientists, he coordinated the work to improve the reliability of systems that predict space weather events by measuring the solar wind from distances further away from Earth than previously possible.
Solar activity follows an 11-year cycle of high and low periods. Those high periods are when it is most likely for events like coronal mass ejections (CMEs) to occur, where the sun flings off massive bulks of charged plasma into space. These charged particles, when directed towards Earth, can impact in as soon as half a day’s time. Many times the first real warning can only come an hour before.
‘The consequences of space weather hazards can result in anything from a mild operational inconvenience to total loss of segments of our modern technological infrastructure,’ said Prof. von Fay- Siebenburgen.
‘A worst-case scenario may cause the setback of the economy of a country even up to a decade.’
Solar storms have caused sea mines on Earth to explode and unusually bright northern lights in the past. Courtesy of NASA/SDO and the AIA, EVE, and HMI science teams.
Improved forecasts
That’s where improved forecasts come in.
‘If we can successfully forecast the state of the solar wind at L1 (a point between the Earth and Sun where gravitation forces are equal) based on observations of the solar disk, we can increase this forecast horizon to about one day (in a worst-case scenario),’ he said.
One way the project did this was by using more advanced computer modelling, instead of having to wait for observed results.
Using machine learning to sift through data, computers can predict the level of geomagnetic activity due to the interaction of the solar wind with the terrestrial magnetic field, forecasting how particles travel between the magnetic field and radiation belts.
For instance, what effect particles cause can depend greatly on the direction of a CME’s magnetic field.
‘Some of these particles may lose their energy to the atmosphere causing the aurora borealis/australis. Other particles can gain energy, thus posing a threat to the satellites orbiting in the vicinity of the radiation belts. Solar flares may emit intense bursts of X-rays that can penetrate deep into the ionosphere severely disrupting radio communications and navigation systems,’ Prof. von Fay- Siebenburgen said.
He thinks that we still have a long way to go in improving forecasts, noting that a ground-based monitoring network or satellites positioned to the side of or behind the Sun relative to the Earth could lead to further improvements.
‘These systems (ground- or space-based) would enable a reliable forecasting by up to three to five days, a lead time that the industry and other stakeholder have highly desired for a long time.’
Alternative views
Dr Richard Harrison at the Rutherford Appleton Laboratory in the UK is on a similar track. He and colleagues in a project called HELCATS, used a satellite set up to monitor the Sun and Earth from a side view, known as STEREO, to gather data on CMEs and how they vary in speed, density, and direction throughout a solar cycle.
‘The idea was to exploit the STEREO Heliospheric Imaging data, with observations of over 1000 CMEs from 2007 onwards, and apply the latest and best analysis and modelling techniques to investigate the identification, tracking, and prediction of CME events in the heliosphere,’ he said.
By combining solar events seen from imaging with modelling, they were able to help improve predictions of arrival times on Earth by better understanding how CMEs interact with one another as they propagate outward from the Sun.
‘The HELCATS project is a resource for the research community. The catalogues will continue to be widely exploited and the assessment of the models has had a lasting impact on our approach to studies of Earth-impacting events,’ he said.
‘Forecasting space weather is becoming more and more important and our modern technologies are far more susceptible to impacts from space weather. The threat is recognised to the extent that severe space weather is now listed on the national risk registers of many countries.’
Spanyol Kutatási Tanács (CSIC) Brüsszeli küldöttség, Rue du Trône, 62, Brüsszel
Korsós Marianna képviselte Magyarországot. A következő témák voltak terítéken:
WP1 “Projekt koordináció és management”
WP2 “EST szabályozás”
WP3 “EST jogi struktúrája”
WP4 “EST pénzügyi tervei és sztratégiai tevékenységek”
WP5 “Stratégiai intézkedések az EST láthatóságának és a internacionális elkötelezettség megerősítésére”
WP6 “Műszaki munkák és helyszíni értékelés”
Az MTR számára kiemelendő szempontok megvitatása.
PRE-EST Board meeting in Brussels
PRE-EST partners meet in Brussels for reviewing and updating the work carried out during the last 18 months. The meeting is being held on the premises of the Spanish National Research Council (CSIC) in Brussels.
The PRE-EST Board Meeting has started this morning at the CSIC Office in Brussels. A review and update of the work carried out during the last 18 months is taking place. The meeting is attending by PRE-EST partners. Progress of the different project Work Packages is being presenting and discussing. PRE-EST is a collaborative project funded by EU H2020 Programme under Grant Agreement 739500.
European Association of Solar Telescopes GA meeting
A regular EAST general assembly was held in Brussels on January 21, 2019 at the Spanish Research Council (CSIC; Rue du Trône 62) at 1 pm. Mariann Korsos represented Hungary.
New EAST Executive director was elected: Marco Stangalini.
The follwoing topics were discussed:
The vice-president asked to have the possibility of reporting on the German position with regard to EST at the end of the meeting.
The minutes of the last GA are approved without changes.
The president informed the assembly about his and the vice-president’s willingness to be reelected for 2019-2020.
Prof. Mats Carlsson and Prof. Oskar von der Lühe awere unanimously re-elected as president and vice-president, respectively, of EAST for 2019-2020.
Report on EAST activities: The executive director informed that a new repository containing all relevant documents and the 3 minutes of the meetings are available, and hosted on the Google Drive platform. The executive director also informed that this is hosted on an INAF Google business account and therefore no ownership is transferred to Google itself. Access to the cloud is restricted to EAST members and available only upon explicit request. The executive director also informed that, for practical reasons, the EAST mailing list was moved, together with all the contacts, to the new address east@inaf.it. After this, a discussion started on the possible relocation of the EAST website. It was suggested and agreed that the EAST website should remain a subsection of the web-portal, which aggregates in the same place all the information about EST and all its past and present related projects (e.g. SOLARNET, GREST, PRE-EST).
Membership requests were discussed.
Overview of SOLARNET II project was given.
Overview of GREST and PRE-EST projects and EST activities were given.
Kutatók egy csoportja hozzájárult az űridőjárás-előrejelzéshez használt eszközök továbbfejlesztéséhez, hogy napjaink technológiai infrastruktúrája jobban védhető legyen a váratlan kimaradásokkal szemben.
Sok technológia és ipari ágazat – a rádiótól, TV-től, mobiltelefon technológiáktól kezdve a GPS-en és egyéb navigációs szolgáltatásokon, valamint az energiahálózatokon át a szolgáltató ágazatokig, így például a bankszektorig – műholdakra és egyéb létfontosságú űrbeli és földfelszíni infrastruktúrára támaszkodik.
Azonban az űridőjárási események, melyek a Naptól kiindulva terjednek bolygónk felé, problémákat okozhatnak, amelyek megakadályozhatják azon rendszerek rendes működését, melyekre a globális gazdaság épül.
A PROGRESS projekt, melyet a Sheffieldi Egyetem Matematikai és Statisztikai Iskolájában dolgozó Erdélyi Róbert professzor koordinált, európai-amerikai együttműködésben indult abból a célból, hogy egész Európára kiterjedő eszközöket fejlesszenek, melyekkel előrejelezhetők a napszél tulajdonságai a Föld közelében, valamint ennek hatása a magnetoszférán belül.
A projekt a Sheffieldi Egyetem Matematikai és Statisztikai Iskolájának, valamint Automata Kontroll és Rendszermérnöki Tanszékének kutatóit fogta össze, akik warwicki, finnországi, németországi, egyesült államokbeli, ukrajnai, franciaországi, svédországi és németországi kollégákkal működtek együtt.
Erdélyi Professzor, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának (Solar Physics and Space Plasma Research Centre) helyettes vezetője úgy fogalmazott: "Kihasználtuk együttes szakértelmünket, hogy az adatokra épülő modellezési technikák és a legkorszerűbb fizikai alapú modelleken végzett fejlesztések felhasználásával előrejelző eszközök széleskörű készletét alkossuk meg."
A csapat két független modell összekapcsolásával létrehozott egy, magnetohidrodinamikára épülő numerikus modellt, hogy lehetővé tegyék a napszél paramétereinek korszerűsített előrejelzését. "Az első modell, az AWSoM, elemzi a mágneses teret a Nap felszínén, majd pedig, ezt felhasználva, szimulálja a naplégkört 25 napsugár távolságig. E ponttól kifelé a második modell, a SWIFT, kiszámítja a napszél terjedését a Földtől mért 1.5 millió kilométeres távolságig," magyarázta Erdélyi Professzor.
Hozzátette: "A konzorcium által kifejlesztett új modellek a sugárzási övek dinamikájának jobb megértésén alapulnak. Az eredmények fontosak a tudományos közösség számára, mivel újszerű bepillantást nyújtanak a földközeli plazmakörnyezetekben végbemenő fizikai folyamatokba."
Amikor ezen űridőjárási események elérik a Földet, a műholdakat károsítani képes úgynevezett "gyilkos elektronok" számának megnövekedéséhez vezethetnek. "A számos műholdnak otthont adó geostacionárius pályánál mérhető elektronfluxus evolúciójára vonatkozó új modelljeink fontos előrelépést jelentenek a korábbiakhoz képest," magyarázta Michael Balikhin, az Automata Kontroll és Rendszermérnöki Tanszék professzora, aki szintén kulcsszerepet játszott a projektben kollégáival, Dr Simon Walkerrel, Dr Richard Boyntonnal and Dr Hua-Liang Wei-vel együtt.
UK Solar Mission Forum
UK solar missions forum weboldala. A találkozó célja, hogy a jövő felé nézzen, és hogy felépüljön az Egyesült Királyság napfizikai közössége a világszinvonalú örökségének fényében. Az EST szempontjait Robertus mutatta be.
Különösképpen ösztönözzük a diákokat és a frissen végzett tudósokat, mivel ezek a missziók sok éven keresztül zajlanak, és reméljük, hogy a jövőbeni misszióvezetők csatlakoznak hozzánk. Az előadások elérhetően online.
Európai Naptávcső 2019-es naptára
Kedves EST rajongók! Az új EST naptár megjelent!
Letöltheted a honlapunkról: HERE. A naptár feltöltheted a saját közösségi felületedre, cimkézd meg és használd a #ESTCalendar2019 hashtaget. Az idei kalendár témái az EST tudományos célpontjai. A naptárban bemutatjuk a legérdekesebb tudományos kutatási témákat, amiken az EST csapat tagjai dolgoznak és hogy az EST hogyan fogja segíteni ezeket a kutatásokat.
A világ egyik legkorszerűbb naptávcsövével felszerelt obszervatórium kezdheti meg rövid időn belül a működését a gyulai víztorony tetején. Az eszköz központi szerepet játszik majd a modern, az egész világon egyedülállóan megbízható űridőjárás-előrejelzésben, csökkentve ezzel a napkitörések okozta károkat.
A víztorony tetején korábban a Magyar Tudományos Akadémia működtetett obszervatóriumot, ám a létesítményt az MTA néhány éve megszüntette. Ezután kereste meg dr. Görgényi Ernő polgármestert Robertus von Fay-Siebenburgen professzor az elképzeléssel, miszerint egy akkor még fejlesztés alatt álló modern naptávcsövet telepítene a mintegy 45 méter magas torony tetejére – nyilatkozta Alt Norbert alpolgármester. Az adottságok kiválóak, hiszen annak idején több helyiséget ilyen célokra alakítottak ki az építményben.
Alt Norbert és Temesváry János a fejlesztés egyik fontos helyszínén. Nagy távlatok előtt áll Gyula városa. Fotó: Kiss Zoltán
Temesváry János – aki szintén résztvevője gyulai részről a projektnek – elmondta, a Nap, mint az űridőjárás alapköve és forrása, jelentős társadalmi és gazdasági hatással van a mindennapi életünkre. A különböző iparágak közvetlenül, így az elektromos vezetékek túlterhelődésével, a távközlési és kutatói űreszközök sérülésével, a műholdak működésében észlelhető zavarokkal és közvetetten, mint például a szolgáltatói ágazat – navigációs és banki rendszerek irreguláris működésével, olaj- és gázcsövek sérülésével – függnek az űridőjárástól.
A naptávcső és a hozzá kapcsolódó számítógépes rendszer a napkitöréseket a korábbinál hamarabb jelezhetné. Mindebből egy világméretű rendszer lehet, aminek az első állomása Gyula. Ez a kezdeményezés ráteheti a várost a nemzetközi csillagászati tudományos élet és érdeklődés térképére.
Alt Norbert hozzátette, a naptávcsövet Olaszországban fejlesztették ki, elkészült a rendkívül korszerű berendezés. Közben két pályázatot is beadtak kapcsolódó fejlesztések megvalósítására. Az egyik szakmai anyag az obszervatórium korszerűsítésére irányul. A beruházás szerkezeti rekonstrukciót, másrészt energetikai megújulást jelentene.
Ezzel párhuzamosan egy másik projekt is zajlik a Magyar Napfizikai Alapítvány koordinálása alatt, amely az obszervatórium belső környezetének kialakítását célozza. Ez magában foglalja a bútorzatot, az eszközöket és mindent, amelyre az ott dolgozóknak szüksége lesz.
"A tervezési szakasz végén, a beruházás előkészítésének elején járunk" hangsúlyozta Alt Norbert. Több felsőoktatási intézménnyel, a Debreceni Egyetemmel és az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel is kapcsolatban állnak, így a beruházás megvalósulását követően hallgatók, tudományos kutatók is érkezhetnek Gyulára.
Az alpolgármester hozzátette, Gyula mint idegenforgalmi központ nem teheti meg, hogy egy ilyen fejlesztést ne fordítson a turizmus szolgálatára is.
"Ennek a lehetőségét vizsgáljuk" tette hozzá.
A kezdeményezés okán az elmúlt hónapokban Olaszországból, s a kínai tudományos akadémiáról is érkeztek szakemberek Gyulára.
Korábban jeleznék a napkitörést Temesváry János szólt arról, hogy a napaktivitás és a Föld felső atmoszférájának kapcsolata jó néhány komplex fizikai folyamaton keresztül zajlik, melyet közösen űridőjárásnak neveznek. A Nap légköre a felszínén látható fotoszférától kezdődően egészen a Föld környezetéig kiterjed. A mindennapokban használt technológiák fokozottan ki vannak téve a Nap felől nagy sebességgel folyamatosan érkező részecskeáramnak, amely napszél vagy napkitörések formájában ölt formát. Mindez túlfeszültséget indukálhat az elektromos hálózatban, rossz esetben egész országok áramellátása kerülhet veszélybe. Az 1859-es Carrington-eseménynél a távíró hálózatok vezetékei szikrázni kezdtek, egyes távíró épületek pedig kigyulladtak egy ilyen jelenség kapcsán.
A távcső abban különbözik meglévő társaitól, hogy négy magneto-optikai szűrőt is felhelyeztek rá, amivel a Nap koronáinak rétegeibe láthatnak be a szakemberek. A hozzáértők abban bíznak, hogy a napkitöréseket 12-24 órával korábban jelezhetik majd, mint jelenleg.
Boldog karácsonyt!
Boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!
A napkitöréseket fogja vizsgálni a víztorony tetejére tervezett obszervatórium (forrás: Gyulai Hírlap)
A csillagvizsgáló tudományos és turisztikai szempontból is fontos lehet a város számára.
Napkitöréseket vizsgáló obszervatóriumot – magyarul csillagvizsgálót – szeretnének telepíteni a víztorony tetejére, ahol korábban működött egy vizsgáló, de azt a Magyar Tudományos Akadémia bezárta. Az eszköz olyan különleges szűrővel lesz felszerelve, amely napokkal hamarabb képes jelezni a napkitöréseket. A részletekről Alt Norbert alpolgármesterrel beszélgettünk.
A csillagvizsgálót egy egyedi távcsővel szerelnék fel
Fotó: Gyulai Hírlap – M-P. J.
Az alpolgármester elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt kereste meg Görgényi Ernő polgármestert Erdélyi Róbert professzor egy ötlettel, amely arról szólt, hogy a Gyulán több évtizedig működő napkutató obszervatóriumba ismét életet leheljenek.
Alt Norbert kifejtette, hogy egy egyedi, a tudományos életben meghatározó távcsövet telepítenének a víztorony tetejére. Az eszközön olyan szűrő található, amely akár napokkal hamarabb is képes jelezni a közelgő napkitöréseket. A filter a nap színváltozásait vizsgálja, ezekből pedig előre meg lehet mondani, hogy a napkitörés mikor és hol fog történni.
Mindez azért kiemelten fontos, mert a műholdakat és egyéb elektromos műszerekben komoly, akár milliárdos kárt tehet egy napkitörés, de akár globális problémákat is okozhat bizonyos rendszerek leállása. A távcsővel azonban mindezek megelőzhetők.
Megtudtuk, hogy a korábbi obszervatóriumot a Magyar Tudományos Akadémia zárta be, a távcsövet elvitték, de maga a létesítmény – habár rossz állapotban van – továbbra is érintetlen. Alt Norbert elmondta, hogy beadtak egy pályázatot a csillagvizsgáló energetikai korszerűsítésére, amely nyert, így nagyjából 30 millió forintot tudnak a felújításra költeni. Ez egyrészt szerkezeti rekonstrukciót jelent, másrészt energetikai megújulást.
Fotó: Gyulai Hírlap – M-P. J.
Ezzel párhuzamosan egy másik projekt is zajlik, a Magyar Napfizikai Alapítvány koordinálása alatt, amely az obszervatórium belső környezetének kialakítását célozza. Ez magában foglalja a bútorzatot, az eszközöket és mindent, amelyre az ott dolgozóknak szüksége lesz.
A távcső már elkészült – egy gyulai delegáció tavaly meg is tekintette Olaszországban –, de Erdélyi Róbert terve az, hogy egy komplett hálózat jöjjön létre további műszerekkel, így a világ több pontján, a nap huszonnégy órájában zajlana a megfigyelés.
Alt Norbert hangsúlyozta, hogy a távcső telepítésének és az obszervatórium felújításának további hozadékai is lehetnek. A tudományos életben meghatározó pont lenne, hivatkozási pont lehetne a gyulai csillagvizsgáló, és körvonalazódik egy együttműködés a Debreceni Egyetemmel és az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel. Emellett turisztikai szempontból is megvizsgálják a lehetőségeket.
Szeptemberben egy egyeztetés is zajlott a Gyulán, amely során a külföldi partnereknek mutatták be a projektet. Az alpolgármester hozzátette, hogy minden a pályázatoktól függ, de előreláthatólag másfél év múlva érkezhet a helyére a távcső.
N. Gyenge, H. Yu (余海东 ), V. Vu, M. K. Griffiths and R. Erdélyi
Sheffield Nap Katalógus (SSC) mostantól elérhető itt
A Sheffield Nap Katalógus (Sheffield Solar Catalogue - SSC) egy ingyenes és nyílt forráskódú software csomag, amely a Nap felszínén észlelhető alapvetően napfoltokkal kapcsolatos megfigyelt jelenségeketeket dolgozza fel és analizálja. Az SSC projekt áthidalja a nyers feldolgozatlan észlelése és a tudományosan értékes és további kutatásra és publikációra kész adatok közötti meglévő szakadékot. A project valós idejű és teljesen automatikus adatfeldolgozást kínál, amely nagyban segíti a napfizikusok és csillagászok napfoltokkal kapcsolatos kutatásait.
A jelenlegi fejlesztési fázisban, SSC alkalmas folyamatos napfolt katalógus automatikus és kényelmes generálására, fehér fényű és magnetogram észlelések automatikus kiértékelése alapján, amelyeket a Solar Dynamics Observatory (SDO) műhold szolgáltat (Pesnell, W. D. (2015). Solar dynamics observatory (SDO) (pp. 179-196). Springer International Publishing.). A program a jövőben más nap-jelenségek kiértékelésérét is magába foglalja majd, úgy mint például mágneses pórusok, fáklyák vagy korona lyukak esetében.
Machine Learning in Heliophysics, 2019. szeptember 16-20, Amsterdam (Hollandia) - 1. felhívás
We are pleased to invite you to the conference ‘Machine Learning in Heliophysics’ to be held in Amsterdam, The Netherlands from September 16-20, 2019.
The goal of this first ML-Helio conference is to leverage the advancements happening in disciplines such as machine learning, deep learning, statistical analysis, system identification, and information theory, in order to address long-standing questions and enable a higher scientific return on the wealth of available heliospheric data.
We aim at bringing together a cross-disciplinary research community: physicists in solar, heliospheric, magnetospheric, and aeronomy fields as well as computer and data scientists. ML-Helio will focus on the development of data science techniques needed to tackle fundamental problems in space weather forecasting, inverse estimation of physical parameters, automatic event identification, feature detection and tracking, times series analysis of dynamical systems, combination of physics-based model with machine learning techniques, surrogate models and uncertainty quantification.
The conference will consists of classic-style lectures, complemented by hands-on tutorials on Python tools and data resources available to the heliophysics machine learning community.
In order to help us organize a conference better tailored towards the needs of the communities, we encourage you to register your interest and submit suggestions on: here
On behalf of the SOC, Enrico Camporeale (e.camporeale[at]cwi.nl)
Boldog születésnapot Magyar Napfizikai Alapítvány!
A Magyar Napfizikai Alapítvány 2016. november 14-én lett bejegyezve. Minden jót és sok sikert kívánunk a napfizika világában!
Dr Belucz Bernadett posztdoktori OTKA ösztöndíjat nyert az idei év szeptemberétől és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen is dolgozik szeptember elsejétől.
Júliusban érkezett haza a Nemzeti Légkörkutató Központ High Altitude Obszervatóriumától, a coloradói Boulderből. A korábbi PhD konzulensével, Dr Mausumi Dikpatival dolgozott együtt a sekély-vízi tachoklína modellen és a kiterjedt napaktivitáson. A posztdoktori kutatás során publikáltak egy cikket a kollégákkal, ami elérhető itt. A kutatás a hazaérkezése után is folytatódik tovább.
EMS 2018
Az éves Európai Alkalmazott Meteorológiai és Klimatológiai Konferenciát (EMS) 2018 szeptember 3-7. között a Budapesti Corvinus Egyetemen (Magyarország) rendezték.
A konferenciához az egyik szekció elnöklésével járultunk hozzá (UP2.5 A Nap, az űridőjárás és az atmoszféra összekapcsolt rendszere), és stratégiai megbeszéléseket folytattunk az európai partnerekkel az EST és a SAMNET népszerűsítéséről.
A BUKS műhelyek 2009 óta kerülnek megrendezésre, amikor is belgiumi, egyesült királyságbeli, spanyolországi kutatócsoportok (Belgium, UK, Spain, innen a rövidítés: BUKS) nagyszabású kezdeményezésbe fogtak, hogy megrendezzék nyílt és aktuális találkozók olyan sorozatát, amely képes az MHD hullámok és a naplégkör szeizmológiájának elméleti, megfigyelési, és numerikus vetületei iránt érdeklődő kutatókat egyaránt összegyűjteni.
A BUKS2018 műhely, „Hullámok és instabilitások a naplégkörben: szembesülés a tudomány jelen állásával” címmel, 2018. szeptember 3-7 között, a tenerifei La Lagunában (Spanyolország) került megrendezésre, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (Instituto de Astrofísica de Canarias, IAC) szervezésében.
A találkozó célja az volt, hogy a vitára és az ötletek kölcsönös cseréjére egyaránt lehetőséget nyújtó fórumot teremtsen, amelyen egyaránt foglalkoztak a megfigyelések, az adatelemzés és az elméleti/numerikus modellezési munkák legfrissebb eredményeivel a hullámok, oszcillációk, a kapcsolódó instabilitások, és a naplégkör szeizmológiájának területén. Hangsúlyt fektettek a jelenlegi és jövőbeli létesítmények, eszközök és megfigyelési sávok kihasználására; a modern adatelemzési módszerek kifejlesztésére és alkalmazására; valamint a modellezés legújabb fejleményeinek megismerésére.
Tudományos és szervező bizottság:
José Luis Ballester (Universitat de les Illes Balears, Spanyolország)
Ineke De Moortel (University of St Andrews, Egyesült Királyság)
Robertus Erdelyi (University of Sheffield, Egyesült Királyság)
Mihalis Mathioudakis (Queen's University Belfast, Egyesült Királyság)
Valery Nakariakov (University of Warwick, Egyesült Királyság)
Tom Van Doorsselaere (Katholieke Universiteit Leuven, Belgium)
A HSPF számos kollégája, partnere és nemzetközi szakértője vett részt a találkozón, amely kiváló lendületet adott a napkutatás jövőjének.
Augusztus 27-29-én tartottuk az I. Gyulai Stratégiai Meetinget, melyen a Gyulai Önkormányzattól Dr. Görgényi Ernő polgármester, Alt Norbert alpolgármester és Temesváry János a gyulai kiállítóhelyek műszaki vezetője vett részt. Nagy megtiszteltetés volt köreinken üdvözölni Kínából Professor Yihua Yant (President of IAU Division E: Sun & Heliosphere; Director of Solar Physics Division & Director of CAS Key Laboratory of Solar Activity; National Astronomical Observatories, Chinese Academy of Sciences), valamint olasz kollégáinkat Roberto Spezialit (INAF, Italy), Luciano Dal Sassot (Avalon Instruments, Italy), Vincenzo Mauriellot (VM Technology and Arredo, Italy) és Alessandro Leonardit (Vice President at Unicredit Bank, Italy). Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékének vezetője, Petrovay Kristóf professzor is megtisztelt minket jelenlétével, a Magyar Napfizikai Alapítványtól pedig Erdélyi Róbert professzor (a kuratórium elnöke és alapító tagja), Elek Anett (alapító tag), Dr Belucz Bernadett (kuratóriumi tag, a tanácsadói testület elnöke) és Korsós Marianna Brigitta (kuratóriumi tag) vett részt a találkozón.
A megbeszélésen a polgármester köszöntötte a résztvevőket, elsősorban az olasz és kínai kollégákat. Hangsúlyozta, hogy elkötelezettek az Alapítvány és a Gyulai Bay Zoltán Obszervatórium ügye mellett, az obszervatórium felújításával az infrasturtúrási alapok biztosítottak lesznek. Örömét fejezte ki, hogy Gyula ezzel részévé válik egy nemzetközi projektnek. Az obszevratórium felújítására és a berendezések beszerzésére is van keret, a távcső készen van, arra vár, hogy elkészüljön az obszervatórium, rendelkezésre állnak a szakemberek, a város részéről pedig megvan az akarat. Sok sikert a közös munkához!
Professzor Petrovay Kristóf, az ELTE Csillagászati Tanszékének tanszékvezetője előadásában a magyar napfizika történetéről beszélt, kezdve az Eötövös Lóránd Tudományegyetem megalapításával, a Természettudományi Kar és azon belül is a Csillagászati Tanszék megalakulásával. Kiemelte a Debreceni Napfizikai Obszervatórium és a Gyulai Megfigyelőállomás létrejöttének, egymásra utaltságának és bezárásának legfontosabb fordulópontjait, s végül hogy mindezek folyományaként miért és milyen céllal jött létre a Magyar Napfizikai Alapítvány. Mindaz, ami ezután következni fog, reményeink szerint, egy sikertörténet kezdete, a Magyar Napfizikai Alpaítvány és Gyula városának együttműködése és az ELTE és az Alapítvány közötti laboratóriumi megállapodás.
Az Alapítvány elnöke, Professzor Erdélyi Róbert beszélt arról, hogy miért fontos az űridőjárás tanulmányozása és a flerek és CME-k tudománya. Részletesen beszélt a Bay Zoltán Obszervatóriumba a jövő évtől működő GYSAMM műszerről, az obszervatórium terveiről, a SAMM+ terveiről, és a SAMMNet-ről. Ezen kívül szóba került, hogy az Alapítvány tervei között szerepel egy mobil planetárium és egy Lunt naptávcső beszerzése is, amellyel elsősorban az átlag emberek számára szeretnénk ezt a igen fontos tudmányterületet közelebb vinni.
A kínai kolléga röviden beszámolt a kínai elképzelésekről és egy jövőbeli, komoly együttműködés lehetőségeiről és támpontjairól az Alapítvány és a Kínai Tudományos Akadémia között. Előadása végén átnyújtotta ajándékát Alt Norbert alpolgármesternek. Alt Norbert Gyula városának ajándékcsomagjával köszönte meg az olasz és kínai kollégáknak, hogy eljöttek, és kölcsönösen reményét fejezte ki mindhárom fél az együttműködés sikerében.
1 / 12
2 / 12
3 / 12
4 / 12
5 / 12
6 / 12
7 / 12
8 / 12
9 / 12
10 / 12
11 / 12
12 / 12
Balatonrendesi Csillagvizsgáló az 1930-es évekből
Az 1930-as években Dr Vönöczky Schenk Endre készítette ezt a fényképet a balatonrendesi csillagászati obszervatóriumról. Egyeztetéseket folytatunk a megfelelő hatóságokkal, hogy megkapjuk az engedélyt a balatonrendesi állomás megépítéséhez!
A DKIST Alapvető Tudományos Terv Találkozó, amely a projekt szélesebb körű hatásaira koncentrált, 2018. június 18-20 között zajlott le a Montana State University szervezésében (Bozeman).
Itt további útmutatás volt elérhető arra nézve, hogyan készítsünk megfigyelési terveket a DKIST számára. Számos Alapvető Tudományos Felhasználói Tervet (CSP-t) továbbfejlesztettek, így például az alábbiakat:
UC05 Szpikulák 3D sebességmezője
UC13 Örvényesség több méretskálán
UC40 Hurka módusú hullámok
UC42 Felületi és térfogati MHD módusok
UC45 Az energiatranszfer paradigmáinak vizsgálata transzverzális MHD hullámok segítségével
UC46 Módusok átalakulása
UC163 Árkád-filamentum rendszerek vizsgálata a kromoszférában
a hamarosan működésbe lépő DKIST szélesebb körű tudományos, technológiai és társadalmi vonatkozásairól
a SAMNET kiterjesztéséről egy új potenciális USA-beli partnerrel, és különösen arról, hogy a javasolt, a naplégkör alsó rétegeiben található mágneses tér mérésére szolgáló új SAMNET technológia hogyan segíthetné a DKIST-et.
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportjának 7. ülése
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoport (SAG) 2018. június 15-én, a kiemelkedően sikeres első EST tudományos ülést követően tartotta 7. ülését, az olaszországi Naxosban.
A megbeszélés tárgyai a következők voltak:
Irányelvek a fotonszámláló eszköz használatával kapcsolatban
irányelvek az SRD szövege és az OP táblázatok számára
EST tudományos ülés Giardini Naxos-ban (Olaszország)
Az EST tudományos ülésére 2018. június 11-15 között, a szicíliai Giardini Naxos-ban (Olaszország) kerülr sor.
Ez a következő EST tudományos ülés össze kívánra gyűjteni mindazon tudósokat, akik i) szeretnék bemutatni legfrissebb elméleti és megfigyelési kutatásaikat a szakterületen; ii) kiemelik a kulcsfontosságú tudományos kérdéseket, amelyeket a 4-méteres osztályba tartozó naptávcsövek megválaszolhatnak, valamint a jelenlegi és jövőbeli, földi- és űreszközökkel fennálló vagy létrejövő előnyös együttműködési lehetőségeket; iii) bemutatják a Tudományos Követelmények Dokumentumának legfrissebb verzióját (Science Requirement Document, SRD). Az ülés folyamán lehetőséget biztosítottak az SRD-hez való hozzájárulásra, valamint annak megvitatására, az EST egyedülálló képességei hogyan és miért tudnak válasszal szolgálni számos tudományos kulcskérdésre.
Az EST a teljes napfizikai közösség öröksége lesz, épp ezért a várakozások szerint a tudományos közösség által, így különösen az EST tudományos ülésének résztvevői által feldolgozott tudományos kérdéseket tükrözni fogja majd az SRD is. A javasolt tudományos szekciók a következők: Az EST projekt aktuális állása; A mágneses fluxus szerkezete és fejlődése; Hullámcsatolás a naplégkör egészében; A kromoszféra dinamikája és fűtése; Mágneses plazmák dinamikája és alapvető folyamatai; A napkorona; Flerek és kitöréses események; A szóródás fizikája és a Hanle-Zeeman diagnosztika.
SOC:
L. Belluzzi (IRSOL, CH)
M. Carlsson (UiO,NO)
M. Collados Vera (IAC, ES)
J. Jurcak (CAS, CZ)
M. Mathioudakis (QUB, UK)
S. Matthews (MSSL, UK)
R. Erdelyi (U. of Sheffield, UK)
R. Schlichenmaier (Co-Chair, KIS, DE)
D. Utz (IGAM, AT)
Prof. Francesca Zuccarello (Università degli Studi di Catania, fzu@oact.inaf.it)
Kulcsfontosságó DKIST és potenciális új SAMNET partnereket látogattunk meg a boulderi National Solar Observatory-ban (NSO) és a High Altitude Observatory-ban (HAO). Megbeszélést folytattunk jövőbeli közös projektekről az NSO-beli kollégákkal (a napdinamótól a napciklus előrejelzéséig/modellezéséig).
AOGS 2018 Hawaii
A 15. éves AOGS találkozóra 2018. június 3-8 között került sor a hawaii Honoluluban.
Az Asia Oceania Geosciences Society-t (AOGS) 2003-ban alapították azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a földtudományokra, valamint azoknak az emberiség érdekében történő alkalmazására, különösen Ázsiában és Óceánia területén, a globális problémák egyidejű átfogó megközelítése mellett.
Az ázsiai és óceániai régió különösen sebezhető, ami a természetes veszélyforrásokat illeti – ezek az évente világszerte bekövetkező halálesetek majdnem 80%-áért felelősek. Az AOGS kiemelten foglalkozik az e veszélyekhez társuló problémákkal, méghozzá azáltal, hogy tudományos, társadalmi és technikai megközelítéseket alkalmazva elősegíti a veszélyek eredetének jobb megértését.
Az AOGS éves gyűléseket tart, amelyre idén Hawaii-n került sor. Ezek az ülések egyedülálló lehetőséget biztosítanak a tudományos ismeretek cseréjére és megvitatására, és utat engednek a tudományos körök, a kutatóintézetek, valamint a nyilvánosság számára, hogy kellő figyelemmel foglalkozzanak a legfontosabb földtudományi kérdésekkel.
A globális együttműködés szükségességét felismerve az AOGS együttméködésbe kezdett más nemzetközi földtudományi társaságokkal és uniókkal, úgy mint a European Geosciences Union (EGU), American Geophysical Union (AGU), International Union of Geodesy and Geophysics (IUGG), Japan Geo-science Union (JpGU), valamint a Science Council of Asia (SCA).
Számos előadásra sor került, köztük egy meghívott összefoglaló előadásra a szoláris magneto-szeizmológiáról (Prof. Erdélyi Róbert), valamint két további meghívott előadásra: a napdinamóról (Dr. Belucz Bernadett), illetve az űridőjárás előrejelzéséről (Korsós Marianna). Szintén ismertettük a H2020 PROGRESS eredményeit, népszerűsítettük a DKIST-et, az EST-t és a SAMNET-et az új tudományos és technológiai lehetőségek kiemelése által.
További, stratégiai fontosságú megbeszélésekre került sor a kollégákkal a hawaii IoA-ból és a kínai CAS-ból az eszközök hálózatba kapcsolására vonatkozóan felmerülő lehetőségekről, kiemelten figyelmet szentelve a fler és CME előrejelzésnek.
Kulcsfontosságú DKIST és SAMNET partnereket látogattunk meg a boulderi High Altitude Observatory-ban (HAO) és a National Solar Observatory-ban (NSO).
Előadást tartottunk a SAMNET jelentette lehetőségekről az űridőjárás előrejelzésének fejlesztésében, valamint arról, hogyan segítheti elő a különlegesen nagy felbontású DKIST (vagy EST) a napkitörések forrásainak jobb megértését. Megbeszéléseket folytattunk továbbá a kollégákkal a jövőbeli közös projektek lehetőségéről (a napdinamótól a napciklus előrejelzésén/modellezésén keresztül a hullámok megfigyeléséig).
California State University, Los Angeles, Kalifornia
Egy kulcsfontosságú DKIST partner és egyben a SAMNET konzorcium egy potenciális új támogatójának meglátogatására került sor a California State University-n (CSUN, Los Angeles).
A látogatás magában foglalt egy előadást a SAMNET jelentette lehetőségekről az űridőjárás előrejelzésének fejlesztésében, valamint arról, milyen hatást gyakorolhat a különlegesen nagy felbontású DKIST (vagy EST) a napkitörések forrásainak jobb megértésére. Megbeszélést folytattunk egy jövőbeli közös projektről az ottani kollégákkal (az inverziótól a hullámok megfigyeléséig).
EST prospektus
A Projektiroda és az EST-Comm több önkéntesének erőteljes támogatásával végre elkészültek az EST tájékoztató füzetének fordításai majdnem minden, az EST-hez tartozó ország nyelvére. Jelenleg a tájékoztató füzetek horvát, cseh, angol, francia, német, görög, magyar, olasz, norvég, lengyel, szlovák és spanyol nyelven elérhetők. Némelyiküket már ki is nyomtatták és eljuttatták néhány intézményhez. A fennmaradó változatok nyomtatására és terjesztésére a következő hetekben kerül sor. A tájékoztató füzetek emellett az EST honlapján is elérhetők (alacsony felbontásban):
Isradynamics 2018: Dinamikus folyamatok űrplazmákban (Izrael, 2018. április 22-29.)
E találkozó összegyűjti a napfizika, űrfizika, plazmafizika és asztrofizika területén elmélettel, szimulációkkal és kísérletekkel foglalkozó tudósokat. A célja, hogy ismertessék is megvitassák a nap-, űr-, és asztrofizikai plazmák alapvető folyamatainak megértésében történt előrelépéseket, tekintettel a helioszferikus in-situ és távérzékeléses mérésekre (Van Allen Probe, THEMIS, Cluster, STEREO, SDO, Messenger, Cassini, Venus-Express, MMS, Artemis, WIND) és a távérzékeléses asztrofizikai megfigyelésekre (Chandra, XMM-Newton, SWIFT, Fermi).
A találkozón méltatásra kerültek az EU H2020 által finanszírozott PROGRESS eredményei; szélesebb körben ismertették a szoláris magneto-szeizmológia legújabb fejleményeit egy meghívott előadás keretében, valamint stratégiai megbeszélés zajlott az űridőjárás előrejelzésének gépi tanulási (machine learning) és mesterséges intelligencia (AI) technikákkal történő továbbfejlesztéséről.
A SPICE/Solar Orbiter konzorcium megkezdte a fedélzeti megfigyelési programok aktív definiálását. E célból került megrendezésre a tudományos ülés április 19-20-án, Párizsban (Párizsi Obszervatórium, Tanácsterem).
Az Európai Űrügynökség Sikar Orbiter műholdjának kilövését 2020-ra tervezik a NASA segítségével. Célja a helioszféra tanulmányozása és példátlan részletességű megfigyelése, hogy megpróbálja felfedni a napszél titkait.
2020-ban a Solar Orbiter űrszonda egy Atlas V hordozón fogja elhagyni a Földet, és közelebb fog jutni a Naphoz, mint bármely korábbi űrszeszköz: 62 napsugárnyi, azaz 42 millió kilométer távolságra fogja megközelíteni azt. Itt a szonda ideális helyen lesz, hogy példátlan (70 km/pixel) felbontással készítsen megfigyeléseket központi csillagunkról, és nagyfokú részletességgel elemezze a helioszférát. A Solar Orbiter szintén készít majd képeket és adatokat gyűjt a Nap poláris régióiról, valamint a Földről nem látható oldaláról. E mérések elsődleges célja, hogy azonosíthassuk a napszelet, azaz a Napból elszökő részecskék folyamatos áramát hajtó folyamatokat.
Előkészítő fázis (PRE-EST) éves találkozó Belfastban (Egyesült Királyság)
2018. április 18, Belfast (Egyesült Királyság) – Az éves EST elnökségi ülésre, a PRE-EST projekt vezető kutatóinak és menedzsereinek találkozójára, a mai napon került sor Belfastban (Egyesült Királyság). E projekt célja, hogy megtegye az Európai Naptávcső megépítéséhez szükséges lépéseket. Az ülésen az elnökség a projekt sikere szempontjából alapvető kérdésekkel foglalkozott. A hatalmas infrastruktúra felépítésére kialakított különböző munkacsomagok koordinátorai jelentést tettek a stratégiailag fontos területek, úgy mint a pénzügyi rendszerek, a projektmenedzsment, vagy a kommunikációs és tájékoztatási – népszerűsítési lépések jelenlegi állapotáról. Az EST elnöksége megbeszélést tartott továbbá az Európai Naptávcső infrastruktúrájának az előkészítő és építési fázisban történő kezelésére alkalmas jogi formációkkal kapcsolatban.
További részletek: Kiváló és érett mivoltának köszönhetően, az Európai Közösség stratégiai létesítményeként, az EST 2016 márciusában felkerült a Kutatási Infrastruktúrák Európai Fórumának (European Strategy Forum on Research Infrastructures, ESFRI) projektlistájára.
Az ülés folyamán az EST elnökség foglalkozott a projekt sikeréhez szükséges alapvető tényezőkkel. Ismertetésre kerültek a stratégiai és technikai kérdésekben elért előrelépések, valamint elvégezték a jövőbeli irányítási struktúra és a projekt anyagi helyzetének szükséges elemzését.
Az ülés egyik kulcsfontosságú pontja volt az EST jövőbeli jogi formációjáról folytatott megbeszélés. A különböző lehetőségek részletes elemzése és az ezt követő vita után az elnökség egyhangúlag arra a döntésre jutott, hogy a legmegfelelőbb jogi formáció a projekt számára egy spanyolországi Európai Kutatási Infrastruktúra Konzorcium European Research Infrastructure Consortium (ERIC)
Az EST partnerek az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek a lehetséges jogi keretrendszerek és kapcsolódó irányítási szerkezetek feltérképezésére, hogy lehetővé tegyék az EST mint új kutatási infrastruktúra közös létrehozását, megépítését és működtetését. Alapos összehasonlító munka után az EST jelenlegi legfelsőbb szintű kormányzó testülete, az EST elnökség, egyetértésre jutott abban, hogy az Európai Kutatási Infrastruktúra Konzorcium (ERIC) a legmegfelelőbb szerkezet, amely többek közt azt az előnyt is biztosítja, hogy megfelelő keretet nyújt a partnerek közötti transznacionális együttműködés számára, és garantálja a megkívánt fenntarthatóságot a projekt élettartamára vetítve.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az ERIC jogi formáció szélesebb körű politikai láthatóságot jelent, amely megnyitja az utat a kulcsfontosságú európai finanszírozási ügynökségek, politikai és egyéb döntéshozók felé. Szintén fontosak az ERIC jelentette privilégiumok és mentességek.
Az ERIC felállítását célzó tárgyalási és elfogadási eljárás nemzeti szinten történik. A PRE-EST elnökségi döntést követően a spanyol Gazdasági, Versenyképességi és Ipari Minisztérium kezdeményezni fogja az ERIC tárgyalási folyamatot az EST partnerek megfelelő kormányzati szerveivel, köztük például a magyar Nemzeti Kutatási. Fejlesztési és Innovációs Hivatallal (NKFIH).
Az EAST SAG 6. ülése Belfastban (Egyesült Királyság)
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportja (SAG) 2018. április 16-17-én ült össze Belfastban.
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportja (SAG) 2018. április 16-17-én ült össze Belfastban. Az SAG egyik fő feladata, hogy finomítsa az EST koncepcióját, a meglévő EST tervrajzra, a kiemelt tudományos célokra, és a technikai frissítésekre építve. E célból elmérik a napfizikai kutatói közösség jelenlegi igényeit, figyelembe véve a következő évtized folyamán valószínűleg elérhető és megfizethető technológiai megoldásokat. Az ülés az összes, a PRE-EST projektben részt vevő intézmény kutatóinak, köztük a HSPF képviselőjének részvételével zajlott.
A megbeszélés folyamán felmerült:
Summary of SRD status
Photon flux app tutorial; planned light distribution
Overlap of science cases: Identify and redistribute
EST Uniqueness
Splinter sessions: Work out sciences cases
Nasmyth focus science
Update on preparation of 1st EST Science meeting in Naxos
Queen’s University Belfast, Észak-Írország/Egyesült Királyság
Meglátogattuk a DKIST, EST és a SAMNET egyik kulcsfontosságú konzorciumbeli partnerét a belfasti Queen’s University-n. Megvitattuk az új, fejlődő technológiák alkalmazási lehetőségeit, amelyek hatalmas előrelépésekhez vezethetnek a Napot célzó vektor mágneses tér mérésekben. Előadást tartottunk a SAMNET által jelentett, űridőjárás előrejelzésének javítását eredményező lehetőségekről, valamint arról, hogyan kapcsolódnak hatékonyan az ilyen kis apertúrájú földi teleszkópok a különösen nagy felbontású eszközök, úgy mint a DKIST vagy az EST célpontjainak azonosítása során.
Armagh Obszervatórium Armagh, Észak-Írország/Egyesült Királyság
Meglátogattuk az EST és a SAMNET egyik kulcsfontosságú támogatóját az Armagh Obszervatóriumban. Ennek során előadást tartottunk a SAMNET nyújtotta lehetőségekről az űridőjárás előrejelzése terén, valamint arról, hogy a különlegesen nagy felbontású DKIST illetve EST hogyan segítheti elő a napkitörések jobb megértését.
DKIST Alapvető Tudományos Terv Találkozó (Newcastle)
A DKIST Alapvető Tudományos Terv Találkozóra 2018. április 9-10-én, a Northumbriai Egyetem szervezésében került sor (Newcastle). Itt további képzést biztosítottak a DKIST-re szóló megfigyelési tervek elkészítésével kapcsolatban. Több Alapvető Tudományos Felhasználói Tervet (Critical Science User Plan, CSP) dolgoztak ki, így például:
Továbbá megbeszéléseket folytattunk a SAMNET kibővítéséről potenciális új partnerekkel, melyeken foglalkoztunk a naplégkör alsó régiójában lévő mágneses terek mérésére szolgáló új technológiákkal, hála a hawaii IoA-ban dolgozó kollégák által kidolgozott újszerű elképzeléseknek.
Európai csillagászati és űrkutatási hét (EWASS 2018)
Az Európai Csillagászati Társaság (EAS) és a Királyi Csillagászati Társaság (RAS) Nemzeti Csillagászati Találkozójának (NAM) éves találkozója (Arena & Convention Center (ACC), Liverpool, Egyesült Királyság).
Az Európai Csillagászati és Űrtudományi Hét (EWASS, korábban JENAM) az Európai Csillagászati Társaság (EAS) éves találkozója. Több mint 25 éves hagyományával az európai csillagászat legnagyobb konferenciájává vált. A plenáris üléseken és a rangos díjak odaítélésén túl a konferencia számos szimpóziumot házigazdája, valamint szakmai ülések és találkozók színhelye.
The EAS together with one of its affiliated societies, organises the annual EWASS conference to enhance its links with national communities, to broaden connections between individual members and to promote European networks.
Az EAS az EWASS éves konferenciáját a célból szervezi, hogy fokozza a nemzeti közösségekkel való kapcsolatait, bővítse az egyes tagok közötti kapcsolatokat és népszerűsítse az európai hálózatokat.
The EAS considers its annual EWASS meetings to be a privileged occasion for free and frank interchange of scientific ideas, as well as for the nurturing and creation of professional and social contacts.
Az EAS az éves EWASS-üléseit kiemelkedő lehetőségnek tekinti a tudományos ötletek szabad és őszinte cseréjére, valamint a szakmai és társadalmi kapcsolatok ápolására és létrehozására.
2018. március 27-28-án meglátogattuk kulcsfontosságú SAMNET konzorcium partnerünket, a Dal Sasso’s and Avalon Instrumentst (Aprilia, Róma), hogy megvitassuk a SAMM technikai részleteit és kalibrációs problémáit.
Az EAST SAG 5. ülése (zoom-on keresztül)
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportja 2018. március 26-án megtartotta 5. ülését (a zoom felületén keresztül).
A megbeszélés folyamán felmerült:
Helyzetjelentés a Tudományos Követelmények Dokumentumáról
A belfasti SAG találkozó előkészítése
A júniusi, Naxosban megrendezésre kerülő első EST Tudományos Találkozó előkészítése
Az EST egyedi mivolta
Science Show az angol parlamentben
A Dr. Jiajia Liuval és kollégáival együttműködésben végzett munkánk egy részét kiválasztották, hogy déli 12 órakor bemutatásra kerüljön az angol parlament Képviselőházában 2018. március 12-én hétfőn tartott Fizikai Tudományok (Fizika) ülésen (Attlee Suite, Portcullis House).
Napunk koronakidobódásai (CME-k) akár egy TRILLÓ atombombának megfelelő energiát is hordozhatnak. Súlyos társadalmi-gazdasági károkat vonhatnak maguk után azáltal, hogy megzavarják a kifinomult technikai berendezések működését, veszélyeztetik az űrhajósok egészségét, kimaradásokat okoznak a modern távközlési rendszerek (így a rádió, televízió, és mobilhálózatok), a navigációs rendszerek működésében, és kihatással vannak a csővezetékek és elektromos hálózatok működésére. A Lloyd’s biztosítási vállalat által készített kockázatfelmérő jelentés (2013) arra a következtetésre jutott, hogy az extrém CME események 2.6 trillió dolláros veszteséget eredményeznének. Ennélfogva a CME-k beérkezési idejének gyors és pontos előrejelzése létfontosságú a Földet eltaláló CME-k által potenciálisan okozott károk minimalizálásához. Munkánk e végzetes események Földre érkezési idejének előre jelzésére koncentrál, melyhez a híres Google Alpha Go hátterében meghúzódó módszerhez hasonló páratlan gépi tanulási (machine learning) technikákat egyesíti az események mögötti bonyolult fizikával. Ez az interdiszciplináris tanulmány a korábbiaknál jelentősen kisebb, mindössze 6 órás előrejelzési hiba elérését teszi lehetővé, azaz sokkal pontosabban adja meg az extrém események becsapódási idejét, és több mint elégségesen korai jelzést biztosít a kormány, a hadsereg és az ipar részére, hogy azok megtegyék a megfelelő lépéseket a kapcsolódó társadalmi-gazdasági veszteségek korlátozása érdekében.
A Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium újjászületése
A GSO a jelenleg folyó felújítása után modern, a tudományos kutatások magas szintű kiszolgálását lehetővé tevő infrastruktúrával fog rendelkezni.
A gyulai Göndöcs-kert területén található a városi víztorony, melynek víztér feletti részére az 1960-as évek végén kilátó épült. Később a kihasználatlan kilátót az Magyar Tudományos Akadémia napfizikai vizsgálatok elvégzése céljából obszervatóriumnak alakította át. Az átalakítás tervei 1971-ben készültek el, ekkor épült meg a kilátó tetejére a távcső felépítménye. Az addig eredményesen működő napkutatói tevékenységet az MTA 2015. évben sajnálatos módon a Csillagászati és Földtudományi Kutatóintézet javaslatára, és a nemzetközi szakértői javaslatok ellenére, megszüntette. A távcső leszerelésre került. Ebben az eredetileg is kutatói célokra kialakított épületrészben kívánja a Magyar napfizikai Alapítvány, Gyula város Önkormányzatával karöltve, újra feléleszteni a nagy múltú gyulai hagyományokkal rendelkező, de immár a nemzetközi tudományos közösség vérvonalába bekapcsolódó űridőjárással kapcsolatos napfizikai kutatásokat.
A Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium (GSO) egyik fő tudományos tevékenysége, a Magyar Napfizikai Alapítvány (http://hspf.eu) égisze alatt szinoptikus napképek készítése és azok kiértékelése. A megfigyelési tevékenységet az Alapítvány az ún. Solar Activity Magnetic Monitor (SAMM), kettős optikai tengelyű, magneto-optikai filter technológiára épülő naptávcsővel kívánja végezni. SAMM egy nemzetközi együttműködés keretében, különböző Európai Uniós országok kormányai, egyetemei, ill. tudományos tanácsai támogatásával készült és folyamatosan bővül.
A tervezett tudományos megfigyelések két üzemmódban végezhetők: kézi vezérlés, ill. automatikus. Mindkét üzemmódban lehetőség lesz szinoptikus rutin megfigyelésekre, ill. objektum-specifikus megfigyelésre. A különböző megfigyelési módok közötti egyensúly meghatározása a teleszkópot felügyelő Távcsőbeosztási Tanács (Telescope Allocation Committee - TAC) feladata, amelynek vezetését az Alapítvány végzi. Az automatikus megfigyelési mód lehetővé teszi, hogy egy lényegesen nagyobb tudományos közösség is végezhessen kutatásokat. Az adatok alapszintű feldolgozása helyben történik, majd az un. tudományos analízisre kalibrált adatokat az interneten tesszük elérhetővé.
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportja (SAG) 2018. január 29-én tartotta 4. ülését (zoom segítségével).
A megbeszélésen az alábbi témákkal foglalkoztak:
Tudományos Követelmények Dokumentuma (Science Requirement Document)
Lakossági tudományos tevékenységekre vonatkozó terv (Citizen Science Plan)
Az EST egyedi mivolta
RAS vitafórum (RAS, London)
A következő RAS vitafórumra „Hullám-alapú fűtési mechanizmusok a Nap légkörében” címmel, 2018. január 12-én, a Királyi Csillagászati Társaságnál (Royal Astronomical Society, RAS), a Burlington House-ban (Piccadilly, London) került sor.
Habár naplégkört átjárják a rendszeresen megfigyelt és részletesen elemzett magneto-hidrodinamikai hullámok, szerepük légkörön keresztül zajló energiaszállításban és a korona fűtésében mindmáig tisztázatlan. Ez nagyrészt a naplégkör összetett és dinamikus mivoltának róható fel, mivel a gravitációs rétegződés, a mágneses tér kiterebélyesedése, és a lokális sűrűségbeli inhomogenitások a légkör különböző rétegei közötti bonyolult csatoláshoz és kölcsönhatásokhoz vezetnek. Különféle modellezési technikák, így például numerikus szimulációk, előre modellezés (forward modelling), teszik lehetővé, hogy kezelni tudjuk ezt a komplexitást, és megvizsgálhassunk változatos, hullámokhoz kötődő folyamatokat. Ily módon felderíthetjük az energia-háztartásra vonatkozó korlátokat, azonosíthatjuk a disszipációs mechanizmusokat, megismerhetjük az energialeadás és a megfigyelésekben látott jelek profiljainak tér- és időbeli skáláit. A jelen RAS speciális vitafórum célja az volt, hogy összegyűjtse a numerikus modellező, megfigyelő és elméleti elemző szakértőket, akik a hullámokon alapuló fűtési mechanizmusok vizsgálatával foglalkoznak, hogy ezáltal fény derülhessen az MHD hullámok koronafűtésben játszott szerepére. Különös hangsúlyt fektettek az ezen a területen elért, az egyre összetettebb numerikus kísérletek alkalmazásának köszönhető eredményekre.
Az Indiai Asztrofizikai Intézet (Indian Institute of Astrophysics, IIA) számos programot indított azzal a céllal, hogy az ország főiskoláinak és egyetemeinek diákjait a csillagászat és az asztrofizika területén végzett kutatásra ösztönözze. Ennek szellemében az IIA minden évben nyári illetve téli iskolákat szervez, ahol a hallgatók megismerkedhetnek a kutatói környezettel/karrierrel. E folyamatos tevékenység részeként az IIA január hónapban éves rendszerességgel napfizikai téli iskolát szervez a Kodaikanal Obszervatóriumban. 2018-ban a táli iskolát egy kiváló csapat szervezte, Dr Piyalu Chatterjee, a HSPF nemzetközi szakértője vezetésével. A téli iskola keretében Erdélyi Róbert professzor több előadást is fog tartani „A nap belső szerkezete” és „Hullámok a Nap légkörében” címmel.
1000 darab, az EST-vel foglalkozó promóciós naptárt terveztek meg és készítettek el. Az idei naptár a létező európai naptávcsövek előtt tiszteleg. A távcsövek kiválasztása során figyelembe vették a PRE-EST-ben részt vevő országok illetve intézetek változatosságának szempontját, és arra törekedtek, hogy legtöbbjüket valamilyen módon megjelenítsék a naptárban.
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoport ja (SAG) 2017. december 15-én, zoom-beszélgetés segítségével tanácskozott.
A megbeszélésen foglalkoztak az alábbi témakörökkel:
Az új tagok bemutatása és elfogadása
Az EST egyedisége
Az SAG alcsoport szerkezete: a 2. alcsoportot (Subgroup 2, SG2) felülvizsgálták, és új elnevezést kapott: „Hullámok teljes légkörre kiterjedő csatolása”
Az EAST Tudományos Tanácsadó Csoportja (SAG) az EAST Közgyűlését követően, 2017. november 24-én, Freiburgban tartotta második ülését.
A Tudományos Tanácsadó Csoport egyik fő feladata az EST koncepciójának folyamatos megfigyelése és finomítása a létező EST tervrajzra, az elsődleges tudományos célokra és a technikai fejleményekre építve. Ennek érdekében a Csoport rendszeresen felméri a napkutatók közösségének változó igényeit, figyelembe véve a felemelkedőben lévő, új technológiákat, amelyek valószínűsíthetően elérhetővé és megfizethetővé válnak a következő évtizedben. Az ülésen jelen voltak kutatók minden, a PRE-EST projektben részt vevő intézetből, beleértve a HSPF saját képviselőjét is.
Megvitatásra kerültek az alábbi témakörök:
Nasmyth eszköz, közeli ultraibolya felszerelés
IFU-k: az EST terveiben IFU-kkal, azaz integrálismező-egységekkel (Integral Field Units) dolgozunk
Az EST egyedi mivolta
Az SAG-tagság kiterjesztése
Az SAG alcsoport-szerkezete
EAST Éves Közgyűlése Freiburgban, Németországban
The current members of EAST (voting members as defined in Sec. 8 of Bylaws) approved the Hungarian Solar Physics Foundation (HSPF) as the new voting member for Hungary.
The president, Mats Carlsson, read the letter in which Dr. Laszlo Kiss terminates the membership of Konkoly Observatory in EAST. The GA expressed gratitude for the support from the Konkoly Observatory and the Debrecen Heliophysical Observatory through the years; not the least through the contributions from the past representatives Tünde Baranyi and András Ludmány. HSPF was unanimously approved as the new voting member for Hungary. Robertus Erdelyi represents HSPF at the annual GAs of EAST.
Approval of EST Science Advisory Group (SAG) to update the EST Science Requirements.
The chair of the EST SAG (Rolf Schlichenmaier) presented the list of members of the newly formed SAG. During the discussion, gender balance and regional balance issues were raised, as well as a question of greater emphasis on coronal science. The SAG chair was asked to consider the inclusion of the following persons to the SAG: Manuela Temmer, Elena Khomenko, Sarah Matthews, Peter Gömöry, Sanja Danilovic. With these recommendations, the GA approved the EST SAG as it was proposed by its chair. The SAG chair invited the people listed to become members. Except for Manuela Temmer, all these candidates were accepted to be members of the EST SAG.
EST: status and preparatory phase issues (Presentations were made by Manolo Collados and Bob Bentley)
Legal structure: Presentation by Bob Bentley
Collaboration Research Agreement for Preparatory Phase (Manolo)
Roadmaps
EST site: Dedicated work group will be formed for decision in 2019.
Project office
Industrial collaboration
EAST Members
1. IGAM
Institutsbereich Geophysik, Astrophysik und Meteorologie der Univ. Graz
Ausztria
2. ROB
Observatoire Royal de Belgique
Belgium
3. HVO
Hvar Observatory
Horváthország
4. AIASCR
Astronomical Institute AS CR, v.v.i.
Csehország
5. THEMIS
INSU-CNRS, THEMIS S.L.
Franciaország
6. KIS
Stiftung Kiepenheuer-Institut für Sonnenphysik (szavazattal rendelkező intézet)
Németország
MPS
Max-Planck-Institut für Sonnensystemforschung
Németország
AIP
Leibniz-Institut für Astrophysik Potsdam
Németország
7. UCL-MSSL
University College London - MSSL
Nagy-Britannia
8. IAASARS
National Observatory of Athens
Görögország
9. HSPF
Hungarian Solar Physics Foundation
Magyarország
10. INAF
Istituto Nazionale di Astrofisica
Olaszország
UniCT
University of Catania (szavazattal rendelkező intézet)
Olaszország
UoRTV
University of Rome Tor Vergata
Olaszország
UCal
University of Calabria
Olaszország
11. DOT
Foundation Dutch Open Telescope
Hollandia
12. ITA
Institute of Theoretical Astrophysics
Norvégia
13. IA UWr
Astronomical Institute of the Wroclaw University
Lengyelország
14. AISAS
Astronomical Institute of the Slovak Academy of Sciences
Szlovákia
15. IAC
Instituto de Astrofísica de Canarias (szavazattal rendelkező intézet)
Spanyolország
IAA
Instituto de Astrofísica de Andalucía
Spanyolország
16. SU
The Institute for Solar Physics
Svédország
17. IRSOL
Istituto Ricerche Solari Locarno
Svájc
Magyarország EAST képviselete - HSPF!
Professzor Erdélyi Róbert és a Magyar Napfizikai Alapítvány lett felkérve arra, hogy az Európai Naptávcső (European Solar Telescope, EST) projektben Magyarországot képviselje.
Európában egy példátlan nagyságú és kiemelkedő jelentőségű tudományos projekt vette kezdetét: az Európai Naptávcső (European Solar Telescope, EST) ESFRI 2016 Roadmap által kiemelt és megvalósításra javasolt projektje. Az EST-t az Európai Naptávcsövek Szövetsége (European Association for Solar Telescopes, EAST) támogatja, amely jelenleg 23 kutatóintézetet foglal magában Európa 17 országából. Az együttműködés célja, hogy az európai napfizikusok számára hozzáférést biztosítson egy világszínvonalú, nagyfelbontású földi óriás naptávcsőhöz. Az EAST ezt a célt szem előtt tartva kezdte fejleszteni és építeni, és fogja majd a jövőben üzemeltetni az új generációs, nagy átmérőjű Európai Naptávcsövet (EST) a Kanári-szigeteken.
A napfizikával és annak határterületeivel foglalkozó kollégák között tartott szavazás eredményeképpen Professzor Erdélyi Róbert és a Magyar Napfizikai Alapítvány lett felkérve arra, hogy ebben a nagyszabású projektben Magyarországot képviselje. Ezt a javaslatot a EAST éves közgyűlésén elfogadták. Ennek köszönhetően Professzor Erdélyi Róbert rendszeresen részt fog venni és hazánkat méltó módon fogja képviselni az EAST közgyűlésén és az egyéb kapcsolódó találkozókon; az érdekelt magyar szakmai közösséget rendszeresen tájékoztatja majd az aktuális fejleményekről; az EAST többi, nemzeti illetve megfigyelő státuszú kollégáival maximálisan együttműködve az EAST által támogatott projektek sikerének előmozdításán fog dolgozni; valamint, hatékony érdekérvényesítést fog folytatni az EAST projektek itthoni elismerésében.
Köszönjük mindazon kollégák segítségét és támogatását, akik részt vettek a képviselőállítás folyamatában!
Dr Belucz Bernadett posztdoktori állást kapott a Nemzeti Légkörkutató Központ High Altitude Obszervatóriumánál a coloradói Boulderben, a Sziklás-hegység lábánál. Bernadett január 3-án fog az Egyesült Államokba utazni.
Bernadett már harmadik alkalommal megy tanulmányútra a HAO-hoz. Ez alkalommal is a korábbi PhD konzulensével, Dr Mausumi Dikpatival fog együtt dolgozni.
(HAO munkatársai: Dr Mausumi Dikpati)
Bernadett kutatásának a középpontjában az aktív hosszúságok, a sekély-vízi tachoklína modell, a szoláris évszakok szimulációi állnak, illetve az SDO/HMI és különböző földi napfoltadatokat is felhasznál, hogy megfelelően behangolja a model paramétereit.
Balról jobbra: (1) A Center Green épülete, az NCAR High Altitude Observatórium otthona. (2) Bernadett a Rocky Mountain Nemezti Parkban 2013-ban az első látogatása alkalmával. (3) A Flatirons látványa a Valmont Kerékpár Parkból. (4) A boulder-i Megyei Bíróság épülete
EST Workshop Bairisch Kölldorfban
Az Európai Naptávcső, EST, tervezési szakaszba lépett, miután megkapta a H2020 (Horizont 2020) programtól a PRE-EST projekt keretében elnyert támogatást.
A találkozó központi témája volt, hogy megvitassa a legfrissebb eredményeket, a felmerült kérdéseket és jövőbeni terveket. Továbbá arról is szó esett, hogy hogyan lehetne a legjobb módon szélesebb társadalmi és gazdasági kapcsolatokat teremteni a közép-európai régióban. A találkozó résztvevői hangsúlyt fektettek a tudományos kérdések megvitatására és az esetleges közös tudományos együttműködésekre is. Az együttműködés lehetősége is felmerült, pl. a SAMNET (Solar Activity Monito NETwork) vonatkozásában, és közös erőfeszítések körvonalazódtak pl. a Magyar Napfizikai Alapítvány (HSPF), a Sheffieldi Egyetem Solar Physics and Space Plasma Research Center (SP2RC), a Római Obszervatórium Instituto Nazionale di Astrofisica (INAF), Dal Sasso srl (Olaszország), U's. Tor Vergata Rome and l’Aquila (Olaszország), Coimbra Egyetem (Portugália), Debreceni Egyetem és a SAS (Franciaország) között.
Az Európai Naptávcső (European Solar Telescope - EST) első európai bemutatkozása Rómában
A római Accademia Nazionale dei Lincei adott otthont az Európai Naptávcső első európai bemutatójának az építkezés előkészítő szakaszának keretében. A Nap megfigyelésére tervezett legmodernebb infrastruktúrát a Kanári-szigetekre (Spanyolországba) telepítik majd. Az EST lesz az eddigi legnagyobb európai naptávcső. Az építkezés várhatóan 2021-ben kezdődik, és az első észleléseket 2027-re tervezik. A projekt 2016 óta a kutatási infrastruktúrákkal foglalkozó európai stratégiai fórum (ESFRI) ütemtervének a részét képezi. Európa 16 országából 23 tudományos intézmény és cég fog össze.
Balról jobbra haladva: Daniele Gallieni (A.D.S. international), Manolo Collados (Instituto de Astrofísica de Canarias), Fabio Manni (SRS Engineering), Francesca Zuccarello (Università di Catania), Ilaria Ermolli (Instituto Nazionale di Astrofisica), Francesco Berrilli (Università di Roma Tor Vergata) és Salvo Gugliemino (Università di Catania)
Az európai csillagászok évszázadok óta tanulmányozzák a Napot. Galileo Galileitől kezdődően a mai napig a napfizikusok próbálják feltárni és magyarázatot találni a Nap rejtelmeire az adott kor legfejlettebb technológiájú műszereivel. Ezeknek az évszázados erőfeszítéseknek köszönhetően ismerjük ma már csillagunk szerkezetét és összetételét. Néhány rendkívül fontos alapvető kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan marad. Ezek közé tartozik a szoláris mágneses tér változásainak szerepe, amelyekről úgy gondolják, hogy ezek a felelősek a Napon megfigyelhető legenergetikusabb napkitörési folyamatokért. E kérdések megválaszolásához egy új generációs, a legfejlettebb techonlógiával rendelkező teleszkópra van szükség.
A European Solar Telescope látványterve
Az EST egy 4 méteres elsődleges tükörrel és egy fejlett adaptív optikai rendszerrel lesz felszerelve, amely a Föld atmoszférája okozta képtorzulások csökkentésére tervezett technológia. Az EST képes lesz detektálni a napfelületen lévő akár 30 kilométernél kisebb méretű struktúrákat is. A nagyméretű tükörnek köszönhetően az EST kiválóan méri majd a Nap mágneses mezejének erősségét, továbbá messze felülmúlja a már meglévő naptávcsövek technikai képességeit. Az EST fő tudományos célja, hogy részletes képet adjon a naplégkör alsóbb tartományainak szerkezetéről, dinamikájáról, és feltárja annak energetikai folyamatait, ahol a mágneses mezők folyamatosan kölcsönhatásba lépnek a plazmával és a mágneses energia néha hatalmas robbanások formájában (pl. flerek) szabadul fel.
Az Accademia Nazionale dei Lincei-i találkozó egy európai szintű projekt bemutatójának adott othont, amely az európai napfizika sarokköve lesz az elkövetkező évtizedekben.
Az eseményen részt vett valamennyi, EST-ben résztvevő olasz cég képviselője. Manolo Collados (EST projekt koordinátor) kijelentette, hogy az "EST egyesíti a jelenleg meglévő napteleszkópok legjobb tulajdonságait és nagymértékben javítja azok teljesítményét".
Az EST-t a European Association for Solar Telescopes (EAST) támogatja, amely mintegy 1500 európai kutatót foglal magában.
Dr. Manuel Collados (EST koordinátor, Instituto de Astrofísica de Canarias) mcv[at]iac.es
Dr. Luis Bellot (EST kommunikációs koordinátor, Instituto de Astrofísica de Andalucía) lbellot[at]iaa.es
Dr. Manuel González (EST kommunikációs munkatárs, Instituto de Astrofísica de Andalucía) manuelg[at]iaa.es
Our mysterious Sun: magnetic coupling between solar interior and atmosphere elnevezésű konferencia Grúziában
"A titokzatos Napunk: a Nap belső szerkezetének és a légkörének mágneses összekapcsolódása" címmel tartottak konferenciát Tbilisiben.
Fantasztikus konferenciát tartottak Tbilisiben azokról a legfrissebb nagyfelbontású megfigyelésekről és numerikus szimulációkról, amelyek egyértelműen bizonyítják a Nap belsejének és a naplégkör különböző rétegeinek mágneses összekapcsolását. A konferencia fő célja, hogy megértsük az energia transzport és a disszipáció komplex folyamatát.
A konferencia résztrvevői megvitatták a közeljövőbeni földi naptávcsövek (Daniel K. Inouye Solar Telescope - DKIST, Európean Solar Telescope - EST) és űrmissziók (pl. Solar Probe, Solar Orbiter) potenciális lehetőségeit, illetve a jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb méréseket és eredményeket is tárgyalták. További információ: http://solar-conference.iliauni.edu.ge. Számos napelmélettel fogalkozó kutató és a Napot tudományos eszközökkel megfigyelő, tapasztalt ill. fiatal tudós vett részt ezen a rendkívül sikeres találkozón (lásd az alábbi fotót):
Az elmúlt 12 év legnagyobb napkitörése
A magyar tudós által vezetett kutatócsoport észlelte a modern észlelések kezdete óta a nyolcadik legnagyobb flert - a La Palmán található Svéd Naptorony példátlan részletességű észlelést készített.
A modern észlelések kezdete óta a nyolcadik legnagyobb napkitörést (flert) - és az elmúlt 12 év legnagyobb napkitörését - figyelte meg fantasztikus részletességgel egy kutatócsoport, amelyet egy magyar származású kutató, Dr. Erdélyi Róbert professzor (Solar Physics and Space Plasma Research Centre (SP2RC), Sheffieldi Egyetem, Egyesült-Királyság; Csillagászati Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest; Magyar Napfizikai Alapítvány) vezetett.
Az elektromágneses sugárzás óriási robbanása váratlanul történt 2017. szeptember 6-án, szerdán. Ezek a nagymértékű robbanások, amelyekhez a Napból származó nagy mennyiségű plazma kiáramlása kapcsolódik, az úgynevezett koronaanyag-kidobódások (Coronal Mass Ejections, CME), időnként átjutnak a Föld magnetoszféráján és károsítják az infrastruktúrát (nagy teljesítményű elektromos hálózatot, telekommunikációs vagy GPS rendszereket, mellyel befolyásolják a mindennapi életünket.
A megfigyelt kitörés - egy X-kategóriájú fler - a lehető legnagyobb erősségű volt. Ezek a hatalmas robbanások akár egymilliárd hidrogénbombával összemérhető erejűek, és a CME-k létrejöttekor akár 2000 km/s sebességgel is képes a plazma kiáramlani a Nap felszínéről. Ezek az események koncentrált, de rendkívül komplex és dinamikus mágneses képződményekből származnak, mint amilyenek a Nap felszínén lévő ún. aktív régiók:
Ezek az erőteljes események a műholdak és GPS-jelek megzavarásához, valamint látványos auróra jelenséghez vezetnek, amint kölcsönhatásba lépnek a földi légkörrel. Összefoglalva, ezeket az eseményeket nevezzük űridőjárásnak, amely a modern űrfizika egyik legjelentősebb kutatási területe
A legnagyobb megfigyelt X-osztályú fler 13 órakor következett be (greenwichi középidő szerint) és X9.3-es energiaszintet ért el (egy X9-kategóriájú fler kilencszer erősebb, mint az X1-kategóriájú):
A tudósok egy csoportja, köztük a Sheffieldi Egyetem és a Science and Technology Facilities Council (Egyesült Királyság) által támogatott Belfast Queens Egyetem tudósai figyelték meg a történelmi eseményt La Palmán található Svéd Naptorony segítségével rendkívüli részletességgel.
A flerek megfigyelésének az egyik legnehezebb aspektusa a földi teleszkópok számára, hogy a flerek rendkívül hirtelen jönnek létre. Egy X-osztályú fler kicsit több, mint öt perc alatt éri el a csúcsintenzitását, ami azt jelenti a megfigyelők számára, hogy gyorsan kell cselekedniük annak érdekében, hogy megragadják a fler fejlődésének kritikus pillanatait.
Dr. Chris Nelson, a Dr. Erdélyi Róbert professzor (Sheffieldi Egyetem Matematikai és Statisztikai Tanszéke, Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszék) által vezetett Solar Physics and Space Plasma Research Centre (SP2RC) munkatársa, köszönhetően az Erasmus programnak, egyike volt a teleszkóppal dolgozó megfigyelőknek. Dr. Nelson a következőt mondta: "Nagyon szokatlan, hogy megfigyelhetjük a fler életét az első pillanattól kezdve. A Nap felszínének mindössze 1/250-ed részét figyeljük meg a Svéd Naptoronnyal, így a szerencsén múlik, hogy jókor legyünk jó helyen. Három X-osztályú fler megfigyelésére a növekvő fázisban két nap alatt még nem volt példa!"
Dr. Aaron Reid, a Dr. Mihalis Mathioudakis professzor által vezetett Astrophysics Research Centre kutatója hozzáfűzte: "A Nap jelenleg a napminimum állapotában van. Az aktív régiók száma - ahol a flerek kitörésének a gyakorisága a legnagyobb - alacsony, így két egymáshoz közeli X-osztályú fler fellángolása nagyon meglepő volt. Remélhetőleg ezek a megfigyelések elárulják, hogyan jönnek létre ezek a flerek, és így jobban előrejelezhetőek a jövőben."
Mathioudakis professzor hozzátette: "A flerek a naprendszer legnagyobb energiájú eseményei és jelentős hatást gyakorolhatnak a Földre. A frissen végzett tudósok elkötelezettsége és kitartása, akik megtervezték és végrehajtották ezeket a megfigyeléseket, lehetőséget adhat ezen egyedüláló események megértésére.
A megfigyelés során összegyűjtött adatok felhasználásával a kutatók mostantól képesek megvizsgálni a naplégkör állapotát, amikor ezek az erőteljes események kialakulnak, és pontosabb előrejelzést adhatnak arra vonatkozóan, hogy mikor és hol jöhet létre X-osztályú fler a jövőben. Ez az információ hatékonyabban képes megvédeni a több milliárd font értékű műholdakat a Nap káros hatásaitól. Erdélyi Róbert professzor hozzátette: "Nagy büszkeség látni, hogy a következő generációs fiatal és tehetséges tudósok valódi felfedezéseket tesznek. Ezeket a megfigyeléseket nagyon nehéz elvégezni és megérteni fizikai szempontból. Az SP2RC számos olyan fiatal magyar kutatóval rendelkezik, akik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük a kifinomult és gyakran bonyolult fizikai folyamatokat, amelyek meghatározzák az űridőjárást."
15. Európai Napfizikai Találkozó
A 15. Európai Napfizikai Meetinget (ESPM-15) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartották szeptember 4. és 8. között. Közel 230 tudós vett részt a találkozón a világ minden tájáról.
Az 15. ESPM konferencia nagyon eredményesen valósult meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2017 szeptember elején. A háromévenkénti konferencia sorozat az európai és a nemzetközi napfizikai közösség jelentős részét hozza össze egy egyhetes intenzív együttműködésre és tanácskozásra, amely újraértelmezi, gyakran átalakítja a terület legkorszerűbb fejezeteit. Az ESPM konferenciákat a helyi szervezők és a Európai Napfizikai Osztály (European Solar Physics Division, ESPD), az Európai Fizikai Társulat (European Physical Society) és az Európai Csillagászati Társaság (European Astronomical Society) közös osztálya, koordinálja. Az ESPD nagy hangsúlyt fektet az ESPM-k földrajzi eloszlására, és eddig tizenkét különböző európai országban rendeztek nagy sikerrel ilyen rangos, nemzetközi konferenciát.
A budapesti ESPM-15 konferencia szervezői kitűnő hozzáértéssel szervezték meg a találkozót, melyet számos hazai és külföldi tudományos intézmény ill. helyi szervezőbizottságok támogattak. 33 európai és Európán túli ország összesen 230 képviselője vett részt az előadásokon. Az ESPD történetében a budapesti ESPM-15 konferencián adtak át első alkalommal három díjat is, nevezetesen a Senior Kutató díjat, a Fiatal Kutatói díjat és a Legjobb Napfizikai PhD Értekezés díját. A díjátadó ünnepség a Duna egyik sétahajójának fedélzetén került megrendezésre, egy kellemes és emlékezetes konferencia vacsora keretében.
Látogatás Gyulára
Az alapítvány munkatársai, Prof. Dr. Erdélyi Róbert, Dr. Belucz Bernadett, Elek Anett és Korsós Marianna, látogatást tettek a gyönyörű, dél-kelet magyarországi fürdővárosban, Gyulán, hogy tárgyalásokat folytassanak a
önkormanyzati képviselőtestület vezetőivel a Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriummal kapcsolatban elért eredményekről és tervekről, amely Gyulai Napfizikai Obszervatóriumként is ismert (GSO).
Csoportkép a Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumban
A GSO ad otthont a Magyar Napfizikai Alapítvány (Hungarian Solar Physics Foundation - HSPF) új SAMM (Solar Activity MOF Monitor) robot távcsövének, amely a legmodernebb magneto-optikai szűrő (MOF) technológiával van felszerelve, és amelynek célja, hogy rendszeres tudományos adatokat szolgáltasson az űridőjárás tanulmányozásához. A látogatás során több sikeres találkozóra került sor Gyula városának vezető tisztségviselőivel, többek között a lehetőségekről, a jövőbeli tervekről, a GSO telephelyének gépesítési és energiaellátási optimalizálásáról, a finanszírozásról, a támogatásokról, a mérföldkövekről és a projektjelentések részletezéséről. Egy fárasztó nap után nagyszerű vacsorát költhettünk el Gyula számos remek éttermének egyikében, és élveztük a kivételes helyi vendégszeretetet.
A szoros napirendünk ellenére, a vendéglátóink nagyszerű szervezői készségének köszönhetően lehetőségünk nyílt meglátogatni az Almásy Kastélyt. A kastély kívülről-belülről györnyörűen felújított, melegen ajánlott látogatóközpont. Az egyszerű szolgálóktól a grófnő eleganciájáig átfogó képet kaptunk a korabeli délmagyarországi emberek életéről. A szobák igényesen és korhűen kialakítottak és az interaktív kiállítás rendkívül érdekes. A kastélyban töltött idő észrevétlenül szaladt el, olyan fantasztikus volt.
Gyulai Almásy Kastély Látogatóközpont
A nap folyamán lehetőségünk nyílt arra is, hogy ellátogassunk a Rádió Múzeumba és megtekintsük a páratlan rádiótörténeti kiállítást. Ez egy rendkívül érdekes kiállítás és egy egyedülálló gyűjtemény a világon.
Balról jobbra haladva: Első pillanatok az Observaróriumban; Kilátás Gyula városára; A napfizikusok új generációja, Bernadett a kislányával, Hajnallal; Csoportkép a teraszon: Temesváry János (balra), Alt Norbert alpolgármester, Dr. Belucz Bernadett, Elek Anett, Korsós Marianna és Prof. Dr. Erdélyi Róbert (jobbra)
A vendéglátás egyszerűen felejthetetlen volt, mindannyian köszönjük a vendéglátóinknak az erőfeszítéseiket, támogatásukat és a gyulai önkormányzat munkatársainak elismerését.
Az első, alakuló ülés Budapesten
Az Alapítvány első, alakuló ülésére (SM001) 2017. július 30-án került sor Budapesten, Prof.Dr. Erdélyi Róbert, Dr. Belucz Bernadett, Zsámberger Noémi, Elek Anett és Korsós Marianna képviselte az Alapítványt. A többiek elnézést kértek a távolmaradásért.
Dr. Erdélyi professzor üdvözölte a résztvevőket, majd beszámolt az eddig elért eredményekről, valamint a Magyar Napfizikai Alapítványhoz (Hungarian Solar Physics Foundation - HSPF) kapcsolódó projektek jelenlegi helyzetéről. Rövid áttekintést adott az HSPF gyulai projektjéről, azaz az új Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium (GSO) megfigyelő állomás helyzetéről, illetve beszámolt a nemrégiben megvásárolt észak-balatoni ingatlanról, mely az Alapítvány második, tervezett jövőbeni megfigyelőállomása lesz a Balaton északi partján, a Káli-merdencében. Dr. Belucz Bernadett ismertette a HSPF új honlapját és logóját. A jelenlévők számos egyéb stratégiai ügyet is megtárgyaltak (pl. PRE-EST, EST és ISWI képviselet, számvitel, stb.).
Gratulálunk, Mariann!
Korsós Marianna a második díjat vehette át kiemelkedő munkásságáért 2017. július 20-án a Nemzetközi Csillagászati Unió által megrendezett Nemzetközi Űridőjárás (IAU335) konferencián Exeterben (UK).
Marianna volt az egyetlen európai és egyben az egyetlen női kutató is a négy díjazott közül, aki átvehette ezt a tekintélyes elismerést. Marianna az aktív régiók napkitörések előtti dinamikai változását vizsgálja annak érdekében, hogy megbízhatóan tudja előre jelezni a nagyobb és veszélyes napkitöréseket a Nap legkörében, melyek hatással vannak technikai eszközeinkre és akár szervezetünkre is.
Marianna elmondta: "Nagy megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés. A díj további lendületet ad ahhoz, hogy továbbfejlesszem a napkitöréseket előrejelző módszerem, ami még napjainkban is igen nagy kihívást jelent a kutatóknak az űridőjárás tudományterületén. "
Látogatás Rómába
A Magyar Napfizikai Alapítvány néhány képviselője, Prof. Dr. Erdélyi Róbert professzor, Elek Anett és Korsós Marianna, valamint Gyula helyettes polgármestere (Alt Norbert) és munkatársai Rómába látogattak az Avalon Instruments vállalathoz, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a SAMM (Solar Activity MOF Monitor) robot naptávcső és annak elemei legyártásában. A látogatás rendkívül sikeres volt, a kapcsolodó fényképek megtalálhatóak a weboldalon.
PRE-EST projektindító értekezlet Madridban
PRE-EST (az Európai Naptávcső előkészítő szakasza) projektindító értekezletet tartottak a PRE-EST projekt 37 résztvevőjével a madridi Tryp Alameda Aeropuerto Hotelben, Spanyolországban. Magyarország képviseletében Dr. Belucz Bernadett vett részt a találkozón, mint a magyar PRE-EST kommunikációs munkatársa.
Prof Manuel Collados üdvözölte a PRE-EST projekt résztvevőit, majd tájékoztatta őket a napirendről. Ezután áttekintést adott a múltbeli eredményekről, és ismertette az EST-hez kapcsolódó projektek jelenlegi állapotát. Hangsúlyozta, hogy a PRE-EST projekt fő célja, hogy az EST nemzetközi konzorciumot és a nemzeti ügynökségeket részletes tervvel lássa el az Európai Naptávcső beüzemeléséhez. Rövid áttekintést adott a projekt hat munkaköréről is: menedzsment, irányítás, jogi struktúra, pénzügyi kérdések, stratégia és a végleges tervezés műszaki munkálatai.
Anselmo Sosa (IAC, ideiglenes projektmenedzser) beszámolt a projekt struktúrájáról, irányításáról, finanszírozásáról, mérföldköveiről, a monitoringról és projektjelentésekről, valamint a belső / külső kommunikációról.
Sarah Matthews beszélt a WP30 (EST Legal Structure) keretében az EST lehetséges jogi kereteinek tanulmányozásáról és pontos meghatározásáról.
Sebastián Jiménez (GREST Technology Manager) összefoglalta a GREST projekt legfontosabb következtetéseit, amelyek az EST építési és üzemeltetési fázisának lehetséges jogalanyi lehetőségeinek tanulmányozására valamint az azt irányító szervezetekre irányulnak.
Anselmo Sosa összefoglalta a WP40-ben (az EST és a stratégiai cselekvések pénzügyi rendszerei) az elvégzendő munka fontosságát, hangsúlyozta egy megvalósítható üzleti és építési terv fontosságát, valamint a projekt jelenlegi és következő fázisai számára elérhető politikai és pénzügyi támogatások jelentőségét.
Luis Bellot az IAA-tól (Spanyolország) és a PRE-EST WP50 (stratégiai tevékenységek az EST láthatóságának és a nemzeteket átfogó szerepvállalásának növeléséért) fő felelőse foglalta össze az e munkaprogramban javasolt főbb tevékenységeket, amelyek magukban foglalják a PRE-EST kommunikációt, oktatást és a tájékoztatást.
Juan Cozar (IAC) bemutatta a WP60-nek (műszaki munkák) az EST technikai megvalósításához kapcsolódó konkrét tervezett munkafolyamatait, amelyek az infrastruktúra végleges tervezése és kivitelezése előtt szükségesek.
Magyar Napfizikai Alapítvány megalakulása
Kedves Kollégák, Barátaink és Támogatóink!!
Örömmel tájékoztanunk Mindenkit, hogy 2016. november 14-i dátummal végre formálisan is bírósági bejegyzésre került a Magyar Napfizikai Alapítvány (Hungarian Solar Physics Foundation – HSPF). Az Alapítvány székhelye a délkelet magyarországi gyönyörű fürdővárosban, Gyulán található. Az Alapítvány új napfizikai obszervatóriuma a Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium (Gyula Bay Zoltán Solar Observatory - GSO).
Az űridőjárás megfigyelésére szolgáló új robottávcsövünk, a SAMM (Solar Activity MOF Monitor) készen van, jelenleg a filterek tesztelése folyik, köszönhetően a különböző szintű nemzeti és nemzetközi támogatásoknak. Jövőbeli terveink közül az egyik legfontosabb, hogy a gyulai víztorony telején található obszervatórium helyiségeit helyreállítsuk, hogy az új SAMM robottávcsövünknek és a professzionális magyar földi észlelésekre alapuló napfizikának újra méltó otthona legyen a Debreceni Napfizikai Obszervatórium 2016-os sajnálatos bezárását követően.
Minden kedves kollégának hatalmas köszönet az eddigi támogatásért, türelemért és segítségét, bármilyen formában és mértékben érkezett is. Reméljük, a jövőben is számíthatunk a Kollégák szakmai és egyéb más segítségére és támogatására itthon és külföldön egyaránt, hogy újra felvirágoztassuk a magyar földi észlelésekre alapuló napfizikát!
