Aktuális hírek

 



2021 Január | Február | Március | Április | Május | Június | Július | Augusztus | Szeptember | Október | November | December




EST Verseny jeletkezési határideje november 12-én lejár!

Hamarosan közeledik az EST „A Nap egy pillantásra” iskolai versenyére a jelentkezés határideje. A jelentkezési lapot november 12-én, pénteken lezárjuk.

Nagyon örülünk az eredményeknek. Eddig 15 országból 2114 diák jelentkezett a versenyre. Az EST 189 középiskolában lesz jelen Európa-szerte, több mint 215 tanár részvételével. Lásd a mellékelt képet! Ez egy hatalmas siker!

A résztvevők statisztikái országos és iskolák szerinti bontásban elérhetők az EST oldalán

Valamennyi diákneve megtalálható a honlapon.

HATALMAS SIKER! 10 MAGYAR ISKOLA 14 CSAPATA INDULT EL A VERSENYEN! Budapest (Veres Pálné Gimnázium), Debrecen (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája, Debreceni Csokonai-Vitéz Mihály Gimnázium), Gyula (Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium), Hódmezővásárhely (Németh László Gimnázium), Kecskemét (Kecskeméti Református Gimnázium), Kiskunfélegyháza (Kiskunfélegyházi Szent Benedek Középiskola 4 csapata!), Mátészalka (Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium), Oroszlány (Hamvas Béla Gimnázium 2 csapata!), Sárbogárd (Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium). Sok sikert!


SWATNet Iskola: Bevezetés az űridőjárásba

Dr Korsós Marianna, Zsámberger Noémi és Dr Belucz Bernadett is részt vesz az iskolán.

Ez a nyári iskola bemutatja az űridőjárás kulcsfontosságú fogalmait és a releváns területeket a Naptól a Földig, az űridőjárás hatásait, valamint az előrejelzés alapelveit.

Az iskola 2021. november 8. és 12. között lesz megtartva, és teljes egészében online szerveződik. Előadásokból, házi feladatokból (előzetes és iskolai feladatokból egyaránt) és csoportmunkából áll.

Az iskola témái a SWATNet fő témáihoz kapcsolódnak: Napfizika, héliószféra és mesterséges intelligencia (AI)

Ütemezés (közép-európai időben):


Nem az a kérdés, hogy eljön-e az elektromos világ vége, hanem az, hogy mikor (forrás: Index)

Éltető csillagunk, a Nap egyben a modern civilizáció végét is jelentheti. Természetéből adódóan űrviharokat generál, amik kiüthetik az elektromos hálózatokat bolygókon. De mi ez, és miért veszélyes? Erdélyi Róbert csillagász magyarázza el.

Majdnem vége lett a világnak, Megint óriásikat köpött a Nap, Kilenc napra voltunk a digitális világvégétől, 2013-ban jöhet az Armageddon, 2013: az őrjöngő Nap éve. Az előbbi felsorolás csupán pár cikk abból a 194-ből, mely megjelent az Indexen a napkitörések kapcsán. A világ – mint tapasztalhatjuk – 2013 óta még egyben van, a nyolc évvel ezelőtti cikkek által felvázolt szcenáriók viszont újra aktuálisak, Naprendszerünk csillaga ugyanis újabb, tizenegy évig tartó napciklusba lépett, aminek akár végzetes következményei is lehetnek a civilizációnkra nézve, ha egy erősebb napkitörés eltalálja a Földet.

A Nap tizenegy éves ciklusokban változik, a ciklus első három-négy évében a csillag felszínén napfoltok jelennek meg, amik heves napkitöréseket bocsátanak ki. A napkitörések, melyek egyben a Naprendszer legnagyobb energiájú robbanásai, heves plazmarobbanások a csillag fotoszférája fölött – ennek látható kísérői a flerek, a hirtelen erős kifényesedések a Nap felszínén –, és egy-egy ilyen reakció során több milliárd tonnányi anyag hagyhatja el a Napot, ha instabil a napkitörés környéki mágneses tér a csillagon. Ilyenkor a napkorona egy darabja kilökődik az űrbe, innen a jelenség neve is: koronakidobódás, röviden CME a jelenség angol nevének megfelelőjéből (Coronal Mass Ejection). A napkitörések által a bolygóközi térben útjára indított részecskéket a Föld mágneses mezeje többnyire eltéríti, így igazi veszélyt nem jelentenek a bolygónkra. A koronakidobódással kísért napkitörés során azonban a Napból leváló, másodpercenként akár több ezer kilométeres sebességgel haladó plazmafelhő, benne a töltött részecskékkel, mágneses felhővé átalakulva teszi meg útját az űrben. Ezt nevezik napviharnak, ami már potenciális veszélyforrás a földi létre.

Miért lehet veszélyes egy napvihar?

Az, hogy civilizációnkra veszélyt jelenthet egy napvihar, összefügg azzal, hogy társadalmunk rendkívüli mértékben függ az elektromosságtól és az arra épülő elektromos hálózatoktól. Ezek lehetnek globális magasfeszültségű hálózatok vagy akár egy háztartási kenyérpirítót vezérlő chip.

A CME-ket rádiókitörések kísérik, amik zavarhatják a földi rádiós kommunikációt, a radarokat és az elektromos hálózatokat. 1967-ben például majdnem atomháború lett belőle, mert az amerikai légierő azt hitte, a szovjetek zavarják a radarjaikat, miközben egy koronaanyag-kidobódást kísérő rádióhullám volt az igazi felelős. A nukleáris pusztítást az űridőjárás-előrejelző csoportnak sikerült megakadályoznia a katonai vezetésnek még időben leadott szakvéleménnyel.

Ha a Föld a Napból kiszakadó plazma útjába kerül, melynek mágneses polaritása ellentétes a Föld magnetoszférájának mágneses terével, olyan erős geomágneses vihar keletkezhet, ami megzavarhatja, rosszabb esetben teljesen tönkreteheti a navigációt; a mágneses tér ingadozása és a magnetoszférán átjutó részecskék jelenléte pedig kóboráramot indukálhat, ezzel túlterhelve és tönkretéve az elektromos hálózatokat és berendezéseket. Azonos polaritás esetén valamivel gyengébb viharra lehet számítani, mely maximum sarki fény képében jelenik meg. Főként a magasabban fekvő területek vannak kitéve veszélynek egy erős geomágneses vihar esetén, például Kanadában 1989-ben Québec tartomány hatmilliós lakossága maradt fél napra áram nélkül egy napkitörés miatt. Talán a legismertebb geomágneses vihar az 1859-es Carrington-esemény volt. A Napon ekkor több olyan intenzitású fler és koronakidobódás is történt, hogy a töltött részecskék 3-4 nap helyett 18 óra alatt elérték a Földet, tönkretéve a távírórendszert, és akkora sarki fényt generálva, hogy az még a Földközi-tenger szélességén is látható volt.

Az előbbi hatások miatt az is veszélybe kerül, aki nem a Földön (és azon belül a földön) van. A Napból érkező lökéshullám által felgyorsított részecskék károsíthatják a repülőgépeket, az űreszközöket, illetve kockázatot jelentenek ezek személyzetére is. Idén az Index is írt róla, hogy a Nap jelenleg is tartó, 2019-ben kezdődött 25. ciklusa akár veszélybe sodorhatja a NASA Holdra visszatérő Artemis-programját. Az űrben egy napvihar még nagyobb veszélyt jelent, hisz például a Holdon dolgozó asztronautákat vagy a bolygóközi térben repülő űrhajót és legénységét már nem védi a Föld magnetoszférája.

Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője, az ELTE Csillagászati Tanszékének professzora és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapítója segít megérteni, kell-e félni a Naptól

Gyuláról szólnának, ha jön a vihar

Egy napkitörés okozta világvége az egyik a tökéletes bizonyossággal bekövetkező armageddonszcenáriók közül. A napviharok százszázalékos pontossággal kiszámíthatatlan természete miatt éppen ezért rendkívül fontos a globális és lokális rendszerszintű felkészülés, felkészítés. Ennek elősegítésében az űridőjárás megfigyelése kiemelt jelentőségű lehet, például a SAMNet-rendszerrel, aminek része a Magyar Napfizikai Alapítvány által üzemeltetett gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium is. A megfigyelőállomás jelenleg felújítás alatt áll, az épületet idén novemberben adják át, ha pedig bekerül a jelenleg az Egyesült Királyságban található, nemzetközi kooperációban kifejlesztett és megépített robotnaptávcső is, ez lesz a legfejlettebb megfigyelőállomás a rendszerben.

A SAMNet (Solar Activity Monitor Network, vagyis Mágneses Napaktivitás-megfigyelő Hálózat) alapító obszervatóriumában, Gyulán saját fejlesztésű, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerekkel vizsgálják a Nap alsóbb légkörét – a fotoszféra és a kromoszféra között –, ahol azok a nagy energiájú flerek és koronakilövellések keletkeznek, melyek komoly zavarokat okozhatnak a földi életben. A Gyulán végzett munka fő célja a flerek és a napkitörések pontosabb, a jelenleginél jóval megbízhatóbb előrejelzése.

Erdélyi Róbertet, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszorát, a napkitöréseket vizsgáló nemzetközi kutatócsapat, a SAMNet és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapító tagját kérdeztük a napviharokról, a lehetséges felkészülésről és a napviharok földi életre gyakorolt hatásairól.

Ez jelenleg a 25. napciklus, amiben vagyunk. A másfél évszázada gyűjtött adatok alapján a páratlan napciklusoknál az extrém események a második félidőben, a ciklus vége felé következnek be. A napkitörések erősségét ötfokozatú skálán mérik, a különböző betűvel jelzett (A, B, C, M és X) kitörések ereje között tízszeres a szorzó. Nemrég egy X1-es erősségű vihar érte el bolygónkat, ezt lehetett érezni?

E. R.: Még Magyarországon is, igen. Például földmérő műszerek mentek tönkre, azok a munkák megakadtak egy napra.

Az 1859-es Carrington-esemény hol helyezkedett el a skálán? Igaz, hogy annál jóval erősebb napkitörés is bekövetkezhet?

Az X6–X10-es erősségű lehetett. Azóta is történtek már hasonló erősségű kitörések, sőt pár éve, 2012-ben volt egy, amely erősebb volt, mint a Carrington-fler. A szerencsénk az volt, hogy ez nagyjából 30 fokos szögben elkerülte a bolygónkat.

Ha ez az űrvihar lecsapott volna a Földre, az súlyos probléma lett volna az áramellátástól kezdve a bankrendszerek működésén át egészen a telefonok, számítógépek, de akár a modernebb mosógépek működéséig. A 19. század közepéig nem jelentett problémát az űridőjárás, akkor lett ez fontos, amikor az emberiség elkezdte kiépíteni az első távírórendszereket. Az 1859-es esemény során a távíróközpontokban dolgozók lehetnek az első ismert áldozatai az űridőjárásnak. De ilyenkor nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett kárt is nézni kell.

Nagy méretű koronakidobódás a Nap oldalán 2015. június 17–18-án, melyet a NASA Solar Dynamics Obszervatóriuma az ultraibolya fény 304 angstrom hullámhosszán rögzített. A plazma egy része visszazuhan a Napba, a többi részecskefelhőként folytatja útját az űrben

Mit használnak a vizsgálatokhoz és az előrejelzésekhez? Nemrég például dr. Korsós Marianna kollégájával a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának és alkalmazhatóságának határait vizsgálták.

Az EU-nak jelenleg ez az egyik legfontosabb kutatási iránya, az űridőjárás igen aktuális kérdés, hiszen szeretnénk kimozdulni a Földről, felfedezni a Naprendszert. Azt pedig nem szeretnénk, hogy az űrhajósok félúton megsüljenek.

Akárhogy is szeretnénk, hogy ne így legyen, a Nap egy teljesen átlagos csillag, ami ugye nem is az univerzum közepén van. A Napban van mágneses tér, ennek van egy ciklikus változása. A Napon lévő mágnesesség egyik jele, hogy a felszínén megjelennek mágnesesen erősebb, sötétebbnek látszó régiók, konyhanyelven ezeket hívjuk napfoltoknak. Ezek az indikátorai annak, hogy ott a mágneses tér erősödik. Ahogy pedig a napciklus halad az időben előre, ezek a napfoltok és napfoltcsoportok úgy a 40-50. szélességi kör magasságából elkezdenek a Napon egyre lejjebb megjelenni, közelebb kerülni a Nap egyenlítőjéhez. Ezeket lehet ábrázolni a pillangódiagram (Maunder-diagram) segítségével.

Ahol sok napfolt van, az egy aktív régió, ez a bölcsője ezeknek az igen heves és nagy energiájú kitöréseknek. Ha nagyon össze van keveredve a pozitív és negatív mágneses tér, az egy előjele annak, hogy ott hamarosan fler vagy koronaanyag-kidobódás lehet. És itt van a Nobel-díjas kérdés, hogy pontosan mi a megbízható előjele ezeknek a kitöréseknek. Ezt ma még teljes bizonyossággal nem lehet tudni, csak jó becsléseink vannak.

Az ember megpróbálja figyelni a napon a mágneses tereket, azoknak a szerkezetéből bizonyos vizsgálatok után meg lehet mondani, hogy 6-10-20 óra múlva lesz-e ilyen kitörés, illetve hogy lesz-e egyáltalán.

De a Nap körülbelül 150 millió kilométerre van, és ha egy kitörés be is következik, annak is időre van szüksége, hogy elérje a Földet, ha egyáltalán ebben az irányban halad. Most épül egy nagy távcső, a European Solar Telescope (EST), amiben jelenleg a Napfizikai Alapítványon keresztül benne vagyunk, az EU tagjaként remélhetőleg Magyarország is részt vesz majd a projektben. Jelenleg az alapítványon keresztül a kollégákkal azon dolgozunk, hogy azt a zónát tudjuk vizsgálni, ahol a Nap körül a hőmérséklet egy ilyen esemény során megemelkedik. Korábban többnyire mindig csak a Nap felszínére fókuszáltunk a napkutatásoknál, de ez nem igazán jó, mivel a felszín felett pár ezer kilométerrel elhelyezkedő régiót kell vizsgálni az űridőjárást irányító fizikai folyamat bölcsőjének megértéséhez.

Miért nem az űrből figyelik meg a Napot, miért a Földről vizsgálják?

Az a lényeg, hogy folyamatosan lássuk a Napot. Ahhoz, hogy az űrből ugyanezt a munkát elvégezzük, legalább két műhold kell. De annak a költségei kapcsán milliárddolláros összegekről beszélünk, míg a földi állomások esetén ennek a tizedéből ki lehetne építeni akár minden második időzónában egy-egy űridőjárás-előrejelző, napmegfigyelési obszervatóriumot, melyek hálózatot alkotnak.

Ha megfelelő számú ilyen őrszem állomás van, akkor csak az kell, hogy ott egyvalaki mindig lássa a Napot. Az ilyen őrszem obszervatóriumoktól megérkeznek az adatok a gyulai központba, onnan pedig már akár figyelmeztetést is ki tudunk adni.

Milyen pontossággal és mennyi idő alatt tudnak egy-egy napkitörést észlelni, és róla meghatározni, hogy veszélyt jelent-e?

Ma már ott tartunk, hogy 6-10 órára meglehetősen nagy biztonsággal tudjuk előre jelezni a Napon a flerek és a CME-k kialakulását. Aki ennél jobbat tud, az az élvonalába kerül az egésznek. Kollégám, Korsós Marianna kidolgozott egy ilyen módszert, amivel egy napra előre lehet jelezni az eseményeket bizonyos valószínűséggel.

Az előrejelzés sajnos még közel sem százszázalékos. Hiába mondja a meteorológus is, hogy vihar lesz, néha nem lesz vihar. Annyi paramétertől függ az egész folyamat, hogy jelenleg még nem lehetünk teljesen biztosak, de azért elég jó biztonsággal ezt már meg lehet jósolni.

Tegyük fel, hogy egy Földre veszélyes napkitörést vesznek észre Gyulán, mi történik ilyenkor, kit figyelmeztetnek? Van valamilyen vészhelyzeti protokoll, amit egy napvihar esetén alkalmazhatnak? Az Egyesült Államokban több szervezet is dolgozik különböző programokon a napkitöréssel járó veszélyek elhárítására.

Jelenleg napvihart előrejelző intézkedési protokoll Magyarországon még sajnos nincs, de például a NASA-nak most is van hasonló rendszere. Ilyen központi rendszereket ki lehet és ki kell dolgozni, ez lenne a következő lépés, ha már nagy pontossággal – kilencven százalékkal – tudjuk mérni egy napvihar valószínűségét. Az adatainkat most is megosztjuk, bizonyos előrejelzéseket most is meg tudunk adni. De ez nincs ingyen, hisz az előrejelzés előállítása sincs ingyen. Az amerikai földrengés-előrejelzés példája szerint most annak továbbítjuk az adatokat, aki támogatja a kutatást és a vonatkozó műszerfejlesztést.

A Magyar Napfizikai Alapítványnál jelenleg például állami támogatás nélkül dolgozunk, leszámítva azt, hogy a gyulai önkormányzattól az épületre kaptunk támogatást – a gyulai obszervatóriumért a helyi önkormányzat a lehetőségeihez képest messze többet tett, mint azt várhattuk volna. Ez egy rendkívül pozitív, egyedi eset, és köszönet érte a helyi vezetésnek. Magát a tudományos programot, a távcső megépülését és üzemeltetését azonban nyilván nem tudják támogatni, és nem is egy önkormányzat feladata ez. A gyulai vezetés azonban abban is sokat segített, hogy a TOP-pályázatok közé is be tudjuk nyújtani projektünket. Ha nincs megfelelő támogatás, a bürokrácia lassú, illetve a pályázati rendszer teljesen kiszámíthatatlan, az egy hatalmas biztonsági rés. Hazánkban picit most ugyan jobb lett a helyzet, hogy van egy lelkes űrállamtitkárunk, de a lehetőségei és a biztosított lobbiereje messze nem olyan, mint ami egy Magyarország státuszú országtól elvárható lenne.

Mondok egy példát, Magyarországnak nincs hivatalosan napfizikai obszervatóriuma, Albániával vagyunk egy kategóriában. Pedig a tudósanyag megvan, szakembereink a nemzetközi élvonalban vannak, nemzetközi projektekben játszanak vezető vagy meghatározó szerepeket, és az elméleti háttér megvan.

Utóbbira igen jó példa az ELTE Csillagászati Tanszékén, illetve az újonnan alakult Űrcentrumban folyó magas szintű oktatás és kutatás. Ezek a kollégák messze erejükön felül teljesítenek szűkös anyagi körülmények között. Itt, kérem, a támogatás és a megfelelően kidolgozott, magasabb szintű stratégiai koncepció hiánya a probléma. Hosszú távon ezzel pedig mindenki veszít.

Az ideális megelőzés úgy érhető el, ha egyrészt biztonsággal tudunk előre jelezni, másrészt van egy megfelelően kiépített hálózata ennek, harmadrészt az obszervatórium jelzi a megfelelő szakhatóságnak a veszély szintjét, ők pedig lépnek, amennyiben szükséges.

Mennyi ideje lenne a földieknek felkészülni az érkező űrviharra?

Akár két-három napot is el lehetne érni a megfelelő űrbéli és földi rendszerrel, csak ebbe be kell fektetni. Extrém esetben akár csak egy nap, ami eltelhet aközött, hogy megtörténik egy napkitörés, és a részecskék ideérnek a Földre. De ha tudjuk előre két-három nappal, hogy kitörés következik be, akkor még marad rá idő, hogy felkészüljünk. Vihar is van, de attól még lemegyünk a Balatonra, hogy délután esni fog. Csak este ne menjünk bele a vízbe. Ugyanez van itt is. Nem áll meg az élet egy potenciális űrvihar miatt, csak megfelelően kell reagálnunk rá. Jelenleg azon dolgozunk nemzetközi szinten, hogy ezt a felkészülési folyamatot felgyorsítsuk.

Elég lenne az elektromos rendszereket kikapcsolni? Gondolok itt például az villamosenergia-szolgáltatók hálózatainak leállítására, az otthoni, árammal működő eszközök kihúzására a konnektorból.

Igen, pontosan. Kapcsold ki azt a műszert, kütyüt, ami veszélyben lehet. Itt pár óráról van szó, amíg ezek a viharok elmennek. Nagyon gyors a sebességük, ez a Földön úgy átmegy, mint a huzat, de amíg jön, addig kárt okoz. Csak ahhoz, hogy kikapcsoljuk például egy kórháznak vagy egy országnak az elektromos rendszerét, nagyon pontosan és megbízhatóan kell előre jelezni.

Mit gondol, ha bekövetkezne, mekkora kárt okozna egy, az 1859-es Carrington-eseményhez hasonló geomágneses vihar a Földön?

Hangsúlyoznám, nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy katasztrofális potenciállal bíró űrvihar, hanem az, hogy mikor. A „mikort” azonban pontosan egyelőre nem tudjuk. Ilyenkor az áram kimarad, a GPS-rendszerek összeomlanak, nagyfeszültségű vezetékek leéghetnek, a trafóállomások nem bírják ezeket a nagyon nagy áramlökéseket. Ha utóbbiak leégnek, ezeket újra le kell gyártani, ez nem egy kétperces dolog.

Az a becslés, hogy ha egy Carrington-eseményhez hasonló fler eltalálná a Föld technikailag fejlettebb részét, az egy 2-3 trillió dolláros anyagi veszteség lenne, nem beszélve a járulékos veszteségekről.

Például meddig bírjuk víz nélkül? Elég egy nagyváros közepén a vízellátásnak összeomlania, hogy súlyos következményei legyenek egy űrviharnak. De mondok egy másik példát: az Egyesült Államokban megy a tejesautó, át kell neki szelnie a nevadai sivatagot, a sofőr a GPS-t használja, ha nincs GPS, eltéved, a tej közben megromlik, ki lehet dobni az egészet. Ha ezeket a kisebb károkat is összeadjuk, napi több száz millió dollárokról van szó – ekkora kárt okozna egy ilyen extrém esemény a gazdaságnak. Normális űridőjárási viszonyok is okozhatnak problémát, az M5 fölöttiek már gondot eredményezhetnek a technoszférában, pedig az M5 erősségű flerek bőven nem a legnagyobbak.

Különböző biomarkerekből tudjuk, hogy az utóbbi évezredben a Carringtonnál nagyobb flerek is voltak, ezek az úgynevezett szuperflerek. És ezek biztos, hogy újra be fognak következni. Még egyszer: a kérdés az, hogy mikor.

Az emberéletre közvetlen veszélyt jelenthet egy ilyen vihar?

Úgymond, nem veszélyes, nem fogunk konkrétan mind meghalni. De minden, amiben chip van, és mikroáramok keletkeznek, az tönkremehet. A következmény a probléma.

Mi van azokkal, akik például beépített szívritmus-szabályozót használnak?

Mágnesesen elvileg mindent le lehet árnyékolni az űrviharok elől, de ez rendkívül drága, és a gyakorlatban talán kivitelezhetetlen. Így számukra valószínűleg életveszélyes helyzet lenne. Ha katonánk lennénk, erre mondanánk, hogy járulékos veszteség, ami természetesen rendkívül rossz annak, akit érint.

A Nemzetközi Űrállomás vagy a kínai Mennyei Palota űrállomás legénység é re, esetleg a Holdat a tervek szerint 2024-től aktívan kolonizáló űrhajósokra veszélyesebb lenne a napvihar? Ha igen, miért?

Az űreszközök védelme azért megoldható megfelelő anyaggal, mágneses árnyékolással, ezek az eszközök jobban fel vannak készítve egy ilyen eseményre, mint például egy hagyományos családi ház. A sugárzás az egyik probléma, meg vannak a részecskék, elektronok, protonok. Gondoljunk rájuk úgy, mint golyókra, ezek több ezer kilométer per másodperces sebességgel lövik és erodálják az anyagot. Ellenállnak az űrműszerek, de nem mindig és nem a végtelenségig, sok műholdat vesztettünk már el az űrviharok miatt. De ezeket az eszközöket is le lehet kapcsolni időben, csak ugye ehhez is tudni kell, hogy mikor jön egy ilyen vihar. Az eszközön kívül levő űrhajósok már más tészta, nekik ajánlott biztonságos helyre vonulni.

Ha már beütött a krach, mennyi idő alatt lehetne helyrehozni a károkat, visszaállítani a világot abba az állapotába, ahogy a napkitörés előtt volt? Egyáltalán lehetséges ez?

Az a becslés, hogy ha Európát eltalálja egy komolyabb űrvihar, az akár kettő–tíz év áramkimaradást is tud okozni helyenként. Éves szinten kell gondolkodni a kimaradást illetően. Az emberiség már felállt többször hatalmas természeti katasztrófákból, a világháborúk után, súlyos gazdasági szétesések után is. A civilizációt viszont komolyan visszavetné, akár több száz évvel is, hisz pont az infrastruktúrát verheti szét egy ilyen súlyosabb űrvihar.


SWATNet Supervisory Board meeting

Prof. Erdélyi Róbert, Dr Korsós Marianna, és Dr Belucz Bernadett is részt vettek a megbeszélésen.

We had quick nominal agenda summarising key news of those Work Packages being now active. After that we had time for discussion and for that time it was largely dedicated to the remaining things we needed for SWATNet School 1: Introduction to Space Weather.


SATELIX Filmbemutató

A SATELIX planetáriumi műsort a Magyarországon működő planetáriumok egy időpontban, 2021.október 9-én délután mutatják be magyar nyelven!

"Űrkutatás mindennapjainkban", Műholdak, űrtechnikai fejlesztések mindennapi életünkben. Mire jók a műholdak és mi lesz a jövőjük? Érdekes és látványos planetáriumi műsor felnőtteknek és gyerekeknek!

SATELIX Planetáriumi FILMBEMUTATÓ országos helyszínei 2021.10.09-én!

  • Debrecen, Agóra Tudományos Élményközpont;
  • Kecskemét, Bács Kiskun Megyei TIT Élménycentrum, Kecskeméti Planetárium;
  • Zselic, Zselici Csillagda;
  • Baja, Csillagleső Planetárium;
  • Pécs, Zsolnay Planetárium;
  • Salgótarján, Nógrád Megyei TIT Élményközpont;
  • Budapest, Utazó Planetárium a Műszaki Tanulmánytárban ;
  • Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont látogatóközpontja;
  • Ógyalla, Szlovák Központi Csillagvizsgáló;
  • Magyar Napfizikai Alapitvány és a Sheffieldi Egyetem.

XVIIth Hvar Astrophysical Colloquium

A kétévente megrendezésre kerülő konferenciasorozaton Prof. Erdélyi Róbert, Dr. Belucz Bernadett és Soós Szabolcs vett részt.

A Hvari Asztrofizikai Kollokviumot (HAC) kétévente rendezik meg a horvátországi Hvar városában, azzal a céllal, hogy összehozza Európából és azon túlról érkező kutatókat, akik a nap- és helioszférafizika, az űrkutatás, űridőjárás és űrklíma területén végzett kutatásokkal foglalkoznak.

Kutatási témák:
  1. Nap belső szerkezete, dinamó, nagyskálájú áramlások és napciklus
  2. Dinamika és alapvető folyamatok a Nap légkörében
  3. Eruptív folyamatok a Nap légkörében
  4. Helioszféra dinamikája, Nap-Föld kapcsolatok, napszél,űridőjárás, űrklíma

Az absztrakt könyv elérhető itt.


16th European Solar Physics Meeting (ESPM-16)

Prof. Erdélyi Róbert, Dr Belucz Bernadett, Dr Korsós Marianna, Elek Anett and Zsámberger Noémi is részt vett a háromévente megrendezésre kerülő konferencia sorozaton.

Az Európai Napfizikai Találkozókat (ESPM) három évente szervezi meg az Európai Napfizikai Osztály (ESPD) bizottsága, az Európai Fizikai Társaság (EPS) részlege és a Európai Csillagászati Társaság (EAS) közösen. A találkozókon nagyszámú olyan Európából és azon kívülről érkező kutató gyűlik össze, akik a napfizikai jelenségek elméletével és azok megfigyeléseivel, vizsgálataival foglalkoznak.

Az eredetileg 2020-ra tervezett 16. Európai Napfizikai Találkozó (ESPM-16) virtuális online találkozóként zajlott 2021. szeptember 6–10. között, minden résztvevő számára ingyenes regisztrációval.


Bay Zoltán Gyulai Planetárium Köszöntő

Nagyon örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy az ősz elején megérkezett az Alapítvány újonnan beszerzett mobil planetáriuma!

A Magyar Napfizikai Alapítvány az idei évben elindítja a Bay Zoltán Gyulai Planetáriumot, amit elsődlegesen széleskörű természettudományos ismeretterjesztés céljából szerzett be. A kupola 5 méter átmérőjű és egyszerre akár 25 fő befogadására is képes. Szeretnénk szinte minden korosztályt megszólítani. A planetáriumban lehetőség lesz a manapság egyre népszerűbbé váló full dome filmek megtekintésére, ennél azonban mi szeretnénk többet nyújtani. Terveink között szerepel olyan interaktív előadások, beszélgetések megtartása, ahol a közönség lehetőséget kap arra, hogy egy szakcsillagásszal elbeszélgessenek az őket érdeklő témákról és feltegyék kérdéseiket.

Hamarosan elkészül a planetárium honlapja is, ahol aktualitásokról, elérhetőségekről és műsorainkról is tájékozódhatnak az érdeklődők.


Egy hét a csillagok alatt 2021

A Magyar Napfizikai Alapítvány is részt vesz az idei "Egy hét a csillagok alatt rendezvényen".

A rendezvény célja, hogy a csillagos égbolt élményét közelebb hozza az emberekhez. Különösen fontosab ezek a kezdeményezések, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre. Várunk mindenkit szeretettel augusztus 15-én Balatonrendesen a Kultúrház mögött (8255, Balatonrendes, Fő u. 9.).

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes bejelentkezés szükséges!


Újra Gyulai Csillagászati Napokat tartunk júliusban

A Magyar Napfizikai Alapítvány tudományos rendezvényt szervez II. Gyulai Csillagászati Napok néven július 24-én a Gyulai Almásy-kastélyban, melyre szeretettel meghívunk és várunk minden érdeklődőt.

A rendezvény célja, hogy a helyi tudományos életet közelebb hozza az emberekhez, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre a szakcsillagászainktól. Mindezeket a célokat egy kellően színes és érdekes rendezvény keretében szeretnénk megvalószítani, ami messze túlmutat azon, hogy egyszerűen végighallgatunk egy előadást. A Gyulai Csillagászati Napok ugyanakkor reményeink szerint hagyományt is fog teremteni.

Részletes program.

A rendezvényen való részvétel ingyenes!


Nemzetközi Tanulmányi Infografikus Pályázat - „Egy pillantás a Napra”

A verseny célja, hogy a diákokat egy (képeket és szöveget tartalmazó) infografika készítésére buzdítsa, amely elmagyarázza a Nap jelenségeinek egyikét, vagy a naptávcsövek, beleértve az EST-t, valamely sajátosságát.

E verseny célja a diákok bátorítása, hogy többet megtudjanak csillagunkról, és hogy készítsenek egy vizuális összefoglalót a kutatásukról egy infografika formájában. Ez a formátum rendkívül alkalmas interdiszciplináris és kollaboratív munkára.

A versenyre 14-15 és 15-16 éves diákok csoportjai nevezhetnek. A csapatok maximum négy diákból és egy vezető tanárból állhatnak. A verseny csakis az Európai Unió valamely országának, valamint Andorra, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc és az Egyesült Királyság tanítói közössége előtt nyitott. A versenyen vállaltok vagy egyének nem indulhatnak.

Minden csapatnak készítenie kell egy eredeti infografikát, amely egy, a napkutatáshoz kapcsolódó témával foglalkozik, valamint világos, esztétikus és a nagyközönség számára érthető. Az infografikák számos különböző témakörrel foglalkozhatnak, a Nap tulajdonságaitól és jelenségeitől kezdve, a Nap-Föld kapcsolaton keresztül, egészen a napmegfigyelést, naptávcsöveket és a Napot megfigyelő műszereket jellemző elvekig. A javasolt témák bővebb listája is megtalálható a verseny weboldalán, de a téma szabadon választható.

Az infografika képek, táblázatok, és minimális mennyiségű szöveg gyűjteménye, amely könnyen érthető áttekintést nyújt egy témáról.

A csapatoknak regisztrálniuk kell, hogy részt vegyenek a versenyben. Részvételi díj nincs. A regisztrációt a diákok csapatát vezető tanárnak kell elvégeznie. A regisztrációs időszak június 1-jén kezdődik és 2021. október 15-én, közép-európai idő szerint 23:59-kor zárul. A regisztrációhoz szükséges űrlap elérhető az EST weboldalán: itt. A regisztrációhoz az alábbi információk szükségesek: (1) az iskola neve és weboldala; (2) a tanár neve, e-mail címe, telefonszáma és lakóhely szerinti országa; valamint (3) a diákok neve és születési dátuma.

A dizájnokat oldalon elérhető online űrlapot használva kell beküldeni. A beküldött munkáknak tartalmazniuk kell a végleges dizájnt, valamint képeket az elkészítés folyamatáról. Diákok azonos csoportja nem nevezhet egynél több dizájnnal. Egy vezető tanár annyi dizájn küldhet be, amennyi csapatot vezet. A dizájnok a regisztráció után bármikor beküldhetők. A dizájnok beküldési határideje 2021. december 20. 23:59 (közép-európai idő szerint).

Három díj kerül kiosztásra:

  • A két legjobb dizájn utazást nyer Tenerifére (Kanári-szigetek, Spanyolország), a Teide Obszervatórium és az ott működő különféle európai naptávcsövek meglátogatása céljából.
  • A harmadik díj egy H-alfa naptávcső csomag.

A jelen dokumentumban megfogalmazott jogi követelmények betartása mellett a nyertes munkák az EST weboldalán és közösségi média csatornáin kerülnek bejelentésre 2022. január 28-án.

A zsűri nemzetközi és multidiszciplináris testület lesz. Magában fog foglalni napfizikusokat, tudománykommunikátorokat és dizájn szakértőket.

Minden beküldött munkának eredetinek kell lennie, és nem épülhet már létező mintára, tervezésre. Minden résztvevő kizárólagos felelőssége annak biztosítása, hogy a megjelenítés nem sért szerzői jogot, személyiségi jogokat, illetve harmadik felek szabályozásait, rendelkezéseit vagy utasításait.

A pályáazat anyagai magyarulis elérhetőek, akárcsak a regisztráció az EST weboldalán:


A Nap légköre több százszor olyan forró, mint a felszíne – és itt van, miért (Dr Korsós Mariann MNA tag)

A Nap látható felszíne, avagy a fotoszféra, körülbelül 6000°C hőmérsékletű. Azonban néhány ezer kilométerrel magasabban – ami a Nap méretét figyelembe véve kis távolságnak számít – a Nap légköre, a korona, több százszor olyan forró, akár egymillió fokos vagy még magasabb hőmérsékletet is elérhet. A cikk elérhető itt.

Ez a hirtelen hőmérséklet-emelkedés a Nap fő energiaforrásától mért távolság növekedése ellenére következik be, ráadásul más csillagok esetében is megfigyelhető, ezáltal pedig egy olyan alapvető fontosságú rejtélyt jelent, amelynek megfejtésén az asztrofizikusok már évtizedek óta töprengenek.

1942-ben Hannes Alfvén svéd tudós javasolt egy megoldást a kérdésre. Elmélete szerint a mágneses plazmahullámok hatalmas mennyiségű energiát képesek szállítani a Nap mágneses erővonalait követve csillagunk belsejéből, áthaladva a fotoszférán, egészen a koronáig, hogy aztán hatékony hőleadásba kezdjenek a Nap felső légkörében.

Ezt az elméletet előzetesen el is fogadták – azonban még mindig szükség volt annak bizonyítékára, empirikus megfigyelés formájában, hogy ezek a hullámok ténylegesen léteznek. Jelen tanulmányunkkal ezt végre sikerült elérni, bizonyítva ezzel Alfvén 80 éves elméletét, és egyúttal egy lépéssel közelebb is kerültünk ennek a nagyenergiájú jelenségnek a földi hasznosításához.

Égető kérdések

A koronafűtés problémája már az 1930-as évek vége óta ismert kérdés. Ekkor figyelt meg először a spektroszkópia svéd szakértője, Bengt Edlén, valamint Walter Grotrian német asztrofizikus olyan jelenségeket a Nap koronájában, melyek csak akkor lehetnek jelen, ha a korona hőmérséklete néhány millió Celsius fok.

Ez akár ezerszer magasabb hőmérsékletet is jelenthet a mélyebben fekvő fotoszférához képest, ami pedig a Nap általunk, a Földről megfigyelhető felszíne. A fotoszféra hőmérsékletének megbecslése mindig is viszonylag egyértelműen történt: csupán meg kell mérnünk a minket elérő napfényt, és össze kell hasonlítanunk a fényforrás hőmérsékletét megadó színkép modellekkel.

Több évtizednyi kutatás során a fotoszféra hőmérsékletét következetesen körülbelül 6000°C-ra becsülték. Edlén és Grotrian eredménye, miszerint a Nap koronája ennyivel forróbb a fotoszféránál – noha a korona távolabb helyezkedik el a Nap magjától, csillagunk végső energiaforrásától – sok fejtörésre adott okot a tudományos közösségben.

A tudósok a Nap tulajdonságait kezdték vizsgálni, hogy meg tudják magyarázni ezt a különbséget. A Napot szinte teljes egészében plazma, azaz elektromos töltést hordozó, nagymértékben ionizált gáz, alkotja. Ennek a plazmának a mozgása a konvektív zónában – a Nap belsejének felső részében – hatalmas elektromos áramot és erős mágneses tereket generál.

Ezeket a mágneses tereket a konvekció felemeli a Nap belsejéből, ezután pedig a látható felszínen sötétebb napfoltok formájában jelennek meg. A napfoltok mágneses mezők kötegei, melyek mágneses struktúrák széles választékát formálhatják a naplégkörben.

Itt jön a képbe Alfvén elmélete. Eszerint a Nap mágnesezett plazmájában az elektromosan töltött részecskék bármilyen tömeges mozgása megzavarja a mágneses teret, ezáltal pedig hullámokat kelt, amelyek hatalmas mennyiségű energiát képesek óriási távolságra szállítani: a Nap felszínétől egészen a felső légköréig. Az energia a mágneses fluxuscsöveknek nevezett képződmények mentén terjed amíg eljut a koronáig, és azt ott rendkívül magas hőmérsékletűre hevíti hő formájában felszabadul.

Ezeket a mágneses plazmahullámokat ma Alfvén-hullámoknak nevezzük, és a koronafűtés magyarázatában játszott szerepükért Alfvén 1970-ben fizikai Nobel-díjban részesült.

Az Alfvén-hullámok megfigyelése

Továbbra is fennállt azonban e hullámok tényleges megfigyelésének problémája. Annyi minden történik a Nap felszínén és légkörében – a Földnél sokszor nagyobb méretű jelenségektől kezdve egészen az eszközeink felbontását meghaladó kis változásokig – hogy ezelőtt még nem sikerült közvetlen megfigyeléses bizonyítékkal szolgálni az Alfvén-hullámok jelenlétére a fotoszférában.

Azonban a megfigyelő eszközeink közelmúltbeli fejlesztései új ablakot nyitottak, amelyen át a napfizikát vizsgálhatjuk. Az egyik ilyen eszköz az Interferometric Bidimensional Spectropolarimeter (IBIS), amely képalkotó spektroszkópiára szolgál, és az egyesült államokbeli Új-Mexikóban, a Dunn Naptávcsőben üzemel. Ez az eszköz lehetővé tette, hogy a korábbinál sokkal részletesebb megfigyeléseket és méréseket készítsünk a Napról.

Jó megfigyelési körülményeknek, fejlett számítógépes szimulációknak, valamint egy, hét különböző kutatóintézet tudósaiból álló nemzetközi kutatócsoport erőfeszítéseinek köszönhetően képesek voltunk az IBIS-t használva végre elsőként megerősíteni az Alfvén-hullámok létezését a Nap mágneses fluxuscsöveiben.

Új energiaforrás

Az Alfvén-hullámok közvetlen felfedezése a Nap fotoszférájában fontos lépést képvisel az általuk képviselt nagy mennyiségű energia földi felhasználása felé. Segítséget jelenthetnek például a magfúzió gyakorlati mgvalósításában. Ez, a kis mennyiségű anyagot rengeteg energiává alakító folyamat zajlik a Nap belsejében. Jelenlegi nukleáris erőműveink a maghasadás folyamatára épülnek, amely során a kritikusok szerint veszélyes nukleáris hulladék keletkezik, különösen az olyan katasztrófák során, mint például a Fukushimában, 2011-ben bekövetkezett események.

A “tiszta” energia termelése a Nap megfúziójának földi megvalósítása által továbbra is tekintélyes kihívást jelent, mivel sok-millió Celsius fokos hőmérsékletet kellene létrehoznunk, hogy a fúzió megtörténhessen. Az Alfvén-hullámok ennek jelenthetnék egy módját. A Napról szerzett tudásunk gyarapodása alapján ez biztosan lehetséges – a megfelelő körülmények között.

Hamarosan további meglepő napfizikai felfedezésekre is számíthatunk, hála az új, úttörő jellegű küldetéseknek és eszközöknek. Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter műholdja immár Nap körüli pályára állt, és képeket közvetít, valamint méréseket készít csillagunk feltérképezetlen sarki régióiról. A földfelszínen pedig az új, nagy teljesítményű naptávcsövek üzembe helyezésének köszönhetően számíthatunk a Napról készült megfigyeléseink minőségének további javulására.

Mivel a Nap oly sok titka vár még felfedezésre, beleértve a Nap mágneses terének tulajdonságait, jelenleg a napkutatás izgalmas korszakát éljük. Az Alfvén-hullámok észlelése csupán hozzájárulást jelent egy szélesebb tudományterülethez, amely a Nap további rejtélyeinek megfejtésére és azok földi alkalmazásainak lehetővé tételére törekszik.


Hogyan nyerhető hatalmas mennyiségű energia a Nap fotoszférájából?

Erdélyi Róbert és Marco Stangalini vezetésével egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült közvetlen megfigyelésekkel egyedülálló torziós mágneses plazmahullámokat felfedeznie a Nap felszínén. E nehezen észlelhető hullámokat Alfvén-hullámoknak is nevezik Hannes Alfvén után, aki 1947-ben elméleti alapon előre jelezte létüket, és úttörő felfedezésért 1970-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Az Alfvén-hullámok napfelszínen történő közvetlen észleléséről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be a kutatók.

Matematikai előrejelzésük után nem sokkal világossá vált az is, milyen jelentős hatást gyakorolhatnak ezek a mágneses plazmahullámok számos kutatási területre, beleértve például a neutrínófizikát vagy a csillagközi anyag fizikáját. Annak megértése, hogy milyen szerepet játszanak e hullámok a szuper-nagytömegű fekete lyukak körül zajló részecskegyorsításban, magfúziós folyamatokban, illetve számos ipari alkalmazás tekintetében (pl. metallurgia, lézer plazmák), ma is népszerű kutatási területet jelent.

E titokzatos hullámok jelentőségét az a képességük adja, hogy tisztán mágneses természetük jóvoltából nagyon nagy távolságra tudnak energiát és információt szállítani.

Valóban észleltek is hasonló, a Napból eredeztethető hullámokat a napszélben és a bolygóközi térben, még a Földhöz igen közel is.

Az Alfvén-hullámok energiaszállító kapacitása a nap- és plazma-asztrofizika számára alapvető fontosságú kérdés, mivel a naplégkör és a csillaglégkörök extrém mértékben magas, akár néhány millió fokos hőmérsékletre történő fűtése immár több mint egy évszázada megmagyarázatlan rejtélyt jelent. Minél magasabbra emelkedünk ugyanis a Nap fotoszférának nevezett felszíne fölé, annál forróbbá válik a naplégkör, míg végül a hőmérséklet akár az 1-3 millió fokot is eléri a naplégkör legkülső rétegében, a napkoronában.

A Nap légkörét mágneses terek járják át, melyeket „kötegekben” figyelhetünk meg. Ezeket gyakran mágneses fluxuscsövekként értelmezik. Egy homogén mágneses fluxuscsőben az Alfvén-hullámok vagy tengelyszimmetrikus, vagy pedig antiszimmetrikus torziós perturbációkként jelennek meg (ld. a mellékelt ábrát).

Összenyomhatatlanságuk miatt az Alfvén-hullámok a Napon legnehezebben megfigyelhető hullámoknak számítanak, közvetlen detektálásuk komoly kihívást jelentett a kutatóknak. Ezek a mágneses hullámok nem “láthatók”, csupán a mágneses- és sebességterek egyes speciális komponenseiben általuk kiváltott zavarok mérhetők. E különleges tulajdonságok “elrejtették” az Alfvén-hullámokat a Nap felszínén, egészen mostanáig.

A csaknem fél évszázada megjósolt antiszimmetrikus torziós hullámok létezését a Nap mágneses fluxuscsöveiben most sikerült először megerősíteni, a naplégkör nagy tér- és időbeli felbontású spektropolarimetriai megfigyelését lehetővé tevő IBIS műszernek köszönhetően. A hullámokat a kutatók olyan hatékony mechanizmusként azonosították, amely a Nap fotoszférájából hatalmas mennyiségű energiát képes kivonni, amit aztán elszállíthat a naplégkör felsőbb rétegeibe, vagy akár a bolygóközi térbe is. A kutatók emellett korszerű, 3 dimenziós numerikus szimulációkat is készítettek, hogy további betekintést nyerjenek a hullámok keltéséért felelős folyamatokba.

A nemzetközi kutatócsoportot Erdélyi Róbert, az ELTE professzora, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont (SP2RC) vezetője, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnöke és Marco Stangalini, az Olasz Űrügynökség (ASI) munkatársa vezeti. A kutatásban részt vettek további 7 kutatóintézet és egyetem tudósai, akik ezáltal számos különböző és egymást kiegészítő terület szaktudását egyesítették, melyek a spektropolarimetriai adatok és a korszerű numerikus szimulációk értelmezéséhez és felhasználásához szükségesek.

„Ez egy valóban lenyűgöző és rendkívül izgalmas kutatási együttműködés volt. Az, hogy sikeresen azonosítsuk ezeknek a Világegyetemünk anyagának negyedik halmazállapotában jelenlévő, roppant különös mágneses hullámoknak a rejtélyes nyomait, igen ritka lehetőség – mondta Erdélyi Róbert. – Csapatként dolgoztunk együtt, elbűvölt, hogy milyen sokat tanulhattam pályafutásuk elején járó fiatal tudósainktól, például Korsós B. Mariannától, az ELTE Csillagászati Tanszék és az Aberystwyth-i Egyetem munkatársától, Chris Nelsontól a Sheffieldi Egyetemről vagy Callum Boococktól a londoni Queen Mary Egyetemről, akik valamennyien jelentősen hozzájárultak a kirakós darabjainak összerakásához.” A csillagász professzor hozzátette: „Éles nemzetközi verseny folyik, melynek célja, hogy torziós Alfvén-hullámokat találjunk a természetben.

Ez sok vezető kutatásfinanszírozó ügynökség, így például az ESA, a NASA, a STFC (Egyesült Királyság) és a JAXA (Japán) számára is stratégiai kutatási terület, éppen azért, mert ezek a mágneses hullámok akár 30 millió fokra is képesek felfűteni a plazmát. Ha egyszer végre teljes egészében megértenénk, hogyan zajlik ez a fűtés, lemásolhatnánk a természetet, és ingyenes, zöld energiához juthatnánk, hogy megmentsük a bolygót. Ha nem cselekszünk azonnal, túl késő lehet, tekintve a globális csúcstechnológiás társadalmunk és teljes technoszféránk fenntartásához szükséges energiamennyiség nagyságát."

„A kutatás arra irányult, hogy közvetlen bizonyítékot találjunk a tisztán mágneses hullámok jelenlétére, amelynek előrejelzéséért Alfvén 50 évvel ezelőtt a legnagyobb tekintélyű díjban részesült. Ez a csillagászatnak egy fantasztikus területe, mely roppant gyorsan fejlődik az egyre jobb és jobb detektoroknak köszönhetően. Nagyon büszke vagyok rá, hogy fiatal kutatóként részt vehetek ebben az együttműködésben, sokat tanultam erről az izgalmas tudományterületről” – mondta Korsós Mariann.

A torziós Alfvén-hullámok közvetlen felfedezése a Nap fotoszférájában, azaz csillagunk energiatárházának felszínén, csupán az első lépés e mágneses hullámok kapacitásainak és adottságainak teljes kihasználása felé. Immár további kiváló lehetőségek is rendelkezésre állnak az Alfvén-hullámok jelentőségének kutatására. Korábban elképzelhetetlen lehetőségeket nyújt többek között a Solar Orbiter műhold (lásd erről korábbi cikkünket), vagy a 4 méteres apertúrájú földfelszíni Daniel K. Inouye Solar Telescope (DKIST), amelyről itt írtunk, és a jövőbeli Európai Naptávcső (European Solar Telescope, EST) is.

A közelmúltban munkába állított berendezések olyan tér- és időbeli felbontást biztosítanak, melyek segítségével Napunk alapvető titkainak további részleteit deríthetjük fel. A Magyar Napfizikai Alapítvány gyulai központjának egyik stratégiai kutatási területe a napmágnesesség megértése. Hamarosan működésbe lép egy új műszerhálózat, a Solar Activity Monitor Network (SAMNet), amely segíteni fogja a mágneses tér tulajdonságainak vizsgálatát nemcsak a Nap fotoszférájában, hanem fölötte, a kromoszférában is.

Erdélyi Róbertnek és csapatának korábban a naplégkörben sikerült elsőként megfigyelnie az energiaszállító plazmapulzusokat, erről írt beszámolónkat itt olvashatja.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az asztro- és részecskefizika területén folyó kutatásokat (köztük a fenti kutatást) a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP – vezetője Frei Zsolt) támogatja.

A közlemény a Nature Astronomy folyóiratban 2021. május 10-én jelent meg.


STFC Introductory Course in Solar and Solar-Terrestrial Physics 2021

A REGISZTRÁCIÓ NYITVA!

Weboldal:itt

Az idei nyári iskola megtartását ideiglenesen személyes részvétellel, a Durham University-n tervezik, augusztus 22. és 27. között. Azonban, ha a kormány ezelőtt változtat a korlátozások feloldásán, és a személyes találkozó nem kivitelezhető, akkor a nyári iskolára online formában kerül sor. A végleges döntésre erről június 30-a előtt kerül sor.

A regisztrációhoz keressék fel a következő oldalt:regisztráció

A regisztráció ingyenes az STFC által támogatott hallgatóknak. A nem STFC-finanszírozott hallgatóknak regisztrációs díjat kell fizetniük, amelyről a további részletek a fenti oldalon elérhetők.

A nyári iskola célja, hogy bevezetést biztosítson a napfizikába és a Nap-Föld rendszer kölcsönhatásaiba, a 2021 augusztusában kezdő PhD hallgatók számára. Az ötnapos kurzus az Egyesült Királyság szakértői által tartott előadásokból áll. Az előadások számos témakört lefednek, egy általános plazmafizikai bevezetőtől kezdve specializáltabb kérdésekig, mint például a mágneses topológia. Az előadásokon kívül sor kerül egy karrier kérdés-válasz szekcióra, egy, a PhD „túléléséről” szóló szekcióra, egy interaktív Python/SunPy bevezetőre, és egy konferencia vacsorára csütörtök esete. A hét során a hallgatók számára az egyik durhami kollégium biztosít szállást.

A program előzetes részletei megtalálhatók:itt

Elérhetőségek: itt


A Solar Orbiter Távérzékelési Tudományos Munkacsoportjainak nyitó értekezlete

A Solar Orbiter (SOLO) 2020 februárjában sikeresen kilövésre került, és a misszió jelenleg utazási szakaszban van. Minden műszere jól működik, és lassanként kezdenek kiváló minőségű adatokat továbbítani. A távérzékelési műszerek már a misszió utazási szakaszában is tudományos értékkel bíró adatokat rögzítenek. Erre tekintettel, még az eszköz működésének ez év végi névleges kezdete előtt, hat Távérzékelési Tudományos Munkacsoport irányítja a távérzékelési műszerekhez kapcsolódó tudományos tevékenységet. E munkacsoportok fő célja, hogy elősegítsék a tudományos eszmecserét és párbeszédet többek között, de nem kizárólag, a Solar Orbiter távérzékelési adataival kapcsolatban. A távérzékelési tudományos munkacsoportok korlátozás nélkül mindenki előtt nyitva állnak.

A nyitó értekezletre május 10-én, közép-európai idő szerint délután 2 órakor kerül sor. A megbeszélésen (virtuális formában) a kutatásvezetők bemutatják a SOLO hat távérzékelő műszerét, az egyes csoportok elnökei pedig magukat a munkacsoportokat.
14:00 A munkacsoportok bemutatása. F. Auchère
14:15 EUI. D. Berghmans
14:30 Metis. M. Romoli
14:45 PHI. J. Hirzberger
15:00 SoloHI. R. Colaninno
15:15 SPICE. F. Auchère
15:30 STIX. S. Krücker
15:45 Szünet
16:00 A weboldal bemutatása. Daniel Verscharen
16:15 Légkörfűtés. Chairs: Pradeep Chitta & Hui Tian
16:30 Dinamó és a napciklus. Chairs: Zhi-Chao Liang & Jie Jiang
16:45 Magneto-konvekció. Chairs: Luis Bellot Rubio & Shahin Jafarzadeh
17:00 A napszél eredete. Chairs: Nicki Viall & Enrico Landi
17:15 Napkitörések. Chairs: Kevin Dalmasse & Stephanie Yardley
17:30 Kereszt-kalibráció. Chairs: Dan Seaton & Giulio Del Zanna


A Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) egy Marie – Sklodowska – Curie Action Innovatív Kutatóképzési Hálózat (ITN) projekt. A projekt célja, hogy áttöréseket érjen el az űridőjárás kulcsszereplőinek fizikai megértésében.

Jelenleg 12, PhD-tanulmányokat kezdő fiatal kutató alkalmazása van folyamatban. A project finanszírozója az Európai Bizottság a Horizont 2020 Marie Skłodowska-Curie Innovatív Kutatóképzési Hálózatok programjának keretében (Grant Agreement No 955620). A SWATNet felvételi folyamata követi a Kutatók Európai Chartájában és a Kutatók Felvételi Eljárásának Magatartási Kódexében körvonalazott ajánlásokat.

Koncepció: A SWATNet 12 PhD hallgatót képez a heliofizika területén, akiknek képzését tapasztalt témavezetők irányítják alapvetően nemzetközi és interdiszciplináris kutatási környezetben. A Konzorcium nyolc európai ország kilenc együttműködő feléből áll, kiegészülve számos, a területen elismert vállalkozással. A PhD projektek a naptevékenység, a napkitörések, és a napkitörések által gyorsított nagyenergiájú részecskék elemzésére és előrejelzésére koncentrálnak. A hallgatók csúcstechnológiás megfigyeléseket és kutatási technikákat használnak majd, beleértve a napkorona és a belső helioszféra élvonalbeli numerikus szimulációit, valamint gépi tanulási elemzési módszereket. Minden hallgató megismerkedik a napmegfigyelések alapjaival partner-obszervatóriumunkban és 1-3 hónapos ipari képzésben részesül.

Alkalmazás: minden PhD hallgató alkalmazása követi a fogadó egyetem szabályzatát és a Marie Sklodowska-Curie Akciók szabályait. A pozíciók 36 hónapos időtartamra korlátozódnak, és teljes munkaidősek. Ez az időtartam magában foglal egy kötelező 6-12 hónapos, a projekthez kapcsolódó munkát egy másik SWATNet fogadó országban, ill. egy rövidebb, 1 hónapos gyakorlati képzést a Magyar Napfizikai Alapítvány Gyulai Bay Zoltán Napfizkikai Obszevatóriumában (http://hspf.eu). A pozíciók meghosszabbíthatók a nemzeti szabályzatoktól és a kiegészítő források elérhetőségétől függően. A hallgatóknak nem kell a project időtartama alatt megvédeniük tézisüket, de részt kell venniük egy közös/kettős diploma megszerzésére irányuló doktori programban. A hallgatók számára biztosított egy alkalmazási szerződés, vagy más közvetlen szerződés vagy rögzített összegű ösztöndíj megállapodás a képzésük alatt.

Jelentkezés: Maximum három (3) projektre lehet jelentkezni, a preferenciasorrend megjelölésével. A projektek részleteiről szóló és a jelentkezés beküldésére vonatkozó információk az alábbi, project-specifikus lapokon érhetők el. A jelentkezéseknek tartalmazniuk kell a következő információkat:

  • Curriculum Vitae and List of Publications
  • Degree certificates and transcripts of your academic records (list and grades of the courses and BSc/MSc works)
  • Contact details of 2 referees (name, work address, phone, email)
  • Motivation letter
  • Indication of eligibility (read carefully from above).
  • Any additional documents/requirements requested by specific nodes (see details from the project list)

A jelentkezési határidő 2021. Május 7. [a fogadó intézmény helyi ideje szerint 23:59]. A jelentkezési időszak változhat a helyi egyetemi szabályok/időszakok függvényében, ld. a projekt leírásokat.

  • Önéletrajz és publikációs lista
  • Diploma bizonyítványok és az egyetemi eredmények kivonata (a kurzusok, BSc/MSc dolgozatok és érdemjegyek listája)
  • 2 referencia és elérhetőségek (név, munkahelyi cím, telefonszám, email)
  • Motivációs levél
  • Jogosultság jelzése (a fentiek szerint).
  • Bármilyen további dokumentum/követelmény, amiket az egyes intézmények kérnek (ld. a részleteket a project listán)
  • Project 1 Pre-eruption magnetic configuration and eruption forecasting. Host:University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 2 Assessment of the Near-Sun CME Magnetic Field. Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland.
  • Project 3 Three-dimensional solar flare forecasting. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece.
  • Project 4 Modelling periodic and quasiperiodic variations in solar activity. Host:Eötvös Loránd University, Hungary. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 5 A global MHD coronal model. Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland Secondment Host: University of Helsinki, Finland.
  • Project 6 CME evolution in the corona. Host: University of Helsinki, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
  • Project 7 Particle acceleration at coronal shocks. Host: University of Turku, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
  • Project 8 Particle transport in interplanetary medium. Host: KU Leuven, Belgium. Secondment Host: University of Turku, Finland.
  • Project 9 The P-DBM beyond 1 AU: forecasting CME arrival in the whole heliosphere. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 10 Forecasting Solar Activity with Deep Learning. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Coimbra, Portugal
  • Project 11 CME arrival modelling with Machine Learning. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy
  • Project 12 Development of mathematical morphology algorithms to characterize the solar activity. Host: University of Coimbra, Portugal Secondment Host: University of Sheffield, UK.

További információ:itt


SWATNet nyitó értekezlet

A Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) egyedülálló PhD hálózatot hoz létre a heliofizika területén. A projekt célja, hogy áttöréseket érjen el az űridőjárás kulcsszereplőinek fizikai megértésében.

A konzorcium Európa nyolc országának (Finnország, Görögország, Magyarország, Belgium, Egyesült Királyság, Olaszország, Lengyelország és Portugália) kilenc résztvevőjéből áll, számos, a területen elismert vállalkozással kiegészülve.

A SWATNet 12 PhD hallgatót képez a heliofizika területén, tapasztalt témavezetők irányítása mellett, erősen nemzetközi kutatási környezetben.

A hallgatók napi kutatómunkájuk és az ipari partnereinknél folytatott képzésük során sokoldalú, átvihető készségekre tesznek szert.

A hallgatók projektjei a napaktivitás és az űridőjárás elemzésére és előrejelzésére koncentrálnak élvonalbeli, interdiszciplináris kutatási módszerek segítségével.

A SWATNet projekt hivatalosan 2021. március 1-jén kezdődött!

Nyitó értekezletünkre március 22-23-án, online formában került sor. E két nap intenzív zoom hívásain az összes akadémiai és ipari partner részt vett.

Hétfőn először is bemutatkoztunk, majd Emilia, a koordinátor a projektet áttekintő előadást tartott, és megvitattuk az ilyen jellegű képzési hálózat (számos) menedzsment és általános szabályát.

Ezután Manolis, Stefaan és Dario bemutatták a tudományos munkacsomagokat. A SWATNet három munkacsomagja lefed minden folyamatot, a Naptól a Földig terjedően, a napkitörésekhez köthető másodperces időskáláktól akár több napciklusos időtartamig. A hallgatók projektjei mind rendkívül aktuális és érdekes kutatási kérdésekkel foglalkoznak, és élvonalbeli technikát használnak.

A keddi napot a tájékoztató/ismeretterjesztő tevékenységekkel és a képzéssel kapcsolatos megbeszélésekre fordítottuk. Bemutatkoztak a SWATNet hallgatóinak képzést biztosító, az ágazatban vezető vállalatok.

Végül igen tanulságos beszélgetést folytattunk a projektfelelős Roxane részvételével.

További információk


Nem varázsgömb a Mesterséges Intelligencia

Erdélyi Róbert professzor nemzetközi kutatócsoportjának sikerült részletesen feltérképezni a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazhatóságának határait a Nap mágneses terének előrejelzésében. A napfizikában áttörőnek számító eredményről a tekintélyes Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.

Az MI használata manapság egyre jobban hódít a nap- és plazmafizika, valamint az űridőjárás vizsgálatának területén. Nemrégiben új modellt fejlesztettek ki, amelytől korábbi tudományos vizsgálatok alapján azt remélték, hogy képes szinte tökéletes részletességgel visszaadni a Nap kb. 5400 fokos felszínének, a fotoszférának a mágneses térképét. Az MI számára bemeneti paraméterként azokat a megfigyeléseket adták meg, amelyeket a NASA SDO műhold készített a Nap kb. 50,000 fokos kromoszféra légköri magasságában.

A Nap légkörének precíz felmérése fontos előrelépés lenne a plazma-asztrofizika területén, hiszen az ún. szoláris mágneses aktív régiók kialakulásában központi csillagunk mágneses tere játszik igen fontos szerepet. Feltérképezésére Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem, ill. az ELTE csillagászprofesszora, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumi elnöke létrehozta a gyulai központú SAMNet (Solar Activity Monitor Network) nemzetközi űridőjárás-megfigyelő hálózatot. A SAMNet saját fejlesztésű, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerei segítségével vizsgálja meg a Nap alsóbb légkörét a fotoszféra és a kromoszféra között.

Ebben a dinamikusan változó aktív régióban keletkeznek azok a nagy energiájú flerek (fényfellobbanások) és plazmapulzusok (koronakilövellések) is, amelyek igen komoly űridőjárási zavarokat képesek okozni. Az űridőjárás a Napból eredő zavarok összefoglaló neve, amelyek a Föld körüli térségben észlelhetők. Az űridőjárásban bekövetkező komolyabb anomáliák, az űrviharok nagy mértékben károsíthatják például GPS és telekomunikációs műhold-rendszereinket, magasfeszültségű távvezetékeinkben túlfeszültséget kelthetnek, megszakítva a folyamatos áramellátást akár kontinensnyi területeken is.

A Nap megfigyelt (a) és MI által generált (b) magnetogramja (Forrás: Liu és tsi., Nature Astronomy, 2021)

A mesterséges intelligenciával fantasztikus eredményeket lehet elérni, de mint Erdélyi Róbert elmondta, kutatásuk során bebizonyosodott, hogy a nagy energiájú napkitöréseket jellemző fizika jelenségek matematikai elemzése nélkül az MI eredményei könnyen félrevezethetnek. „A mesterséges intelligenciára nem szabad mindentudó varázsgömbként tekinteni; ha nem megfelelően használjuk, rossz következtetésekre juthatunk. A vizsgálatok során a matematikai és fizikai modellezés alapvető fontosságú” – mondta a professzor.

„A kutatás arra irányult, hogy ellenőrizzük a mesterséges intelligencia segítségével az űridőjárás-előrejelzés során kapott eredményeinket – teszi hozzá Korsós Marianna, az ELTE Csillagászati Tanszék posztdoktori kutatója, a nemzetközi kutatócsoport tagja. – Izgalmas és gyorsan fejlődő interdiszciplináris területről van szó, amelynek eredményeit azonban fenntartásokkal kell kezelni. Nagyon büszke vagyok, hogy fiatal kutatóként részese lehettem ennek a kiváló nemzetközi együttműködésnek, rengeteget tanultam arról, milyen mértékben lehet felhasználni az új technikát.”

Jiajia Liu (Sheffield és Queen’s Belfast Egyetem), Yimin Wang (Sheffield Egyetem), Xin Huang (Kínai Tudományos Akadémia), Korsós Marianna (ELTE és Aberystwyth Egyetem), Ye Jiang (Sheffield Egyetem), Yuming Wang (Kinai Tudományos és Műszaki Egyetem ) és Erdélyi Róbert innovációk bevezetése után bebizonyították, hogy a korábbi tudományos elképzelésekkel szemben kritikával és roppant óvatosan szabad csak felhasználni az MI modell adatait a napfelszíni mágneses tér szerkezetének előrejelzésére.

„Azt vettük észre, hogy a korábban tökéletesnek hitt MI modell sokkal rosszabbul teljesít a vártnál – magyarázza Jiajia Liu és Yimin Wang. – A mesterséges intelligencia egyelőre nem képes megfelelő módon visszaadni a teljes előjel nélküli naplégköri mágneses fluxus értékeket, illetve más további fontos fizikai paramétereket, mint például a netto mágneses fluxus értéke vagy a mágneses teret elválasztó semleges vonalak számát, amelyek alapvető fontosságú paramétereknek számítanak az űridőjárás-előrejelzés terén.”

A kutatók hozzátették: eredményüket a jelenleg ismert fizikai modellek is alátámasztják, hiszen a magnetohidrodinamika elmélete kimondja, hogy a kromoszféráról és a koronáról készült megfigyelések nem nyújtanak elegendő információt a részletes fotoszférikus mágneses térszerkezetekről.

„Az MI gyorsan fejlődő tudományág, amely valóban széles körben alkalmazható, és egyre gyakoribbá válik hétköznapjainkban. A felhasználóknak azonban tisztában kell lenniük a korlátaival is, különösen a tudományban való alkalmazhatóság tekintetében – figyelmeztet Erdélyi Róbert. – Az alapvető matematikai és fizikai modellek hiányában az MI sokszor hibás modelleket, illetve adatokat generál, még akkor is, ha a legfejlettebb mesterséges intelligenciát vagy gépi tanulási technikákat alkalmazzuk.”

A kutatás az ELTE-n a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program asztro- és részecskefizikai tématerületének keretében és támogatásában zajlott. Az áttörőnek számító eredményről a kutatók a tekintélyes Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.


Európai Naptávcsövek Szövetsége - Közgyűlés

A szokásos EAST Közgyűlésre online formában, 2021. február 2-án került sor. Magyarországot Dr. Belucz Bernadett képviselte.

Az EAST Közgyűlés programja:

  • 14:30 Megnyitó (M.Carlsson)
  • Határozatképesség megállapítása (S.Guglielmino)
  • Napirend elfogadása
  • A legutóbbi Közgyűlés jegyzőkönyvének elfogadása
  • 14:50 A 2021-22-es elnök és alelnök megválasztása (S.Guglielmino)
  • 15:20 Jelentés az EAST tevékenységéről, EAST TAC (D.Kiselman)
  • 15:40 SOLARNET jelentés (R.Schlichenmaier)
  • 16:00 Jelentés az EST tevékenységekről (M.Collados,A.Martin)
  • 17:00 Tagsági kérelmek
  • 17:10 Egyéb ügyek
  • 17:30 Közgyűlés vége


Boldog új évet!

Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánunk!



Magyar Napfizikai Alapítvány

Hungarian Solar Physics Fundation

Last update: 2021 Nov © Copyright HSPF 2017