News

 



2022 January | February | March | April | May | June | July | August | September | October | November | December




From alligator mating calls to heavenly dance of the Sun

Scientists discover unprecedented parallels and explain these wonders of our nature.

.

Jet-like behaviour is extremely common in nature. One of the most visually appealing examples occurs during the mating display of the male alligator, when the alligator submerges its neck just below the water-line and bellows at bass frequencies, causing jets of water to dance in a beautiful display on the lake surface. The physical mechanism responsible for this effect is known as Faraday excitation and was first demonstrated in a shallow fluid with an elastic membrane by English physicist, Michael Faraday in 1831. Far away on the Sun’s surface, a similar display of jet-like behaviour is ubiquitously observed in the super-hot plasma, also called the fourth state of matter, in the form of ‘spicules’. However, unlike with the jets caused by the amorous male alligator, solar spicules are yet to be fully explained.

To make progress towards fully understanding solar spicules, a team of researchers from Hungary, India and UK, including Prof Robertus Erdélyi and Dr Marianna B Korsós (Dept. of Astronomy, Eötvös University and also at Hungarian Solar Physics Foundation, Gyula, Hungary, http://hspf.eu) have found an intriguing connection between fluid solutions vibrating on a speaker displaced horizontally and the forest of vertically elongated plasma jets known as spicules on the Sun’s surface. Father Secchi originally discovered spicules in 1872. However, they remain one of those miscellaneous objects in modern plasma-astrophysics.

The group, led by Dr. Piyali Chatterjee, from the Indian Institute of Astrophysics, Bengaluru, proposed a very simple mechanism to understand the formation, as well as abundance, of spicules. Essentially, the ubiquitous and well understood convection in the lower solar atmosphere - analogous to boiling water in a hot pan - serves almost periodic but strong kicks to the plasma in the solar chromosphere, the shallow layer just above the visible solar surface. The material in the chromosphere is 500 times lighter than the photosphere, meaning these strong kicks from the bottom shoot the chromospheric specular plasma outward in the form of elongated jets, between 300-1000 km wide and 5000-30000 km tall. In the observed solar atmosphere, spicules come in all sorts of different heights and speeds, with this complexity being one of the main obstacles to understanding their formation. Now, the work of this international team has shown for the first time that solar convection can, by itself, drive all kinds of different jets.


Prof Erdelyi said: “We have worked as a team, and enjoyed learning a lot from our early career scientists, Mr Sahel Dey a PhD student, and post-doctoral researchers Dr Marianna B. Korsós, Jiajia Liu, and Chris Nelson who all made very important contributions. The Indian team, lead by Dr Piyali Chatterjee and including Dr Murthy, with their unique insight into polymer fluid physics has made a truly fundamental discovery.” “The common mechanism known as non-linear wave breaking is also manifested in other areas like rogue waves in oceanography, spiral arms of galaxies, fibre optics, etc.”

Dr Marianna Brigitta Korsós, also a Post-Doctoral Research Assistant in the Solar System Physics Group at the Department of Physics at Aberystwyth University said: “This research was about finding direct evidence for how about 3 million spicules are present on the Sun at any given time. I am very proud to be part of this collaboration as a young female researcher at Aberystwyth University and I have learnt that how two different research fields jointly can find simple explanation for a long-standing science problem. Now, I strongly believe that different research fields should do joint projects because they can learn from each others and make leap forwards in the science. ”

This work is extremely important in the field. Due to the high frequency of spicules - about 3 million are present at any one time in the solar atmosphere - it is thought that these events could play a key role in carrying the mass and energy required to account for key open problems in solar physics, including sustaining the solar wind and heating the solar corona to millions of degrees K.

The researchers have published their findings in the journal Nature Physics. The team from Hungary contributed with expertise on data analysis from observations taken by the IRIS spacecraft and used advanced processing techniques when analysing the data.

The paper Polymeric jets throw light on the origin and nature of the forest of solar spicules was published in Nature Physics on Thursday 3 March 2022.


Attláné Erdei (Julika) became the best accountant in Békés county!

Congratulations to Attláné Erdei (Julika) for the honorary title! We wish you much more success and good work! At the same time, thank you for the immeasurable amount of help you have contributed to the success of the Solar Physics Foundation!

.


"Polymeric jets throw light on the origin and nature of the forest of solar spicules" has been published online in Nature Physics

Jet-like behaviour is extremely common in nature. One of the most visually appealing examples occurs during the mating display of the male alligator, when the alligator submerges its neck just below the water-line and bellows at bass frequencies, causing jets of water to dance in a beautiful display on the lake surface. The physical mechanism responsible for this effect is known as Faraday excitation and was first demonstrated in a shallow fluid with an elastic membrane by English physicist, Michael Faraday in 1831. Far away on the Sun’s surface, a similar display of jet-like behaviour is ubiquitously observed in the super-hot plasma, also called the fourth state of matter, in the form of ‘spicules’. However, unlike with the jets caused by the amorous male alligator, spicules are yet to be fully explained.

To make progress towards fully understanding solar spicules, a team of researchers from Hungary, India and UK, including Prof Robertus Erdélyi and Dr Marianna B Korsós (Dept. of Astronomy, Eötvös University and also at Hungarian Solar Physics Foundation, Gyula, Hungary, http://hspf.eu) have found an intriguing connection between fluid solutions vibrating on a speaker displaced horizontally and the forest of vertically elongated plasma jets known as spicules on the Sun’s surface. Father Secchi originally discovered spicules in 1872. However, they remain one of those miscellaneous objects in modern plasma-astrophysics.

The first author of the paper, Mr. Sahel Dey, is a final year PhD student at Indian Institute of Astrophysics and IISc, Bengaluru. The team was led by Indian researchers, Dr Piyali Chatterjee on solar plasma simulations and Dr Murthy O. V. S. N. from Azim Premji University on the laboratory experiments. The team from Hungary and the UK worked on data analysis from observations taken by the IRIS spacecraft and contributed advanced processing techniques included Drs Jiajia Liu and Chris Nelson from the Queen’s University Belfast.

Link to the paper: HERE

Link to the video: HERE


First full disk sun image with our new MOF Telescope

Thanks to the great efforts of the Durham Team (Tim, Tim, Dani, Joss and Juergen).

.


Giant solar eruption seen by Solar Orbiter (ESA)

The ESA/NASA Solar Orbiter spacecraft has captured the largest solar prominence eruption ever observed in a single image together with the full solar disc.

(Forrás: Solar Ham).

Solar prominences are large structures of tangled magnetic field lines that keep dense concentrations of solar plasma suspended above the Sun’s surface, sometimes taking the form of arching loops. They are often associated with coronal mass ejections, which if directed towards Earth, can wreak havoc with our technology and everyday lives.

This latest event took place on 15 February and extended millions of kilometres into space. The coronal mass ejection was not directed at Earth. In fact, it is travelling away from us. There is no signature of the eruption on the solar disc facing the spacecraft – which is currently approaching the Earth-Sun line – meaning that it must have originated from the side of the Sun facing away from us.

The imagery was captured by the ‘Full Sun Imager’ (FSI) of the Extreme Ultraviolet Imager (EUI) on Solar Orbiter. FSI is designed to look at the full solar disc even during close passages of the Sun, such as during the upcoming perihelion passage next month. At closest approach on 26 March, which will see the spacecraft pass within about 0.3 times the Sun-Earth distance, the Sun will fill a much larger portion of the telescope’s field of view. Right now, there is still a lot of ‘viewing margin’ around the disc, enabling stunning detail to be captured by FSI out to about 3.5 million kilometres, equivalent to five times the radius of the Sun.


Solar Orbiter and SOHO’s view of a giant eruption - side by side

Other space telescopes such as the ESA/NASA SOHO satellite frequently see solar activity like this, but either closer to the Sun, or further out by means of an occulter, which blocks out the glare of the Sun’s disc to enable detailed imagery of the corona itself. Thus, the prominence observed by Solar Orbiter is the largest ever event of its kind to be captured in a single field of view together with the solar disc, opening up new possibilities to see how events like these connect to the solar disc for the first time. At the same time, SOHO can provide complementary views to even larger distances.


Solar Orbiter and SOHO’s view of a giant eruption – wide view

Other space missions were also watching the event, including NASA’s Parker Solar Probe. Next week, Solar Orbiter and Parker Solar Probe will perform dedicated joint observations during Parker’s perihelion passage.

Even spacecraft not dedicated to solar science felt its blast – the ESA/JAXA BepiColombo mission, currently in the vicinity of Mercury’s orbit – detected a massive increase in the readings for electrons, protons, and heavy ions with its radiation monitor.

And while this event did not send a blast of deadly particles towards Earth, it is an important reminder of the unpredictable nature of the Sun and the importance of understanding and monitoring its behaviour. Together with ESA’s future dedicated space weather mission Vigil, which will provide unique views of events like these, we can better protect our home planet from the Sun’s violent outbursts.


SpaceX says a geomagnetic storm just doomed 40 Starlink internet satellites (space.com)

The satellites launched on Feb. 3, only to be hit by the storm a day later.

A SpaceX Falcon 9 rocket launches 49 Starlink internet satellites into orbit from Pad 39A of NASA's Kennedy Space Center in Cape Canaveral, Florida on Feb. 3, 2022. (Image credit: SpaceX).

SpaceX is in the process of losing up to 40 brand-new Starlink internet satellites due to a geomagnetic storm that struck just a day after the fleet's launch last week.

A SpaceX Falcon 9 rocket launched 49 Starlink satellites on Thursday (Feb. 3) from NASA's historic Pad 39A at the Kennedy Space Center in Florida. A day later, a geomagnetic storm above Earth increased the density of the atmosphere slightly, increasing drag on the satellites and dooming most of them.

"Preliminary analysis show the increased drag at the low altitudes prevented the satellites from leaving safe mode to begin orbit-raising maneuvers, and up to 40 of the satellites will reenter or already have reentered the Earth’s atmosphere," SpaceX wrote in an update Tuesday (Feb. 8).

Geomagnetic storms occur when intense solar wind near Earth spawns shifting currents and plasmas in Earth's magnetosphere, according to the Space Weather Prediction Center , which is operated by the U.S. National Oceanic and Atmospheric Administration. This interaction can warm Earth's upper atmosphere and increase atmospheric density high enough above the planet to affect satellites in low orbits like SpaceX's new Starlink craft. Friday's geomagnetic storm came on the heels of a sun eruption on Jan. 30 that sent a wave of charged particles toward Earth that was expected to arrive on Feb. 2.

The 49 satellites SpaceX launched last week were deployed in an initial orbit that skimmed as low as 130 miles (210 kilometers) above Earth at its lowest point. SpaceX has said it intentionally releases Starlink batches in a low orbit so that they can be disposed of swiftly in case of a failure just after launch. That orbit design, it turned out, left the fleet vulnerable to Friday's geomagnetic storm.

"In fact, onboard GPS suggests the escalation speed and severity of the storm caused atmospheric drag to increase up to 50 percent higher than during previous launches," SpaceX wrote in its update. The satellites were then placed in a protective "safe mode" and commanded to fly edge-on "like a sheet of paper" to minimize drag effects as the company worked with the U.S. Space Force and the company LeoLabs to track them with ground-based radar, it added.

This still from a SpaceX launch video shows the 49 Starlink internet satellites stacked in launch position as they are carried into orbit on their Falcon 9 rocket on Feb. 3, 2022.(Image credit: SpaceX).

But for most of the new Starlink satellites, the drag was too much. Locked in their safe mode, up to 40 of them were expected to fall out of orbit like space debris just days after their launch.

"The deorbiting satellites pose zero collision risk with other satellites and by design demise upon atmospheric reentry — meaning no orbital debris is created and no satellite parts hit the ground," SpaceX wrote of the satellites' reentry. "This unique situation demonstrates the great lengths the Starlink team has gone to ensure the system is on the leading edge of on-orbit debris mitigation."

SpaceX's Starlink launch last week, called the Starlink 4-7 mission, was the company's third Starlink flight of 2022. The 49 satellites aboard were expected to join more than 1,800 other Starlink satellites currently in orbit. The mission was SpaceX's third launch in four days, following the launch of an Italian Earth-observation satellite on Jan. 31 and another for the U.S. National Reconnaissance Office on Feb. 2.

The Starlink project has come under criticism by astronomers due to the megaconstellation's impact on astronomical observations, since the high number of satellites crossing the night sky can leave streaks in telescope views. Since then, SpaceX has worked to limit the visibility of their Starlink satellites to reduce their impact on the astronomy community.


Hogyan marad működőképes több millió Celsius-fokos környezetben a Parker napszonda? (raketa.hu)

A Nap koronájának rendkívül magas hőmérsékletét az alacsony részecskesűrűségű közeg nem közvetíti hatékonyan, többek között ez biztosítja a szonda túlélését. A Parker szonda működéséről, a napfizikai kutatásokkal és űridőjárással kapcsolatos jelentőségéről és egy lehetséges űrvihar hatásairól Erdélyi Róbert csillagásszal, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.


Minden eddiginél közelebb a Naphoz

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a NASA Parker szondája (Parker Solar Probe) áprilisban minden eddiginél közelebb repült a Naphoz, és a mérések szerint sikerült átlépnie az Alfvén-felületnek nevezett határt, ahol már a mágneses erők határozzák meg a részecskék dinamikáját, vagy, ahogy a NASA közleményében is írják, itt ér véget a Nap légköre és kezdődik a napszél birodalma.

Ebben a kontextusban a légkör megfogalmazás némileg pontatlan, mivel, ahogy azt Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnöke és az ELTE csillagászati professzora kérdésünkre elmondta, a Nap légköre valójában nem a korona határáig tart, maga a Föld is a Nap atmoszférájában kering, bár ahogy közelítünk a Naphoz a hőmérséklet természetesen egyre növekszik.


A Parker szonda nyolcadik repülése során elért, a Nap felszínétől (ami szintén nem egy jól körülhatárolható, szilárd felszínt jelent) 13 millió kilométeres távolságban lévő és a kilencedik repüléskor megközelített 10,5 millió kilométeres határ viszont így is a Naphoz legközelebb eső régió, amelyet valaha elért egy űreszköz, ezen a területen pedig rendkívül magas, akár több millió Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon hogyan képes egy szonda működőképes maradni ilyen extrém körülmények között, vagyis miért nem olvad el a Parker napszonda?

A magyarázatot egyrészt a szonda hőpajzsa adja meg, amelyről még szót ejtünk később, másrészt a hőátadás folyamatának működése, amely az űrbeli körülmények között, a részecskék nagyon alacsony sűrűsége miatt nem olyan hatékony, mint itt, a Földön.

Valójában mit jelent az, hogy valami több millió Celsius-fokos?

Ha veszek egy vasat és felforrósítom nagyon nagy hőmérsékletre, fájna, ha megérintenénk. Ha viszont valamilyen gázt melegítek magas hőmérsékletre, és a gáz elég ritka, akkor azzal egy pohár teát sem lehetne felmelegíteni" - magyarázta Erdélyi Róbert. "Ez a helyzet a Nap légkörében is. Ha közel megyünk a Naphoz, ott hiába több millió fokos a hőmérséklet, olyan kicsi a sűrűsége a légkörnek, hogy hőkapacitása nem nagyon van."

Ennek ellenére ez a környezet is alkalmas arra, hogy az űreszközt felmelegítse vagy akár kárt is okozzon benne, mivel a csillagból kiáramló rendkívüli sebességgel haladó részecskék, amelyeknek egyenként nagyon nagy az individuális energiája, a szondát elérve interakcióba lépnek annak atomjaival és tönkre is tehetik. Ennek a napszélnek elnevezett folyamatnak az elméletét egyébként a szonda névadója, Eugen Newman Parker asztrofizikus dolgozta ki az ötvenes években, miután kiszámította, hogy csak úgy lehet a Nap felszíne stabil, ha folyamatosan áramlik ki belőle az anyag.

A szonda speciális védelme

Ez ellen véd a szonda hőpajzsa, amely így csak ezer Celsius-fok közeli hőmérsékletet kell, hogy kibírjon, és, bár még ez is magasnak számít, de léteznek olyan anyagok, amelyek kellően strapabíróak és alkalmasak a feladatra. A 2,4 méter átmérőjű, 115 milliméter vastag hőpajzs (Thermal Protection System, TPS), amelyet a Johns Hopkins APL tervezett meg, két széntartalmú réteg között elhelyezett szén-kompozit habból áll, kívülről, a Nap felőli oldalán pedig fehér kerámia bevonat védi a napsugaraktól. A tesztek során az árnyékoló 1650 Celsius-fokos hőmérsékletnek is ellenállt, így kellő védelmet nyújt az alatta található eszközök számára.

A szonda egyetlen berendezése, amelyet nem takar le az árnyékoló, az a Faraday-pohár, amely az ionok és elektronok áramlását detektálja: ezt az eszközt viszont olyan magas olvadáspontú anyagokból készítették, amelyek akár 2000-3000 Celsius-fokos hőmérsékletet is elviselnek. Az érzékelő titán-cirkónium-molibdén ötvözetből készült, 2349 Celsius-fokos olvadásponttal, az elektromos kábelek pedig nióbiumból állnak, amelyeket zafírkristály nanocsövek takarnak. Ezenfelül a napelemes paneleket, amelyek a Nap közelében automatikusan behúzódnak az árnyékoló mögé, egy ioncserélt vízzel működő hűtőrendszer is hidegen tartja.


A Parker szonda áprilisi, nyolcadik repülésének nagy horderejét az adja, hogy most először sikerült elérni az Alfvén-felületet egy űreszközzel, de mi az esemény gyakorlati jelentősége, hogyan járulnak hozzá a Nap közvetlen közelében végzett megfigyelések a tudományos kutatásokhoz?

Az asztrofizika megoldatlan rejtélye

Erdélyi Róbert, aki nemzetközi kutatócsapatával a Nap fotoszférája és koronája közötti hőmérsékleti különbségek eredetét kutatja és két évvel ezelőtt áttörést ért el a plazmahullám-pulzusok észlelésével kapcsolatban, elmondta: a Parker műhold az eddiginél jóval több információt gyűjthet a mágneses térről és arról, hogy az milyen szerepet játszik a Nap légkörének melegítésében.

"A Nap felszíne "csak" öt-hat ezer Celsius-fokos, de ha bemegyünk a belsejébe, ott egyre melegebb lesz a fúziónak köszönhetően. Azonban a felszíntől távolodva is egyre növekszik a hőmérséklet, ami már kevésbé érthető jelenség." - mondta a professzor - "Úgy kell elképzelni, mintha otthon a forró radiátortól vagy kályhától távolodva egyre melegebbet érzékelnénk: ez látszólag ellentmond a termodinamika törvényeinek, de mégis ehhez hasonló folyamat zajlik a Nap felszínén. Az öt-hatezer Celsius-fok a felszíntől távolodva növekszik, bizonyos régiókban akár a harmincmillió fokos hőmérsékletet is elérheti. Ez a jelenség alapvető kérdése és megoldatlan rejtélye az asztrofizikának, aki ezt megoldja, az nagyon nagy lépést tesz a tudomány területén."

A felfedezésnek nem csak az asztrofizikában, hanem a gyakorlati életben, az energiaellátás megreformálásában is nagy jelentősége lehet, mivel a földi mini-csillagok, vagyis a fúziós reaktorok is a Napban megfigyelhető folyamatok alapján működnek. "A fúziós reaktorokban hidrogénizotóp atomok ütköznének össze, fuzionálnának és héliumatomok keletkeznének belőlük, eközben pedig energia szabadulna fel, mivel a héliumatomok tömege kevesebb, mint az eredeti hidrogénatomok tömege és ez a tömegkülönbözet átalakul energiává." - mondta Erdélyi. A fúziós módszerrel tiszta energia állítható elő erősen környezetkímélő módon, a folyamat közben ugyanis nem keletkeznek káros anyagok, amelyek a környezetet szennyezik, ellentétben a fosszilis üzemanyagokat felhasználó energiatermelési módokkal. Körülbelül száz gramm csapvízből és két és fél gramm lítiumból egy európai háztartás teljes generációjának energiaigényét el lehetne látni a fúziós technológiával.

Ha tudnánk, hogy a csillagok pontosan hogyan fűtik fel a légköreiket ilyen hatalmas hőmérsékletekre, ahol a fúziót be lehet indítani, elleshetnénk tőlük a módszert és átültethetnénk a gyakorlati életbe - tette hozzá a professzor.

Űridőjárás, űrvihar

A csillagász a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnökeként az űridőjárás megfigyelésében is érdekelt, mivel a gyulai önkormányzat segítségével felépített és az alapítvány által működtetett Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatóriumban, amely jelenleg Magyarország egyetlen napfizikai obszervatóriuma, többek között a napkitöréseket monitorozzák, hogy a földi elektromos rendszerekre veszélyes geomágneses viharok megjelenését minél hamarabb észlelhessék. Míg az 1859. szeptember 1-jén bekövetkező Carrington-esemény, amelyet az egyik, feljegyzésekkel is alátámasztott legnagyobb geomágneses viharként tartanak számon, csak néhány távírókészüléket (és kezelőiket) tette tönkre, addig a mai, mindent elektromos rendszerekkel behálózó világban sokkal komolyabb károk keletkezhetnének egy hasonló intenzitású esemény alkalmával. Az obszervatórium műszereinek segítségével azt próbálják megjósolni, hogy a következő hat-nyolc-tíz órában lehet-e számítani űrvihar kialakulására.


"Az űrviharok hatása a mai, technológiára épülő, földi civilizációra nézve nagyon nagy, ugyanis az űrvihar mikroáramokat gerjeszt, ezek a mikroáramok pedig kárt okoznak a chipekben, így a repülőktől kezdve a bankrendszerekig minden, ami chipekkel működik, gyakorlatilag tönkremehet." - mondta a professzor - "Eddig szerencsénk volt, hogy egy nagyobb űrvihar nem találta el a Földet az utóbbi időkben, de ha a Carrington-fler ma alakulna ki, akkor a becslések szerint akár kettőtől tíz évig nem lenne áram a Földnek azon régiójában, ahol magasan fejlett technikai infrastruktúrára épülő berendezkedés van."

Ezért próbálják meg előrejelezni az űrviharok megjelenését a földi obszervatóriumok megfigyelései által, és ebben segíthet a Parker szonda is, mivel az általa közvetített információk közelebb viszik a kutatókat a koronaanyag-kidobódások kialakulásának megértéséhez. Magyarországon jelenleg hiányzik a jól kiépített protokoll, amelyet egy napkitörés negatív hatásainak elkerülésére életbe lehetne léptetni, miután befut a figyelmeztetés a közelgő veszélyről, így a gyulai obszervatórium ilyen jellegű adatait egyelőre leginkább csak a Napfizikai Alapítvány munkatársai tudják hasznosítani, például ilyen esetekben kikapcsolják az elektromos eszközeiket. A értesítési rendszer kiépítésére nagy szükség lenne: Erdélyi Róbert elmondása szerint ha a Covid okozta károk és rizikófaktor egy skálán egy nagyságrendű besorolást kapnának, akkor az űrvihar által jelentett veszély nyolcvan nagyságrendű lenne. A jövőben, remélve, hogy a protokoll előbb-utóbb megszületik, még nagyobb jelentőséget kaphat az űridőjárás minél pontosabb monitorozása, és ebben is szerepet játszhat a Parker szonda tevékenysége.


A Parker szonda felfedezéseiről az elkövetkező időkben sokat hallhatunk még, mivel küldetése előreláthatólag egészen 2025-ig tart majd, a legutolsó repülése alkalmával nagyjából 6 millió kilométerre közelíti meg a Nap felszínét a tervek szerint. Az űridőjárással kapcsolatos megfigyelésekről pedig a Magyar Napfizikai Alapítvány által rendszeres megrendezett tudományos ismeretterjesztő előadásokon is szerezhetünk bővebb ismereteket, a rendezvények során a résztvevők távcsövekkel figyelhetik a Napot és a napfizikai kutatások rejtelmeibe is betekintést kaphatnak az érdeklődők.

(Fotó: Andrew Wang, NNASA/CXC/INAF/Argiroffi, C. et al./S. Wiessinger, ESA/Science Office, NASA)


Merry Christmas!

Merry Christmas and a Happy New Year!



Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók Workshop

2021. november 21-22-én tartották a Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók szerepe az oktatósban X. workshopot a Zselicben, Pécsen. Rendkívül sokszínű és tartalmas előadásokat és beszámolókat hallhattunk. Az Alapítványtól Belucz Bernadett, Soós Szabolcs és Asztalos Balázs vett részt.

Tizedik alkalommal szervezte meg a Zsolnay Kulturális Negyed Planetáriuma és a MTA PAB Csillagászati és Űrkutatási Munkabizottsága a "Planetáriumok és bemutató csillagvizsgálók szerepe az oktatósban Workshopot". A workshop célja lehetőséget adni az érintett egyesületeknek, szervezeteknek, vállalkozásoknak és személyeknek, hogy bemutathassák planetáriumuk, illetve bemutató csillagvizsgálójuk oktatási eszközeit, módszereit.

A találkozó első napján Forgács Balázs, az Utazó Planetáriumtól tartott egy rendkívül hasznos és sokrétű előadást a "Hatékony online média használat és a marketing tervezés alapjai." címmel, majd ezt követően az Utazó Planetárium 7m-es kupolájában tekinthettek meg a résztvevők néhány új filmet. Aworkshop második napján hallhattuk a különböző planetáriumok és obszervatóriumok beszámolóit, milyen programokat tartottakaz évben, milyen fejlesztéseket terveznek, mit terveznek a jővő évben. Mizser Attila beszélt az idén 75 éves Magyar Csillagászati Egyesületről, korabeli érdekességeket és képeket is bemutatott. A Kecskeméti Planetáriumtól, Szűcs László a planetárium oktatásban beltöltött szerepéről és a kisgyermekeknek szánt élő előadásokhoz használt ötleteikről beszélt. José Jiménez Garrido az Astroandalustól szintén a planetáriumukról beszélt. Csizmadia Szilárd a Vega Csillagászati Egyesülettől az ismeretterjesztés és amatőrcsillagászat a 21. század online világában betöltött szerepéről beszélt. A szünet után Hegedüs Tibor a SZTE Bajai Obszervatóriumtól a bajai "Csillagleső" planetáriumról beszélt, majd Belucz Bernadett az Alapitványtól a céljainkról eszközeinkről, módszereinkről. Gyarmathy István egy rendkívül érdekes előadást tartott a hortobágyi emberek csillagmitológiáiról és csillagvilágáról. Kovács Gergő, a debreceni Agórától egy, a szupernóvákról szóló saját fejlesztésű Nightshade skriptet mutatott be nekünk. Bemutatkozott a Bükki Csillagda. Megismerhettünk egy egészen egyedülálló oktatási segédanyagot is, amit a Pécsi Tudományegyetem gondozásában jelent meg. A Star Wars-filmekben látható bolygók és helyszínek adnak hátteret a hagyományos földrajz oktatás témaköreihez és az ismert közegben, újszerű cselekményeken keresztül a főhős egy missziót teljesít és ezen keresztül mutat be olyan természeti, társadalmi és gazdaságföldrajzi folyamatokat, amelyek tanulása, feldolgozása a hagyományos keretek között nehézségeket okozhat. Forgács Balázs beszélt a planetáriumok számára elérhető műsorokról és számos más planetárium és obszervatórium beszámolóját is meghallgathattunk milyen rendkívül színes és ötletes megoldásokkal igyekeznek azadott település fiataljaihoz közelhozni a csillagászat tudományát.

Bízunk benne, hogy a 2022-es évben is részt tudunk venni a rendezvényen, nagyszerű élmény volt! Köszönjük a szervezőknek és a Zsolnay Kulturális Negyed Planetáriumának!

1 / 24
2 / 24
3 / 24
4 / 24
5 / 24
6 / 24
7 / 24
8 / 24
9 / 24
10 / 24
11 / 24
12 / 24
13 / 24
14 / 24
15 / 24
16 / 24
17 / 24
18 / 24
19 / 24
20 / 24
21 / 24
22 / 24
23 / 24
24 / 24


EAST calendar 2022

Dear EST fans! The new EST calendar is out!

1.000 promotional calendars about EST have been designed and produced. The calendar of this year tries to honour the research institutes participating in the EST. You can download it from our website: here. You can upload the calendar to your own community interface, tag it, and use the hashtag # ESTCalendar2022.



Magyar Napfizikai Alapítvány

Hungarian Solar Physics Fundation

Last update: 2022 June © Copyright HSPF 2017