News

 



2021 January | February | March | April | May | June | July | August | September | October | November | December




EST contest registration closing soon

The deadline for registering to the EST school contest “The Sun at a glance” is approaching fast. We will close the registration form on Friday November 12th.

We are very happy with the results. So far, 2114 students from 15 different countries have signed up for the contest. EST will be present in 189 secondary schools all over Europe, involving more than 215 teachers. See the attached image. This should be regarded as a great success!

The participant statistics, broken down by countries and schools, are available on the EST website

There, the names of all the students are listed as well.

HUGE SUCCESS! 10 HUNGARIAN SCHOOL 14 TEAMS STARTED THE COMPETITION! Budapest (Veres Pálné Gimnázium), Debrecen (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája, Debreceni Csokonai-Vitéz Mihály Gimnázium), Gyula (Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium), Hódmezővásárhely (Németh László Gimnázium), Kecskemét (Kecskeméti Református Gimnázium), Kiskunfélegyháza (Kiskunfélegyházi Szent Benedek Középiskola 4 csapata!), Mátészalka (Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium), Oroszlány (Hamvas Béla Gimnázium 2 csapata!), Sárbogárd (Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium). Good luck!


SWATNet School 1: Introduction to Space Weather

Dr Marianna Korsos, Noémi Zsámberger and Dr Bernadett Belucz have participated at summer school.

This summer school will introduce key concepts of space weather and relevant domains from Sun to Earth, space weather effects, as well as principles of forecasting.

The school will take place November 8 - 12, 2021 and is organized fully online. It consists of lecturers, homework (both pre-assignments and during the school) and group work.

Themes of the school relate to SWATNet main topics, Solar, Heliospheric (Helio) and Artificial Intelligence (AI).

Schedule (times are CET):


Nem az a kérdés, hogy eljön-e az elektromos világ vége, hanem az, hogy mikor (forrás: Index)

Éltető csillagunk, a Nap egyben a modern civilizáció végét is jelentheti. Természetéből adódóan űrviharokat generál, amik kiüthetik az elektromos hálózatokat bolygókon. De mi ez, és miért veszélyes? Erdélyi Róbert csillagász magyarázza el.

Majdnem vége lett a világnak, Megint óriásikat köpött a Nap, Kilenc napra voltunk a digitális világvégétől, 2013-ban jöhet az Armageddon, 2013: az őrjöngő Nap éve. Az előbbi felsorolás csupán pár cikk abból a 194-ből, mely megjelent az Indexen a napkitörések kapcsán. A világ – mint tapasztalhatjuk – 2013 óta még egyben van, a nyolc évvel ezelőtti cikkek által felvázolt szcenáriók viszont újra aktuálisak, Naprendszerünk csillaga ugyanis újabb, tizenegy évig tartó napciklusba lépett, aminek akár végzetes következményei is lehetnek a civilizációnkra nézve, ha egy erősebb napkitörés eltalálja a Földet.

A Nap tizenegy éves ciklusokban változik, a ciklus első három-négy évében a csillag felszínén napfoltok jelennek meg, amik heves napkitöréseket bocsátanak ki. A napkitörések, melyek egyben a Naprendszer legnagyobb energiájú robbanásai, heves plazmarobbanások a csillag fotoszférája fölött – ennek látható kísérői a flerek, a hirtelen erős kifényesedések a Nap felszínén –, és egy-egy ilyen reakció során több milliárd tonnányi anyag hagyhatja el a Napot, ha instabil a napkitörés környéki mágneses tér a csillagon. Ilyenkor a napkorona egy darabja kilökődik az űrbe, innen a jelenség neve is: koronakidobódás, röviden CME a jelenség angol nevének megfelelőjéből (Coronal Mass Ejection). A napkitörések által a bolygóközi térben útjára indított részecskéket a Föld mágneses mezeje többnyire eltéríti, így igazi veszélyt nem jelentenek a bolygónkra. A koronakidobódással kísért napkitörés során azonban a Napból leváló, másodpercenként akár több ezer kilométeres sebességgel haladó plazmafelhő, benne a töltött részecskékkel, mágneses felhővé átalakulva teszi meg útját az űrben. Ezt nevezik napviharnak, ami már potenciális veszélyforrás a földi létre.

Miért lehet veszélyes egy napvihar?

Az, hogy civilizációnkra veszélyt jelenthet egy napvihar, összefügg azzal, hogy társadalmunk rendkívüli mértékben függ az elektromosságtól és az arra épülő elektromos hálózatoktól. Ezek lehetnek globális magasfeszültségű hálózatok vagy akár egy háztartási kenyérpirítót vezérlő chip.

A CME-ket rádiókitörések kísérik, amik zavarhatják a földi rádiós kommunikációt, a radarokat és az elektromos hálózatokat. 1967-ben például majdnem atomháború lett belőle, mert az amerikai légierő azt hitte, a szovjetek zavarják a radarjaikat, miközben egy koronaanyag-kidobódást kísérő rádióhullám volt az igazi felelős. A nukleáris pusztítást az űridőjárás-előrejelző csoportnak sikerült megakadályoznia a katonai vezetésnek még időben leadott szakvéleménnyel.

Ha a Föld a Napból kiszakadó plazma útjába kerül, melynek mágneses polaritása ellentétes a Föld magnetoszférájának mágneses terével, olyan erős geomágneses vihar keletkezhet, ami megzavarhatja, rosszabb esetben teljesen tönkreteheti a navigációt; a mágneses tér ingadozása és a magnetoszférán átjutó részecskék jelenléte pedig kóboráramot indukálhat, ezzel túlterhelve és tönkretéve az elektromos hálózatokat és berendezéseket. Azonos polaritás esetén valamivel gyengébb viharra lehet számítani, mely maximum sarki fény képében jelenik meg. Főként a magasabban fekvő területek vannak kitéve veszélynek egy erős geomágneses vihar esetén, például Kanadában 1989-ben Québec tartomány hatmilliós lakossága maradt fél napra áram nélkül egy napkitörés miatt. Talán a legismertebb geomágneses vihar az 1859-es Carrington-esemény volt. A Napon ekkor több olyan intenzitású fler és koronakidobódás is történt, hogy a töltött részecskék 3-4 nap helyett 18 óra alatt elérték a Földet, tönkretéve a távírórendszert, és akkora sarki fényt generálva, hogy az még a Földközi-tenger szélességén is látható volt.

Az előbbi hatások miatt az is veszélybe kerül, aki nem a Földön (és azon belül a földön) van. A Napból érkező lökéshullám által felgyorsított részecskék károsíthatják a repülőgépeket, az űreszközöket, illetve kockázatot jelentenek ezek személyzetére is. Idén az Index is írt róla, hogy a Nap jelenleg is tartó, 2019-ben kezdődött 25. ciklusa akár veszélybe sodorhatja a NASA Holdra visszatérő Artemis-programját. Az űrben egy napvihar még nagyobb veszélyt jelent, hisz például a Holdon dolgozó asztronautákat vagy a bolygóközi térben repülő űrhajót és legénységét már nem védi a Föld magnetoszférája.

Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője, az ELTE Csillagászati Tanszékének professzora és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapítója segít megérteni, kell-e félni a Naptól

Gyuláról szólnának, ha jön a vihar

Egy napkitörés okozta világvége az egyik a tökéletes bizonyossággal bekövetkező armageddonszcenáriók közül. A napviharok százszázalékos pontossággal kiszámíthatatlan természete miatt éppen ezért rendkívül fontos a globális és lokális rendszerszintű felkészülés, felkészítés. Ennek elősegítésében az űridőjárás megfigyelése kiemelt jelentőségű lehet, például a SAMNet-rendszerrel, aminek része a Magyar Napfizikai Alapítvány által üzemeltetett gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium is. A megfigyelőállomás jelenleg felújítás alatt áll, az épületet idén novemberben adják át, ha pedig bekerül a jelenleg az Egyesült Királyságban található, nemzetközi kooperációban kifejlesztett és megépített robotnaptávcső is, ez lesz a legfejlettebb megfigyelőállomás a rendszerben.

A SAMNet (Solar Activity Monitor Network, vagyis Mágneses Napaktivitás-megfigyelő Hálózat) alapító obszervatóriumában, Gyulán saját fejlesztésű, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerekkel vizsgálják a Nap alsóbb légkörét – a fotoszféra és a kromoszféra között –, ahol azok a nagy energiájú flerek és koronakilövellések keletkeznek, melyek komoly zavarokat okozhatnak a földi életben. A Gyulán végzett munka fő célja a flerek és a napkitörések pontosabb, a jelenleginél jóval megbízhatóbb előrejelzése.

Erdélyi Róbertet, a Sheffieldi Egyetem és az ELTE csillagászprofesszorát, a napkitöréseket vizsgáló nemzetközi kutatócsapat, a SAMNet és a Magyar Napfizikai Alapítvány egyik alapító tagját kérdeztük a napviharokról, a lehetséges felkészülésről és a napviharok földi életre gyakorolt hatásairól.

Ez jelenleg a 25. napciklus, amiben vagyunk. A másfél évszázada gyűjtött adatok alapján a páratlan napciklusoknál az extrém események a második félidőben, a ciklus vége felé következnek be. A napkitörések erősségét ötfokozatú skálán mérik, a különböző betűvel jelzett (A, B, C, M és X) kitörések ereje között tízszeres a szorzó. Nemrég egy X1-es erősségű vihar érte el bolygónkat, ezt lehetett érezni?

E. R.: Még Magyarországon is, igen. Például földmérő műszerek mentek tönkre, azok a munkák megakadtak egy napra.

Az 1859-es Carrington-esemény hol helyezkedett el a skálán? Igaz, hogy annál jóval erősebb napkitörés is bekövetkezhet?

Az X6–X10-es erősségű lehetett. Azóta is történtek már hasonló erősségű kitörések, sőt pár éve, 2012-ben volt egy, amely erősebb volt, mint a Carrington-fler. A szerencsénk az volt, hogy ez nagyjából 30 fokos szögben elkerülte a bolygónkat.

Ha ez az űrvihar lecsapott volna a Földre, az súlyos probléma lett volna az áramellátástól kezdve a bankrendszerek működésén át egészen a telefonok, számítógépek, de akár a modernebb mosógépek működéséig. A 19. század közepéig nem jelentett problémát az űridőjárás, akkor lett ez fontos, amikor az emberiség elkezdte kiépíteni az első távírórendszereket. Az 1859-es esemény során a távíróközpontokban dolgozók lehetnek az első ismert áldozatai az űridőjárásnak. De ilyenkor nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett kárt is nézni kell.

Nagy méretű koronakidobódás a Nap oldalán 2015. június 17–18-án, melyet a NASA Solar Dynamics Obszervatóriuma az ultraibolya fény 304 angstrom hullámhosszán rögzített. A plazma egy része visszazuhan a Napba, a többi részecskefelhőként folytatja útját az űrben

Mit használnak a vizsgálatokhoz és az előrejelzésekhez? Nemrég például dr. Korsós Marianna kollégájával a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának és alkalmazhatóságának határait vizsgálták.

Az EU-nak jelenleg ez az egyik legfontosabb kutatási iránya, az űridőjárás igen aktuális kérdés, hiszen szeretnénk kimozdulni a Földről, felfedezni a Naprendszert. Azt pedig nem szeretnénk, hogy az űrhajósok félúton megsüljenek.

Akárhogy is szeretnénk, hogy ne így legyen, a Nap egy teljesen átlagos csillag, ami ugye nem is az univerzum közepén van. A Napban van mágneses tér, ennek van egy ciklikus változása. A Napon lévő mágnesesség egyik jele, hogy a felszínén megjelennek mágnesesen erősebb, sötétebbnek látszó régiók, konyhanyelven ezeket hívjuk napfoltoknak. Ezek az indikátorai annak, hogy ott a mágneses tér erősödik. Ahogy pedig a napciklus halad az időben előre, ezek a napfoltok és napfoltcsoportok úgy a 40-50. szélességi kör magasságából elkezdenek a Napon egyre lejjebb megjelenni, közelebb kerülni a Nap egyenlítőjéhez. Ezeket lehet ábrázolni a pillangódiagram (Maunder-diagram) segítségével.

Ahol sok napfolt van, az egy aktív régió, ez a bölcsője ezeknek az igen heves és nagy energiájú kitöréseknek. Ha nagyon össze van keveredve a pozitív és negatív mágneses tér, az egy előjele annak, hogy ott hamarosan fler vagy koronaanyag-kidobódás lehet. És itt van a Nobel-díjas kérdés, hogy pontosan mi a megbízható előjele ezeknek a kitöréseknek. Ezt ma még teljes bizonyossággal nem lehet tudni, csak jó becsléseink vannak.

Az ember megpróbálja figyelni a napon a mágneses tereket, azoknak a szerkezetéből bizonyos vizsgálatok után meg lehet mondani, hogy 6-10-20 óra múlva lesz-e ilyen kitörés, illetve hogy lesz-e egyáltalán.

De a Nap körülbelül 150 millió kilométerre van, és ha egy kitörés be is következik, annak is időre van szüksége, hogy elérje a Földet, ha egyáltalán ebben az irányban halad. Most épül egy nagy távcső, a European Solar Telescope (EST), amiben jelenleg a Napfizikai Alapítványon keresztül benne vagyunk, az EU tagjaként remélhetőleg Magyarország is részt vesz majd a projektben. Jelenleg az alapítványon keresztül a kollégákkal azon dolgozunk, hogy azt a zónát tudjuk vizsgálni, ahol a Nap körül a hőmérséklet egy ilyen esemény során megemelkedik. Korábban többnyire mindig csak a Nap felszínére fókuszáltunk a napkutatásoknál, de ez nem igazán jó, mivel a felszín felett pár ezer kilométerrel elhelyezkedő régiót kell vizsgálni az űridőjárást irányító fizikai folyamat bölcsőjének megértéséhez.

Miért nem az űrből figyelik meg a Napot, miért a Földről vizsgálják?

Az a lényeg, hogy folyamatosan lássuk a Napot. Ahhoz, hogy az űrből ugyanezt a munkát elvégezzük, legalább két műhold kell. De annak a költségei kapcsán milliárddolláros összegekről beszélünk, míg a földi állomások esetén ennek a tizedéből ki lehetne építeni akár minden második időzónában egy-egy űridőjárás-előrejelző, napmegfigyelési obszervatóriumot, melyek hálózatot alkotnak.

Ha megfelelő számú ilyen őrszem állomás van, akkor csak az kell, hogy ott egyvalaki mindig lássa a Napot. Az ilyen őrszem obszervatóriumoktól megérkeznek az adatok a gyulai központba, onnan pedig már akár figyelmeztetést is ki tudunk adni.

Milyen pontossággal és mennyi idő alatt tudnak egy-egy napkitörést észlelni, és róla meghatározni, hogy veszélyt jelent-e?

Ma már ott tartunk, hogy 6-10 órára meglehetősen nagy biztonsággal tudjuk előre jelezni a Napon a flerek és a CME-k kialakulását. Aki ennél jobbat tud, az az élvonalába kerül az egésznek. Kollégám, Korsós Marianna kidolgozott egy ilyen módszert, amivel egy napra előre lehet jelezni az eseményeket bizonyos valószínűséggel.

Az előrejelzés sajnos még közel sem százszázalékos. Hiába mondja a meteorológus is, hogy vihar lesz, néha nem lesz vihar. Annyi paramétertől függ az egész folyamat, hogy jelenleg még nem lehetünk teljesen biztosak, de azért elég jó biztonsággal ezt már meg lehet jósolni.

Tegyük fel, hogy egy Földre veszélyes napkitörést vesznek észre Gyulán, mi történik ilyenkor, kit figyelmeztetnek? Van valamilyen vészhelyzeti protokoll, amit egy napvihar esetén alkalmazhatnak? Az Egyesült Államokban több szervezet is dolgozik különböző programokon a napkitöréssel járó veszélyek elhárítására.

Jelenleg napvihart előrejelző intézkedési protokoll Magyarországon még sajnos nincs, de például a NASA-nak most is van hasonló rendszere. Ilyen központi rendszereket ki lehet és ki kell dolgozni, ez lenne a következő lépés, ha már nagy pontossággal – kilencven százalékkal – tudjuk mérni egy napvihar valószínűségét. Az adatainkat most is megosztjuk, bizonyos előrejelzéseket most is meg tudunk adni. De ez nincs ingyen, hisz az előrejelzés előállítása sincs ingyen. Az amerikai földrengés-előrejelzés példája szerint most annak továbbítjuk az adatokat, aki támogatja a kutatást és a vonatkozó műszerfejlesztést.

A Magyar Napfizikai Alapítványnál jelenleg például állami támogatás nélkül dolgozunk, leszámítva azt, hogy a gyulai önkormányzattól az épületre kaptunk támogatást – a gyulai obszervatóriumért a helyi önkormányzat a lehetőségeihez képest messze többet tett, mint azt várhattuk volna. Ez egy rendkívül pozitív, egyedi eset, és köszönet érte a helyi vezetésnek. Magát a tudományos programot, a távcső megépülését és üzemeltetését azonban nyilván nem tudják támogatni, és nem is egy önkormányzat feladata ez. A gyulai vezetés azonban abban is sokat segített, hogy a TOP-pályázatok közé is be tudjuk nyújtani projektünket. Ha nincs megfelelő támogatás, a bürokrácia lassú, illetve a pályázati rendszer teljesen kiszámíthatatlan, az egy hatalmas biztonsági rés. Hazánkban picit most ugyan jobb lett a helyzet, hogy van egy lelkes űrállamtitkárunk, de a lehetőségei és a biztosított lobbiereje messze nem olyan, mint ami egy Magyarország státuszú országtól elvárható lenne.

Mondok egy példát, Magyarországnak nincs hivatalosan napfizikai obszervatóriuma, Albániával vagyunk egy kategóriában. Pedig a tudósanyag megvan, szakembereink a nemzetközi élvonalban vannak, nemzetközi projektekben játszanak vezető vagy meghatározó szerepeket, és az elméleti háttér megvan.

Utóbbira igen jó példa az ELTE Csillagászati Tanszékén, illetve az újonnan alakult Űrcentrumban folyó magas szintű oktatás és kutatás. Ezek a kollégák messze erejükön felül teljesítenek szűkös anyagi körülmények között. Itt, kérem, a támogatás és a megfelelően kidolgozott, magasabb szintű stratégiai koncepció hiánya a probléma. Hosszú távon ezzel pedig mindenki veszít.

Az ideális megelőzés úgy érhető el, ha egyrészt biztonsággal tudunk előre jelezni, másrészt van egy megfelelően kiépített hálózata ennek, harmadrészt az obszervatórium jelzi a megfelelő szakhatóságnak a veszély szintjét, ők pedig lépnek, amennyiben szükséges.

Mennyi ideje lenne a földieknek felkészülni az érkező űrviharra?

Akár két-három napot is el lehetne érni a megfelelő űrbéli és földi rendszerrel, csak ebbe be kell fektetni. Extrém esetben akár csak egy nap, ami eltelhet aközött, hogy megtörténik egy napkitörés, és a részecskék ideérnek a Földre. De ha tudjuk előre két-három nappal, hogy kitörés következik be, akkor még marad rá idő, hogy felkészüljünk. Vihar is van, de attól még lemegyünk a Balatonra, hogy délután esni fog. Csak este ne menjünk bele a vízbe. Ugyanez van itt is. Nem áll meg az élet egy potenciális űrvihar miatt, csak megfelelően kell reagálnunk rá. Jelenleg azon dolgozunk nemzetközi szinten, hogy ezt a felkészülési folyamatot felgyorsítsuk.

Elég lenne az elektromos rendszereket kikapcsolni? Gondolok itt például az villamosenergia-szolgáltatók hálózatainak leállítására, az otthoni, árammal működő eszközök kihúzására a konnektorból.

Igen, pontosan. Kapcsold ki azt a műszert, kütyüt, ami veszélyben lehet. Itt pár óráról van szó, amíg ezek a viharok elmennek. Nagyon gyors a sebességük, ez a Földön úgy átmegy, mint a huzat, de amíg jön, addig kárt okoz. Csak ahhoz, hogy kikapcsoljuk például egy kórháznak vagy egy országnak az elektromos rendszerét, nagyon pontosan és megbízhatóan kell előre jelezni.

Mit gondol, ha bekövetkezne, mekkora kárt okozna egy, az 1859-es Carrington-eseményhez hasonló geomágneses vihar a Földön?

Hangsúlyoznám, nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy katasztrofális potenciállal bíró űrvihar, hanem az, hogy mikor. A „mikort” azonban pontosan egyelőre nem tudjuk. Ilyenkor az áram kimarad, a GPS-rendszerek összeomlanak, nagyfeszültségű vezetékek leéghetnek, a trafóállomások nem bírják ezeket a nagyon nagy áramlökéseket. Ha utóbbiak leégnek, ezeket újra le kell gyártani, ez nem egy kétperces dolog.

Az a becslés, hogy ha egy Carrington-eseményhez hasonló fler eltalálná a Föld technikailag fejlettebb részét, az egy 2-3 trillió dolláros anyagi veszteség lenne, nem beszélve a járulékos veszteségekről.

Például meddig bírjuk víz nélkül? Elég egy nagyváros közepén a vízellátásnak összeomlania, hogy súlyos következményei legyenek egy űrviharnak. De mondok egy másik példát: az Egyesült Államokban megy a tejesautó, át kell neki szelnie a nevadai sivatagot, a sofőr a GPS-t használja, ha nincs GPS, eltéved, a tej közben megromlik, ki lehet dobni az egészet. Ha ezeket a kisebb károkat is összeadjuk, napi több száz millió dollárokról van szó – ekkora kárt okozna egy ilyen extrém esemény a gazdaságnak. Normális űridőjárási viszonyok is okozhatnak problémát, az M5 fölöttiek már gondot eredményezhetnek a technoszférában, pedig az M5 erősségű flerek bőven nem a legnagyobbak.

Különböző biomarkerekből tudjuk, hogy az utóbbi évezredben a Carringtonnál nagyobb flerek is voltak, ezek az úgynevezett szuperflerek. És ezek biztos, hogy újra be fognak következni. Még egyszer: a kérdés az, hogy mikor.

Az emberéletre közvetlen veszélyt jelenthet egy ilyen vihar?

Úgymond, nem veszélyes, nem fogunk konkrétan mind meghalni. De minden, amiben chip van, és mikroáramok keletkeznek, az tönkremehet. A következmény a probléma.

Mi van azokkal, akik például beépített szívritmus-szabályozót használnak?

Mágnesesen elvileg mindent le lehet árnyékolni az űrviharok elől, de ez rendkívül drága, és a gyakorlatban talán kivitelezhetetlen. Így számukra valószínűleg életveszélyes helyzet lenne. Ha katonánk lennénk, erre mondanánk, hogy járulékos veszteség, ami természetesen rendkívül rossz annak, akit érint.

A Nemzetközi Űrállomás vagy a kínai Mennyei Palota űrállomás legénység é re, esetleg a Holdat a tervek szerint 2024-től aktívan kolonizáló űrhajósokra veszélyesebb lenne a napvihar? Ha igen, miért?

Az űreszközök védelme azért megoldható megfelelő anyaggal, mágneses árnyékolással, ezek az eszközök jobban fel vannak készítve egy ilyen eseményre, mint például egy hagyományos családi ház. A sugárzás az egyik probléma, meg vannak a részecskék, elektronok, protonok. Gondoljunk rájuk úgy, mint golyókra, ezek több ezer kilométer per másodperces sebességgel lövik és erodálják az anyagot. Ellenállnak az űrműszerek, de nem mindig és nem a végtelenségig, sok műholdat vesztettünk már el az űrviharok miatt. De ezeket az eszközöket is le lehet kapcsolni időben, csak ugye ehhez is tudni kell, hogy mikor jön egy ilyen vihar. Az eszközön kívül levő űrhajósok már más tészta, nekik ajánlott biztonságos helyre vonulni.

Ha már beütött a krach, mennyi idő alatt lehetne helyrehozni a károkat, visszaállítani a világot abba az állapotába, ahogy a napkitörés előtt volt? Egyáltalán lehetséges ez?

Az a becslés, hogy ha Európát eltalálja egy komolyabb űrvihar, az akár kettő–tíz év áramkimaradást is tud okozni helyenként. Éves szinten kell gondolkodni a kimaradást illetően. Az emberiség már felállt többször hatalmas természeti katasztrófákból, a világháborúk után, súlyos gazdasági szétesések után is. A civilizációt viszont komolyan visszavetné, akár több száz évvel is, hisz pont az infrastruktúrát verheti szét egy ilyen súlyosabb űrvihar.


SWATNet Supervisory Board meeting

Prof. Robertus Erdélyi, Dr Marianna Korsos and Dr Bernadett Belucz have participated at SB meeting.

We had quick nominal agenda summarising key news of those Work Packages being now active. After that we had time for discussion and for that time it was largely dedicated to the remaining things we needed for SWATNet School 1: Introduction to Space Weather.


SATELIX Filmbemutató

A SATELIX planetáriumi műsort a Magyarországon működő planetáriumok egy időpontban, 2021.október 9-én délután mutatják be magyar nyelven!

"Űrkutatás mindennapjainkban", Műholdak, űrtechnikai fejlesztések mindennapi életünkben. Mire jók a műholdak és mi lesz a jövőjük? Érdekes és látványos planetáriumi műsor felnőtteknek és gyerekeknek!

SATELIX Planetáriumi FILMBEMUTATÓ országos helyszínei 2021.10.09-én!

  • Debrecen, Agóra Tudományos Élményközpont;
  • Kecskemét, Bács Kiskun Megyei TIT Élménycentrum, Kecskeméti Planetárium;
  • Zselic, Zselici Csillagda;
  • Baja, Csillagleső Planetárium;
  • Pécs, Zsolnay Planetárium;
  • Salgótarján, Nógrád Megyei TIT Élményközpont;
  • Budapest, Utazó Planetárium a Műszaki Tanulmánytárban ;
  • Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont látogatóközpontja;
  • Ógyalla, Szlovák Központi Csillagvizsgáló;
  • Magyar Napfizikai Alapitvány és a Sheffieldi Egyetem.

XVIIth Hvar Astrophysical Colloquium

Prof. Robertus Erdélyi, Dr Bernadett Belucz and Szabolcs Soós have participated at the biennial conference series.

The Hvar Astrophysical Colloquium (HAC) is organized every two years in the town of Hvar, Croatia with aim to bring together researchers from Europe and beyond, devoted to instrumentation, fundamental as well as applied research in the field of solar and heliospheric physics, space weather and space climate.

  1. Solar Interior, dynamo, large scale flows and the Solar Cycle - includes instrumentation and research regarding solar interior, helioseismology, emerging flux, sunspots, active regions, large scale flows, solar dynamo, long-term solar activity, solar cycle predictions and related topics
  2. Dynamics and fundamental processes in the solar atmosphere - includes instrumentation and research regarding global coronal magnetic field, coronal heating, coronal rain, coronal loops, coronal bright points, coronal holes, Ellerman bombs, jets, magnetic reconnection, waves and instabilities in the solar photosphere, atmospheric seismology and related topics
  3. Eruptive Processes in the Solar Atmosphere - includes instrumentation and research regarding solar flares, coronal mass ejections, particle acceleration, flux rope formation, eruption initiation, eruptive filaments, coronal dimmings, Moreton waves, EUV waves, coronal shocks, solar radio bursts, and related topics.
  4. Dynamics of the Heliosphere, Solar-Terrestrial Relations, Solar Wind, Space Weather and Space Climate - includes instrumentation and research regarding origin and structure of solar wind, solar wind transients, propagation, evolution, morphology and structure of CMEs and SIRs, effects of solar wind transients on galactic cosmic rays and planetary magnetic fields, solar energetic particles, solar-terrestrial relations, long term datasets, influence of solar activity on planetary atmospheres and related topics.

Abstract-book is here.


16th European Solar Physics Meeting (ESPM-16)

Prof. Robertus Erdélyi, Dr Bernadett Belucz, Dr Marianna Korsos, Anett Elek and Noémi Zsámberger have participated at the biennial conference series.

The European Solar Physics Meetings (ESPM) are organised every three years by the board of the European Solar Physics Division (ESPD), a joint division of the European Physical Society (EPS) and the European Astronomical Society (EAS). The meetings bring together a large number of from Europe and beyond, who are active in the theoretical and observational study of solar phenomena.

The 16th European Solar Physics Meeting (ESPM-16), originally planned for 2020, took place as a virtual online meeting in 6-10 September 2021, with free registration for all participants.

You can access the posters and presentation materials uploaded by the authors in the meeting timetable.


Bay Zoltán Gyulai Planetárium Köszöntő

Nagyon örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy az ősz elején megérkezett az Alapítvány újonnan beszerzett mobil planetáriuma!

A Magyar Napfizikai Alapítvány az idei évben elindítja a Bay Zoltán Gyulai Planetáriumot, amit elsődlegesen széleskörű természettudományos ismeretterjesztés céljából szerzett be. A kupola 5 méter átmérőjű és egyszerre akár 25 fő befogadására is képes. Szeretnénk szinte minden korosztályt megszólítani. A planetáriumban lehetőség lesz a manapság egyre népszerűbbé váló full dome filmek megtekintésére, ennél azonban mi szeretnénk többet nyújtani. Terveink között szerepel olyan interaktív előadások, beszélgetések megtartása, ahol a közönség lehetőséget kap arra, hogy egy szakcsillagásszal elbeszélgessenek az őket érdeklő témákról és feltegyék kérdéseiket.

Hamarosan elkészül a planetárium honlapja is, ahol aktualitásokról, elérhetőségekről és műsorainkról is tájékozódhatnak az érdeklődők.


Egy hét a csillagok alatt 2021

A Magyar Napfizikai Alapítvány is részt vesz az idei "Egy hét a csillagok alatt rendezvényen".

A rendezvény célja, hogy a csillagos égbolt élményét közelebb hozza az emberekhez. Különösen fontosab ezek a kezdeményezések, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők választ kapjanak csillagászattal kapcsolatos kérdésekeikre. Várunk mindenkit szeretettel augusztus 15-én Balatonrendesen a Kultúrház mögött (8255, Balatonrendes, Fő u. 9.).

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes bejelentkezés szükséges!


We are organizing the Astronomical Day in Gyula on 24th July again

The Hungarian Solar Physics Foundation is organizing a scientific event, the Astronomy Day in Gyula, on 24th July. We warmly invite and welcome all those who are interested to the Almásy Castle in Gyula, where the event will take place.

We aim to bring the local scientific life closer to people, and to create an opportunity for those interested to get answers to their astronomy-related questions from our professional astronomers. We want to achieve this with a diverse and interesting event that goes beyond simply listening to a lecture. At the same time, we hope that the Astronomy Days in Gyula will create a tradition as well.

Detailed program.

The event is free to attend.


International Educational Infographic Contest - The Sun at a Glace

The objective of the contest is to encourage students to design an infographic (images and text) that explains a solar phenomenon or some particularity of solar telescopes, including EST.

This contest aims to encourage students to learn about our star and to create a visual summary of their research in the form of an infographic. This format is very suitable for cross-disciplinary and collaborative work.

The contest is open to groups of students of 14-15 and 15-16 years of age. Working teams should not exceed four students, plus a leading high-school teacher. The contest is open only to the teaching community in any European Union country plus Andorra, Iceland, Liechtenstein, Norway, Switzerland and the UK. The contest is not open to companies or individuals.

Each team will have to create an original infographic about some aspect related to solar research that is clear, attractive, and understandable to the general public. Infographics can deal with a wide range of topics, from the properties of the Sun or any of its features and Sun-Earth relations to the principles of solar observation, telescopes, and solar instruments. An extensive list of suggested topics can be found on the contest website, but the subject is free (as long as it is related to the Sun).

An infographic is a collection of images, charts, and minimal text that provides an easy-to-understand overview of a topic. As in the examples below, infographics use striking, engaging visuals to communicate information quickly and clearly.

Teams must register to participate in the contest. There is no fee to enter the contest. Registration must be done by the teacher leading the student’s team. Registration will open on June 1 and close on October 30, 2021, at 23:59 CET. The registration form is available on the EST website at here. The information required to register includes (1) the school’s name and website; (2) the name, email address, telephone, and country of residency of the teacher; and (3) the students’ names and birth dates.

Designs must be submitted using the online form available at here. Submissions must include the final design and pictures of the process. Not more than one design may be submitted by the same group of students. The same teacher is allowed to submit as many designs as groups he/she is leading. Designs must be submitted by the teacher leading the students’ team. Entries submitted by students will be automatically disqualified. Designs can be submitted anytime after registration. The deadline for submitting designs is December 20, 2021, at 23:59 Central European Time.

There will be three prizes:

  • The two best designs will win a trip to Tenerife (Canary Islands, Spain) to visit Teide Observatory and the various European solar telescopes in operation there.
  • The third prize will be an H-Alpha Solar Telescope package.

Subject to the legal requirements outlined in this document, the winning designs will be announced on the EST website and social media profiles by January 28, 2022.

The jury will be international and multidisciplinary. It will include solar physicists, science communicators and design experts.

All submitted work must be original and not based on any pre-existing design. It is the sole responsibility of each participant to ensure that the design does not infringe copyright, privacy rights, regulations, orders or directions of any third party.


The Sun’s atmosphere is hundreds of times hotter than its surface – here’s why (Dr Mariannna Korsos, HSPF member)

The visible surface of the Sun, or the photosphere, is around 6,000°C. But a few thousand kilometres above it – a small distance when we consider the size of the Sun – the solar atmosphere, also called the corona, is hundreds of times hotter, reaching a million degrees celsius or higher. The paper is available here.

This spike in temperature, despite the increased distance from the Sun’s main energy source, has been observed in most stars, and represents a fundamental puzzle that astrophysicists have mulled over for decades.

In 1942, the Swedish scientist Hannes Alfvén proposed an explanation. He theorised that magnetised waves of plasma could carry huge amounts of energy along the Sun’s magnetic field from its interior to the corona, bypassing the photosphere before exploding with heat in the Sun’s upper atmosphere.

The theory had been tentatively accepted – but we still needed proof, in the form of empirical observation, that these waves existed. Our recent study has finally achieved this, validating Alfvén’s 80 year-old theory and taking us a step closer to harnessing this high-energy phenomenon here on Earth.

Burning questions

The coronal heating problem has been established since the late 1930s, when the Swedish spectroscopist Bengt Edlén and the German astrophysicist Walter Grotrian first observed phenomena in the Sun’s corona that could only be present if its temperature was a few million degrees celsius.

This represents temperatures up to 1,000 times hotter than the photosphere beneath it, which is the surface of the Sun that we can see from Earth. Estimating the photosphere’s heat has always been relatively straightforward: we just need to measure the light that reaches us from the Sun, and compare it to spectrum models that predict the temperature of the light’s source.

Over many decades of study, the photosphere’s temperature has been consistently estimated at around 6,000°C. Edlén and Grotrian’s finding that the Sun’s corona is so much hotter than the photosphere – despite being further from the Sun’s core, its ultimate source of energy – has led to much head scratching in the scientific community.

Scientists looked to the Sun’s properties to explain this disparity. The Sun is composed almost entirely of plasma, which is highly ionised gas that carries an electrical charge. The movement of this plasma in the convection zone – the upper part of the solar interior – produces huge electrical currents and strong magnetic fields.

These fields are then dragged up from the Sun’s interior by convection, and burble onto its visible surface in the form of dark sunspots, which are clusters of magnetic fields that can form a variety of magnetic structures in the solar atmosphere.

This is where Alfvén’s theory comes in. He reasoned that within the Sun’s magnetised plasma any bulk motions of electrically charged particles would disturb the magnetic field, creating waves that can carry huge amounts of energy along vast distances – from the Sun’s surface to its upper atmosphere. The heat travels along what are called solar magnetic flux tubes before bursting into the corona, producing its high temperature.

These magnetic plasma waves are now called Alfvén waves, and their part in explaining coronal heating led to Alfvén being awarded the Nobel Prize in Physics in 1970.

Observing Alfvén waves

But there remained the problem of actually observing these waves. There’s so much happening on the Sun’s surface and in its atmosphere – from phenomena many times larger than Earth to small changes below the resolution of our instrumentation – that direct observational evidence of Alfvén waves in the photosphere has not been achieved before.

But recent advances in instrumentation have opened a new window through which we can examine solar physics. One such instrument is the Interferometric Bidimensional Spectropolarimeter (IBIS) for imaging spectroscopy, installed at the Dunn Solar Telescope in the US state of New Mexico. This instrument has allowed us to make far more detailed observations and measurements of the Sun.

Combined with good viewing conditions, advanced computer simulations, and the efforts of an international team of scientists from seven research institutions, we used the IBIS to finally confirm, for the first time, the existence of Alfvén waves in solar magnetic flux tubes.

New energy source

The direct discovery of Alfvén waves in the solar photosphere is an important step towards exploiting their high energy potential here on Earth. They could help us research nuclear fusion, for instance, which is the process taking place inside the Sun that involves small amounts of matter being converted into huge amounts of energy. Our current nuclear power stations use nuclear fission, which critics argue produces dangerous nuclear waste – especially in the case of disasters including the one that took place in Fukushima in 2011.

Creating clean energy by replicating the nuclear fusion of the Sun on Earth remains a huge challenge, because we’d still need to generate 100 million degrees celsius quickly for fusion to occur. Alfvén waves could be one way of doing this. Our growing knowledge of the Sun shows it’s certainly possible – under the right conditions.

We’re also expecting more solar revelations soon, thanks to new, ground-breaking missions and instruments. The European Space Agency’s Solar Orbiter satellite is now in orbit around the Sun, delivering images and taking measurements of the star’s uncharted polar regions. Terrestrially, the unveiling of new, high-performance solar telescopes are also expected to enhance our observations of the Sun from Earth.

With many secrets of the Sun still to be discovered, including the properties of the Sun’s magnetic field, this is an exciting time for solar studies. Our detection of Alfvén waves is just one contribution to a wider field that’s looking to unlock the Sun’s remaining mysteries for practical applications on Earth.


How to extract vast amounts of energy from the solar photosphere: Anti-symmetric magnetic waves caught in action

Unique torsional magnetic plasma waves have been discovered and observed on the Sun’s surface by an international team of researchers.

The team of researchers, led by Professor Róbert Erdélyi, head of the Solar Physics and Space Plasma Research Centre at the University of Sheffield, have confirmed the existence of highly elusive antisymmetric torsional waves, also known as torsional Alfvén waves after Hannes Alfvén who predicted Alfvén waves theoretically in 1947.

The waves have been recognised for their importance in many research areas, including neutrino physics, the physics of interstellar medium, their role in mechanisms of particle acceleration around supermassive black holes, nuclear fusion research and in a wide range of industrial applications.

The energy carrying capability of Alfvén waves is of fundamental interest in solar and plasma-astrophysics, where the extreme heating of the solar and stellar atmospheres, up to a few million degrees, remains unexplained.

Professor Erdélyi, from the University of Sheffield, said: “This was truly fascinating and thrilling research. To successfully hunt the mysterious signatures of these most peculiar magnetic waves that are present in the 4th state of matter in our Universe is a rare opportunity.

“The international race is on to find torsional Alfvén waves in nature. This is a strategic research area for many funding agencies because of the capability of these magnetic waves to heat up plasma up to 30 million degrees. If we would fully understand how this heating takes place, we could copy it from nature and harvest free, green energy to save our planet. If we do not act now, it may soon be too late for all of us, given the level of energy needs in order to maintain the running of our high-tech society and our entire technosphere.

“We have worked as a team, and I enjoyed learning a lot from our early career scientists, Drs Marianna B. Korsós, Chris Nelson and Callum Boocock who all made very important contributions.”

The solar atmosphere is penetrated with magnetic fields that are observed in bunches, called solar magnetic flux tubes. In a uniform magnetic flux tube, Alfvén waves manifest as either axisymmetric or anti-symmetric torsional perturbations.

However, their incompressible nature makes them the most elusive type of wave in the Sun, and detecting their direct signature remained a challenge. It’s impossible to “see” these waves, only measure the perturbations in some special components of the magnetic and velocity fields.

Thanks to high spatial and temporal resolution spectropolarimetric observations of the solar atmosphere made by the IBIS instrument, it was not only possible to confirm the existence of the waves in solar magnetic flux tubes but also identify them as a mechanism to extract vast amounts of energy from the solar atmosphere.

In addition, state-of-the-art supporting numerical simulations were carried out to provide new insights into the excitation mechanisms of these peculiar magnetic waves.

Dr Chris Nelson, from the University of Sheffield, said: “The detection of torsional oscillations in the visible imprints of the magnetic field itself is a wonderful result. This work opens up a range of future researches that can really test our understanding of how frequent and important Alfvén waves are in the solar atmosphere. I look forward to making further progress over the next few years with the next generation of solar telescopes.”

The researchers have published their findings in the journal Nature Astronomy.

The team was led by Dr Róbert Erdélyi, Head of the Solar Physics and Space Plasma Research Centre (SP2RC) from the University of Sheffield’s School of Mathematic and Statistics and President-Curator of the Hungarian Solar Physics Foundation, and Dr Marco Stangalini of the Italian Space Agency.

The full UK team included Dr Chris Nelson from the University of Sheffield and Queen’s University Belfast, Dr Marianna Korsós from the University of Sheffield and Aberystwyth University and Drs Callum Boocock and David Tsiklauri from Queen Mary University London.

Dr Marco Stangalini: “In our study we do not only detect this elusive wave mode, but also find that it is very efficient in extracting a large amount of energy from the photosphere. This amount of energy is even larger than what needed to heat the solar corona so the question is now where does this energy go. This is a fundamental question that will be better addressed thanks to the availability of new data from exciting projects like Solar Orbiter and DKIST, which will provide a tomographic view of the solar atmosphere with unprecedented resolution.”

Dr Marianna Korsós: “The research was about to find direct evidence for the presence of purely magnetic waves that earned the most prestigious prize to Alfvén about 50 years ago for its prediction. This is a fantastic area of astronomy that develops rapidly thanks to the better and better detectors. I am very proud to be part of this collaboration as a young female researcher and have learnt a lot about this thrilling area of science.”


STFC Introductory Course in Solar and Solar-Terrestrial Physics 2021

REGISTRATION NOW OPEN!

Website:here

This year’s Summer School is provisionally planned to be held in-person at Durham University from the 22ndto the 27thof August. However, if the government’s easing of restrictions between now and then changes so that an in-person meeting is not deemed sensible, then the school will instead be held online. The final decision on this will be made by the 30thof June.

To register, please visit:registration

Registration is free for all STFC funded students. Non-STFC students will be subject to a registration fee and should consult the webpage above for more details.

The Summer School is intended as an introduction to solar physics and solar-terrestrial interactions, aimed at PhD students starting in Autumn 2021. The 5-day course will consist of a number of lectures delivered by experts from across the UK. The lectures will cover a range of topics, from a general introduction to Plasma Physics to more specialised areas such as magnetic topology. In addition to the core lectures there will a careers Q&A, a session on surviving a PhD, an interactive introduction to Python/SunPy and a conference dinner on the Thursday evening. Accommodation for students during the week will be in one of Durham's colleges.

Preliminary details of the programme may be found at:here

Contact information is at: here


Kick-off meeting of the Solar Orbiter Remote Sensing Science Working Groups

Solar Orbiter (SOLO) was launched successfully in February 2020 and is now in cruise phase. All instruments are healthy and are starting to deliver high quality data. While the mission is still in cruise phase, the remote sensing instruments already produce scientific grade data. In these conditions, and with the nominal mission phase starting at the end of the year, six Remote Sensing Scientific Working Groups are dedicated to the coordination of scientific activities on topics relevant to the remote sensing instruments. The main objective of these groups is to foster discussion and exchanges in the context of, but not limited to, the new Solar Orbiter remote sensing data. The remote sensing science working groups will be open to all without restriction.

A kick-off meeting will take place on May 10 at 2pm CEST. The meeting (remote, see connection details below) will include presentations of the six remote sensing instruments of SOLO by the PIs, followed by introductions to the working groups by the chairpersons.
14:00 Introduction to the working groups. F. Auchère
14:15 EUI. D. Berghmans
14:30 Metis. M. Romoli
14:45 PHI. J. Hirzberger
15:00 SoloHI. R. Colaninno
15:15 SPICE. F. Auchère
15:30 STIX. S. Krücker
15:45 Break
16:00 Introduction to the website. Daniel Verscharen
16:15 Atmospheric heating. Chairs: Pradeep Chitta & Hui Tian
16:30 Dynamo & solar cycle. Chairs: Zhi-Chao Liang & Jie Jiang
16:45 Magneto-convection. Chairs: Luis Bellot Rubio & Shahin Jafarzadeh
17:00 Solar wind origin. Chairs: Nicki Viall & Enrico Landi
17:15 Eruptive events. Chairs: Kevin Dalmasse & Stephanie Yardley
17:30 Cross-calibration. Chairs: Dan Seaton & Giulio Del Zanna


The Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) is a Marie – Sklodowska – Curie Action Innovative Training Network (ITN) project. The project aims at breakthroughs in our physical understanding of the key agents of Space Weather.

We are now in the process of hiring 12 Early-Stage Researchers (ESRs) to pursue their PhD degrees. The project is funded by the European Commission under the framework of the Horizon 2020 Marie Skłodowska-Curie Innovative Training Networks Programme, Grant Agreement No 955620. The recruitment procedure of SWATNet follows the recommendations outlined by the European Charter for Researchers and the Code of Conduct for the Recruitment of Researchers.

Concept: SWATNet educates 12 PhD students in the field of heliophysics with training led by experienced supervisors in a challenging, inherently international and interdisciplinary research environment. The consortium consists of nine Parties from eight European countries, as well as several recognized companies in the field. The PhD projects focus on analysing and forecasting solar activity, solar eruptions and energetic particles accelerated by these eruptions. Students will use state-of-the-art observations and research techniques, including cutting-edge numerical simulations of the solar corona and the inner heliosphere, as well as machine learning analysis methods. All students will be introduced to the basics of solar observations at our partner observatory and conduct 1-3 months of industrial training.

Employment: Employment of each PhD student adheres to the regulations by each host university and the rules of the Marie Sklodowska-Curie Actions. The positions are limited to a duration of 36 months and they are full-time. Note that this period includes an obligatory 6-12 month period of project related work (i.e., Secondment) in another SWATNet host country. The positions may be extended according to national regulations and depending on the availability of additional funds. Students do not need to defend their thesis during the project, but must be enrolled in a doctoral programme leading to the award of joint/double doctoral degrees. Students are ensured an employment contract, other direct contract or fixed amount fellowship agreement during their training.

How to apply: You can apply for a maximum of three (3) projects and where you indicate your order of preference. Familiarize yourself with our projects and find the information where to send your application from below by following the links to the project specific pages. The following information needs to be included in the applications:

  • Curriculum Vitae and List of Publications
  • Degree certificates and transcripts of your academic records (list and grades of the courses and BSc/MSc works)
  • Contact details of 2 referees (name, work address, phone, email)
  • Motivation letter
  • Indication of eligibility (read carefully from above).
  • Any additional documents/requirements requested by specific nodes (see details from the project list)

The deadline of the applications is 7 May 2021 [at 23:59 local time at the host]. The application period may however vary due to the local university rules/times, see the project descriptions Lists of Projects:

  • Curriculum Vitae and List of Publications
  • Degree certificates and transcripts of your academic records (list and grades of the courses and BSc/MSc works)
  • Contact details of 2 referees (name, work address, phone, email)
  • Motivation letter
  • Indication of eligibility (read carefully from above).
  • Any additional documents/requirements requested by specific nodes (see details from the project list)
  • Project 1 Pre-eruption magnetic configuration and eruption forecasting. Host:University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 2 Assessment of the Near-Sun CME Magnetic Field. Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece. Secondment Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland.
  • Project 3 Three-dimensional solar flare forecasting. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: University of Ioannina/Academy of Athens, Greece.
  • Project 4 Modelling periodic and quasiperiodic variations in solar activity. Host:Eötvös Loránd University, Hungary. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 5 A global MHD coronal model. Host: Maria Curie-Skłodowska University, Poland Secondment Host: University of Helsinki, Finland.
  • Project 6 CME evolution in the corona. Host: University of Helsinki, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
  • Project 7 Particle acceleration at coronal shocks. Host: University of Turku, Finland. Secondment Host: KU Leuven, Belgium.
  • Project 8 Particle transport in interplanetary medium. Host: KU Leuven, Belgium. Secondment Host: University of Turku, Finland.
  • Project 9 The P-DBM beyond 1 AU: forecasting CME arrival in the whole heliosphere. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Sheffield, UK.
  • Project 10 Forecasting Solar Activity with Deep Learning. Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy. Secondment Host: University of Coimbra, Portugal
  • Project 11 CME arrival modelling with Machine Learning. Host: University of Sheffield, UK Secondment Host: Università degli Studi di Roma Tor Vergata, Italy
  • Project 12 Development of mathematical morphology algorithms to characterize the solar activity. Host: University of Coimbra, Portugal Secondment Host: University of Sheffield, UK.

More information:here


SWATNET Kick-Off meeting

The Space Weather Awareness Training Network (SWATNet) establishes a unique PhD network in the field of heliosphysics. The project aims at breakthroughs in our physical understanding of key agents of Space Weather at Earth.

This Consortium consists of nine Parties from eight European countries (Finland, Greece, Hungary, Belgium, UK, Italy, Poland and Portugal), as well as several recognized companies in the field.

SWATNet educates 12 PhD students in the field of heliosphysics with training by experienced supervisors in highly international research environments.

Students will achieve a set of versatile transferable skills through day-to-day research work and training with our industry partners.

Student projects focus on analysing and forecasting solar activity and space weather with cutting-edge and interdisciplinary research techniques.

The project SWATNet officially started March 1st 2021!

We had our Kick-Off meeting online 22-23 March. It was two days of intensive zooming with all academic and industrial partners attending to the meeting.

On Monday we first introduced ourselves and then the Coordinator Emilia gave the overview presentation of the project and we discussed management and general rules of this type of the training network (which are many!).

After that Manolis, Stefaan and Dario presented the scientific work packages. There are three of them in SWATNet and they cover the processes from Sun to Earth, and timescales from seconds related to solar eruptions to several solar cycles. The projects for students are all tackling very current and interesting research problems using various cutting edge techniques.

Tuesday was reserved for discussing outreach/dissemination and training. Leading companies in the field that offer training for SWATNet students presented themselves.

Finally we had a very instructive discussion session with our Project Officer Roxane.

more information


Artificial Intelligence is not a crystal ball

The international team of researchers led by Professor Róbert Erdélyi managed to explore in detail what the limits of applicability of Artificial Intelligence (AI) are when it comes to making predictions about the magnetic field of the Sun. They reported their ground-breaking findings in the prestigious Nature Astronomy journal.

The use of AI is becoming ever more popular nowadays in the fields of solar- and plasma physics, as well as in space weather forecasting. A new model was recently developed, which was, based on earlier scientific investigations, expected to be able to reconstruct the magnetic map of the 5400 degree hot surface of the Sun, the photosphere, in nearly perfect detail. As input parameters, the MI received observations of chromospheric heights with a temperature of about 50000 degrees within the solar atmosphere, which were taken by NASA’s SDO satellite.

A precise survey of the solar atmosphere would be an significant step forward in plasma-astrophysics, as it is the magnetic field of our central star that plays a very important role in the formation of the so-called solar magnetic active regions. To make this survey possible, Róbert Erdélyi, Professor of astronomy at the University of Sheffield and ELTE and President of the Board of the Hungarian Solar Physics Foundation, established an international network for observing space weather called SAMNet (Solar Activity Monitor Network) based in Gyula. With its self-developed instruments for measuring magnetic fields, SAMNet explores the lower regions of the solar atmosphere between the photosphere and the chromosphere.

It is this dynamically changing active region where high-energy flares (flashes of light) and plasma pulses (coronal mass ejections) are formed, which can then lead to highly serious space weather disturbances. Space weather is a term summarising all disturbances which originate from the Sun and are detectable near the Earth. More serious anomalies in space weather, called solar storms, can, for example, significantly damage GPS and telecommunication satellite systems, or generate excess voltage in high-voltage transmission lines thus disrupting continuous power supply in even continent-wide areas.

Figure: Magnetograms of the Sun (a) from observations and (b) generated with AI (source: Liu et al., Nature Astronomy, 2021)

Fantastic results may be reached with the use of artificial intelligence, but, as Róbert Erdélyi explained, in the course of their research the group found that results of an AI can easily be misleading without a mathematical analysis of the physical phenomena characterising high-energy solar eruptions. “We must not look at artificial intelligence as an all-knowing crystal ball; if AI is not used appropriately, we can come to false conclusions. Mathematical and physical modelling is fundamentally important in these investigations,” said the Professor.

“Our research aimed to check the results we obtained using artificial intelligence in space weather forecasting ,” added Marianna Korsós, postdoctoral researcher at the Department of Astronomy of ELTE and member of the international research group. “We are talking about an exciting and rapidly developing interdisciplinary area, however, its results must be handled with certain reservations. I am very proud that I could be a part of this international cooperation as a young researcher, I learned a great deal about how such new technology can be utilised.”

After introducing innovations, Jiajia Liu (University of Sheffield and Queen’s University Belfast), Yimin Wang (University of Sheffield), Xin Huang (Chinese Academy of Sciences), Marianna Korsós (ELTE and University of Aberyswith), Ye Jiang (University of Sheffield), Yuming Wang (University of Science and Technology of China) and Róbert Erdélyi proved that, contrary to previous scientific ideas, data from the AI model may only be used critically and very carefully in forecasting the structure of magnetic fields at the solar surface.

“We noticed that the AI model, which used to be thought of as perfect, performed far worse than expected,” explained Jiajia Liu and Yimin Wang. “For now, artificial intelligence can not appropriately reproduce the complete unsigned magnetic flux values in the solar atmosphere and other important physical parameters, such as the net magnetic flux value, or the number of neutral lines separating magnetic fields. These count as fundamental parameters in space weather forecasting.”

The researchers added: their result is also supported by currently known physical models. The theory of magnetohydrodynamics states that observations of the chromosphere and the corona do not provide sufficient information about the details of photospheric magnetic spatial structures.

“AI is a rapidly developing area of science, which has widespread applications and is becoming ever more common in our everyday lives. However, users must be aware of its limitations, too, especially when it comes to its applicability in science,” warned Róbert Erdélyi. “In the lack of basic mathematical and physical models, AI often generates flawed models or data, even if we use the most advanced artificial intelligence or machine learning techniques.”

This research was conducted at ELTE, in the framework of and supported by the topic of astro- and particle physics of Institutional Excellence Program for Higher Education. The researchers reported on their ground-breaking result in the prestigious Nature Astronomy journal.


European Association of Solar Telescopes GA meeting

A regular EAST general assembly was held online on February 2, 2021. Dr Bernadett Belucz represented Hungary.

EAST GA program:

  • 14:30 Welcome (M.Carlsson)
  • Establishment of quorum (S.Guglielmino)
  • Adoption of agenda
  • Approval of minutes of last GA
  • 14:50 Election of president and vice-president for 2021-2022 (S.Guglielmino)
  • 15:20 Report on EAST Activities, EAST TAC (D.Kiselman)
  • 15:40 Report on SOLARNET (R.Schlichenmaier)
  • 16:00 Report on EST Activities (M.Collados,A.Martin)
  • 17:00 Requests for membership
  • 17:10 Any other business
  • 17:30 End of meeting


Happy new year!

We wish you a happy and successful new year!



Magyar Napfizikai Alapítvány

Hungarian Solar Physics Fundation

Last update: 2021 Nov © Copyright HSPF 2017