Aktuális hírek

 



2024 Január | Február | Március | Április | Május | Június | Július | Augusztus | Szeptember | Október | November | December




Teljes halo-s CME a Napon

Hatalmas napkitörés (X1.5 osztályú fler) történt a nyugati oldalon június 11-én 22:30 UTC körül. A LASCO C3 nem sokkal ezután egy nagy energiájú, teljes halo-s koronaanyag-kidobódást (CME) észlelt, ami azonban nem a Föld irányába történt (Forrás: https://www.solarham.com).



I. Haza űrkongresszus - Balatonfüred

Június 7-én tartották Balatonfüreden az I. Hazai Űrkongresszust, amelyen számos magyar szereplő mellett köszönthettük Jim Christensent az Aldrin Family Foundationtől, a NASA oktatásért felelős volt igazgatóját. Találkozhattunk és beszélgethettünk Farkas Bertalan dandártábornokkal és a jövőbeli két űrhajósunkkal is, Kapu Tiborral és Cserényi Gyulával.

A magyar űrkutatás története egészen Bay Zoltán 1946-os holdradar kísérletéig nyúlik vissza, amely a rádiócsillagászat tudományának alapjait fektette le a Hold felszínéről visszaverődő radarjelek tanulmányozásával. 1971-ben elkészült az első magyar űr-elektronikai eszköz, mely egy mikrometeorit-detektor volt. A ’70-es évek végén az Interkozmosz program keretében két magyar kiváló vadászpilóta, Farkas Bertalan és Magyari Béla részesült űrhajós-kiképzésben. Közülük 1980-ban Farkas Bertalan lett az első magyar űrhajós, aki tudományos kutatásokat végzett a Szaljut-6 űrállomáson. Ezzel megalapozta azokat a kutatási műhelyeket, amelyek ma is meghatározzák a magyar űrtevékenység fő irányait. Hamarosan ismét magyar kutatóűrhajóst küldünk a világűrbe, aki tudósaink és mérnökeink által fejlesztett kísérleteket fog végezni. Remélhetőleg ez a küldetés inspirálja majd a fiatal generációt, akik közül sokan csatlakozni fognak a magyar űrkutató közösséghez a jövőben.




Magyar siker a Brnoi Filmfesztiválon!

Hatalmas gratuláció Kolláth Zoltán kollégánknak, akinek az 5 éves kitatrtó munkájának eredménye képpen Brnoban díjat nyert a "The Colour of the Night Sky" című kisfilme!



Fulldome Festival Brno

A Brnói Csillagvizsgáló és Planetárium kilencedik alkalommal ad otthont a Brnói Fulldome Fesztiválnak. A 2024. június 4. és 2024. június 6. között megrendezésre kerülő program ismét a világ minden tájáról kínálja látogatóit a fulldome piac legújabb tartalmaival. A fesztivál rendkívül színovalas és csalűádias hangulatban telt! Már a jövő évi jubileumi találkozóra készülnek a résztvevők! Nagy büszkeség, hogy számos magyar intézet és kolléga vett részt a találkozón, jó eséllyel a legnagyobb tábort adva a találkozón.

1 / 12
2 / 12
3 / 12
4 / 12
5 / 12
6 / 12
7 / 12
8 / 12
9 / 12
10 / 12
11 / 12
12 / 12


VII. Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozója

Az idei éveben is planetáriummal vártuk a Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozójára a résztvevőket az óvodás korosztálytól a felnőttekig. Nagy örömünkre az idei évebn minden eddiginél többen jöttek planetáriumozni hozzánk. Mind a mozgássérült, mind a szellemi sérült fiatalok hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a tudomány világába. Öröm volt nézni, hogy milyen jól érezték magukat és hatalmas tapssal jutalmaztak minden előadást. Jövőre újra találkozunk!



A mostani napfoltciklus legnagyobb kitörése történt (Időkép)

Az X8.7-es napkitörés nem a bolygónk felé irányult.

Kedd este 18 óra 51 perckor az elmúlt hetek kitöréseinél is hevesebb eseményt produkált a Nap. A mostani kitörésekért felelős 3664 jelű napfoltcsoport eddigi legnagyobb, koronakidobódással is járó kitörését produkálta, mely egyben a mostani, 25-ödik napfoltciklus eddigi legerősebb megfigyelt jelensége is. Ez az elmúlt 7 év legnagyobb kitörése, X8.7-es erősségű. Ez nem sokkal marad el a 2017. szeptember 7-i X9.3-as eseménytől.


Csillagászati előadások Nagykanizsán

Kollégáink, Marianna és Robertus népszerűsítő előadásokat tartottak Nagykanizsán három helyszínen is: A kiskanizsai Általanos Iskolában, a Pannon Egyetem Informatikai Karán, ill a Battyányi Gimnáziumban. Végezetül meglátogatták a PEN területén a Vilmos Mihály mérnök/amatőr csillagász által több mint negyven éve alapított helyi csillagászati obszervatóriumot, hogy jövőbeni együttműködési lehetőségekről tárgyaljanak.

a) Interjú a városi TV-nek b) Előadás a gimnáziumban ahol Bay Zoltán is “jelen volt” c) A kisiskolások rendkívül érdeklődőek voltak d)-e) A helyi obszervatórium és alapítója, Vilmos Mihály f) Tárgyalás az Egyetemen Dr Jaskó Szilárd tanar úrral g) Előadás a Pannon Egyetemen.


Példátlan sarki fény volt hazánkban (National Geographic)

Több egymás utáni napkitörés torlódott össze és okozott több mint 2 évtizede nem látott geomágneses vihart bolygónkon.


2024. május 10/11-én éjszaka már az alkonyi időszaktól láthatóvá vált és egészen hajnalig látszott – szakaszosan – az a sarki fény, amelyről bátran állíthatjuk: akinek sikerült megfigyelnie, élete egyik legszebb élményét könyvelhette el.


Május 23. Gyula - VII. Sérült Fiatalok Békés Vármegyei Találkozója

Több éves hagyományra tekint vissza a „Fogyatékos Ifjúságiak Békés Megyei Találkozója” rendezvénysorozat. Az előző év nagy sikerén felbuzdulva az idei éveben is megrendezik a találkozót, immáron 7. alkalommal. Az idei éveben a Magyar Napfizikai Alapítvány és az Utazó Planetárium Kft. is. közösen gondoskodnak arról, hogy a fiatalok - egyéb programok mellett - megismerjék a planetárium világát.



Interjú Tepe Péterrel egy kivételes művészről. Az interjú azzal kezdődik, hogy Barics Sándor művészete és a tudomány kapcsolata hogyan jött létre, és milyen lendületet kapott Barics Sándor a továbbfejlődéshez a New York-i művészeti tanulmányai során. Az, hogy részt vett egy Marsról szóló rendezvényen, megváltoztatta művészi pozícióját: létrejött a MARS sorozat. Végül a napfoltok sorozatot is hasonló módon jött létre.


A teljes cikk elérhető angolul itt: w/k Between Science and Art


Kutatók éjszakája 2024

Az eddigi évekhez hasonlóan az “Európai Kutatók Éjszakája” rendezvény az Európai Bizottság támogatásával idén is megrendezésre kerül 2024. szeptember 27-én, pénteken és 28-án szombaton. A támogatás következtében a honlapra való csatlakozás és a programok regisztrálása idén is ingyenes. A programok szeptembertől válnak majd elérhetővé. Ahogy az eddig években is,a MAgyar Napfizikai Alapitvány idén is csatlakozikmajd a rendezvényhez!


Gratulálunk Anett!

Elek Anett nemrég megjelent "Térbeli és időbeli minták feltárása a Debreceni Napfáklya Adatbázisban" című cikke felkerült a NCAR HAO oldalára is. Remek munka Anett!

Az összefoglaló angol nyelven érhető el itt: itt


Teljes napfogyatkozás 2024

2024. április 8-án, hétfőn teljes napfogyatkozás volt látható Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada felett. A teljes napfogyatkozás a Csendes-óceán déli részén kezdődött.




Katasztrófafilmek kedvelt témája, hogy egy hatalmas aszteroida közelít a Föld felé, amely belénk ütközve eltörli a civilizációnkat. Szerencsére mindig akad egy Bruce Willis, aki ezt megakadályozza, de így sem nyugodhatunk meg, mert bulvárlapok folyamatosan éberen tartanak minket az éppen aktuális ütközések lehetőségével. Mindezzel együtt valóban érdemes vigyázó tekintetünket az űr, leginkább a Nap felé fordítani: a mindennapos rettegés felesleges, de az esélye azért megvan, hogy az onnan érkező erősebb napkitörések és koronaanyag-kidobódások globális katasztrófákhoz is vezethetnek. Amiről leginkább technikai fejlettségünk tehet.


Napkitörések mindig is elérték a Földet, de ennek sokáig az egyetlen jól észlelhető jele az volt, hogy az emberek valószerűtlen helyeken is találkoztak sarki fénnyel. Amikor töltött részecskék hatására megváltozik a magnetoszféra szerkezete, alacsonyabb szélességi körökön, akár az Egyenlítő közelében is látható az aurora borealis. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban Magyarországon is többször figyeltek meg sarki fényt, mindez annak a jele, hogy most élénk a Nap aktivitása.

„A Napnak 22, kétszer 11 éves ciklusa van, ennyi idő alatt cserélődnek fel a mágneses pólusai. Amikor közelítünk a csúcshoz, amelynek a pontos idejét nem tudjuk meghatározni, akkor van a legtöbb mágneses jelenség is. Most is a csúcs felé közelítünk, így a következő egy-két évben sokkal több ehhez köthető eseménnyel találkozhatunk. A sarkifény-események és a napfoltok száma is megnövekszik, de a Nap nemcsak azzal tud hatni ránk, hogy fényt sugároz” – mondta Asztalos Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem csillagászati tanszékének doktorandusza.

Azt, hogy nemcsak a Föld, hanem az űr időjárása is hatással lehet az emberekre, 1859-ben tapasztalták meg először látványos módon. Augusztusban szokatlan helyeken, Rómában, Havannában, New Yorkban is láttak északi fényt, majd a távírórendszerek összeomlása mutatta meg, hogy a Nap nemcsak a hőjével, hanem más módon is hatással van ránk. Akkori beszámolók szerint a távírókezelők szokatlan jelenségeket tapasztaltak, a szakadozó szolgáltatás miatt hiányos, érthetetlen üzeneteket is küldtek, de volt olyan is, aki azt látta, hogy a lekapcsolt akkumulátora ellenére is működött a készüléke, mintha magától folyt volna az áram, a vezetékek pedig szikráztak.

Egy darabig csak találgatták, mi történt, de szerencsére nagyjából ezzel egy időben egy brit csillagász, Richard Carrington a naptevékenységeket vizsgálta, és amint éppen napfoltcsoportot rajzolt, fénykitöréseket is észleltek. Egy nappal később a Föld mágneses mezejének ingadozásait mérő eszközökből, a magnetométerekből érkező furcsa eredmények is gondolkodóba ejtették a tudósokat, és Carrington jött rá, hogy mindez összefüggésben van azzal, amit megfigyelt. Ez volt az első ismert megfigyelése a később napkitörés nevet kapó jelenségnek.

Hasonló események aztán időről időre megismétlődtek, szikrázó távíróvezetékek, a túlfeszültségtől tropára ment vasúti berendezések jelezték érkezésüket, majd később, ahogy a technológia fejlődött, elnémult rádióadások, leállt transzatlanti kábelek, megzavarodott radarállomások maradtak utánuk. 1967-ben emiatt kis híján kitört az atomháború, mert a ballisztikus rakétákat figyelő három amerikai radar leállt. Az amerikaiak a hidegháború paranoiájában egy szovjet csapástól tartva azt fontolgatták, hogy beküldenek a Szovjetunió fölé egy nukleáris töltettel ellátott repülőt. Öt évvel később a vietnámi háborúba is belepiszkált a Nap, több ezer mágneses érzékelős tengeri akna robbant fel koronakidobódás hatására.


A Napból folyamatosan áramlik a napszél, de időnként vannak napkitörések, ezek egyik része szinte csak fényjelenség, ezek az úgynevezett flerek. De vannak ezeknél sokkal aktívabb, robbanásszerű események is, amelyek a Nap mágneses mezejéből felgyűlt energiából erednek, ezek a koronaanyag-kidobódások – magyarázta Asztalos Balázs. „Ilyenkor nagyobb anyagmennyiség dobódik ki, amely mint egy lövedék száguld kifelé ezer kilométer per másodperc nagyságrendű sebességgel. A Naprendszer hatalmas, a Nap is forog, így pici a valószínűsége annak, hogy eltalálja a Földet. Pici, de nem nulla. A koronavírus-járvánnyal hasonlítanám össze, annak sem volt nagy valószínűsége, de aztán erős hatása lett” – mondta a kutató. (A hasonlat értékéből semmit nem von le, de virológusok és járványkutatók szerint azért a koronavírus-járvány kitörése nem volt váratlan, inkább csak idő kérdése volt, hogy ilyesmi megtörténjen, ezért évekkel korábban figyelmeztettek is már a veszélyre.)

Egy napkitörés hatalmas mennyiségű energiát tartalmaz, becslések szerint egyetlen ilyen akár 15-20 ezer éven át is tudná biztosítani a Föld energiaszükségletét, egy koronaanyag-kidobódás pedig több milliárd tonnás, mágnesezett plazmából álló képződmény.

Az egy dolog, hogy a száguldó anyagmennyiség jellemzően nem találja telibe a Földet, de a bolygónk mágneses terét így is érintheti, és ilyenkor rengeteg töltött részecske áramlik befelé. Ennek hatására képződik a sarki fény is, de ennél durvábban is képes beleavatkozni az életünkbe egy koronaanyag-kidobódás. Olyannyira, hogy számos országban a legfontosabb nemzetbiztonsági kockázatok között tartják számon.

Egy 2008-as jelentés szerint egy igazán erős napvihar képes tönkretenni a kommunikációt, az áramellátást, és mivel a villamosság szinte minden infrastruktúránkkal kapcsolatban van, veszélybe kerülhet a vízellátás, az egészségügy, a mezőgazdaság és még a digitális alapokon nyugvó pénzügyi rendszer is. A becslések szerint egy nagy napvihar utáni helyreállítás akár egy évtizedig is eltarthat, a költségek pedig több billió dollárra rúghatnak.

A dominóeffektus első elemét a Földön a távvezetékek jelentik. „Ahogy a nagy mennyiségű anyagfelhő megérkezik a Földhöz, változásokat okoz a Föld mágneses terében, ami pedig áramot indukál, amely a hosszú, több száz kilométerekre elnyúló távvezetékekbe kerülve túlfeszültséget okozhat, ezt hívjuk geomágneses indukciónak” – mondta Asztalos Balázs.

A geomágneses indukált áram egy része nyom nélkül eloszlik, a sós vízbe vagy üledékes kőzetekbe áramlik, de az áram fontos tulajdonsága, hogy mindig a legkisebb ellenállás útját követi, erre pedig a pont ebből a célból megépített vezetékek, de vasúti sínek vagy felszíni olaj- és gázvezetékek is tökéletesen alkalmasak. Az elektromos hálózat váltakozó áramra épült, de a geomágnesesen indukált áram alapvetően egyenáramú, és ha a két típus egymásra rakódik, akkor enyhébb esetekben feszültségingadozást és tönkrement készülékeket, durvább esetekben pedig kiégő transzformátorokat hagy maga után.

1989-ben Québec teljes áramellátását lecsapta egy koronaanyag-kidobódás nyomán létrejött geomágneses vihar, és Kanada egynegyede sötétben maradt hosszú órákra, de áramkimaradások voltak az Egyesült Királyságban és Svédországban is. Kutatók szerint az 1859-es Carrington-esemény még ennél a viharnál is legalább egy nagyságrenddel erősebb volt, és egy ilyennek ma szinte lehetetlen lenne ellenállni.

Egy durva geomágneses vihar azért képes óriási károkat okozni, mert ha közben transzformátorállomások is kiégnek, nagyon nehézkes az áramellátás helyreállítása. A trafók általában nagyon egyediek és nagy méretűek, nem lehet csak úgy kicserélni azokat, újragyártásra és telepítésre van szükség, ami sok pénzbe és időbe kerül.

Egy napvihar nem a Földön rombol először, a felettünk keringő műholdak, repülőgépek és űreszközök is nagyon kitettek neki. A töltött részecskék a műholdak felszínét és napelemeit is képesek roncsolni, de a becsapódó részecskék a bennük lévő szoftvereket is megzavarhatják, így azok hamis jeleket továbbíthatnak.

Asztalos Balázs rámutatott egy másik hatásra is. A napkitörés miatt a földi légkör külső régióinak megváltozik a sűrűségük és így a légellenállásuk. A háromszáz kilométeres magasság alatt keringő műholdak legtöbbje érintett lehet, a napkitörés miatt elmozdulhatnak pályájukról, amit ionhajtóműveikkel nem tudnak korrigálni. 2022 februárjában a SpaceX is emiatt szenvedett el nagy károkat. Elon Musk vállalata 49 műholdat lőtt fel, de egy gyengének minősített geomágneses vihar is 38-at le tudott téríteni a pályájáról, ezek elégtek a levegőben, vagy használhatatlanná váltak.

A minket elérő anyagfelhő a rádióhullámokat is képes megzavarni, így lehetetlenné téve a hadászati és a repülési célú kommunikációt is. Egy űrvihar a GPS-alapú navigációt is megzavarhatja, pontatlan eredményekhez juthatunk, de ezek általában néhány száz méteres tévedések, és a vihar elmúltával korrigálja magát a rendszer. Százméteres tévedés persze katasztrofális lehet például katonai műveletek során, de nem a térbeli hiba a legveszélyesebb a GPS-nél – írta a New Yorker. Minden GPS-műhold több atomórát hordoz, amelyek a másodperc millárdodrészének megfelelő pontosságúak. Ezeket a GPS-időjeleket használják például a mobiltelefon-társaságok is hálózataik adatáramlásának irányítására, de a műsorsugárzásban és az elektronikus banki tranzakcióknál is szerepük van. Ha ezek a folyamatok leállnak, borítékolható a káosz.

Azért nem kell egyből túlélőtanfolyamra szaladunk, mert egy ilyen pusztító geomágneses vihar bekövetkezésének alacsony a valószínűsége.

Az Asztalos Balázs által ismert becslések a valószínűségre nagyon széles szórásban adnak meg számokat, ő azt tartja leginkább hihetőnek, hogy két százalék az esélye annak, hogy lesz egy ilyen esemény a következő tíz évben, de ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy néhány százévente van egy ilyen esemény.

Ezzel együtt egyre többet tudnak a kutatók az űridőjárásról, és a modelljeik egyre pontosabb előrejelzéseket adnak. Ennek egyik hétköznapi megjelenése a Space Weather Live applikáció, amellyel az északi fény megjelenési helyeit lehet kutatni. A kutatók ennél azért jóval többet tudnak, dolgoznak a napkitörések előrejelzésén, és ha van koronaanyag-kidobódás, akkor annak is meg tudják becsülni a sebességét, irányát és anyagmennyiségét, és hogy a Föld bekerül-e a zónájába. Magyar kutatók is végeznek ilyen megfigyeléseket, a Magyar Napfizikai Alapítvány gyulai obszervatóriumának naptávcsövével a naplégkör mágneses terét pásztázzák.

Ha létrejön koronaanyag-kidobódás, a Nap és a Föld közötti 150 millió kilométert körülbelül egy nap alatt teszi meg az anyagfelhő. Ennyi idő alatt kell döntést hozni arról, hogy kell-e bármilyen óvintézkedést hozni, például lekapcsolják-e az áramot. Ez már nem a tudomány feladata, hanem politikai döntés szükséges hozzá.


Planetáriumok Világnapja 2024

Az első planetáriumi vetítőt (ZEISS Model I) 1923. szeptember 16-án helyezték üzembe, majd egy hónappal később a Deutsches Museumban egy nem nyilvános bemutatón mutatták be a hivatalos képviselőknek. Az első nyilvános bemutatóra 1924-ben került sor, és „Jéna csodája” néven vonult be a történelembe. A centenárium alkalmából a Nemzetközi Planetáriumi Társaság (IPS) 2024. május 7-ét jelölte meg a Planetáriumok Világnapjának. A jubileumi évben, 2024. május 7-én, így először ezen a napon ünnepeljük a „planetárium születésnapját”, amely a planetáriumok 99. születésnapja lesz. Mivel ez hétköznap esik, így a nyilvános programokat május 11-12-re szervezzük! A 100. születésnap természetesen 2025. május 7-én következik, ami egyben a Centenárium lezárása és „fő eseménye”. A rendezvényhez csatlakozik a Magyar Napfizikai Alapitvány is.


International Planetarium Society

Centennial of the Planetarium


Megjelent az Űrkörkép 2023!

Az Űrkörkép szerkesztőbizottsága örömmel jelzi, hogy a Magyar Asztronautikai Társaság gondozásában - a KKM Űrpolitikáért és Űrtevékenységért Felelős Főosztály és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával - megjelent az Űrkörkép 2023/2024 kiadvány. A kiadvány célja, hogy betekintést nyújthassunk a hazai űrszektor sokszínű tevékenységébe, bemutatva azokat a kis- és középvállalkozásokat, kutatóhelyeket és egyetemi műhelyeket, amelyek űrkutatással és űrtevékenységgel foglalkoznak Magyarországon.


A kiadvány nyomtatva jelent meg, de a korábbi évek gyakorlatának megfelelően elérhető elektronikusan is, az alábbi linkekről tölthető le:

Magyar nyelven (Űrkörkép 2023/2024)

Angol nyelven (Hungarian Space Kaleidoscope 2023/2024)

A PDF-ek (mind magyarul, mind angolul) a kormányzati oldalról is letölthetőek lesznek.


Januárban a Nap kedvezett a napfizikusoknak – egymást érték a napkitörések és a napfoltok

A Sun tevékenységeinek archívuma 2024. januárban (Forrás: earthsky.org)

2024. január 31.: Hatalmas plazmaoszlop, 40-50 földhosszúságú. Egy hatalmas jetet láttunk kitörni a napkorong délkeleti oldalán. Ez a hatalmas oszlop plazmából állt, részecskéket és mágneses tereket egyaránt tartalmazott. A mai plazmaoszlop 40-50 földátmérőnek megfelelő távolságra terjesztett ki az űrbe! A GOES-R SUVI űrteleszkóp, amelynek látómezeje sokkal szélesebb, mint a Solar Dynamics Observatory (SDO) látómezeje, rögzítette ezt a hatalmas jetet.

2024. január 30.: Dupla élvezett! 2 oldalon is aktivitás mutatkozik. A tegnap M6.8-as fler okozta izgalmak folytatódnak. Az AR3559 északnyugaton energikus jeteket és hatalmas kondenzálódó plazmahurkokat, más néven koronális esőt produkált. Úgy tűnik, hogy ezek a hurkok az M6.8 fáklya után keletkeztek, ezért a napfizikusok post-fler (flereket követő) hurkoknak nevezik őket. Eközben a Nap szemközti oldalán – azon az oldalon, amely most látható – táncoló protuberanciát és plazmajeteket láttunk. Dupla aktivitás nyugaton és keleten!

2024 január 29.: Napvihar van A frissen kialakult AR3559 napfoltrégió hatalmas kitörést produkált a Napészaknyugati szélén. A kitörés egy M6.8-as kitörést okozott, ami megnövelte a napaktivitás szintjét. Egy nagy koronális hurok emelkedett ki a Napból, majd nagy energiájú, közel fénysebességű protonokat lövelt ki a Nap. A részecskék nagyrésze elkerüli a Földet.

2024. január 26.: Viszlát, AR3561 régió! Búcsúzunk az AR3561 régiótól. Ez a régió egyetlen nap alatt tíz M-osztályú fáklyát produkált és most kikerül a látómezőnkből. Az AR3561 virágkora sajnos véget ért!

2024. január 26. Jelenleg az SDO fogyatkozási szezonban vagyunk –
a Föld a két nagy koronalyuk előtt halad el az SDO felvételén. (Forrás: earthsky.org).

2024. január 24.: A nap hidrogén-alfa képe az AR3559 és AR3561 aktív régiókkal

Mario Rana Hamptonban, Virginia államban készítette ezt a szűrt képet
2024. január 24-én az AR3559 és AR3561 aktív régiókról. (Forrás: earthsky.org).

2024. január 22-24.: Az aktív AR3561 régió Az AR3561 csoport intenzív naptevékenységet mutatott az elmúlt nap során, 10 napalatt 11 M-osztályú és 7 C-osztályú flert produkált. Az aktív régió egy összetett, több napfoltot is tartalmazó régió és jelentős mágneses komplexitás alakult ki, ami azt jelenti, hogy jelentősen megnőtt a valószínűsége még több C-, M- vagy akár X-osztályú flernek.

A Föld felé néző napkorongnak jelenleg hét számontartott napfoltrégiója van. Íme az elmúlt 48 órában kilőtt M-osztályú flerek listája (minden alkalommal UTC):

  • M1.1, AR3559, január 22-én 19:24-kor – R1 (kisebb) rádiókimaradás a Csendes-óceán déli részén.
  • M1.3, AR3561, január 22-én 19:32-kor – az R1 rádió áramszünet a Csendes-óceán déli részén.
  • M2.0, AR3561, január 22-én 19:47-kor – az R1 rádió áramszünet a Csendes-óceán déli részén.
  • M3.4, AR3561, január 22-én, 21:21-kor – az R1 rádió áramszünet a Fidzsi-szigeteken.
  • M1.6, AR3561, január 22-én 21:43-kor – az R1 rádió áramszünete Fidzsi-szigeteken.
  • M2.1, AR3561, január 22-én 22:22-kor – Az R1 rádió áramszünet Ausztrália északkeleti partvidékein.
  • M5.1, AR3559, január 23-án 3:31-kor – R2 (mérsékelt) rádiós áramszünet Ausztrália felett.
  • M2.4, AR3561, január 23-án 8:22-kor – az R1 rádió áramszünet Madagaszkár keleti partja felett.
  • M2.4, AR3561, január 23-án 9:30-kor – az R1 rádió áramszünet Madagaszkár keleti partja felett.
  • M1.0, AR3561, január 23-án 12:58-kor – R1 (kisebb) rádiókimaradás az Atlanti-óceán déli részének közepén,
  • M1.0, számozatlan régió északkeleten, 13:08 UTC – R1 rádiós áramszünet az Atlanti-óceán déli részén,
  • M1.3, AR3561, január 23-án 14:59-kor – az R1 rádió áramszünet Brazília keleti partja felett,
  • M4.3, AR3561, január 23-án 16:40-kor – az R1 rádiós áramszünet Chile felett,
  • M1.0, AR3561, január 23-án 18:28-kor – az R1 rádió áramszünet Chile nyugati partjainál,
  • M1.1, AR3561, január 23-án 18:44-kor – az R1 rádió áramszünet a Csendes-óceán déli részén,
  • M1.0, AR3561, január 23-án 19:52-kor – az R1 rádió áramszünet a Húsvét-szigeten,
  • M1.0, AR3561, január 23-án 20:01-kor – az R1 rádió áramszünet a Húsvét-szigeten,
  • M1.1, AR3561, január 23-án 00:38-kor – az R1 rádió áramszünet a Fidzsi-szigeteken,
  • M2.7, AR3561, január 24-én 1:40-kor – R1 rádió áramszünet Ausztrália északkeleti partja felett,
  • M1.4, AR3561, január 24-én 5:43-kor – az R1 rádiós áramszünet az Indiai-óceán déli részén.

2024. január 21.: Koronyaanyag-kidobódás tart felénk! Sarkifény várható! A tegnapi koronaanyag-kidobódás egyenesen felénk tart. Mind a NASA,mind a NOAA arra számít, hogy a becsapódás valamikor január 22-én 11 és 13 óra között kezdődik és több részből állhat. Először a kezdeti szakasz, majd megérkezik a CME java is. Tehát a geomágneses vihar – és a sarki fény – január 22-én és január 23-án várható. A NASA G1-től G2-ig terjedő geomágneses viharokat becsül, a NOAA pedig egy G1 vihart becsül. Sarkifény várható az Egyesült Államok déli részén, Iowában, Washingtonban, Illinoisban, New Yorkban, Európában pedig egészen Dániáig, az Egyesült Királyságig, Hollandiáig és Lengyelországig. A déli féltekén látható sarki fény Új-Zélandig és Tasmániáig lesz látható.

2024 január 20.: upla plazmakilövés a Napon Két hatalmas, szinte egyidejű napplazmakölövés bocsátott ki a Nap. Mindkettő keleten van, az egyik a keleti oldalon, a másik pedig attól nyugatra a napkorongon. Mindkettő koronaanyag-kidobódást produkált, ám ezel nem a Föld irányába tartanak.

2024 január 16.: Hatalmas protuberancia és még több aktivitásElöző éjszaka egy hatalmas protuberancia látszott a Nap déli pólusa környékén. Ez a plazmából és mágneses térből álló koteg csillagunk túloldaláról érkezett, és legalább 200 földhosszúságú volt! Mind a GOES-16, mind az SOHO koronaanyag-kilöködést észlelt az éjszaka. Szintén láthattunk egy protuberanciát és keleti oldalon, ahol az aktivitás továbbra is erős, de még nem fordult be a Föld felé.

Ma kezdődött az SDO évente kétszeri napfogyatkozási szezonja. Íme egy 4 paneles nézet a Napról,
amint azt a Föld részben kitakarja – az SDO szemszögéből – körülbelül 20 percre. Az SDO mostani
napfogyatkozási szezonja február 10-ig tart.(Forrás: earthsky.org).

2024. január 14.: Esik az eső a Napon


1) A naptevékenység január 14-én a legaktívabb régiók megjelölésével. Az eredeti kép a NASA SDO-é. 2) Mario Rana H-alpha képe, amit január 13-án készített a Napról.(Forrás: earthsky.org).

2024. január 12.: Négy M-osztályú fler a napmaximumfelé haladva! 24 óra alatt 4 M-osztályú flert is produkált a NAp, ebből kettőt az AR3538-as régió. A NAp forgása miatt lassan kikerül a látómezőből, de a távozása rendkívül aktívvá teszi a felvételeken a napkorong északnyugati részét. A keleti oldalon újabb aktív területek fordulnak felénk. A négy fler:

  • M1.4, AR3538 január 11-én, 12:51 UTC-kor. Az R1 (kisebb) rádiós áramszünet az Atlanti-óceán déli részén.
  • M1.5, AR3539, január 11-én 17:52 UTC-kor, a legnagyobb a négyből. R1 (kisebb) rádiókimaradás a Csendes-óceán déli részén, Chile nyugati partjainál.
  • M1.2, AR3538, január 11., 19:23 UTC. R1 (kisebb) rádiókimaradás a Csendes-óceán déli részén, a Húsvét-sziget felett.
  • M1.1, AR3547, január 12-én 2:58 UTC-kor. R1 (kisebb) rádiós áramszünet Ausztrália felett.
A Napnak most kilenc aktív régiója van a Föld felé néző oldalán és egy új aktív régió is lassan felénk fordul az északkeleti kvadránsban, az AR3547-es.

2024. január 8.: Utolsó kitörés az AR3534-től. A legnagyobb fler egy C8.8-es volt az AR3534-től. A nap forgása miatt az AR3534 mostmár a napkorong nyugati peremén van, emiatt a C8.8 fler nem volt teljes mértékben látható a számunkra, a Nap részben eltakarta. Ez az oka annak, hogy a villanás olyan fényesnek tűnt az SDO-képeken, de a mérések alapján nem mondható nagynak.

2024. január 6.: A hét hőse, az AR3536 napfolt-régióAz AR3536 napfolt-régió, amely a mostani napciklus eddigi legnagyobb X-osztályú kitörését produkálta, még mindig aktív. Ez a régió hozta létre a legtöbb flert az elmúlt napok során, bár csak C-osztályú flerek.

2024 január 4.: Az AR3536 napfolt régió erősödik A legutóbbi X osztályú fler aktív régiója az AR3536 megtartotta ígéretes flertevékenységét, és ma kora reggel két egymás melletti M flert is mutatott. A kettő közül a legnagyobb, az M3.9-es fler gyors plazmajetet és koronaanyag-kidobódást (CME) hozott létre. Az AR3536 lassan egy geoeffektív pozícióba (olyan helyzetbe kerül, hogy képes geomágneses zavart okozni) fordul, ami azt jelenti, hogy hamarosan kiváló pozícióba kerül a CME-k Föld felé küldésére.




A nap csillagászati képe

A NASA honlapján (https://apod.nasa.gov/apod/) minden nap más-más kép vagy fénykép jelenik meg lenyűgöző univerzumunkról egy profi csillagász által írt rövid magyarázattal. (Forrás: NASA)

Egy sárkány alakja bontakozik ki az izlandi sarkifényben (Image Credit & Copyright: Jingyi Zhang & Wang Zheng).

Láttál már sárkányt az égen? Bár igazi repülő sárkányok nem léteznek, Izland felett 2019-ben hatalmas sárkány alakú aurora alakult ki az égen. Az aurórát a Nap koronájában lévő lyuk (koronalyuk) okozta, amely töltött részecskéket lökött ki a napszélbe és amelyek aztán kölcsönhatásba léptek a Föld mágneses terével. Amikor ezeknek a részecskéknek egy része becsapódott a Föld atmoszférájába, gerjesztette a légkör atomjait. Ez az aurora vagy sarki fény. Aktív csillagunk továbbra is szokatlanul sok protuberanciát, filamentumot, napfoltot és nagyméretű aktív régiót mutat, ahogy lassan közeledik a szoláris maximum.


Csodálatos sarkifény a Nemzetközi Űrállomásról Kanada felett

Megérkezett a várva várt, csodálatos sarki fény. A Nemzetközi Űrállomásról sikerült megörökíteni a nem mindennapi sarkifényt.

(Forrás: NASA).


Szilveszter éjszaka az elmúlt 6 év legnagyobb napkitörése indult útjára a Föld irányába. A napkitörés hatására január 2-án színpompás sarkifény tevékenységre számíthatunk.

A NOAA/SWPC jóvoltából elérhető egy hivatalos követési modell az X5.0 flerhez. (Source: solarham.net).

2023. december 31-ének utolsó óráiban a Föld közelében lévő műholdak óriási, X5-ös osztályú napkitörést észleltek csillagunkról, amely az évet a 2017 óta látott legerősebb napkitöréssel zárta.

A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) szerint a kitörést nagysebességű töltött részecskékből álló óriási koronaanyag-kidobódás kísérte, amely ma (január 2-án) eléri a Föld mágneses terét. Ennek hatására kiterjedt sarki fényt és kisebb geomágneses viharokat láthatunk majd az égen. Általában a Föld pólusai közelében találhatók a legfényesebb sarki fények, de a CME-k a szokásosnál jóval alacsonyabb szélességi körökre is ki tudják tolni ezeket a jelenségeket.

A napkitörések akkor fordulnak elő, amikor a Nap mágneses mezői túl "kuszavá" válnak, és egy átkötődés következtében hatalmas mennyiségű és nagy sebességű anyagot és mágneses teret lövelnek ki a környező térbe. Az X-osztályú fáklyák a napkitörések legerősebb típusai, és köztudottan zavarják a műholdakat, a rádiórendszereket és az elektromos hálózatokat, ahogy elérik a Földet.

A december 31-i X5 fáklya volt a legerősebb 2023-ban, lényegesen nagyobb, mint a pár héttel korábbi X2.8 fler, amely ugyanabból a napfoltból (AR 3536) indult december 14-én. 2017. szeptember 10-én egy hatalmas, X8.2 osztályú fler tört ki a napon, azóta ez a legerősebb.

Erős napkitörés esemény riasztásának képe. (Image credit: NOAA)(Source: livescience.com).

A szilveszteri fler volt a legerősebb a jelenlegi napciklusban - a 25-ös napciklusban, amely 2019-ben kezdődött, és az előrejelzések szerint idén éri el a csúcspontját. Bár a jelenlegi ciklus csúcspontja eredetileg 2025-re volt várható, és viszonylag gynegébb ciklusnak jósolták, de a naptevékenység 2023-as intenzitása arra késztette a tudósokat, hogy felülvizsgálják az előrejelzéseiket.

Az előrejelzések szerint a naptevékenység maximuma valamikor 2024-ben éri el a csúcsot. És ha a tavalyi intenzív naptevékenységből indulunk ki, a csúcs erőteljes lesz. Ezeken az erőteljes kitöréseken kívül 2023-ban az elmúlt 20 év legerősebb geomágneses viharát, valamint az egy hónap alatt megfigyelt napfoltok számát tekintve 20 éves csúcsot lehetett tapasztalni.


Magyar Napfizikai Alapítvány

Hungarian Solar Physics Fundation

Last update: 2023 May © Copyright HSPF 2017